Ne tőlünk fogadjon örökbe...

Az jutott eszembe, hogy nem akarom örökbe adni a kutyáinkat. Hogy mindet megtartom, míg világ a világ élnek a kennelsoron és tudják majd, hogy naponta legalább háromszor sétálnak, hogy minden napra jut finom falat, hogy nem háborgatják őket bolhák vagy egyéb élősködők, hogy ha vizes lesz vagy szétrágják, akkor jut alájuk újra puha, meleg pléd. A kifutóról mindig visszatalálnak a már otthonként szeretett kenneljeikbe, a thermo kutyaházak  melegen tartják őket, ha arra van szükség, a kennel teteje megvéd az esőtől, de a direkt napsugárzástól is. Az már csak bónusz, hogy járnak ki sétáltatók is, így mindig új emberekkel ismerkedhetnek, sétálhatnak, figyelmet, szeretetet és foglalkozást kapnak. Nincs olyan nap, hogy unatkozva, magányosan vagy hiába várnának, mindig van valaki, aki csak értük van jelen.

Egyre több helyen járok az országban, egyre több állatvédő szervezetet ismerek meg, egyre inkább azt gondolom, hogy nálunk jelenleg jó helyen vannak a kutyák. Persze lehetne sokkal jobb is, ismerek is olyan szervezeteket, ahol azt mondanám, hogy még ennél is biztonságosabb, jobb, kiszámíthatóbb, de mindenhol van valami buktató. Nálunk is: a kennel nem otthon, mégha biztonságos is. Mégha az ide bekerülő kutyát nem fenyegeti veszély, ha nincs hely, nem jön új kutya, de altatásra nem kerül sor. Ez egy kis mikrokozmosz, egy részlegesen zárt világ, ahol nincs félelem, fájdalom, csak odafigyelés és szeretet. Mégsem minősül otthonnak, mégsem olyan, mintha saját gazdája lenne ezeknek a kutyáknak.

Sok helyen a mentett kutyák napi ellátása is nehezen biztosítható, hányszor olvassuk, hogy ezen vagy azon a helyen elfogyott az élelem! Nálunk sem a fán terem persze, de szerencsénk van: addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér, ti pedig segítetek abban, hogy egyáltalán legyen takarónk. Sok helyen nincsenek még oltva sem nagyon a kutyák, nálunk mindenkinek van veszettség elleni oltása, ha ismeretlen előéletű, akkor kombinált oltásból kettő is, mindenki chipezett és ivartalanított. Mindenki megtanul előbb-utóbb pórázon közlekedni, megszokja az idegeneket, s késszé válik arra, hogy továbblépjen, hogy megtalálja a szerető otthonát.

Csodák születnek a szemünk előtt. A rettegő, senki felé nem nyitó kutya hónapok múlva már bújik, felugrál, szomjazza a szeretetet, a mogorva, kiszámíthatatlan, félelmi agressziós voltát vele született dominanciával erősítő nevetve cipeli kék labdáját, hogy azt azonnal dobja valaki messzire, s hozhassa vissza boldogan. Mindenki tart valahonnan valahová. A mi kutyáink általában mélyebbről indulnak, megjárnak poklokat, mielőtt hozzánk kerülnek, aztán lehetőséget kapnak, amellyel vagy tudnak élni vagy nem. Ez  már nem rajtuk múlik, itt jön be az emberi tényező. Hiába akarunk valakit örökbe adni, ha senki nem akarja örökbe fogadni, úgy nehéz. Mi kereshetjük a felületeket, hogy minél több helyen szólítsuk meg a potenciális gazdikat, de ha nem jelentkezik senki, akkor a kutya marad.

Van olyan védencünk, aki 2007-ben került hozzánk egy vidéki gyepmesteri telepről, s az első beköltöző volt a tárnoki kennelsoron, s most is ott van, vigyorog a háza tetején és rendületlenül torpedózza ki a gyanútlan látogatók lábát, ha arra lehetősége nyílik. Több rendezvényen volt már és több kalandban volt velünk része, mint egy szegényebb sorban élő gyermeknek. Valószínűleg ő már elfogadta, hogy mi vagyunk a családja, de mi nem fogjuk elfogadni ezt soha: keressük neki is az igazit, ahol ő a szeretett kedvenc és nem csak egy a sok közül.

Szóval amikor eszembe jut, hogy nem akarom örökbe adni a kutyáinkat, csak magamat nyugtatom, hogy minden úgy jó, ahogy van, nálunk lenni boldogság a kutyának. De aztán látom, hogy mennyien vannak még, akiknek szüksége lenne erre a boldogságra, a mi kis biztonságos világunkra, belefájdul a szívem, s újra rákapcsolok: hirdetem, megosztom, ajánlom a keverékeinket, az esélytelenjeinket is. Mert igenis repüljenek ki, ez az élet rendje, idővel mindannyian készek lesznek erre, s jöjjenek helyettük a betegek, idősek, problémásak vagy csak feketék, jellegtelenek, hogy rájuk is ragaszthassunk szárnyakat.

Ne tőlünk fogadjon örökbe, aki nem elég bátor a szívét vásárra vinni. A többiek mind jöhetnek!

www.futrinkautca.hu

A hét kutyája: Betta, a családi kutya (Betta sucht ein Zuhause)

Betta nem alanyi jogon került a Futrinka Egyesülethez, őt nem akartuk megmenteni, mégis úgy alakult, hogy amikor egy bajban lévő német dog szukához hívtak minket, nem hagytuk hátra a család évekkel korábban az Illatos útról kihozott keverék szukáját (Bettát) és elvadult fiacskáját (Laant) sem. Mondhatjuk, hogy Betta a szerencse gyermeke, hogy maga mellé vett egy német dogot, hogy ezen az ágon kerülhessen hozzánk, de azt is mondhatjuk, hogy mi vagyunk rendkívül szerencsések, hogy Bettát megismerhettük. Szóval a szerencse kölcsönös, merthogy Betta maga a tökély.

Betta teljesen emberközpontú, mindenkivel kedves, nyitott, barátságos, egyáltalán nem félős, így bárhová elvihető. Emiatt rendszeresen megjelenik velünk rendezvényeinken, hiszen élvezi a társaságot, a fárasztó, nyüzsgő napokat, imádja a gyerekeket, mindenkinek mindent hagy: rajta lehet fogakat számolni, fülbe nézni, fésülni, bármit, csak vele foglalkozzanak.

Emellett Betta tökéletesen sétál pórázon és autózni is tud. Szobatiszta, a lakásban nem rombol. Korábbi élete miatt úgy gondoljuk, hogy kertes házból szökne, így egyedül nem hagyható a kertben, de talán ez a legkevesebb. Senki nem akarna egy ilyen kutyát kizárni, egy ilyen kutya mellett lenni jó. Betta a legzavarosabb napokon is megnyugtat bárkit kiegyensúlyozottságával, jó kedélyével, örök optimizmusával.

Más kutyákkal is jól kijön, bár egyértelműen ő az alfa nőstény, soha senkit nem bántott ahhoz, hogy ezt minden kutyánk mégis magától tudja. A kan kutyákkal amúgy elnézőbb, mint a szukákkal, őket imádja igazán, hatalmas játékra hívja a másik ebet, s úgy nyargalászik, mint egy tinédzser. Betta már nem az, középkorú kutya, lehiggadtnak számít a maga hat éves körüli életkorával.

Bettát leginkább családi kutyának ajánljuk, akár kezdő kutyatartók számára is, benti tartással. Egészen biztos, hogy nem fogja megbánni, aki őt választja. Betta egy kincs. Egyelőre a mi kincsünk.

Oltott, chipezett, ivartalanított. info@futrinkautca.hu

Műterem a kennelsoron - egy napra

"Oldalfülű" Betta, a tökéletes - csak vár és vár...

Akik hűséges Futrinka barátok és követők, azok tudják, ismerik az egyesület mindennapjait. Tudják, hogy sokszor erőnkön felül vállalunk, mentünk kutyákat és próbálunk nekik esélyt adni egy jobb, boldogabb, gazdis életre. Ennek természetes következménye, hogy a kennelsor állandóan tele van négylábú, csaholó, csóváló, kedvesnél kedvesebb ebekkel, akik már azért is hálásak, hogy hozzánk repítette őket a jó szerencséjük.

Igen ám, de nem elég, ha mi látjuk őket nap, mint nap, ha mi szeretgetjük és pátyolgatjuk a falkánkat, az még kevés ahhoz, hogy rájuk találjon az igazi.

Az alább következő történet valahol ott kezdődött, hogy lett nekünk egy szálkács tacskókisasszonyunk, akibe villámsebesen beleszeretett  a csodálatos kutyafotós –olyan, mint a csodálatos kutyadoki, csak éppen masinával a kezében -, aki nem más, mint Kiss Csanád, a VauVau Stúdió fotósa. Azóta exfutrinkás-Ancsa, az igazi, hamisítatlan tacskólány, aki ma már Mangó névre hallgat, Csanádot és az ő három lábú tacskó fiát boldogítja.

Bojár, a rettegős 

De ezzel elkezdődött egy másik szerelem is. Jelesül beleszerettünk Csanád munkáiba, Ő pedig felajánlotta, hogy segít az egyesületnek azzal, hogy szebbnél szebb portrékat készít gazdikereső kutyáinkról növelve a fotókkal az esélyt arra, hogy megtörténjen a meglátni és megszeretni csoda. Az első "próbafotózás" gazdisodással zárult, Gahan Csanád szemének, gépének köszönhette, hogy egyszerű, senkinek nem kellő fekete kutyából gazdis kutyává válhatott.

Agar, a baba

Aztán valami nagyobban kezdtünk el gondolkodni. Csanád így bepakolta az autójába a stúdióját, a tanulóját és videós barátját, és mi néhányan futrinkások is felkerekedtünk, hogy egy igazán zord, jeges, szeles téli napon nekiálljunk a nagy munkának, a csábos-bájos kutyafotózásnak.

Lett fűtött tároló, ami pillanatok alatt profi műteremmé alakult, háttérrel, világítással, technikával és hát volt bőven várakozó kutyus a pózolásra.

Kutyát fotózni igazi kihívás, hát még a mieinket, akik nem szokták a nyüzsgést, a villanó fényeket, a vakut. Voltak akik behúzott farokkal, hátracsapott füllel érkeztek, voltak, akik nyüzsögtek, de olyan is akadt köztük, akit szeretett a kamera, vagy ő szerette a kamerát, mert úgy pózolt, mint egy igazi celeb a vörös szőnyegen.

Igazán fárasztó, de nagyon jó hangulatú nap volt. Pörgött mindenki, profin végezte a munkáját. Csanád csak kattogtatott és kattogtatott – persze közben nem állta meg, hogy ne szeretgesse őket végig -, Gergő a videós werk filmet készített, már amikor éppen nem virslikarikával, zacskócsörgetéssel és kulcstartó vijjogtatással motívált, Kinga meg csak töltötte szorgalmasan a számítógépre a tengernyi jobbnál jobb fotót. Mi futrinkások meg szaladgáltunk a műterem és a kennelek között, hoztuk, vittük a kutyákat, csinosítottuk őket, hogy minél szebbek legyenek a fotókon. A riadtakat pátyolgattuk, az ugrabugra vizslákat nyugtatgattuk, a dog fenekét hátulról guggolva tartottuk, mert nem fért el az asztalon – vajon miért…? -, a celebet meg…nos vele nem csináltunk semmit, mert annyira, de annyira tudta a dolgát, hogy csuda.

Artik, a csodálatos "áltacskó"

A nap végén befutott a felmentő sereg is egy hadseregnek való élelemmel, forró teával, úgyhogy fáradtan, de legalább átmelegedve és teli gyomorral zártuk a napot, pont az etetésre végezve, így az ebeink sem maradtak vacsora és jutalom nélkül.

És az igazi jutalom meg az lesz mindenkinek, ha a tényleg gyönyörű fotókat látva beléjük szeret valaki és úgy gondolja, hogy igen, ez az a kutya, aki nélkül nem tudok tovább élni. Így legyen.

Ps.: Hatalmas köszönet Csanádnak, Gergőnek és Kingának, hogy végighúzták ezt a nem könnyű napot, köszönet a futrinkás segítőknek és nem utolsó sorban a kutyáinknak a végtelen türelemért.

Berki Lotti - P1, Futrinka Egyesület

Hó és rettentő hideg - ilyenkor segítenünk kell!

Télen elvileg nem szabadna meglepőnek lennie sem a hónak, sem a hidegnek, de egy enyhe felvezetés után hirtelen jött zimankóra nem voltunk abból a szempontból megfelelően felkészülve, hogy ugyan létszámstop, de naponta kapunk kéréseket gyepmesteri telepeken fagyoskodó, altatásra váró, didergő és rettegő kutyákról, s van az a pillanat, amikor nem tudunk, nem lehet nemet mondani.

Ez a pillanat akkor jön el, amikor felszabadul egy kennel thermo kutyaházzal, friss pléddel és önálló elhelyezési lehetőséggel, s nincs hirtelen a fajtamentős várólistáról olyan kutya, akinek ez többet, jobbat jelentene, mint a jelenlegi elhelyezése. S ekkor jön az, hogy akkor az érzések felülírják (de csak részben!) a racionalitást és... Valaki jöhet. Gyepmesteri telepről, altatás elől, hidegből, ahol nincs más lehetősége, ahol mi vagyunk az utolsó mentsvár. És jönnek az érvek-ellenérvek, mintha tényleg számítana. Egy élet minden formában és nemben egy életet jelent.

Így lett végül egy Dorka-hasonmás (becses nevén Hattyú), Vilike kedvéért, a szerencsés kiválasztott, aki az ózdi gyepmesteri telepen nem túl sok reménnyel tekintett a jövőbe. Mától tárnoki lakos és ezerrel keressük számára is az új otthont, hogy elgyengülhessünk egy következő esetben is addig, amíg hó van és hideg.

Ideiglenes befogadókat keresünk!

Ideiglenes befogadás. Sokszor, sokan mondják, kérik, de hogy valójában ez mit is jelent, ritkán írja le bárki. Pedig fontos, hogy az, aki segítene, pontosan tudja, hogy mit is takar ez a fogalom, mi az, ami rá várhat, s mi az, ami megkönnyíti a döntést, a választást.
Az átmeneti család abban különbözik a tényleges gazdiságtól, hogy a kutya nem marad ott élete végéig, de az örökbeadási esélyeit azzal jelentősen növelni lehet, ha megismerjük: hogyan viselkedik családban, hogyan reagál dolgokra, illetve természetesen megtanulja azt, amit egy gazdis kutyának tudnia kell. Ez az ideiglenes befogadó dolga, ezt vállalja, amikor átmeneti otthont nyújt egy-egy kutyavédenc számára.

A legtöbb kutyánkról nem tudjuk, hogy hogy és miként élt előtte, illetve sokan vannak olyanok is, akik valami miatt a kenneltartást nem viselik jól, így számukra kiemelten fontos az, hogy megismerjük őket egy biztonságos, kényelmes környezetben is. Általában nem tudjuk megmondani, hogy az érintett egyed szobatiszta-e, hogy rendesen viselkedik-e a lakásban, hogy mennyire szeret autózni vagy hogy miként viseli a nagyváros zaját. Az ideiglenes befogadás tehát kockázat. Mindig az.

Sok kutyánkat bántalmaztak, olyan dolgokon mentek keresztül, amit elképzelni sem tudunk, így bizonytalanok, bizalmatlanok, idő, amíg megnyílnak, amíg kötődni kezdenek, hiszen nekik is tanulniuk kell a valahová tartozást, a szeretetet. Hihetetlen dolog megélni azt, amint egy törött kis lélek szilánkjaiból összeáll és örökbeadhatóvá válik. Hiszen válljuk be: aki kutyát szeretne a "menhelyről", már kész kutyát szeretne. Mi viszont nem ilyeneket mentünk.

Az ideiglenes befogadóink hatalmas lehetőséget adnak a kutyák kezébe (vagy a képzavart kikerülendő: mancsába), a gazdára találás lehetőségét. Persze mi is igyekszünk, de a kennel NEM LAKÁS, a kennelből a zárt részben történő séták, foglalkozások nem pótolják a városi sétát, az utazást, a kutya- és embertársakkal való találkozást. Ettől függetlenül nagyon igyekszünk és a kennelsorról is adunk örökbe - természetesen. De lényegesen nehezebb.

A befogadóinknak, amennyiben kérik, száraztápot, konzervet, a kutya tartásához szükséges dolgokat biztosítunk és természetesen a felmerülő állatorvosi költségek is egyesületünket terhelik. Ha valaki csak 2-3 hétre tud segítséget nyújtani, már az is sokat tud jelenteni, ha egy-egy kutya élete a tét, de ennél általában hosszabb időre keresünk átmeneti befogadókat.

Ha valaki biztosra szeretne menni, s mindenképpen arra számít, hogy a kutya valamikor, belátható idő múlva (ami általában azért néhány hónap) elköltözik tőle, akkor tud választani azon kutyáink közül, akiket németországi partnerünk hirdet és keres számukra gazdát, itt viszont kizárt, hogy a befogadó "beleszerethessen" az érintett ebbe, a kutya mindenképpen utazik. De ezekből a kutyákból van a kevesebb, ezt is tudni kell.

Ha valaki problémásabb kutyát vállal, akkor viszont számíthat arra, hogy nem adják egymásnak a kilincset az érdeklődők és könnyel előfordulhat, hogy a kutya nála talál végleges otthonra. Persze általában azért mindenkire vár valaki valahol, nagyon igyekszünk mindig és jó eséllyel meg is találjuk. Viszont ezeknek a kutyáinknak van a legnagyobb szüksége átmeneti családra, hogy megerősödhessenek. A 22-es csapdája ez.

De tényleg rengeteget, leírhatatlanul sokat jelent a családi környezet. Ha valaki ezt tudja adni, ezt vállalja, hatalmas dolgot tesz. HATALMASAT. Így várjuk mindazon jelentkezőket, akik próbára tennék magukat - senkit nem hagyunk cserben, ha bármi gond van, ami miatt a kutya nem maradhat, megoldjuk, de fontos, hogy befogadás előtt az ember végiggondolja, hogy mire van lehetősége, felelőtlenül nem szabad belevágni ebbe, hiszen a kutyáknak lelke van, ha kiűzetnek a családból, az számukra törést jelent. Ha nem másik, örökbefogadó családba mehetnek, ahol hamar, sokszor már egy-két óra alatt elfogadják a megváltozott környezetet, adott esetben egy kennel, amit hirtelen helyzetben biztosítani tudunk, viszont nagyon visszaveti őket lelkileg.

Információk, amelyekre szükségünk van a tökéletes pártfogolt kiválasztásához:

- lakásban vagy kertes házban él-e a befogadó jelölt

- van-e másik kutya vagy egyéb háziállat

- mennyi időt lenne egyedül a kutya

- van-e kutyás tapasztalat, lehetőség arra, hogy kutyaiskolába járjanak a kutyával (ezt egyesületünk adott esetben igyekszik finanszírozni)

- van-e gyermek, vagy idős személy a háztartásban

- speciális kérés (pld. fajtára vonatkozó)

- befogadási idő (meddig maradhat a kutya)

Szóval várjuk a tömeges jelentkezést. Hiszen kutyánk van bőven.
info@futrinkautca.hu

Kutyáink mellett van három, ideiglenes befogadóra váró cicánk. A fekete, Johnny Depp már oltott, barátságos, chipezett, a teknőctarka nőstény, Pilicke és a cirmos kandúr, Konkáv még nem kézhez szokottak, nekik szelidítésre is vállalkozó befogadó kellene, hogy oltási programjukat megkezdhessék és biztonságban legyenek.

Hycomat ortopéd specialistánál járt

Hycomat egy keverék szuka, két éves múlt. A gödöllői gyepmesteri telepen töltötte eddigi életét, mi pedig onnan vettük őt gondozásunkba. Tettük ezt azért, mert Hiki nem egyszerűen csak egy kutya, hanem egy rászoruló, fogyatékkal élő, de rendkívül vidám, életigenlő jószág.

A játékosságát az alábbi VIDEÓ is bizonyítja, érdemes megnézni!

Az orvosi vizitről Hiki ideiglenes befogadója, Dóri írt nekünk egy összefoglalót:

Ma voltunk Hikivel az ortopédspecialista állatorvosnál. Hiki el lett altatva, persze csak a vizsgálatok erejéig.;-) Készült röntgen, ami szintén azt támasztja alá, hogy nem csontfejlődési rendellenessége van (a csontjai épek és egészségesek), hanem a mellső lábai belső oldalán meg vannak rövidülve az izmok és az inak, amik teljesen befelé húzzák a lábfejeit, ezért jár a csukló izületein. És ez az állapot állandósult. A járása is ezt mutatja, mert próbálná letenni a mancsait, de csak a lábujjai hegyével ér le a földre, annyira feszültek ott az inak.
Mondott az orvos több opcionális lehetőséget, kezdve azzal, hogy eltörni a lábszárcsontjait és olyan irányba forgatni, hogy egyenesebben álljon stb., de rögtön mondta, hogy nem látja értelmét trancsírozni, mert alapvetően jól funkcionál így is a kutya.
Van viszont egy nem műtéti eljárás, ami lendíthetne az állapotán. Ebből ma (ha már nyugiban aludt) meg is kapta az első kezelést. Ennek lényege, hogy mindkét lábának belső felszínén 3 pontban lézeres besugárzást kap, miközben mechanikusan nyújtjuk a lábait. Ezt nekem is kell itthon csinálni, hogy masszírozni, nyújtani a lábacskáit, mert a kezelések után fogékonyabb rá az ínszalagja. Ezt 6 héten keresztül heti két alkalommal kellene kapnia, hogy kb.30 %-kal meghosszabbodhassank az ínszalagjai. Ennyit lehet ezzel elérni,ami az ő esetében, ha minden jól megy azt jelentené, hogy teljesen leérne a mancsa egész felülete a földre, tehát nem a csuklóizületein járna, ha nagyon optimisták vagyunk,akkor kb.olyan lenne majd, mint egy tacskóláb. Ez igazából a jövőre nézve lenne fontos,mert így nőne a marmagassága pár centit, nem lehajolva járna,így tehermentesedne kicsit a gerince és a váll ill. könyök ízülete is, amiket jelenleg súlyosan terhel.

Szóval Hiki ha nem is lesz tökéletes kutya, egy icipicit talán tudunk rajta segíteni. Most megkezdjük a kezelést, Dóriék hetente többször is hordani fogják őt a kúrára és az otthoni tornáztatást is biztosítják.

Ha bárki hozzájárulna Hiki költségeihez, a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú bankszámláján keresztül teheti meg, a megjegyzés rovatban fel kell tüntetni: ADOMÁNY ALAP HIKI. Köszönjük!

Természetesen Hiki örökbefogadó gazdit is keres. Érdeklődni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet!

Igazolás mentesít az ebadó alól? Örökbefogadóink figyelmébe!

Adómentes "menhelyi" kutya, aki még ivartalanítva is van - Mimóza gazdára vár!

2012. január 1-től lehetővé vált az önkormányzatok számára, hogy ún. ebrendészeti hozzájárulást vagy ahogy a médiából ismertté vált "ebadót" vezessenek be. Az adó célhoz rendelt, a befolyó összegből a kutyatartással összefüggő állatjóléti és közegészségügyi intézkedések finanszírozhatóak. Az adó éves maximális mértéke 6.000 Ft, illetve veszélyes ebek esetén 20.000 Ft lehet. Az állatvédő szervezetek gondozásában lévő kutyák után szerencsénkre nem kell fizetni, de nem csak mi mentesülünk az adó alól. Érdemes tehát ismerni a kivételeket, akiktől nem szedhető ebrendészeti hozzájárulás!

Nem kell a gazdának adót fizetnie az alábbi kategóriába tartozó kutyák után:

- a védett őshonos magyar kutyafajtákba tartozó törzskönyvezett egyedek,
- mentő-, jelző, vakvezető, rokkantsegítő és terápiás kutyák,
- honvédelmi, rendvédelmi szervben, nemzetbiztonsági szolgálatban vagy közfeladatot ellátó őrszolgálatban alkalmazott ebek,
- az ivartalanított kutyák (kivéve a veszélyes ebeket, akiket önmagában ennek az egy pontnak a betartása érthetetlen módon nem mentesít az adófizetési kötelezettség alól),
- az ismert tartóval nem rendelkező, állatmenhelyen, gyepmesteri telepen vagy állatvédelmi szervezet gondozásában lévő kutyák, illetve
- az előző pontban felsorolt helyekről, szervezetektől örökbefogadott ebek.
 
Ha valakinek már nincs meg a tőlünk örökbefogadott kutya örökbefogadási szerződése, kérésre ki tudunk állítani igazolást az örökbefogadás tényéről a nyilvántartásunk alapján. A kiállított írásos dokumentáció a jogszabály szerint is elfogadott módja az adómentesség igazolásának. Kizárólag a tőlünk örökbefogadott kutyákra állítunk ki ilyen papírt, azt is kizárólag kérésre, melyet az info@futrinkautca.hu e-mail címre kell elküldeni. A sorszámozott nyilatkozat postaköltségéről kérjük, hogy a kérelmező legyen szíves gondoskodjon!