Feladás helyett őrület?

Fekete Borsika a gyöngyösi gyepmesteri telepről jön majd

Előre leszögezem: nem őrültünk meg. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy ami most történik, csak egy kísérlet, egy próba arra, hogy a Futrinka Egyesületen belüli alap tevékenységi csoportba új életet leheljünk. Egy remény, hogy lesznek támogatók, önkéntesek, segítők, trénerek - sok-sok új ember, aki odafigyel arra, amit felvállaltunk, amit igyekszünk a lehetőségekhez mérten jól csinálni azért, hogy igazán esélytelen kutyák számára is biztosítsunk lehetőséget egy új családra, de legalábbis a biztonságos életre sok-sok szeretettel és tanulással, még akkor is, ha ez esetlegesen éveket (!) jelent az általunk bérelt kennelsoron.

A nagy "fajtamentősdiben" kicsit háttérbe szorult ez a tevékenységi csoport, a fajtákhoz kapcsolódóan könnyebb megtalálni az érdeklődő célcsoportot, míg keverékeket sokan mentenek, ebből fakadóan az a még mindig kevés állatszerető ember, aki hajlandó menhelyről örökbefogadni, számos szervezet védencei közül választhat, illetve önkénteskedni is sok helyen lehet. De mi szeretnénk, ha nálunk is lennének olyan önkéntesek, akik kifejezetten a keverékeinkért vannak mellettünk és azért, amit ezeknek a kutyáknak mi ajánlunk, nyújtunk.

Bog még az oroszlányi gyepmesteri telepen, de hétfőn szabadul

Amikor létrejött a Futrinka Egyesület, a maroknyi csapat havonta dobta össze a mentés költségeit, nem volt adó 1%, nem voltak támogatók, a semmiből teremtettük meg a mostani szervezet alapjait. Abban az időben elsődlegesen keverék kutyákat mentettünk, elsődlegesen az Illatos útról, illetve vidéki gyepmesteri telepekről.   Mindig cél volt az, hogy olyan kutyákat válasszunk, akiket más nem fog, akikben nehezebb meglátni a szépet, akit egy telepről nem vesz magához senki. Így alakult ki az esélytelen feltöltött fogalma, amelybe beleértjük az idős, a beteg, a nem megfelelően szocializált, de a fekete, jellegtelen vagy egyszerűen csak olyan vidéki helyen gyepmesteri telepre kerülő kutyákat is, ahol nincs örökbefogadás, cserében viszont van altatás vagy a lehetőségek szűkösebbek, mint amit mi tudnánk nyújtani. Nagyjából ezek mellett a paraméterek mellett mozgunk most is, de az év elején, látva, hogy az esélytelen tényleg azok és egy-egy kutya hosszú  hónapokat, akár éveket van a gondozásunkban, s a támogatók eltűntek, létszámstopot hirdettünk, illetve a lehetőségekhez  mérten be is tartottuk, s úgy igyekeztünk túlélni, hogy a felszámolást vettük célba. De elfelejtettük közben a célt, ami miatt az egész Egyesület létrejött annak idején. Az pedig az esélytelen keverékek mentése volt.

Blama az oroszlányi gyepmesteri telepen - lehet erre a tekintetre nemet mondani?

Most megrázzuk magunkat és a jelenlegi tizenhárom alapos keverékünk mellé érkezik egy kisebb hadseregnyi új kutya. Igyekszünk úgy segíteni, hogy azokon a gyepmesteri telepeken, ahonnan mentünk, átmenetileg ezzel a segítséggel elkerülhető legyen az altatás. A gyöngyösi gyepmesteri telepről egy veterán mix, Fekete Borsika teszi át  hozzánk a székhelyét, ő mázlista, mert ideiglenes befogadóhoz, PiciBorzas2-ékehez költözhet, úgyhogy el lesz kényeztetve az öreg hölgy. Szombatra szervezzük a fuvarját.

Toll és Kida - anya és lánya még az oroszlányi gyepmesteri telepen

Az oroszlányi gyepmesteri telepről öt alapos és egy tacskó fajtamentéses kutyát tervezünk átvenni, közülük négyen hétfőn érkeznek. Átmenetileg panzióban fogjuk őket elhelyezni, illetve az ő esetükben a kiváltáskor fizetni kell a chipezésüket, oltásukat, ami indulásként is 50.000 Ft. Ehhez jön majd a fuvar és a panziós elhelyezés, s a későbbiekben az ivartalanítások, oltás ismétlések. Ezzel a segítséggel talán átmenetileg szabadul fel elég hely az ottani gyepmesteri telepen, hogy a helyben küzdő, nagyon elkötelezett állatvédő önkéntesek nyerjenek időt a benn maradó kutyák elhelyezéséhez. Így az átvételre kerülő kutyákon túl is segítünk más kutyák életének megmentésében. Ha csak közvetve is, de számít. (Korábban is került hozzánk arról a telepről kutya, közülük Moggy még mindig a gondozásunkban van és várja az igazit.)

Silver Szilva az ózdi gyepmesteri telepen

Emellett régóta jó a kapcsolatunk az ózdi gyepmesteri telepről mentőkkel, akik tényleg erejükön túl szervezik a helyi gyepmesteri telepen ragad kutyák ügyeit. Többször vettünk már át onnan kutyát, jelenleg is van még tőlük származó eb a gondozásunkban: Vadóc és Agar. Most három (vagy négy?) szuka kutya számára igyekszünk helyet teremteni, szintén panzióban indulnának, illetve lesz fuvarköltség is, ebben kérünk majd segítséget.

Természetesen a legnagyobb segítség az ideiglenes befogadás vagy akár végleges gazdának jelentkezés lenne. Hirtelen ugyanis az alap tevékenységi csoport egyidejűleg gondozásban lévő kutyáinak száma majdnem a duplájára nő, ez pedig nagy felelősség, de egyben ezeknek a kutyáknak a lehetőség is. Viszont végképp eladósodni, "csődbe" menni nem szeretnénk, így kérünk mindenkit, hogy ha teheti, legyen rendszeres vagy átmeneti támogatónk. Tényleg minden forint számít! Szeretnénk a jövőben is ilyen kampány-szerű, több kutyára kiterjedő mentéseket bonyolítani, de ehhez minden feltételnek adottá kell válnia. Mi most hiszünk ebben, hisszük, hogy ez lehetséges, mert bár feladni sokkal egyszerűbb lett volna, de akkor mi is lemondtunk volna azokról, akikről már mindenki lemondott.

Fájós lábú német juhász keverék szuka szintén Ózdról

Ha mellettünk vagytok, kövessétek nyomon esélytelen keverék védenceink sorsát is a Facebookon, illetve ha tudnátok, szeretnétek bármiben segíteni, vegyétek fel velünk a kapcsolatot az info@futrinkautca.hu e-mail címen. Minden kicsi figyelem számít!

Samu elhagyta a kennelsort, de még gazdára vár!

Samu ideiglenes befogadóhoz költözött, hogy egy szinttel feljebb tudjon lépni, hiszen kölyök korát egy gyepmesteri telepen töltötte, majd egy vidéki, szerényebb lehetőségekkel rendelkező menhelyre került, ezt követően vettük őt át, így megtanult pórázon sétálni, megismerkedett más kutyákkal és megszokta a kennelsor rendjét, a folyamatosan változó sétáltatókat, de még mindig nem volt rá érdemi érdeklődés, Samunak viszont tovább kellett lépnie. Most ideiglenes befogadónál lakik, hogy tanulja a lakásban élés rendjét, a napi sétákat, a szabályokat. Befogadója rendszeres beszámolókat ígért Samuról. Íme az első:

Samu első napja (estéje) nálunk. Küldök róla 2 képet. Úgy tűnik a férfiakhoz vonzódik kicsit jobban, Zolihoz látszott húzni. Eleinte vágyott az elsiető kocsi utasai iránt, állt sokat a kapunál, majd lassan belenyugodott. Sokszor ivott. Hívogattuk, de még nem nagyon reagált rá. Kaja-jutalomfalat és játék, labda nem érdekelte. (Egyszer elment a labda után.) Keresi velünk a kapcsolatot, örül a simogatásnak, kedves szónak, de még félénk, főleg amikor Kitti közénk állt (főleg nálam, talán ezért ment Zolihoz inkább) féltékenységében (de nem bántotta, nem kapott felé vagy ilyesmi, csak a testével közénk állt), akkor vette a lapot és átengedett, arrébb ment.

Este egy rövidet sétáltunk a pataknál. Úgy tűnt felélénkült tőle, már a kapun kilépve izgága lett, rángatott a pórázon, de aztán nem nagyon húzott, a patak parton is élénk volt, érdeklődő, szaglászott mindent. Kicsit a vízbe is belement térdig. Folyamatosan beszéltem hozzá, hogy szokja a hangomat. Mindent csináltattam vele, ahogy Kittivel szoktuk, hol kell megállni, leülni az út szélénél, ilyesmi. Majd lassan beletanulhat ő is.

Séta után bevittük őket a lakásba. Félt és az ajtótól nem akart eljönni, az első képen látszik, hogy a kijáratot nézte. Kitti is vigasztalta finoman "babusgatta", majd békén hagyta. Nem erőltettük. Ideges volt, nagyon lihegett, de pár perc múlva megnyugodott, majd már a konyha felé fordulva feküdt és nézte ahogy jövünk - megyünk, közben szunyókálni próbált, gondolom fáradt.

A macska is kisétált a konyhába (nem örült :) ), Samu nem reagált rá, ahogy előtte a szomszéd macskájára sem, aki érdeklődve jött a kapuhoz. Kittivel ismerik egymást, mindig fúj rá a kerítésnél, most is, de Samu - bár látta a játékukat, nem érdekelte.  

Később kivittem őket a kertbe. Szépen jött amikor hívtam. Pisilt is, de kakilni még nem láttuk. Talán nem volt még mit, mivel korábban kijött belőle minden a szállításkor. Az ajtó közelében lefekszik a kőre, egyenlőre nem tudtuk rávenni, hogy a rongyokra feküdjön, pedig próbáltuk az ajtóhoz is tenni az egyiket. Mind1, nem erőltetjük.

Kitti egyébként - ahogy gondoltam - jól viseli a közelségét, próbál vele kapcsolatot teremteni, de nem piszkálja erőszakosan.

Később Samu testbeszédével jelezte, hogy éhes. Próbáltam egy kis darab kenyeret adni neki, hogy lássam valóban eszik-e. Érdekelte, de végül nem ette meg. Kinyitottuk neki a száraz eledelét, kapott egy marékkal egy tálkába és ezt megette. Később adtunk neki még, mert úgy tűnt éhes és a kaja közelebb hoz minket. Hívásra és az étel miatt a konyha közepéig már eljött. Kitti jól viselkedett, ő is kapott a saját kajájából kicsit arrébb repetát, így nem volt semmilyen vita az étel miatt. Persze mikor üres lett Samu tálja, akkor megengedtem, hogy Kitti is megszagolja a tálkát, mert érdekelte, mohón figyelte az evését, de ő nagyon fegyelmezett (így neveltem) és addig nem ment oda, amíg nem engedtem. Így szerintem tudnak együtt enni, felügyelettel persze. Egyenlőre ő csak este fog kapni és csak tápot, ahogy - gondolom - eddig megszokta. Ki kell tapasztalnom még, hogy mennyit kell adni neki. (Én Kittinek szoktam húslevest főzni zöldségekkel, rizzsel és felesben adom a tápjával.) Gondolom ha a séták miatt erősödik majd, akkor több ételt fog kapni. A szőre alatt elég vékonyka, érezni a csontjait, a gerincét.

Most éjfél körül még egyszer kivittem őket, jönnek szépen mindketten kifelé ahogy hívom őket. Másodszorra már értette miről szól a dolog. Pisiltek egyet, ahová Kitti, oda utána Samu is, egymás mellett sétálgattak, érdeklődtek mit szaglászik a másik, szerintem kezdenek összeszokni, aztán bejöttünk éjszakára. Érdekes, hogy visszajövetelkor Samu már érdeklődve nézett rám az ajtó felé menve, hogy "na megyünk vissza, mit szeretnél?" :)

Egyenlőre nagyon alázatosan, félénken viselkedik, de már érdeklődve figyel, nem okozott semmi bajt, remélem így is marad.

Most lefekszem. Nem ígérem, hogy minden nap és ilyen hosszan írok. :)

A Mokkáról nem lehet leszokni és mindig visszajön?

Volt olyan tél, amikor még gazdás voltam...

Itt kezdődött minden: Paks

Mokka egy közepes termetű keverék kutya, akivel hat évvel ezelőtt hozott minket össze a sors először. Akkor a paksi állatmenhelyről, még babaként vettük őt magunkhoz. Ideiglenes befogadótól költözött egy szerető családba, ahol négy éves koráig megtapasztalhatta, hogy a rossz kezdet után jöhet könnyű és kényelmes folytatás. De nem minden kutya számára adatik meg, hogy felelősen fogadják örökbe és az első, nehezebben megoldható problémánál ne mondjanak le róla. Mokka négy évesen már nem kellett, mert a család költözni kényszerült. S bár a kutya tökéletesen viselte volna a lakást is a kertes ház után, nem volt elég erős az érzelmi kötelék, ami nem Mokkára nézve vet rossz fényt, hogy megoldják ezt. Nem találtunk neki befogadót, így a kennelsorra került és teljesen összetört. Napokig csak kuporgott és látszott: feladta. Aztán szép lassan kinyílt és bekapcsolódott a kenneles kutyák életébe, de látszott, hogy neki ez nehéz, hiszen ő már tudta, hogy mi a jó élet, neki mi a legjobb szándékunk mellett sem tudtunk a családjává válni. Terrieres temperamentuma hajtotta, kergette, folyamatosan pörgött a kennelben, az idegei pattanásig feszültek, megoldást kellett találnunk.

Ekkor jelentkezett egy lány, aki ideiglenesen magához fogadta, majd miután a sok kezdeti gondot sikerült elhárítani, jelezte, hogy örökbefogadná. Ennek egy éve. Most pedig Mokka visszajön, mert gazdája gyermeket vár és a kis lakásban egy gyermek és egy kutya számára egy időben nincs hely. Mokkát július 1-én el kell hoznunk újra, visszajön a gondozásunkba. Az elmúlt egy évben lakásban élt. Tökéletesen szobatiszta, nem rombol, nem ugat, nem rendetlenkedik, amíg a gazdi távol van. A pórázos sétáknak még most sem mestere és pórázon hajlamos kekeckedni más kutyákkal, de alapvetően mindenkivel összeszoktatható, csak utcán nem engedhető össze. Terrier-mix, nem is kell másként kezelni. Szeret mozogni, futni, de azt is igényli, hogy az agyát is lefárasszák. Az emberekkel nyitott, de nem érzelgős, azokat szereti, akiket magához közelállónak érez, akárkivel nem köt életre szóló barátságot. Jelenleg hat éves, oltott, chipezett, ivartalanított. Sürgősen ideiglenes befogadót vagy végleges gazdát keres, mert a kennel számára akkora törés lenne, amibe nem csak az ő szíve szakadna bele, hanem a miénk is...

Ha valaki esetleg jelenleg otthon van és jól jönne neki egy kis extra bevétel, felajánljuk, hogy Mokka után naponta 800 Ft térítést fizetünk és biztosítjuk az élelmezéséhez szükséges kutyatápot is. Póráz, nyakörv, pléd, tálka szintén megoldható. Mi "csak" a családi hátteret, egy odafigyelő és elkötelezett, kutyához értő ideiglenes befogadót (vagy végleges gazdát, ebben az esetben természetesen a költségtérítés és egyebek nem állnak, de cserébe adunk egy sokat megélt, sokat hányódott, nem túl szerencsés kutyát) kérjük cserébe.

Jó lenne, ha az élet újra csak játék és kacagás lehetne...

Fontos lenne, hogy Mokka példáján keresztül ne azt sikerüljön bebizonyítanunk, hogy mi a három leggyakrabban elhangzó, valójában kezelhető ok, ami miatt az emberek előszeretettel válnak meg négylábú kedvenceiktől: költözés, gyermek érkezése és allergia (ez még nem volt Mokka esetében okként, de nem is szeretnénk, hogy legyen), hanem hogy minden után van jobb, biztosabb, ami örök.

Kérünk mindenkit, vigye hírét Mokka kutyánknak. Segítségre, otthonra van szüksége.

info@futrinkautca.hu

Vezetőségi változások - köszönet a távozónak!

A Futrinka Egyesület 2012. június 17-én tartotta ebben az évben a második közgyűlését, melyen az Alapszabály néhány ponton történő módosításán túl sor került a vezetőség frissítésére, új vezetők megválasztására is, melyre eltérő okokból, de mostanra már szükség volt.

Amikor annak idején létrehoztuk ezt az Egyesületet alig voltunk páran, nem volt adó 1%-os bevételünk, támogatottságunk, csak szándékunk volt arra, hogy kutyákon segítsünk. Havi néhány kutyával kezdtük, a panzióra, állatorvosi ellátásra úgy dobtuk össze a pénzt, a fuvarokat saját költségen bonyolítottuk és csak akkor jöhetett új kutya, ha összeszedtük rá a fedezetet. Mindenkinek volt havi fix felajánlása, mind anyagilag, mind sétáltatásban, egyéb vállalásban. Ebből a kis tenni akaró, maga számára a mentés területén magasabb minőségi elveket megfogalmazó csoportból nőtte ki magát az éves szinten háromszáz kutyát mentő, négy tevékenységi csoportot működtető Futrinka Egyesület, az az Egyesület, amelyet most már többen ismernek innen-onnan. Ahhoz, hogy idáig eljuthattunk, mindenki, aki akár vezetőként, akár tagként, akár önkéntesként mellettünk volt az évek során, hozzájárult, s mi nem lehetünk elég hálásak nekik, hiszen a havi párból havi több tucat lett, ami azt jelenti, hogy  ennyivel több kutyán segíthetünk úgy, hogy a kezdetben kitűzött célok és elvek nemhogy nem enyhültek, hanem még az időközben gyűjtött tapasztalatok bázisán még szigorodtak is.

Tollasi Zsuzsi egy Vizslatúrán

Ebben az évben a magyar vizsla fajtamentésünk korábbi vezetője kilépett, s egy másik szervezet keretein belül folytatja vizslamentő tevékenységét, erről számot adtunk hírlevelünkben. De az ő távozása nem hatott arra a tényre, hogy a Futrinka Egyesület a magyar vizslák fajtamentő szervezete, a mentési munka nálunk sem állt meg, sőt! Igyekeztünk rendszerezni a dolgainkat, fellistáztuk a hiányosságokat, s időről időre bővítjük a vizslák körül segítők csapatát, hiszen ez nem egy emberes feladat. Közülük nőtte ki magát az új vezető,  aki bár még koránt sincs készen, viszont minden támogatást megadunk majd neki, s akkor ő is mindent átlátva tudja intézni a vizslák körüli tennivalókat. Mindenesetre már most is nagyon összeszedett, lényegi kérdéseket megfogalmazó és elkötelezett. Ennél több pedig nem is kelhet a sikerhez. Kérjük, hogy segítsétek ti is a munkáját. Tollasi Zsuzsi, üdv a fedélzeten!

Zsini, Rock és Gesztenye egy gyűjtögetőnapon

A német dog fajtamentés korábbi vezetője, de az összes tevékenységi csoport kutyáira odafigyelő, koordináló, állatorvoshoz fuvarozó és megmentési munkákat bonyolító, a tárnoki kennelsoron sétáltató, szeretgető vezetőnk, Köteles Ági (Zsini) ebben az évben a kutyákról áttette a hangsúlyt saját családjára, hiszen életet adott egy csodálatos kislánynak, Kamillának, aki minden idejét is figyelmét igényli. Természetese elfogadtuk, hogy nem tud aktív szerepet vállalni, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy mennyi mindent köszönhetünk neki és hogy az ő tapasztalata, önfeláldozó és áldozatkész hozzáállása, gyermeki lelkesedése és naivitása mennyire fog hiányozni a vezetőségből. Éveken át volt stabil pont, nehéz lesz megszokni, hogy a napi döntésekben már nincs ott, nem lesz ott, mégha segíti is - főként adminisztratív területen - a továbbiakban is az Egyesület munkáját. Zsini, nagyon szépen köszönjük a velünk töltött vezető éveidet és minden jót kívánunk neked és kis családodnak is!

Léna és Huch, avagy fürdessünk dogot

A német dog fajtamentés új vezetője Kiss Léna (Onyx) lett, aki már régóta benne van az Egyesület életében, s különös odafigyeléssel szervezte főként a német dogok körüli dolgokat korábban is. Egy új struktúrában, egy változó környezetben kell majd neki helytállnia akkor, amikor a nagy termetű kutyáktól jellemzően megszabadulni akarnak az emberek, nem annyira örökbefogadni őket. Mindenképpen előnyt jelent, hogy a működési modellt az új vezetőnek már nem kell megtanulnia, hiszen tökéletese ismeri azt, így az ő jelenléte valójában nem is tekinthető változásnak, annyi módosult, hogy innentől ő dönt az óriások ügyeiben. Kitartást kívánunk ehhez!

Az alap tevékenységi csoport eddig az Elnökhöz tartozott, ezentúl a tacskó fajtamentésért is felelős Németh Réka kezeli majd a megfogyatkozó, folyamatosan forráshiánnyal küzdő esélyteleneket, bár ezen a területen inkább egy lassú kivonulás várható, mintsem a világ megváltása.

Az Egyesület felügyelő bizottságának tagjai: Jakus Edit, Csaplár-Elekes Orsolya és Vörös Nóra.

A megnövekedett tennivalókra és elvárásokra való tekintettel a vezetőség középvezetői szintek létrehozását tervezi, így a feladataik egy részét lelkes segítők látják majd el, s ezáltal többen látnak bele a szervezet közvetlen működésébe, a napi küzdelmekbe, az éjszakai autóba pattanásba, a végeláthatatlan telefonokba és e-mailekbe, a számlák tevékenységi csoporthoz rendelésébe és mindenbe, amivel nap nap után meg kell küzdenünk. Mivel a segítőkből soha nem elég, továbbra is mindenkit szeretettel látunk köreikben! Gyertek és kutyázzatok velünk!

Mindenheti "misszió" avagy gyertek hozzánk önkéntesnek!

Minden nap, minden áldott nap kell valaki, aki ellátja a tárnoki kennelsoron élő kutyákat. Kell valaki, aki a gazdisodásig odafigyel, szeretgeti, sétáltatja, tanítgatja azokat, akiknek van esélyük, és biztonságot ad azoknak is, akik már nem nagyon hisznek abban, hogy egyszer lesz egy másik otthonuk is és nem velünk öregszenek meg végképp.

Hét közben egy alkalmazottal igyekszünk megoldani a néha megoldhatatlannak tűnőt, mostanában az sem mindig úgy alakul, ahogy szeretnénk, így vannak délutánok, amikor a maroknyi rutinos közül kell valakinek kimennie, hogy legyen esti séta, etetés és békében záródhasson a nap. A hétvége jellemzően az önkénteseké, de egyre kevesebben vagyunk: nem azért, mert elmennek emberek, hanem mert az életük máshogy alakul és abba Tárnok végleg vagy átmenetileg már nem fér bele. Azok pedig, akik maradtunk, igyekszünk menni, amikor csak szükség van rá, már nem mi határozzuk meg, hogy melyik napot, fél napot szánjuk erre, hanem a szükség mondja meg, hogy mikor kell ráérnünk. A kutyák miatt, kizárólag értük van ez, de fontos, hogy újak is jöjjenek, sétáltatni, ismerkedni, beszokni, rutint szerezni, mert mi, maradékok már nem bírjuk és szeretnénk újra úgy kutyázni, ahogy igazán jó: szabadon választva meg a napot, az órát vagy legalábbis esélyt kapva arra, hogy szabadon választhassunk.

Hogy mire is keresünk önkénteseket?

Egy tárnoki nap két műszakra oszlik, van délelőtt és van délután, de sokszor egy ember visz egy egész napot egyben, a nyári időszakban ez kifejezetten kellemes tud lenni, hiszen a szabadban, kutyák között tölti az ember az idejét. A hétvégékre és ünnepnapokra kellene betanulnia olyan új lelkes embereknek, magyar vizsla, német dog, tacskó vagy csak egyszerűen kutyabarátoknak, akik ellátják a kutyáink körüli feladatokat:

- megsétáltatják a kennellakókat, kitakarítják a kenneleket, összeszedik az ürüléket a kifutón,
- beadják a gyógyszereket, lemossák a sebeket, felügyelik a betegeket,
- rendet raknak a kennelsoron, gondoskodnak a vizek és szükség esetén a plédek cseréjéről,
- megetetik egyszer, a nap végén a többséget, illetve kétszer azokat, akiknél ez előírás,
- s közben nagyon szeretik, tanítgatják a kutyáinkat, illetve játszanak velük a kifutón.

A tárnoki műszak felelősség, ha valaki vállalta, akkor ott kell lennie és végig kell csinálnia a feladatokat, hiszen a kutyáink számára ez a kapocs a külvilággal, ez teremti meg az ő boldogságuk, biztonságuk alapját. A műszakok beosztása önkéntes alapon, nagyjából egy-két hétre előre történik, így mindenki tud tervezni. Akár havi egy fél nap is hatalmas segítséget jelenthet, ha mindenki csak ennyit vállalna, nem lenne soha gondunk és többen is lennénk kinn, így a kutyáink lényegesen többet is mozoghatnának!

Természetesen emellett lehet jönni "csak úgy" sétáltatni, időbeli kötelezettség nélkül, ez is nagy segítség, de kérünk mindenkit, hogy ilyen szándékkal csak 10 óra és 14.30 között érkezzen, ezt megelőzően még a reggeli gyors séta zajlik, ezt követően pedig a levezető séta és az etetés.

Ha valaki szeretne a későbbiekben műszakot vállalni, mert szívesen végezne hasznos önkéntes munkát a jövőben, a rutinosabb tárnokozók mellett lehet betanulni. Ehhez előzetes egyeztetés szükséges az info@futrinkautca.hu e-mail címen. Mindenkit várunk, hiszen kutyázni jó!

Szőr(telen) Pötyi, a gáláns lovag (Pötyi, the furless)

Pötyi egy 3-4 év körüli keverék kan, akit az ajkai menhelyről vettünk át, merthogy elfogyott a szőre, s mi meg már az utóbbi időben - leginkább tacskó védenceinken keresztül - közelebbi ismertséget szereztünk a demodex nevű betegséggel, így jó esélyt láttunk arra, hogy sikerül neki megadnunk mindazt, amit egy szegény, a túlélésért küzdő vidéki menhelyen nem kaphatott meg.

Pötyi is an approx. 3-4 years old mix male who was taken over from the local shelter of the City of Ajka as his fur had disappeared. We have gained experience with furless dogs due to our rescued - mainly - dachshunds that were infected by demodicosis so we thought that there was a high chance for Pötyi to become a healthy dog with our support. We offered him all those things that were not possible to be given at a poor countryside shelter struggling to survive.

Pötyi nem a menhelyen lett beteg, már foltosan érkezett a helyi gyepmesteri telepre is, de akkor még volt szőre. Aztán a bezártság, a csökkent figyelem és a rossz idő, a reménytelenül telő-múló napok lerontották a kedélyállapotát és a lelki seb lyukat ütött az immunrendszer védőbástyáin is, Pötyi sebezhetővé vált, s a demodexet okozó atkák átvették a teste felett az uralmat. Pötyi szőre gyakorlatilag eltűnt, a bőre műanyag-szerűvé vált, alatta gennyes kelésekkel.

Pötyi did not get ill at the shelter, he was cought by the dog-catcher with furless spots on his body but the rest of his body was hairy. Then his immune system was beaten by his depression caused by his having been locked into a kennel, the less attention, the cold winter and all those days passing without any hope. Pötyi became vulnerable, those mites responsible for demodicosis took lead over his body. His fur simply disappeared, his skin became plastic-like and there were purulent anthraces.

Az egész kutya szeretetért kiáltott, de a szaga, a látványa elriasztotta a legelszántabbakat is, hogy megsimogassák, hogy megszeretgessék, pedig a betegsége - mint azt a később elvégzett vizsgálatok is igazolták - nem fertőző.

The whole dog was crying out for love but his smell and view scared away even the most determined ones so he was not really pet or touched at all even though - and it was proved by examinations executed later - his problem was not infectious.

Nem mondjuk, hogy a nálunk töltött időben Pötyivel csoda történt és már egy szőrgombóc, de azt igen, hogy a gyulladás lehúzódott, a gennyes sebekből már nem folyik a véres lé minden egyes érintésre, s a mancsain és a fején el kezdett nőni a szőr: összességében szebb és puhább lett, de ami a legfontosabb, nagyon jól érzi magát nálunk még úgy is, hogy kennelben él. Imád enni és a komfort-érzést alátámasztjuk jó minőségű, naponta több etapban felszolgált étellel, sétákkal, néhány naponta alapos fürdéssel (ezért mondjuk nem rajong), miközben minden nap kezeljük a bőrét levendulás natur-sprével, fertőtlenítjük a sebeit, tehát foglalkozunk vele, szeretjük. Ő pedig meg is hálálja, hiszen Pötyi mindenkivel kedves, barátságos, soha, semmire nincs egy rossz szava sem, imádja az embereket. Más kutyákkal sem kekec, bár nagyon nem engedjük össze, de ha az orvosnál várni kell, csak csóvál és mosolyog. Lassan-lassan megtanulja, hogy mit jelent a kenneltisztaság, tehát egyszer alkalmas lesz arra is, hogy lakásban éljen, imád pórázon sétálni és az autóban utazást sem kell neki már nagyon tanítgatni, az állatorvosi vizitek alkalmával volt lehetősége elsajátítania az utazás rejtelmeit is.

We do not say that a miracle has happened to Pötyi in our care and he is a hairy fellow already but we must state that his skin is nicer, there are no liquidy areas on it and new hair started to grow on his paws and head. All in all he is nicer and softer than before but most of all he enjoys being in our care even though he needs to spend his time in a kennel. He loves eathing and we support his comfort by feeding him 2-3 times a day with high quality dog food, long walks and throughout bath in every second day (okay, this part he does not enjoy too much) while his skin is being treated with a lavender-extract, he is being entertained and loved. And he is grateful for this: he is sweet to everybody, friendly to all, he has never had any wrong movement in any situation, he adores humans of all sizes. He is compatible with other dogs, but we do not really let him play with other dogs but when we need to wait at the VET he is always waggling his tail if there is another dog around. He is learning how to be housebroken, enjoys long walks on the leash and is a master of travelling in the car - he had several occassion to learn it when we took him for his medical treatments.

Ha Pötyi egy szőrös kutya lenne, azt mondanánk, hogy családi kutyának javasoljuk, most, elegáns és visszafogott szőrtelenségében elkötelezett ideiglenes befogadót vagy végleges otthont keresünk számára, ahol a kezelést folytatnák és elfogadnák mindazt a szeretetet, amit Pötyi adni akar ennek a világnak köszönetképpen.

If Pötyi was a fur-covered dog, we would say that he is a family dog. But now that is only an elegant and moderate, furless dog we are looking for a dedicated temporary family or final home for him where his treatments could remain ongoing and would accept all his love to give as Pötyi really wants to say thank you to this world for his mere existance.

Lehet, hogy nem ő a legtetszetősebb kutya a gazdára várók "piacán", de az, hogy a legstabilabb idegrendszerűek és legkedvesebbek, legalázatosabbak között van, ahhoz nem fér kétség. Hisszük, hogy valahol van valaki, aki éppen egy ilyen kutyára vár. Ha nem is mindjárt holnap...

He might not be the most charming dog amongst those waiting for a new home but he is surely in the group of those ones with the most stabile nervous system and biggest heart. We believe that there is someone waiting for him somewhere. Even if he does not appear tomorrow...

Pötyi állatorvosi költsége, kezelése sajnos nagyon megterhelte az amúgy is anyagi gondokkal küzdő alap tevékenységi csoport költségvetését, így ha bárki, bármekkora összeggel is, de hozzá tudja járulni, azt nagyon megköszönnénk. Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-5756100 számú bankszámlára várjuk, a megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni: ALAP PÖTYI. Köszönjük!

The medical cost of Pötyi has put a big burden on the alrady struggling "basic rescue group" of our organisation responsible for chanceless mix dogs so if anyone can support us with a small amount of money, we would be grateful. Our PayPal link can be found HERE. Please add into the comment: BASIC POTYI. Thank you very much!

Kutyafuttában: Budapest-Szeged oda-vissza

2012.03.17-én első alkalommal rendezték meg Szegeden a „Kutyafuttában” elnevezésű rendezvényt, nyakunkba vettük a kis rendezvényezős pakkunkat és három gazdi kereső ebünket és felkerekedtünk, hogy Budapestről lerobogjunk Szegedre. 

Az időjárás nagyon kedvezett a kilátogató kutyáknak és gazdiknak. A parkban a fű már szárba szökkent, a tavaszi nap halovány sugarai csiklandozták a szimatoló kutyaorrokat.

Mivel Bejgli, az egyik egyesületi tagunk celeb ebe indult a versenyen, így evidens volt számunkra, hogy az egyesületből is néhány tag, és néhány gazdi kereső kennel lakó elkíséri Bejglit, hogy ne unatkozzon. Igazából a rendezvény szervezőitől kaptunk lehetőséget arra, hogy megmutathassuk magunkat, a Futrinka Egyesületet, hogy kik vagyunk, és mit csinálunk.A meghívást ezúton is szeretnénk megköszönni!

Betta a színpadon - sajnos ez a rendezvény sem hozta meg számára a gazdit...

Gazdi kereső díszkíséretünk tagjai voltak: az örök tökéletes rendezvény kutya, Betta, a pimasz, és arcoskodó tacskó lurkó: Tarack és a félénk, kis törékeny királylány, Donna.

Bemutatkozhattak a színpadon, mint az igazi sztárok, csak nekik nem volt szükségük sminkre, frizuraigazításra, ők csak magukat adták és így voltak tökéletesek.

Nagyon sok kutyával ismerkedtek meg a kis gazdi keresőink, hozzácsapódtunk sok különféle kutyából álló falkához, valamint „túléltük” a beagle hetes fogat rohamát, akik hangosan örömködtek, amitől Donna azért kicsit megrettent.

A helyi erőt képviselő Tappancs Állatotthon önkéntesei és gazdi keresőin kívül találkozhattunk a Tetovált Állatmentőkkel, akikkel Tarack tacskónk kicsit szorosabbra fűzte a barátságot. Egyik önkéntes táskájából ugyanis elcsent egy folpackba csomagolt szendvicset, kibontotta, és jóízűen elfogyasztotta.

Bejgli kutyus rendezett egy mosolyfakasztó, vígjátékba illő jelenetet. Megijedt két, az utcán sétáló néger fiútól, vonyított egyet, a hozzá közelebb sétáló fiú ettől megijedt és a másik ölébe ugrott, erre Bejgli is megijedt ugatott rájuk, erre a két srác egyszerre beugrott a bokrok közé. A jelenet komikusságát szerintem Charlie Chaplin is megirigyelhette volna.

Donna találkozott az anyukájával, Theodorával

A nap legszebb pillanata volt számomra, amikor Donna kutyus találkozhatott az anyukájával, vízmosásos Theodórával, akit Szegeden fogadtak örökbe. Megismerték egymást, anya és lánya, örültek egymásnak, könnyfakasztó jelenet volt, vagy csak én vagyok túl érzékeny lelkű, mindenesetre elmorzsolgattam néhány könnycseppet a szememből.

A kutyusaink sok simogatást begyűjtöttek, sokat sétáltak, Tarack minden embert körbepuszilgatott, persze, aki hagyta magát. Donna pedig inkább hűsölt a sörpad nyújtotta árnyékban.

Adtunk tanácsot tacskó fiú ivartalanítását illetően, volt is érdeklődő családunk az éppen aktuális gazdi kereső tacskóinkra, valamint külön feladatként még két Szeged környéki család előzetes ellenőrzését is megejtettük. Az egyik család megkapta a zöld jelzést, viszont a másik helyen sajnos füstbe ment a találkozó, de a következő alkalommal sort kerítünk rá, amikor az ellenőrzött család örökbe fogadhatja az általuk áhított vizsla kutyust.

Bejgli a "celeb eb", aki mostanra már rendszeresen támogatja a Futrinka Egyesületet

Adományokból közel 20.000 Ft-ot gyűjtöttünk össze, valamint Bejgli kutyusnak köszönhetően a nap zárásaként, valamint fénypontjaként megnyerte az internetes szavazást: Ő lett az „ország legjobb kutyája”. A nyereményként kapott majd 40 kg  jó minőségű kutyaeledelt, amit az egyesület kennel lakói fogyaszthatnak majd el jóízűen.

Összességében élményekben gazdagon és boldogan tértünk vissza Szegedről Budapestre, valamint azzal a szóban is megerősített ígérettel, hogy az idei évben XI. alkalommal megrendezésre kerülő Tappancs Fesztiválon ismét megmutathatjuk magunkat a „Napfény városának.” 

A beszámolót írta: Jakus Edit