A FUTRINKA EGYESÜLET ALAP TEVÉKENYSÉGI CSOPORTJÁNAK BEMUTATKOZÓ BLOGJA

A FUTRINKA EGYESÜLET ALAP TEVÉKENYSÉGI CSOPORTJÁNAK BEMUTATKOZÓ BLOGJA

2011. szeptember 24., szombat

A hét kutyája: Zoé, aki 2007 óta van velünk... (Zoe sucht ein Zuhause)

Már mindent leírtunk Zoéról. Az összes rossz tulajdonságát górcső alá vettük. Elmondtuk, hogy aki örökbefogadná, mitől riadjon el. Ha egyáltalán volt kit elriasztani. De hisszük, hogy biztosan akadt. Legalább egy-kettő. Ha nem is tömegek. Úgyhogy stratégiát változtatunk, nem írunk semmi rosszat Zoéról, aki ad neki egy esélyt, szán rá időt, hogy megismerje. Ráadásul nem tudjuk, hogy viselkedne Zoé családban, gazdás kutyaként. Láttunk már csodákat, biztosan ő is az akarna lenni. Olyan régen van már velünk, hogy leírni is fáj: Zoét 2007-ben mentettük, altatás elől. Mostanra már 5-6 év körülivé "cseperedett" - sajnálatos módon: nálunk.

Zoé több rendezvényen volt, mint a legnagyobb partiarcok. Mindenhová vittük, mindenhol jól szerepelt, szépen viselkedett, s megszokta a tömeget, a gyerekeket. Megszerette, ha fésülgetik. Ha apró kezek gyömöszölik. Ha titokban mindenki jutalomfalattal kényezteti. Ő senkit nem buktatott le, ő nyelt szótlanul. Mindenkitől. Tökéletesen sétál pórázon. Zoé tehát abszolút party-képes. Vihető. Természetesen autóban tökéletesen utazik. Bármeddig. A gazdival meg pláne. Akár külföldre is. Nyaralni is szívesen. Vigyorogva.

Zoé nem tucat. Zoé csíkos, vörös alapon. A stafford ősök. De aztán valahogy mégsem. A kutya kompakt, erős, megbízható immunrendszerű, masszív, soha nem volt beteg. Egy köhintés sem. Pedig találkozott élete során mindennel, mégse. Valószínűleg egészen veterán koráig nem is lesz vele tennivalója új gazdájának sem.

Zoé fitt. Még ma is tökéletes kerítésmászásban, illetve a kutyaház tetejére való felpattanásban. Ott alszik. Soha nem benn. Magaslati levegő mániás, így emeletes házba is, a felsőbb szintekre is mehet.

Nem Zoé keres egy szerető családot, hanem több olyan család van ma Magyarországon, aki lehet, hogy lecsúszik egy Zoéról. Ha nem Ön akar az lenni, akkor írjon rövid bemutatkozást leánykérésként az info@futrinkautca.hu e-mail címre.

Dominó, az okos

Dominó, 2011.04.15-én került Egyesületünk gondozásába az ózdi gyepmesteri telepről. Egyszer már örökbefogadták őt Ózdon, de a szökőssége miatt hamar vissza is került a gyepmesteri telepre. Az ottani állatvédő segítők megkerestek minket, hogy egy dog keveréken tudnánk-e segíteni. Így érkezett meg hozzánk az inkább cane corso - stafford vagy közép ázsiai keverék kutya.

Dominó egy igazi játékos, 1 év körüli ifjonc, bár a kinézete megtévesztő lehet. Valószínű, hogy tulajdonosai ezt a zordabb vonalat próbálták erősíteni, hisz Dominó füleit rövidre vágták. A feltehetően otthon végzett munka eredménye egy kissé felemás fül lett. Mindez persze cseppet sem csorbítja Dominó szépségét!

Dominó kicsivel több, mint egy hónapot töltött Egyesületünk gondozásában, ez idő alatt mindenki nagy kedvence lett. Rendkívül kedves, okos és igazán fotogén kutya. A sztárfotóknak köszönhetően jelenlegi gazdája, Tamás, hamar szemet vetett rá. Telefonos egyeztetés után létrejött a személyes találka is Tárnokon. Tamás hozta magával saját, szintén örökbefogadott kutyáját, Somát. Sokan izgultunk Dominóért, hogy az ismerkedés Somával simán menjen, hisz ez feltétel volt az örökbefogadásához. Szerencsére minden rendben ment, így egy hét múlva Dominó már költözhetett is.


Költözése után is kaptunk róla fényképeket, helyzetjelentést. Többek közt fárasztó sétákról:


Illetve elkezdték Dominó tanítását egy kutyaiskolában:


Az elmúlt héten meghívást kaptunk Tamástól. Szeptember 17-én, Rákoskeresztúron, az autómentes nap alkalmával megrendezett családi  nap keretein belül bemutatkozott az a kutyaiskola is, ahova Dominó jár (Rákosmenti Kutyakiképző Iskola). Dominó kb másfél hónapja kezdett hozzá a tanuláshoz és a kezdeti nehézségek után, mára már nagyon szépen beilleszkedett. Nagyon szépen haladnak, Dominó gyorsan tanul.

Természetesen hoztunk fényképeket is.

A "kis" foltos Dominó nagyon jól mutatott a sok tanuló német juhász között:



A bemutatóra elkísért minket Leny is. Leny az az 5 hónap körüli kis-közepes keverék kutya, aki Egyesületünk egyik segítője, Orsiék háza előtt telepedett le. Leny jól kitalálta hol cövekeljen le, hisz Orsiéknak már van két futrinkás kutyája is: Kyra és Paris, a két német dog szuka. Leny megszokta, hogy nagykutyák közt van - hiszen a két német dog mellett két kanári szigeteki kutya is az átmeneti társa. Dominótól sem rettent meg, sőt! Egyből megmutatta ki a főnök! (Leny még keresi szerető gazdiját! Így aki szeretné őt örökbefogadni, az info@futrinkautca.hu e-mail címen érdeklődhet.)


Köszönjük szépen Tamásnak, Dominó gazdijának a meghívást, öröm volt újra látni Dominót!

További fotók Dominóról:
http://gallery.site.hu/u/morzsa/futrinkautca/album243/2011/alap/itthonalap2011/domino/

A beszámolót készítette: Kiss Léna (Onyx)

2011. szeptember 19., hétfő

Százhalombatta - a mi jó ómen városunk!

Vasárnap rendezvényen jártunk, Százhalombattával együtt ünnepelhettek a Futrinkás védenceink. Azzal a nem titkolt szándékkal érkeztünk a városba, hogy némely gazdi kereső kutyánk végleges otthonra találhat. A szerencsés kiválasztottak, akik velünk tartottak: Bodri, Alonso, Bronx, Rabbit, Betta, Zoé és Arla, s végül még két kutyusnak biztosítottunk lehetőséget a jelenlétre: Gahannek és Hémának.

Mikor kiérkeztünk, rengeteg kutyus volt jelen a helyszínen, ugyanis kutya szépségverseny zajlott éppen. Szebbnél szebb kutyákkal voltak jelen a gazdik, de a mi védenceink is vetekedhettek volna szépségben és okosságban a jelenlévőkkel.

Egy nagy zöld területen állíthattuk fel a sátrunkat, pakolhattuk ki ismertető anyagainkat, egyesületi pólóinkat és adománygyűjtő urnánkat.

A programok, valamint a régi vénasszonyok nyarát idéző időjárás nagy embertömeget vonzott a rendezvényre, valamint a mi sátrunk közelébe is. Rengeteg gyerekes család jött oda, akár csak egy simogatás erejéig, többségében azonban vittek ismertető anyagokat és néhány forinttal támogatták mentvényeinket is. Sok emberrel kellemesen elbeszélgettünk, és akadt olyan érdeklődő is, legnagyobb örömünkre, akinek komoly örökbefogadási szándékai vannak.

Rabbit / Masa frissen kozmetikázott fehér ebünk osztatlan sikert aratott, rá volt a legtöbb érdeklődés, és talán úgy tűnik, hogy révbe is fog érni. Bodri, a kedves őszbe hajló pofijú, ölbemászós, egy has simiért magát hanyatt dobós falusi tacskó keverékünk szintén jó eredménnyel szerepelt, valamint Héma a fiatal hebrencs labrador keverék leányzónk is, aki utólag került fel a listára, szintén komoly rajongói táborra tett szert.

Minden kutya élvezte a sok simogató kéz érintését, a kapott jutalomfalatok fenséges ízét, és cserébe produkálták is magukat hol egy szép tartású leüléssel, lefekvéssel, hol egy apró tenyérbe adott pacsival, vagy egy-egy arca elnyomott kutyapuszival.

A kellemes élmények mellett, sajnos kellemetlenség is adódott. A repülős légi bemutató alkalmával sajnos sorozatlövésekkel is szórakoztatták a közönséget, a mentett kutyáink azonban ezt nem nagyon díjazták.

Összességében azért egy kellemes és eredményes vasárnapot tölthettünk el ismét Százhalombattán. A nagy érdeklődésnek - és talán támogatói pólónknak köszönhetően is - kicsivel több, mint húszezer forint adományt gyűjtöttünk.

Köszönet a lelkes Futrinkás csapatnak, akik a hőségben a vízparti program helyett a kutyáinkra fordították a szabadidejüket, valamint külön köszönet illeti Évát a szervezésben nyújtott segítségért, valamint Zsuzsinak is igen hálásak vagyunk, mivel neki köszönhetően csatlakoztak helyi segítőerők is, akiknek ezúton szeretném megköszönni a segítséget, a kutyáink sétáltatását, szeretgetését. Nem utolsó sorban köszönet Nikinek, a mi lelkes „házi kutyatanárunknak”, akinek köszönhetően a kutyusaink ilyen szépen és okosan viselkednek.

A beszámolót dinaperon írta. Köszönjük!

2011. szeptember 18., vasárnap

A hét kutyája: Ronin, a rhodesiai ridgeback (Ronin sucht ein Zuhause)

Általában a védenceinkkel "egyszer" találkozunk. Akkor, amikor megmentjük őt és gazdához kerüléséig gondozzuk, szocializáljuk, szeretgetjük. Vannak persze olyanok, akik vagy saját viselkedésük okán vagy a gazdák döntése miatt kerülnek vissza a gondozásunkba. Szerencsére belőlük sokkal kevesebb van. És vannak, akiket folyamatosan látunk, mert csak egy-egy kitekintésnyi időre távolodnak el tőlünk, de valahogy mindig visszatérnek. Ilyen pedig egyetlen egy van: Ronin, a livernose rhodesiai ridgeback.

Ronin 2005-ös fotója a gondozásba vétel pillanatáról Székesfehérváron
 Ronin története 2005-ben kezdődött, s nem kétséges, hogy az az egyesületi szempontból kezdetnek tekinthető időpont valójában csak a folytatása lehetett valaminek: Ronin vándorló életének. Akkor még sok mindent nem tudtunk, amit mostanra már tudunk. De ahhoz már akkor sem fért kétség, hogy Ronin maximálisan megbízható, nagyon jó idegrendszerű, tökéletesen kiegyensúlyozott, tekintélyt parancsoló kutya. Akkor járt kb. az 5. életévében. Oltva, chipezve, ivartalanítva adtuk őt örökbe.


Robosztus és gyönyörű
 Aztán jött az első vihar és Ronin megszökött az örökbefogadóitól. Ekkor derült ki, hogy Ronin minden jótulajdonsága mellett sajnos extrém módon viharfélő. Mondhatnánk, hogy Ronin nem került többet elő, ami sajnos ilyen esetekben előfordul, hiszen egy pánikban lévő kutya csak a menekülésre figyel, s semmi másra, de Ronin évekkel később hírt adott magáról. Az örökbefogadási helyétől több száz km-re bukkant fel ismét.

Ronin visszakerült, kennelbe kényszerült, mert ideiglenes befogadót nem találtunk számára. Meg kellett állapítanunk, hogy elteltek az évek, s a kóborlás vagy nem megfelelő tartás sem segített abban, hogy korábbi szépségében tündököljön: szőre kopott volt és foltokban hiányzott, s valamikor egy baleset is érhette, mert az egyik hátsó lábára alig észrevehetően sántít egy korábbi, nem kezelt törés miatt. Mindemellett megmaradt a mi barátunknak, aki a  közeli ismerősöknek puszit oszt, tökéletesen sétál pórázon, kutyakompatibilis és továbbra is viharfélő. Ennek az egyik viharos éjszakán a kutyaház látta kárát, félelmében gyakorlatilag gyújtóssá aprította.

Ronin végül ideiglenes befogadóhoz költözhetett, ahol elfoglalta a fotelt, s kényelemben érezhette magát, ahol maximálisan oda tudtak figyelni az igényeire. Hirdettük őt mindenhol, de sokáig nem akart jönni a megoldás, mi pedig már mindannyian rendelkezünk kutyával, magunkhoz venni nem tudtuk őt. (Pedig jaj, olyan szívesen megtenném még most is, három kutya mellett egy panelban viszont ezt nem tehetem meg.) Végül osztrák partnerünk révén érkezett a segítség és Ronin Ausztriába költözött.

Figyelmes, békés és csendes
Minden szép volt és jó, el voltak ájulva Ronin barátságosságától, kedvességétől, s hatalmas termete ellenére bújós, ragaszkodó személyiségétől, természetes intelligenciájától. Nagyon szerették őt. Egy év telt el, kaptunk kirándulós, összebújós fotókat. Aztán jött az a bizonyos viharos időszak... Egymást érték a viharok, gyakorlatilag folyamatossá vált a dörgés, villámlás. Ronin pedig nem szűnt meg viharfélőnek lenni: hiába minden próbálkozás, ő az első jelekre bepánikolt és gyakorlatilag néhány hét alatt lebontotta a család házát. Az utolsó csepp az volt, amikor félelmében kiment a bezárt ablakon.
Ronin visszakerült. Ideiglenes befogadónál él, akik sajnos hamarosan elköltözni kényszerülnek, s az új helyre Ronin nem mehet velük. Így újra - immáron sokadszor - megkíséreljük a lehetetlent: új és szerető otthont találni Ronin számára.

Roninon még most sem látszik a kor
Ronin elmúlt tíz éves, de aktív, egészséges, jó kondíciójú kutya. Hajlamos a bőrbetegségekre, minden pszichés terhelésre szőrhullással, kopással reagál. A pajzsmirigye már nem tökéletesen működik, így az odafigyelést igényel. Szobatiszta, pórázon szépen sétál, más kutyákkal jól kijön, bár kan kutya mellé csak felügyelettel adható. Lakáskutya volt, nem is szeretne kertes házban élni, számára a séta azt jelenti, hogy a gazda és ő egymás mellett róják a köröket. A lakásban tökéletesen viselkedik, nem ugat feleslegesen. Mindenkivel barátságos, agresszív megnyilvánulása ember felé még véletlenül sincsen. (Az állatorvosnál mondjuk érdemes odafigyelni, mert nem rajong a vizsgálatokért.) Ronin hatalmas, tekintélyt parancsoló, ha valaki fél egyedül élni, Ronin mellett nem lesznek ilyen gondolatai sem. Viszont Ronin viharfélő, így olyan helyet keresünk, ahol gyakorlatilag a nap 24 órájában a gazdája mellett lehet, vagy mindig van, aki oda tud figyelni rá, s ha jön a vihar, beengedi valami sötét, megnyugtatóan szűk helyre.

 Ronin most már tényleg a véglegest, az igazit keresi. Érdeklődni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet.

2011. szeptember 17., szombat

Kor-történet - nem beteg, csak idősödik

Orik valaki mellett leélt egy életet, de most
újra kell kezdenie: tíz éven túl, rozoga hátsó
féllel, megkopott látással és hallással,
rigolyákkal... Ilyenkor már nem egyszerű...
Felnőtt létem alatt eddig nem éltem meg egyetlen saját kutya öregedését sem. Kezdetben kifejezetten idős kutyákat fogadtam magamhoz, mind Nudli néni és Sissy hercegnő elmúltak tíz évesek, amikor hozzám kerültek. Mondhatni belecseppentem az öregkorukba, állapotot rögzítettem, nem annyira megéltem a változásokat. Azokat valaki már előttem elmulasztotta, így leginkább a tűzoltás maradt.

Ahogy nézegettem saját három kutyámat valamelyik este, meglepődve vettem észre, hogy az egyikük őszül. Ekkor jutott eszembe, hogy bár a mostani csapatom kimondottan fiatal kutyákból áll (mindhárman 2007-es évjáratúra becsültek), de amilyen gyorsan telnek a hetek, hónapok, évek, egyszer csak itt állok majd egy korosodó csapattal. De mire is kell figyelnem? Mi változik majd?

Ahogy telnek az évek, a kutyák szervezete elhasználódik, izületeik megkopnak, mozgása lassabbá válik, hamarabb elfáradnak és többet alszanak, mint korábban tették. Hallásuk megromlik, nem ritka az időskori süketség előfordulása sem. A látásuk is elhomályosul, hályog alakulhat ki, s ez a mozgásukat, reakcióikat sok esetben instabillá teszi. Ahogy házi kedvenceink várható élettartama a megfelelő táplálásnak, orvosi ellátásnak köszönhetően emelkedett, úgy jelentek meg olyan betegségek, melyek pár évtizede még rendkívül ritkának számítottak egészen egyszerűen abból az okból fakadóan, hogy a kutyák nem élték meg azt a kort, amikor ezek a betegségek nagyobb számban előfordulnak. A daganatos megbetegedések mellett a szívproblémák is általánosnak tekinthetők.

Fontos tehát, hogy odafigyeljünk és alkalmazkodjunk kutyánk változó igényeihez, hiszen a kellő gondossággal meghosszabbíthatjuk az együtt töltendő időt, s melyik szerető gazda ne törekedne ilyesmire?

Hályogos szem - az egyik már menthetetlen, de a másik szemben még "csak"
elkezdődtek a folyamatok, szemcseppel szinten tartható
A csökkenő mozgásigény és a bélműködés változásai miatt át kell alakítani a tápanyagbevitelt, hiszen a kevésbé aktív életmódhoz alacsonyabb, de rostban gazdagabb kutyaeledel dukál. Idős korban már kerülni kell a csontetést, hiszen az bélsárpangást eredményezhet. Viszont a fogak és általánosságban a száj állapotára érdemes odafigyelnünk, s kordában tartani a fogkövet, mert az később gyulladást és a fogak idő előtti elveszítését eredményezheti.

Ne pironkodjunk, ha korosodó kutyánkat a hidegebb napokon betakarjuk, s a sétához beöltöztetjük, hiszen az évek múlásával a szőrzetük megritkul, a bőrük rugalmatlanabbá válik, így a hőháztartásuknak már nem lesznek annyira a saját mancsukban, mint fiatalabb éveikben.

Ronin egyelőre bőven letagadhatna a
tíz évéből, bár a szervezete azért már
bőven küldi a jeleket: szalad az idő...
A gazda felelőssége, hogy időben felismerje az öregedés jeleit, s igyekezzen kontroll alatt tartani a változásokat, hogy időben közbeavatkozhasson, ha egy-egy folyamat rossz irányba fordul. Egy vérkép sokat segíthet a szervek általános állapotáról való ismeretszerzéshez, s ultrahang is sok állatorvosi rendelőben van mostanra, így áttekinthető a hasüreg. A szem-fül-száj állapota mellett az izületekre is oda kell figyelnünk, ha fájdalmat észlelünk, azt valami módon csillapítanunk kell, de különböző természetes anyagokkal is segíthetjük kutyánkat. (Persze a csökkent aktivitás miatt a testsúly-kontrollra is nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk, egy túlsúlyossá váló idős kutya életét éppen az őt "kényeztető" gazda rövidíti meg.)

Persze nem akarom, hogy az enyémek valaha is megöregedjenek. Ha tehetném, én is megállnék itt és most, nem szeretnék még egy születésnapot, csak úgy élnék ebben az életkorban, amíg a világ. De nincs ilyen választásom, így figyelek. S bár a sajátjaim 2007-es évjáratúak, már most elkezdek felkészülni arra, hogy nem mindig lesznek fiatalok...

Ha valaki szeretné felmérni kutyája állapotát, érdemes megkérdeznie állatorvosát a lehetőségekről. Egy pici odafigyeléssel éveket nyerhetünk együtt.

-------------------------------------------------------------------

A Futrinka Egyesület egyik együttműködő állatorvosi partnerénél ebben a hónapban kedvezményesen vehető igénybe az idős kutyák szűrővizsgálata - benne vérképpel, ultrahangos vizsgálattal és tanácsadással. Részletek a www.pozsonyidoki.hu oldalon az "akciók" menüpont alatt!

2011. szeptember 15., csütörtök

A hét kutyája: Vadóc (Vadóc sucht ein Zuhause)

Vadóc egy majdnem német juhász
Vadócot az ózdi gyepmesteri telepről mentette egy magánszemély állatvédő néhány éve. Az ottani telepre bekerülő kutyákat addig szinte kivétel nélkül altatás várta, de néhány magánszemély igyekezett a kutyák hirdetését, szervezetekhez, segítőkhöz való kiközvetítését intézni, így lettek olyan szerencsések, akiknek a telep nem az utolsó állomást jelentette. (Amikor egy-egy ilyen mondatot leírok, mindig összeszorul a szívem, hiszen évente több tízezer kutya életét oltják ki gyepmesteri telepeken a gondatlan gazdák, felelőtlen emberek miatt vagy csak azért, mert az érintett telep a jogszabályban rögzített feladatainak, miszerint az eredeti gazdát keresni köteles a rendelkezésére álló eszközökkel, sem képes megfelelni. Ugyanúgy elaltatják azokat a kutyákat, akiket sokszor a mostanában divatos állatvédőrként "koboznak el" rossz gazdától, majd más megoldás hiányában egy helyi gyepmesteri telepre kerülnek, hogy a lánc mellett az életüktől is elbúcsúzhassanak. Janus-arcú társadalom vagyunk mi...)

Nem tévedés, ez ugyanaz a kutya - a gyepmesteri telepen
Vadóc több évet egy panzió kennelében élt, minimális emberi kapcsolattal, leginkább azért, mert féltek tőle: Vadóc nem egy kisimult idegrendszerű kutya, ráadásul dominanciára hajlamos, s volt rá példa, hogy valakit megharapott. Úgy alakult, hogy a magánszeméllyel megegyezve átvettük Vadócot.

Idáig jutottunk, de akárkinek ez a mutatvány még nem ajánlott
Nem indult zökkenőmentesen az élet vele, mert meg kellett szoknia a sétákat, s el kellett fogadnia, hogy a sétákhoz akkor juthat hozzá, ha nem gonoszkodik senkivel. Kiderült, hogy Vadóc kommunikációja is teljesen rossz, örömében is morog, így az ember soha nem tudhatja, hányadán áll vele. Mert nem minden morgás öröm. Kezdetben nem viselte el, ha a fejéhez értek, mostanra már élvezi azt is.

Olyan családot keresünk számára, ahol hatalmas türelemmel és szeretettel foglalkoznának vele, s biztosítanák, hogy boldog lehessen hátralévő életében. Szuka kutyákkal barátságos, de az ételét hajlamos bevédeni, így az etetésnél figyelni kell. Hirtelen mozdulatokra odakaphat, így gyermek mellé egyáltalán nem ajánlott. Kutyás tapasztalat elengedhetetlen.

Pórázon tökéletesen sétál, a szuka kutyákat szereti
Vadóc nem rossz kutya. Nem úgy indult. Mi emberek tehetünk arról, hogy ilyenné vált. Egyértelműen rossz tapasztalatokból építkezik, s már most is jól látható, hogy az odafigyelés, törődés hatására milyen hatalmas lépéseket tett meg. Felénk.

Vadócról az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet érdeklődni.

2011. szeptember 10., szombat

Öt éves születésnap a tárnoki kutyák kirándulásával

Több kutyánk számára a fénypontot az úszási lehetőség jelentette.
Zoé azért nem volt annyira lelkes. :)
(Zám Gabriella fotója)
A mai napon, két segítőnk ötlete alapján, megszervezésre került egy séta tárnoki kennelsorunkon élő kutyáink számára az érdi Beliczay-szigetre. Jól eső érzés, hogy sokan érezték fontosnak, hogy egy kicsit kimozdulhassanak a kennelsoron élők. Számukra minden új élmény hatalmas energia tartalékot hoz létre, amellyel átvészelhetik a várakozás időszakát, hogy egyszer legyen egy olyan gazdájuk, aki mellett az ilyen kirándulások természetesek.

Pribék is élvezte a törődést, de a vízből nem kért
(Magos Judit fotója)
A segítőknek ez "csak" egy néhány órás sétát jelentett, de a kennelsorunk lakói számára ez maga volt a karácsony, egy igazi ünnep, amikor az átlagosnál több figyelem jutott rájuk, s nem kellett várniuk arra, hogy ők jöjjenek a sorban, hogy megszeretgesse őket valaki, hanem mindenkire jutott legalább egy odafigyelő, szeretgető ember. Mondhatom: a kutyáink feltöltődtek, kisimultak, új életre kaptak.

Gahan inkább maradt volna
(Magos Judit fotója)
Az alap tevékenységi csoporttól Floki, Zoé, Betta, Edna, Gahan, Arla, Héma és Pribék voltak a szerencsések. Az őket vállalóknak szeretnék külön is köszönetet mondani. Egy napra elhitették velük, hogy ők is fontosak. Minden tapasztalatot, amit a sétáltatók szereztek, örömmel fogadunk az info@futrinkautca.hu e-mail címen, hiszen biztosan vannak olyan információk, amelyekről mi lemaradtunk eddig.

Sajnos mindenki nem mehetett a csapattal, de ők sem unatkoztak! Szerencsére volt olyan sétáltató ember, aki hátramaradt a tárnoki különítménnyel, így Elly és Orik bácsi sétálhattak egy nagyot a kifutón kívül is, Mimóza és Vili szocializálódhatott sok-sok finom falattal, és Vadócnak is több mozgás jutott mára, hiszen egyedül uralhatta a kifutót.

Máskor - mindenféle előzetes szervezés nélkül is - szívesen látunk bárkit hétvégente nap közben a tárnoki kennelsoron, akár egy-két órára is. Ha egy-egy kutyánk sétálhat egy nagyot a panzión kívül már az is nagyon nagy segítség. Ha jönne valaki, kérjük, hogy azért írjon az info@futrinkautca.hu e-mail címre, hogy ne legyen meglepetés az aznapi önkéntesek számára, de mindenkit szívesen látunk. Persze nem csak panzión kívüli sétáltatásra van mód, hanem be lehet tanulni a tárnoki kennelsor életébe is, hiszen hétvégente és ünnepnapokon önkéntesek látják el az ott élő kutyákat.

Köszönet az ötletgazdáknak és szervezőknek, Orsinak és Lénának, valamint azoknak, akik a szervezői oldalt erősítették: Duncsinak és Krisztának. Szuper nap volt, figyeljétek a híradásokat, hallgassátok a híreket, hiszen több interjú is készült.

Köszönjük továbbá a tápot, konzerveket, nyakörveket, pórázokat, parazitamentesítő szereket és minden egyebet, amellyel megajándékoztátok védenceinket!

Fényképeket még igyekszem majd feltölteni, ha érkeznek, hiszen sokan fotóztak, fotóztatok!

------------------
Fazekas Réka küldte nekünk az alábbi e-mailt. El sem hiszitek, hogy az ilyen visszajelzések mennyire sokat jelentenek nekünk:

Kedves Futrinkások!
Bevallom őszintén, hogy mindig is a fajtatiszta kutyák iránt volt rajongásom. Nem is érdekelt egy kutya, ha nem fajtatiszta. Mostanában jöttem rá, hogy mekkora gőg volt ez bennem. A tegnapi csodálatos nap, meg végleg rádöbbentett arra, hogy elég ostoba voltam. De szerencsére csak voltam.:)
Köszönöm, hogy a hátramaradó Orikot, Ellyt, Mimózát és Vilit megismerhettem...fantasztikus élmény volt Réka útmutatásával eltölteni velük pár órát...sajnálom, hogy ők esélytelennek tűnnek, mert mindegyik fantasztikus... szerencsére, Elly úton van egy még szebb jövő felé...:)
Orik csodálatos...egy igazi öreg harcos - itt a legnemesebb értelemben véve a szót -, akiben még hihetetlen méltóság és élni akarás van...sajnálom, hogy lakásban lakva, nem vehetem magamhoz a sajátom mellé, de megtenném, mert gyönyörű és lenyűgöző kutyaúr...csak már kevesebb van hátra, mint előre a számára...megérdemelné, hogy ami még hátra van, az tényleg aranykor legyen a számára...és nem a német juhászt láttam benne, hanem azt a nemességet, ami sugárzik belőle. Szerelem volt első látásra, vagy inkább érintésre.:)
Mimóza, én csak Mimónak hívtam már a végén...egy gyönyörű kutyafiú...eszméletlen szép, kompakt...és egy idő után már, persze falatokkal segítve, elég jól lebratyiztam vele...:) Büszke voltam, hogy csak egy nagyon finom falat tudta nagy nehezen elcsábítani tőlem...:)
Vilivel nem tört meg a jég, bár próbálkozott közeledni, de még túlon-túl idegen voltam a számára. Pedig elképesztett a szépségével, a csillogó bundájával, a kackiás járásával.:)) Helyette Elly pocakját tudtam megtömni, a Szépség legnagyobb örömére...:) Na,meg persze, én is élveztem, hogy séta után még volt kedve tőlem további finomságokat elfogadni.:)
Nagyon szépen köszönöm a lehetőség és Rékának a türelmét és azt, ahogy fogadott minket.
Elképesztő munkát végeztek, hihetetlen magas szinten! Minden elismerésem a Tieteké, Futrinkásoké!:)
Remélem, hogy a közeljövőben aktívabban tudok részt venni az önkéntesek között! A tegnapi nap nagy hatással volt rám! Még egyszer köszönök mindent!

2011. szeptember 6., kedd

A hét kutyája: Héma (Héma sucht ein Zuhause)

Csupamosoly Héma
A Futrinka Egyesület Alap Tevékenységi Csoportja a gondozásában lévő kutyák létszámának csökkentésére kényszerül, erről már írtunk a blogban korábban. Ezt elősegítendő, igyekszünk minden héten kicsit részletesebben bemutatni egy-egy védencünket, hogy hátha így vonzóbbá tesszük őket a potenciális örökbefogadók számára.

Az első kiválasztott kutya Héma, akinek talán csak az a hátránya, hogy fekete, így az esélye egy szerető otthonra a többi védenc között még magasnak is tekinthető. Ha bárki szeretné őt örökbefogadni, akkor az info@futrinkautca.hu e-mail címen jelentkezhet.

Héma egy 8-10 hónap körüli, közepes-nagy termetű, rendkívül játékos és élénk, ördögi rosszas kutyalány. Oltott, chipezett, parazitamentesített, ivartalanított. Az ajkai gyepmesteri telepről mentettük őt altatás elől, s talán nem is tudja, hogy milyen szerencsés, hiszen azon a telepen azóta több fiatal kutya életét oltották ki. Héma kezdeti félénkségét mára tökéletesen leküzdötte, s sikerült megismernünk az igazi énjét. Héma minden kutyával jól kijön, játékos, aktív, folyamatosan mozgásban van. A területét őrzi, vagy egészen pontosan jelez, ha valami zavaró tényezőt észlel, de agresszió, valóságos örző-védő ösztönnel nem rendelkezik, inkább csak "dumál", de ez kezelhető. Nagyon jó eszű, ragaszkodó, csupaszív jószág, így ajánlatos lenne egy kutyaiskola felkeresése, ami a későbbi együttélés alapjait is rögzíteni tudja.

Azon ritka pillanatok egyike, amikor Héma épp nincs mozgásban
Héma ősei között valószínűleg labradorok is voltak, mert sok tekintetben hasonlít a fajtára, a leglátványosabb hasonlatosság a hihetetlen vízimádata. Héma imád pancsolni.

Héma az ajkai gyepmesteri telepen,
nem is sejtve, hogy altatását tervezték...
Pórázon megtanult sétálni, bár még van hová tökéletesíteni a technikáját. Lakásba csak olyan fogadja örökbe, aki kevésbé ragaszkodik a tárgyaihoz és nagyon jófej szomszédai vannak. Héma inkább kertes házba, bejárással ajánlott, akár másik kutya mellé is.

Héma 2011. június 14-én került az Egyesület gondozásába.


Az esélytelenek vége? (Búcsúposzt...)

Zoé 2007 óta nem kell senkinek...
A Futrinka Egyesület Alap Tevékenységi Csoportja kiemelten az esélytelen, jellemzően keverék kutyák számára ad új esélyt. Hogy mit tekintünk esélytelennek, számtalanszor leírtuk, de azt valójában soha, hogy ez egyben - gazdálkodási szempontból - mit jelent. Most pedig, a tevékenységi csoport anyagi helyzete és az adó 1%-ból erre a mentőegységre fordítható, közel két millió forint egybevetéséből olyan következtetéseket kell levonnunk, amelyek nem csak az esélytelenek lehetőségeit csökkentik, hanem hatással lesznek a többi tevékenységi egységre is. Honnan is kezdjem?

Az "alapos" kutyák egy jelentős része már induló állapotban is tudottan nagy állatorvosi költségvonzattal érkezik, hiszen öregek, s ebből fakadóan már a kivizsgálás is nagyobb tétel, de sokan daganatosak, műtétre, egyéb beavatkozásra szorulnak vagy tartósan gyógyszert szednek, esetleg speciális tápra van szükségük. Van olyan kutya, akit a legnagyobb gondosság mellett sem tudunk megmenteni, s bár mindent megpróbálunk, mégis csak az marad, hogy méltóságban engedjük el. Meg a számla. Év közben is igyekszünk törlesztgetni állatorvosi tartozásainkat, de még így is közel 800.000 Ft tartozásunk maradt az egyik állatkórházban, amit rendezni kell.

Floki túl idős és túl fekete
Az "alapos" kutyák többsége esélytelen a gyors gazdára találásra, ebből fakadóan az ideiglenes befogadók számára sem olyan "kurrensek", hiszen nem tudjuk garantálni, hogy mikor tudjuk az érintett kutyát örökbefogadóhoz helyezni, sok védencünk már évek óta velünk él, számukra a kennelsor már az otthonuknak számít. S elérkeztem a legnagyobb kiadáshoz, amelyre fedezetet teremteni egyszerűen képtelenséggé vált, tekintettel arra, hogy az alap tevékenységi csoport kutyáinak  nincs igazi támogató bázisa, nincsenek elszánt, elkötelezett és a mentést tartósan, mégha csak kisebb összeggel finanszírozni tudó önkéntesei, támogatói. Tekintettel arra, hogy a kennelsor bérleti díja és az alkalmazottunk munkabére fix költségnek tekinthető, amelyet részben kennelhasználat alapján, részben a kutyák által eltöltött napok alapján osztunk fel, sajnos nem kell hozzá közgazdásznak lenni, hogy az ember megállapítsa, az alapos kutyák száma, a gyakorlati számbeli változatlanságuk okán havi szinten ez kb. 270.000 Ft biztos kiadást jelent. Mivel bevételi oldalon ezt semmi nem kompenzálja, így minden erőfeszítésünk ellenére is eladósodott az alap kassza, jelenleg közel 900.000 Ft-tal tartozik más, egyesületen belüli tevékenységi csoportnak. Ezt az összeget az adó 1%-ból vissza kell adnunk, hiszen - bár azért vagyunk egy egyesület, hogy egymást is segítsük, de más mentési lehetőségeit nem csökkenthetjük.

Mimóza emberi érintés nélkül tengődött
Tengelicen. Ő tehet róla, hogy nem is
keresi az ember társaságát?
Praktikusan ez azt jelenti, hogy ha az állatorvosi költségeket, s az egyesületi belső tartozásokat rendezzük, nem marad pénzünk arra, hogy a 2011. év hátralévő részét, illetve a 2012-es évet finanszírozni tudjuk. Így tényleges létszámstoppot rendeltünk el, most már csak a jelenleg még a várólistánkon szereplő kutyákat tudjuk fogadni, viszont utána képletesen szólva bedobjuk a törölközőt, s arra koncentrálunk, hogy legalább azokat a kutyákat örökbeadjuk valahogy, akikre legalább lehet egy pici érdeklődés, csak meg kell találni a formáját annak, hogy eljussunk a potenciális örökbefogadókhoz. Ezáltal a fix költségek ránk eső részét tudjuk talán csökkenteni, de ez is csak abban az esetben igaz, ha a felszabaduló helyeket más tevékenységi csoportok be tudják tölteni. Ha nem, akkor sajnos a csökkenő állatlétszám mellett sem csökkennek a fizetendő terheink.

Nem túl reménykeltő a helyzet, s sajnos azt is be kell tervezni, hogy a következő évben sem számíthatunk több adó 1%-os bevételre, hiszen a válság egyrészről amúgy is meglátszana az adó 1%-ok alakulásán, de nem segít az adórendszer változása sem. S nem tervezhetünk a nincsre, ezt mindannyiunknak be kell látni.

Álomkutya, de nem elég szép -
tényleg senki nem lát a külcsíny mögé?
Jelenleg 19 tartós védencünk van, ebből ketten (Elly és Csíbor) gazdijelöltesek (Elly tüzelés miatt az ivartalanítási beavatkozásra vár, Csíbornak még chipet és oltásokat kell kapnia, ő az ivartalanításon már túl van). A 19 kutyából 14 él a tárnoki kennelsoron (vagyis egy még nem érkezett meg, de hamarosan ő is Tárnokon lesz - a görög import Hercules). Az idősebb kutyáink speciális tápot, állatorvosi kontrollt igényelnek. Nem túl reménykeltő a helyzet, tudjuk. Az esélyteleneknek akartunk segíteni, de esélytelenné váltunk arra, hogy ezt ténylegesen működtetni tudjuk. Azokért viszont, akik a gondozásunkban vannak: felelünk. Őket nem fenyegetheti veszély, a számukra szükséges ellátást biztosítanunk kell, akármi is történik. S reménykedés mellett is mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy közülük minél többen gazdára találhassanak.

Más kérdés, hogy kinek kell Orik bácsi, a rozoga veterán vagy Vili, a megérinthetetlen? Ki nyújt szerető otthont Zoénak, aki 2007. óta nem kell senkinek vagy Floki bácsi, aki bár agilis és aktív, teljesen egészséges is, de idős, s más kutyákkal való viszonya sajnos nem tekinthető rózsásnak. Ott van Mimóza, aki nem szokta az emberi érintést, de türelmet, időt senki nem áldoz rá, hiszen könnyedén találhat bárki olyan kutyát, akiért nem kell küzdeni, mert jól szocializált, egészséges, csak épp otthona nincs.

Hát, így állunk. Lehet minket felelőtlennek nevezni, azzal nem leszünk előrébb. Terveztünk valahogy, de a tervek, lehetőségek felborultak. A korábban finanszírozható modell megszűnt, most már a túlélésért küzdünk, hogy az a közel húsz kutya nem szenvedjen hátrányt semmiben.

Tudjuk, hogy sokan kérnek, hiszen hasonló helyzetben van mindenki mostanában. Nem csak az állatvédelemben, általánosságban igaz ez a civil szervezetekre, de a háztartásokra is. Mi sem tehetünk mást. Aki megengedheti magának, hogy akár csak 500 Ft-ról lemondjon az alap tevékenységi csoport javára, kérjük tegye meg: Futrinka Egyesület K&H Bank 10404089-49575251-57561000 - a megjegyzés rovatban fel kell tüntetni, hogy ALAP.

Ha valaki nem tud pénzügyileg segíteni, nekünk az is sokat jelent, ha egy-egy kutyánk ideiglenes befogadóhoz kerülhet vagy ha valahonnan, a föld alól is, de előkerül egy elkötelezett gazda, aki pont őket akarja, így minden hirdető, interneten hirdetést megosztót vagy a településén legális helyekre papíralapú plakátot kihelyezőt nagy tisztelettel fogadunk. Jelentkezni, egyeztetni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet, kérésre nyomtatott plakátot postai úton tudunk küldeni.

----------------------

2011. szeptember 14.

Szeretném megköszönni azt a támogatást, amit a beírás hatására az alap tevékenységi csoport esélytelenjeinek nyújtottatok, és egyben mindenkit megnyugtatok, hogy a befolyó összegek láttán nem "gurul el a gyógyszerünk", tudatában vagyunk annak, hogy most a már gondozásunkban lévő kutyákra kell koncentrálnunk, számukra kell a biztonságos ellátáshoz szükséges pénzügyi és egyéb feltételeket biztosítani.

A blogbejegyzés megírása óta 281.179 Ft érkezett a számlánkra, így a belső tartozás egy része rendezésre kerülhetett, köszönjük!

Kiemelt támogatóként szeretném kiemelni Sz. Katalint, akitől a beérkezett adomány több, mint 50%-a érkezett. Köszönjük szépen, hogy mellettünk van, hogy segít!

A további támogatók, akiknek szintén szeretnénk megköszönni és ha igényt tartanak rá, a készlet erejéig adnánk a támogatói "szőranyás" trikóból is, csak küldjék el a méretet + a postai címet az info@futrinkautca.hu e-mail címre, ahová - nem az Egyesület pénzéből, hanem a saját pénzemből - postázni tudom.

Sz. Natália
H. Orsolya
T. Csilla
F. Dezső
Sz. B. Judit
Sz. Tamás Ferenc
B. Péter
K. Éva
M. Melinda
E. Csilla
H. Dorottya
B. Iván és neje
S-H. G.
L. Ágnes
K. Gyöngyi Lívia
G. Vera Irma
Á. Judit
L. Györgyné

Köszönjük!

További jóhír, hogy a várólistánkról három kutya sorsa megoldódott, így velük már nem kell számolnunk. Különösen nagy öröm, hogy Hercules, a görög "import" rotweiler is gazdára talált.

2011. szeptember 22.

Csíbor, Héma és Rabbit gazdára találtak, ezen a héten Elly is elköltözik a gondozásunkból. Ha nem is rohamléptekkel, de az alap tevékenységi csoport védenceinek száma csökken. Ez persze automatikusan nem megoldás minden problémára, hiszen a tárnoki kennelsorra, ha nem érkezik más tevékenységi csoporttól kutya, akkor az arányok nem nagyon javulnak, de az egyéb, kapcsolódó kiadások csökkenése mindenképpen jó eredmény.

Az elmúlt időszakban további 39.000 Ft támogatás érkezett, amelyet szintén nagyon köszönünk!

Az adományozók:

M. Melinda
H. Veronika
U. Anna
A-T. László és Emese
Fné Sz. Zsuzsanna
T. Anita

2011. szeptember 1., csütörtök

Találmányok gazdára várnak

Nem, nem egy Rubik-kockát szeretnénk szerető otthonba helyezni, bár azt valószínűleg könnyebb lenne, s ha mégsem, biztosan nem kellene a lelkével foglalkoznunk, valahol elporosodhatna egy polcon. A kutyák mentése nem ilyen egyszerű, számukra meg kell találnunk a tökéletes otthont, egy szerető családot. Létszámstop van, mégis érkeznek új kutyák. Nem kell ahhoz hosszasan böngésznünk a gyepmesteri telepek hirdetéseit, mérlegelni, hogy melyik kutya jöhessen, mert ez az időszak a "találmányokról" szólt, vagyis egy-egy tagunk, sokat segítő önkéntesünk keresett meg minket, hogy egy kutyára bukkant, segítsünk.

Igyekszünk. De most már tényleg elértünk a befogadóképességünk utolsó utáni határára. Ha nem hozzuk meg a totális teltház esetén alkalmazandó szabályt, nem leszünk képesek ellátni a mostani védenceinket, kifizetni a panzió számlát, az állatorvosi költségeket, az élelmezést, a fuvarokat és minden egyebet. Ha őszinte akarok lenni, már most sem vagyunk rá képesek és valami miatt az Egyesület élete az utóbbi időszakban annyira a fajtamentések irányába tolódott, hogy az egyszerű, esélytelen keverékeinknek alig-alig akad lelkes támogatója, vagy legalább rajongója, aki nyomon követi egy-egy hozzánk kerülő kutya sorsát. Ezt persze nem áruljuk el a kutyáknak, nekik bőven elég boldogság, hogy élnek, foglalkozunk velük és megteremtjük annak a lehetőségét, hogy egyszer nekik is legyen saját otthonuk.

Hiszti vége, jöhet a reklám. Három, a közelmúltban érkezett talált kutyánk van, akiknek jó lenne mielőbb szerető családot találni. Ebben kérünk segítséget, de természetesen bármelyik kutyánk hirdethető, sőt: mindegyiküket hirdetni kellene.

Pribék egy ipari területre kóborolt be sebekkel tele, kimerülten, soványan. Ott nem maradhatott, s nekünk akkor hiába szólt Judit, az egyik nagyon lelkes segítőnk, egy oltatlan kutyát biztonsággal elhelyezni nem tudtunk, így Pribék az Illatos útra került. A kötelező karanténidejét követően azonban kihoztuk őt, hogy ne fenyegesse az altatás réme az Illatoson uralkodó folyamatos teltház miatt. Pribék egy két év körüli, robosztus, talán rottweiler ősökkel is rendelkező keverék kan, aki alapfokon képzett, tud ülni, feküdni, pacsit adni, pórázon sétálni és kenneltiszta. Szuka kutyákkal ismerkedés után korrekten viselkedik, a kanokkal valószínűleg kekeckedne. Oltva, chipezve, parazitamentesítve, ivartalanítását követően fogadható örökbe, akár kertes házba is, ha tudnak számára meleg kuckót biztosítani a hidegebb napokra.

Edna egy tíz hónap körüli, közepes termetű, törékeny testalkatú szuka kutya, aki kezdetben kicsit félénk volt, ami talán érthető is: a kóborlása során biztos nem csak kedves emberekkel hozta össze a sorsa, de mostanra már tökéletesen feloldódott: egy játékos bohóc. Imád futkározni, de még jobban bújni, bújni és bújni. Őt az egyik vezetőségi tagunk útjába sodorta az élet, így lett futrinkás. Ideiglenes befogadó hiányában ő is csak tárnoki bérelt kennelsorunkon nyerhetett elhelyezést, de jó lenne mielőbb családban tudni. Edna egy játékos, agresszió mentes, igazi családi kutyának való jószág, akinek még sokat kell tanulnia, de lelkesen és gyorsan elsajátít mindent, annyira az emberek kedvében szeretne járni. Egyszerűen nem lehet nem beleszeretni a kajla füleibe, a fehér mintás orrába, az állandó mosolyába. Oltva, chipezve, ivartalanítva, parazitamentesítve fogadható örökbe.

Leny a legfiatalabb találmány. Őt az egyik ideiglenes befogadónk, sétáltatónk, aktív - jellemzően német dogok körül sertepertélő - segítőnk, Orsi lelte a saját házuk előtt. Leny még csak 4-5 hónapos, így az ivartalanítását várhatóan az örökbefogadó családnak kell majd vállalnia 8-12 hónapos kora között. Mi az oltási programját elkezdtük, parazitamentesített, chipezett. Más kutyákkal rendkívül játékos, a macskákat sem bántja, bár néha megkergeti. Jelenleg benti kutya, szívesen meg is őrizné a bejárás lehetőségét még akkor is, ha esetleg kertes házba fogadnák örökbe. Leny kiegyensúlyozott, jó humorú, s felnőtt korában sem lesz hatalmas: várhatóan közepes termetűre nő majd.

Mindannyiukról az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet érdeklődni. Csak tessék, csak tessék!