A szív edzése avagy egy rendhagyó beszámoló

Kedves Futrinkások!:)

Krisztivel és Évivel való körültekintő és kedves hangvételben történt egyeztetés után, alkalmunk volt négyünknek 2012. július 7-én eljutni Tárnokra. Ígéretemhez híven, szeretném megosztani Veletek is a tapasztalatainkat, az élményeinket, és azt a napot, amely teljesen kikapcsolt, áthangolt és rámutatott arra, hogy milyen fantasztikus érzés másoknak segíteni, milyen jó dolog jót tenni, csupán csak örömet és szeretetet adni. Személy szerint jó sokszor szerelembe estem, és otthagytam szívem egy-két darabkáját….de ennyire nem szaladok előre.:)

Bár az időjárás nem fogadott annyira a kegyeibe, hiszen már reggel 08.00-kor, induláskor közel 30 fok körül járt a hőmérőnk higanyszála, de a lelkesedésünk és a tenni akarásunk átbillentett minket azon, hogy ahogy telik az idő és a Nap egyre magasabbra hát az égbolton, majd eggyé olvadunk a talajjal, illetve az óvintézkedések ellenére, bőrünk pár árnyalattal pirosabb lesz az átlagnál.

Felpakoltunk kocsinkat, mindenféle földi jóval  - 50 kg száraztáp, pár csomag kisebb kiszerelésű táp jutifali gyanánt, illetve Vivi kutyusom által tanúsítottan finom, az egyik tápgyártó által forgalmazott csontocskákkal -.  

 Ahogy megérkeztünk, kipattantunk az autóból, elkapott minket a kutyásokra jellemző lelkiállapot, ha négylábúak társaságát élvezheti. Igazán ezt az érzést nehéz leírni, ha magamra gondolok, én úgy érzem magam, mintha felhők között lebegnék.:)

 Dani nagyon kedvesen és segítő kezet nyújtva segített behurcolni a rakományunkat, és utána máris lehetőséget adott arra, hogy tényleg testközelből is megismerhessük védenceiteket.

Megkértem a csapatunk minden tagját, hogy saját maguk írják le - hiszen más nem is tudna hiteles beszámolót adni:) - a tapasztalataikat, élményeiket, gondolataikat.

Pár szóban említést tennék Laciról is, csapatunk férfitagjáról, hiszen az ő segítsége is hozzájárult ahhoz, hogy ez a szombati nap olyan lélekemelő legyen, mint amilyen ténylegesen volt. Ő bár nem sétáltatott kutyákat, de férfiasan állta a sarat, technikailag teljesen felmentett minket - szó nélkül takarított a kutyák után séta közben, sőt, gondoskodott arról, hogy a nagy hévünk és átszellemülésünk ellenére, sose maradjunk friss ivóvíz nélkül, illetve profi módon segített eljutni A-ból B pontba -, így zavartalanul élvezhettük a kutyák társaságát és kibonthattuk szárnyainkat, mint a ránk bízott kutyák szeretgetői.

 Nővérkém, Fazekas Anna gondolatai az adott napról és természetesen, a csodaszép kutyákról:

Porta személyében egy pörgős, érdeklődő tacskó fiúcskát ismertem meg. Kezdettől fogva barátságosan viselkedett, a simogatást kezdetben tartózkodóan, majd heves farokcsóválással fogadta. A pórázon eleinte húzott, majd néhány percnyi közös séta és összehangolódást követően már békésen bandukolt mellettem vagy előttem, megszagolt, megfigyelt mindent, ami az útjába került. A nevére hallgatott, a sétát egy kis pihenéssel zártuk le a kennelsor előtt található fa árnyékában (ekkor már szabad volt a korlátlan simi).

Ahogy én megismertem, Lamúr egy kissé hebrencs és félénk vizsla. Csakúgy, mint Porta, a simogatást ő is tartózkodással fogadta, közelebbi kapcsolatot, párommal, Lacival alakított ki. Pórázon szépen sétál, de kétségkívül sok figyelmet és szeretetet igénylő kiskutya. Panaszom nincs rá, végig jól viselkedett, bár nem a „megszokott” pusziosztós, bújós vizslák közé tartozik.

 Vadóctól eleinte tartottam egy kicsit, de később bebizonyosodott, hogy jól tudunk együttműködni. A pórázon nyugodtan, már-már egykedvűen sétált, a szavaimra odafigyelt, egyszer sem morrantott vagy húzott el. Nagyon békés kutya alapvetően, bár az is igaz, hogy mivel ismerem a történetét, és Dani is felhívta a figyelmemet arra, hogy domináns, és esetleg odakaphat, még jobban figyeltem rá és a jelzéseire.

 Bízom abban, hogy még sokszor lesz alkalmam segíteni a Tárnokon található kutyák körül. Ez a fajta segítség az, ami nem csak a kutyán segít, sokkal inkább annak az emberi lénynek, aki a szeretetet, az idejét és az energiáját adja: megismerteti velünk azt a semmihez nem fogható érzést, hogy milyen minden önzés és hátsó szándék nélkül segíteni. A kutyákkal való törődés nem mérhető anyagi javakban, hiszen itt szó sincs anyagi ellenszolgáltatásról - holmi forintoknál lényegesen többet és értékesebbet kapunk: egy elégedett vakkantást, egy kutyamosolyt, egy csóváló farkat vagy egy kezünkhöz simuló nyakat. Ezek a vakkantások, mosolyok, farkak és nyakak azt mesélik el nekünk önmagunkról, hogy mi is képesek vagyunk szeretet adni és kapni, hogy képesek vagyunk kapcsolódni más érző lényekkel. Továbbmegyek: a hétköznapok által megtépázott lelkünk egy darabját adja vissza minden egyes védenccel töltött perc, hiszen ezek az állatok élni és szeretni tanítanak bennünket, embereket.

 Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi vagyunk a teremtés csúcsa, és ebben bizony alaposan tévedünk. Körülvesszük magunkat csillogó, drága holmikkal és talmi emberi kapcsolatokkal, eddzük az elménket és a testünket, de megfeledkezünk a lényünk legfontosabb részéről: a szívünkről. A szív edzésére nincsenek előírva divatos fitneszgyakorlatok vagy csodákat ígérő pirulák: ahhoz, hogy a szíved érezni, szeretni és gyógyítani tudjon, le kell hajolnod azokhoz, akiknek a hangját nem hallja senki más, akik felé nem fordul senki más. Ha képes vagy ezt megtenni, olyan csodákat tapasztalhatsz meg, amelyeknek korábban a létezéséről sem tudhatsz. És mindez a varázslat ott lakozik egy jó szóban, egy jutalomfalatban, egy simogatásban, egy együtt sétáló kutya és ember képében. Ilyen egyszerű ez.

 Hálás vagyok a Futrinka Egyesület csapatának és Daninak, hogy áldozatos munkájuk révén lehetővé teszik az önkéntesek számára is a telepen folyó munkában történő részvételt. 

Köszönöm szépen!

 Unokahúgom, Fazekas Anita tollából:

Az az igazság, hogy nem is tudom rendesen megfogalmazni az érzéseimet a szombatról. Klisésen kezdem azzal, hogy nagyon jól éreztem magam. Minden egyes ott töltött perc megismételhetetlen és igazi élmény volt és örülök, hogy a részese lehettem. A kutyusok imádnivalóak voltak, akikkel találkoztam, mind igazi kincs. A nap végére éreztem, hogy a sétáltatás, elég sokat kivett belőlem, de tudom, hogy újra és újra és újra megcsinálnám. Tabu lett a szívemcsücske, igazi kis hebrencs, a legjobb értelemben :3 Ha tehettem volna még aznap hazahozom. ^^

Azt hiszem, most csak ennyit tudok megfogalmazni, mert még mindig annyira élénkek az emlékek és annyi van, hogy tényleg nem tudom mit mondhatnék még pluszban.

Igyekezetem annyit fényképezni, amennyit tudtam és küldöm őket egy kis segítséggel, amint tudom!

Végül, az én élménybeszámolóm:

Mielőtt belefognék, csak annyit szeretnék előzetesen mondani, hogy én az állatok iránti szeretetemet, az anyatejjel szívtam magamba. Elsősorban a kutyákért rajongom. Sokan, akik közelebbről ismernek, csak mosolyognak, hogy mennyire ámulatba tudnak ejteni, és milyen mély kapcsolatot tudok teremteni velük. Sose szégyelltem azt, hogy számomra egy kutya nem csupán egy négylábú lény, hanem egy társ, akitől végtelen, feltétel nélküli szeretet kapok, és ugyanezt adhatok a számára.

Moggy: Meg kell mondanom, hogy kihívás volt számomra! Olyan életerő, vitalitás, energia volt benne, hogy elő kellett szednem a lassan 25 éves tapasztalatomat - és most is egy életerős, bár idősödő amstaff szuka tulajdonosa vagyok -, hogy bírjam az iramát és a lelkesedését. De egy pár perc után teljesen megnyugodott, megengedte, hogy megölelgessem, és onnantól fogva békében és nyugodt tempóban sétáltunk. Sőt, a végén hátára is fordult nekem és belém bújt. Hihetetlen érzés volt az a bizalom, ami az ölelésem után kialakult köztünk. Kiváló sportkutya lehetne egy sportos gazdi mellé!:)

Moggy után szintén egy kutyaúr társaságát élvezhettem Lucky személyében. Be kell valljam, hogy a német vizslákkal kapcsolatban nem sok élményem volt még, de ahogy kijutottunk a kennelsorról és egymás szemébe néztünk...szerelem volt első látásra.:) Minden percben éreztem a köztünk lévő harmóniát, folyamatosan kapcsolatban voltunk egymással, és minden egyes jelzésemre teljesen pozitívan és azonnal reagált Lucky boy.:) Mondtam Daninak, miután egy picit a kifutóban is foglalkozhattunk Luckyval, Boomerrel, Agarral és Tabooval, hogy a fél szívemet ott hagytam Luckynál. Most is mosolyogva írom a sorokat, számomra hihetetlen találkozás volt ezzel a kutyával.:) Az nagyon tetszett, hogy végig nyugodt volt és nagyon kezes, kedves. Mindig finoman alkalmazkodott a tempómhoz.

Hm...Moggy után újabb pörgős kutyust kaptam, Vektor a magyar vizslafiú személyében. Még túlzás nélkül is azt mondhatom, hogy a fejem tetején ugrált, nagyon tele volt, pedig Dani előtte még külön foglalkozott vele, de őt is ki kellett vinni, mert a kennelben alig bírt nyugton maradni.:) Nagyon zavarta a nyakán lévő gallér, és ezt eleinte minden igyekezetével igyekezett levenni magáról, sőt, a vádlimat is felhasználta ennek érdekében. Számomra ez annyira nem volt kellemes.:) Moggytól tanulva, Vektort sikerült sokkal hamarabb lenyugtatnom, és hasonló harmóniában tudtam Vektorral is sétálni, ahogy Luckyval volt szerencsém.:) Vektor egy nagyon beszédes, pörgős kutyus, azonban annyi vizslapuszit még életemben nem kaptam, mint amennyit ő osztott nekem. Szintén nagyon sportos gazdi javasolt!:)

Huch...életem egyik nagy álma vált valóra, amikor Dani kérésemre rám bízta Huch-ot is...kislánykorom óta a dogok számomra az egyik nagy etalonok...talán szavak sincsenek arra, hogy milyen érzés volt egy ilyen impozáns méretekkel rendelkező, kiegyensúlyozott, kedves lelkivilágú óriás mellett róni a métereket. Egyáltalán nem élt vissza az erejével, minden rezdülésemet figyelte, nem kellett fizikai erőt kifejtenem, hogy érezzen a póráz végén, elég volt, hogyha csak caccogva figyelmeztettem arra, ha picit jobban feszült a póráz, mint kellett volna. Mit is mondhatnék? Huch volt számomra a másik nagy szerelembeesés...:)

Ahogy múltak a félórák, órák az idő is egyre kezdett forrósodni, és mi, sétáltatók a kutyákkal együtt kezdtünk fáradni...hogy egy picit pihenjünk, gondoltuk a kifutón is szeretgetünk még néhány kutyust. Visszatért hozzánk Lucky, Taboo, a nagyon félénk Boomer és a kecses, törékeny, életvidám Agar.

Élvezet volt nézni, ahogy ez a négy kutya egymással bohóckodott, bár sajnos a meleg miatt egyre nehezebben viselték az ajnározást.

Boomer gyönyörű vizslafiú, és egy kis jutifalival való rásegítéssel igyekezett reagálni rám...sőt, még pár bátortalanabb farokcsóvát is kaptam ajándékba. Azt fájt látni, hogy a szemeivel sokszor azt figyelte, hogy honnan jön a baj...de Agar a maga kedvességével, Lucky a határozottságával igyekezett feledtetni vele a feszült idegállapotát.

Agar....hm...róla mit is írhatnék? Egy jelenség!:) Egy bűbájos, csupaszív, rendkívül szófogadó leányzó, akire, ha ez ember ránéz, visszatér az életkedve, az életbe vetett hite, és csak ámul és bámul azon, hogy egy érző lény mennyire képes élvezni az életet. Totál a rabja lettem ennek a hófehér csodakutyának!:)

Halkan megjegyzem, hogy Porta is mély benyomást tett rám...bár a nővérem sétáltatta, ott volt a nyomomban, és pár kedves szóért, mosolyért, simiért olyan tacskó mosolyokat kaptam, hogy a lélegzetem is elakadt.:)

Daninak nem győztem ismételgetni, hogy a kutyák, akiket személyesen is megismerhettem, milyen kedvesek, kiegyensúlyozottak, fizikailag milyen ápoltak: a bundájukon csak úgy ragyogott a Nap!:)

Hálás vagyok azért, hogy szinte ismeretlenül mind Tőletek, mind Danitól és a kutyáktól is milyen mérhetetlen bizalmat kaptunk!

Még most is az élmény hatása alatt vagyok! Úgy gondolom, hogy ezek csak szavak, csak korlátoltan tudják átadni, éreztetni, hogy milyen fantasztikusak ezek a sétáltatós napok Tárnokon! Biztatok mindenkit, hogy szánjon erre időt, mert mindenki csak jól járhat vele!

Köszönöm még egyszer! Nagyon remélem, hogy nemsokára visszatérhetek Tárnokra....már nézem a naptáramat, hogy mikor kerülhet erre újfent sor!:)

És nem, nem lettem megszállott vagy elfogult, egyszerűen csak mérhetetlen szeretetet kaptam, ami annyira feltöltött lelkileg, hogy még mindig a hatása alatt vagyok!

És az sem érdekel, hogy leégtek a karjaim, hogy vízhólyag lett a kezemen, hogy olyan izmaimban is érzek izomlázat, amikről még csak tudomásom sem volt:)....mert mind arra emlékeztetnek, hogy végre ténylegesen is tettem valami jót ezekkel a kutyusokkal...és jutalmam az volt, hogy befogadtak, elfogadtak, viszonozták a szeretetemet és rengeteget tanultam általuk róluk és magamról.

Daninak is nagyon köszönöm a lehetőséget, mert sok mindenre felhívta a figyelmemet a kutyák viselkedésével kapcsolatban, azalatt a röpke 1 óra alatt, míg a játszó kutyákat figyeltük a kifutóban!

Remélem, átment a sorainkon keresztül, hogy milyen kellemesen éreztük magunkat, és hogy megilletődtünk. Nehéz szívvel hagytuk ott Tárnokot...

Amit nagyon sajnálok, hogy bár szó volt arról, hogy Pötyikét is megszeretgetem, sajnos, kifogytunk az erőből és a Nap is kegyetlenül sütött már...persze, ez nem mentség, csak így alakult. Remélem, legközelebb bepótolhatom, ha nem már nem, mivel gazdisodott, akkor ez az én saram marad...hogy kicsit enyhítsek a restanciámon, a mai napon utaltam a gondozására...

Köszönjük még egyszer ezt a feledhetetlen élményt! Ígérem, hamarosan újra jelentkezünk!:)))

Üdvözlettel:

A Csapatunk nevében Fazekas Réka:)

Őrült tempó, nagy felelősség

Zimti az ózdi telepen és
nálunk - jól látható a különbség

A Futrinka Egyesület Alap Tevékenységi Csoportja visszatért, egyszerűen meg kell próbálnunk mindent, hogy ne felejtsék el az emberek: ezért is vagyunk. A nagy nyár nem csak a hőség miatt jelent problémát az állatvédőknek, hanem azért is, mert az örökbefogadások száma megcsappan, az emberek nyaralni mennek, sőt: ilyenkor sokan éppen a nyaralás miatt jönnek rá, hogy nem is akarnak kutyát tartani... A gyepmesteri telepek országszerte teltházzal működnek, rendszeresek és sajnos elkerülhetetlenek az altatások. Nincs az a felvevő kapacitás, amely az általános állattartási felelőtlenséget kompenzálni tudná, nincs annyi gazda, ahová ennyi kutyát el lehetne helyezni. Mi most néhány általunk ismert gyepmesteri telepről vettünk magunkhoz kutyákat, egy-egy helyről egyidejűleg többet is, hogy ezen a módon segítsünk az adott telepekről mentő, menhellyel nem rendelkező, önkéntesen szerveződött állatvédelmi csoportoknak, hiszen nekik a legnehezebb: hirdetni, beleszeretni, megoldás után kutatni, gyűjteni, menteni és azoktól, akiknek semmi nem jutott, elbúcsúzni úgy, hogy utána a következő napon újra legyen erejük menni és fotózni, hirdetni, beleszeretni...

Mi szerencsések vagyunk, mert nem kötődünk egyetlen telephez sem, egyetlen településhez sem. Országos szinten segítünk lehetőségeink szerint, melyeket nagyban befolyásol a támogatói kedv alakulása, az ismertségünk, illetve az, hogy a kutyáink hirdetései hogyan jutnak el a potenciális célcsoportokhoz. Így nem kell ilyen döntéseket közvetlenül, kötődéssel végigélnünk, aki hozzánk kerül, az függetlenül attól, hogy mikor mehet gazdához, biztonságban van, maximum nem tudunk több kutyát menteni, ha nagyon nem tudunk örökbeadni sem. Viszont ahhoz, hogy menteni tudjunk, anyagi segítséget várnánk a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számlaszámán (a megjegyzés rovatban fel kell tüntetni, hogy ALAP) a mentett kutyák oltási, chipezési, ivartalanítási és egyéb költségeihez, azokra is nagyon számítanánk, akik hirdetésekben tudnának segíteni vagy fuvarozásban vagy ideiglenes befogadásban vagy bármiben. Az Egyesületen belül az Alap Tevékenységi Csoport az, aki mindig finanszírozási és elhelyezési gondokkal küzd, mert olyan kutyák számára is segítő kezet nyújtunk, akiknél tudjuk, hogy hosszú folyamat lesz a rehabilitáció és az örökbeadásra minimális esélyük van. Így fordulhat elő, hogy van olyan kutyánk, akit 2007 óta panzióztatunk és szeretünk, de gazdához adni nem tudtuk. S nem ő az egyetlen, aki régóta várja az igazit.

Az elmúlt egy hétben sok minden változott. Megpróbáljuk máshogy, mert hinni akarunk abban, hogy erre van igény, hogy a sok kicsi életet menthet, hogy sokan vannak, akiknek a keverékek, sőt: az esélytelen keverékek is számítanak. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy azért veszünk át gyepmesteri telepekről kutyákat, mert így talán segíthetünk, hogy egy-egy kutya élete legalább átmenetileg megmaradhasson a felszabaduló helyek miatt amellett, hogy akik hozzánk kerülnek, ők már biztonságban vannak. Olyan helyekről mentünk, ahol van állatvédelmi támogatás, hiszen nem tudunk személyesen jelen lenni és az előkészítés, információ, kapcsolatok sokat jelentenek. Szeretném ezeknek a csapatoknak a munkáját külön is kiemelni, hiszen nem újkeletűek az együttműködések sem az ózdiakkal, sem az oroszlányiakkal, sem a miskolciakkal, de vannak még ilyen kapcsolataink országszerte, a későbbiekben ezekre tudunk támaszkodni, ha újra lesz lehetőségünk menteni. Most a mentés második fázisába értünk: fuvarokat szervezünk, oltásokat, chipezéseket, parazitamentesítéseket, állatorvosi vizsgálatokat, ivartalanításokat, fotózásokat, hirdetéseket, ideiglenes befogadókat szervezünk, hogy mindenki elkészülhessen, hogy mindenki készen állhasson az örökbeadásra és közben megismerjük annyira, hogy tudjuk: milyen körülmények között lenne, lehetne boldog az adott kutya. Hatalmas felelősség ez. Aki nem mentett még így kutyát, az soha nem fogja megérteni, hogy mit is jelent egy-egy vállalás. Mi viszont csak így mentünk. Felelősen, de erőnkön felül.

Sokan kérdezik, hogy miért döntünk olyan kutyák mellett, akik nem szépek, akiket már az első fotó alapján is megállapítható módon nehéz lesz örökbeadni, mikor ha "helyes" kistestű kutyákat mentenénk, gyorsabb lehetne a folyamat. Akik ezt kérdezik, elfelejtik, hogy minden kutyának egy élete van, megjelenéstől függetlenül. Mi pedig életet mentünk, nem típust.

Aloe, Vera, Zimti és Silver Szilva az ózdi gyepmesteri telepről érkeztek

Az ózdi gyepmesteri telepről négy szuka kutyát vettünk át. Az első oltásukat, chipjüket megkapták, jelenleg karanténidejüket töltik. Hamarosan az ivartalanításukra is sor kerül majd, mindeközben ideiglenes befogadókat, illetve gazdijelöltek jelentkezését is várjuk. Igyekszünk mindannyiukról leírásokat, jó fotókat is csatolni a hirdetésekhez, hiszen tudjuk, hogy ezen áll vagy bukik egy-egy kutya sorsa. Az ózdi csapatból Aloe és Vera még nagyon fiatalok 6-8 hónaposak, Zimti 3-4 év körüli, Silver pedig nagyjából egy éves, de ha minden igaz, bár még elkiabálni nem merjük, van rá egy komoly érdeklődő.

A gyöngyösi gyepmesteri telepről egy idős, emlődaganatos szuka érkezett. Őt az egyik legrégebbi ideiglenes befogadónk, PiciBorzas-Dóri választotta, merthogy korábbi ideiglenes kutyájuk, a görbe lábú Hiki Ausztriába költözött. Dóriéknak mindig megadatik a jog, hogy kiválaszthassák: kit szeretgetnének átmenetileg. Fekete Borsika az élő bizonyíték rá, hogy hihetetlenül jó szemük (és szívük) van.

Blama, Aja és Bog - a csodaszép oroszlányi lányok

Aztán a tervezett hat kutyából három tudott szabadulni az oroszlányi gyepmesteri telepről, a maradék három a jövő héten jöhet. Sajnos a csapatból Blama magas vemhes, így nála az ivartalanítás megszervezése nem kérdéses, Bog pedig szőrproblémákkal küzd, amelyet szintén kezeltetnünk kell majd. Az első oltáson, chipezésen, parazitamentesítésen túl vannak, kicsit fellégeznek és jövünk róluk is hírekkel. Mindenesetre jó érzés, hogy őket már nem fenyegeti altatásveszély.

Totya, Terka és a babák, Poppy és Mina a miskolci gyepmesteri telepről szabadultak

Rajtuk kívül még 14 kutyát terveztünk a miskolci gyepmesteri telepről, de közülük egy babakutya már nincs életben és kettő nagyon rosszul néz ki. Egy véreb mix mama adott életet tíz kicsi kölykének a telepen és sajnos páran a ház alá kerültek, onnan pedig nem tudtak visszakeveredni a mamához. Hiába a sietség, a kihozás, egyet elveszítettünk és még fel kell készülnünk arra, hogy lesznek veszteségek. Őket erre a hétre a miskolci állatvédő önkéntesek helyezték el, pénteken hozzuk őket át magunkhoz. Terkán, a véreb keveréken kívül még hárman jönnek: Totyát már ivartalaníttattuk is, mert ő is utolsó idős vemhes volt, s ha valamire, hát keverék almokra már tényleg nincs szükség, amikor naponta több tucat kutyát altatnak el országszerte; Poppy és Mina pedig majd nálunk esik át a beavatkozon. Poppy egy játékos és fiatal kis-közepes kutya, Mina viszont nagyon lelkis, egyelőre félénk és visszahúzódó. Őt egyértelműen altatás várta volna, ha nem sikerül kijutnia. Sajnos hiába a mentések, a miskolci telepen újra teltház van... Soha nem lesz ennek vége... Pedig rajtunk múlik. Mert nem a sintér az, aki a kutyákat odateremti, a kutyák valahonnan származnak, a kutyák valakitől, egy embertől kerülnek oda...

A hét kutyája: Zsömle Mackó (also in English!)

Zsömle Mackó egy nyolc év körüli, közepes termetű, meghatározhatatlan ősöktől származó keverék szuka. Valaha biztosan volt gazdája, mert ha a természetes intelligenciája teszi képessé mindarra, amit tud, akkor azt kellene írnom, hogy egy géniusz. Zsömle Mackó mindenkivel kedves, barátságos, gyerekekkel is tökéletesen megbízható. Érdeklődő, sétálni szeret, de nem rohanvást, hanem a gazdi tempójához igazodva. Más kutyákkal jól kijön, bár nem túl játékos, inkább elviseli őket, amolyan úrinős társalkodó női szerepben tetszelegve.

Zs.M. is an approx. 8 years old, medium size mix female. Her anchestors cannot be detected, she is just a mix of mixes. She must have had a good owner before because if she is doing things only by her natural intelligency, than we must say that she is a genious. Zs.M is really friendly to all, she is compatible with even smaller kids, too. She is open and enjoys walking but not in a rushing style but following the speed of her master. She is compatible with other dogs but she is not playful, we would say that she can live with them in a real lady like way.

Zsömle Mackó hosszú évekig az ajkai szennyvíztelep kutyája volt. Vagyis amolyan megtűrt kutya, mert hivatalosan ott nincs ilyen pozíció. Az ottani dolgozók etették, de valódi gazdája nem volt. Amikor bolhaekcéma miatt lejött a hátán a szőr, illetve amikor a főnökség úgy döntött, hogy tovább nem maradhat senki kutyája, az ajkai menhely vette őt gondozásába.

Zs.M was the dog of an Ajka city based industrial facility. She was a noone's dog who should not even have had to be there as there is no such official status there. The workers fed her but she had no real owner. When she lost her hair on her back due to flee-allergy and the managers of the site decided not to keep her anylonger, the local shelter offered here a place.

Hamar kiderült, hogy minden pozitívuma mellett még szobatiszta is és nagyon könnyen alkalmazkodik. Soha, semmire nem volt egy rossz szava sem, valószínűleg nem is lesz, ő a megtestesült nyugalom. Amikor ott jártunk segíteni, nem volt célunk, hogy kutyát hozzunk magunkkal, de Zsömle Mackót meglátni és megszeretni eset volt. A kennelsorunkra került, mindenki által jól ismert, megérinthetetlen Vilmosunk mellé. De valahogy éreztük, hogy neki ennél többet kell adnunk és belőle is többet kell mutatnunk.

It turned out that she is even kennel-clean and adapts very quickly to new situations. She has never ever had a bad word to anything and she will never have any, we assume. She is the calmness herself. When she visited the shelter just to help we did not plan to take any dogs from them. But we fell head over heals when we met her. She moved to our kennels as the room mate of our well-known and untouchable Prince William.  We felt that she would need more and thus we could show of her more, too.

Sikerült egy ideiglenes befogadót felkutatni számára, aki a belvárosban lakik, egy bérház második emeletén, zajos környéken. Kicsit tartottunk tőle, hogy mit fog szólni a nyüzsgő Budapesthez, a lépcsőkhöz, az idegen zajokhoz, de ő ehhez is tökéletesen alkalmazkodott. A lakásban élést is nagyon élvezi, kényelmesen elnyújtózik a szőnyegen és nem tesz kárt semmiben. Nem tudunk tehát róla továbbra sem rosszat írni, talán csak annyit, hogy gazdát keres. Nem fiatal, de bőven van még sok-sok gazdival eltöltendő közös év a tarsolyában. Az egyik foga sérült, arra figyelni kell, lehet, hogy soha nem okoz majd gondot, de lehet, hogy évek múltán mégis. Ennyi a felmutatható hiba.Vagy csak hibalehetőség.

We managed to find a temporary family for her. They live in downtown on the second floor of an old building. The area is densly populated and very noisy. We were a little bit afraid of what she would think of Budapest, the stairs, the noises she has never had to experience before but she has settled well again. She enjoys being in a flat, she sleeps on the carpet and she does not ruin anything. So there is nothing bad we can tell of her, maybe only that she does not have an owner of her own. She is not young but she is still not old. Her future owner would have plenty of time to spend with this adorable dog. One of her teeth is injured, this does not cause any problem at the moment but could be in the future. This is the only thing about her healt we need to outline. But this does not cause a problem at the moment.

Ha valaki egy csendes társra vágyik, aki telve van szeretettel és mindenért hálás, akkor Zsömle Mackó a tökéletes választás számára. Nem azért, mert szép. Zsömle Mackó, lássuk be, nem az. Egyszerűen azért, mert tökéletes. info@futrinkautca.hu

If someone is looking for a trustable and quiet dog who is full of love and grateful for any little thing, Zs.M. could be the perfect choice. Not because she is nice looking. Zs.M. is not a handsome dog, we must admit. But she is simply a perfect dog. info@futrinkautca.hu

Feladás helyett őrület?

Fekete Borsika a gyöngyösi gyepmesteri telepről jön majd

Előre leszögezem: nem őrültünk meg. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy ami most történik, csak egy kísérlet, egy próba arra, hogy a Futrinka Egyesületen belüli alap tevékenységi csoportba új életet leheljünk. Egy remény, hogy lesznek támogatók, önkéntesek, segítők, trénerek - sok-sok új ember, aki odafigyel arra, amit felvállaltunk, amit igyekszünk a lehetőségekhez mérten jól csinálni azért, hogy igazán esélytelen kutyák számára is biztosítsunk lehetőséget egy új családra, de legalábbis a biztonságos életre sok-sok szeretettel és tanulással, még akkor is, ha ez esetlegesen éveket (!) jelent az általunk bérelt kennelsoron.

A nagy "fajtamentősdiben" kicsit háttérbe szorult ez a tevékenységi csoport, a fajtákhoz kapcsolódóan könnyebb megtalálni az érdeklődő célcsoportot, míg keverékeket sokan mentenek, ebből fakadóan az a még mindig kevés állatszerető ember, aki hajlandó menhelyről örökbefogadni, számos szervezet védencei közül választhat, illetve önkénteskedni is sok helyen lehet. De mi szeretnénk, ha nálunk is lennének olyan önkéntesek, akik kifejezetten a keverékeinkért vannak mellettünk és azért, amit ezeknek a kutyáknak mi ajánlunk, nyújtunk.

Bog még az oroszlányi gyepmesteri telepen, de hétfőn szabadul

Amikor létrejött a Futrinka Egyesület, a maroknyi csapat havonta dobta össze a mentés költségeit, nem volt adó 1%, nem voltak támogatók, a semmiből teremtettük meg a mostani szervezet alapjait. Abban az időben elsődlegesen keverék kutyákat mentettünk, elsődlegesen az Illatos útról, illetve vidéki gyepmesteri telepekről.   Mindig cél volt az, hogy olyan kutyákat válasszunk, akiket más nem fog, akikben nehezebb meglátni a szépet, akit egy telepről nem vesz magához senki. Így alakult ki az esélytelen feltöltött fogalma, amelybe beleértjük az idős, a beteg, a nem megfelelően szocializált, de a fekete, jellegtelen vagy egyszerűen csak olyan vidéki helyen gyepmesteri telepre kerülő kutyákat is, ahol nincs örökbefogadás, cserében viszont van altatás vagy a lehetőségek szűkösebbek, mint amit mi tudnánk nyújtani. Nagyjából ezek mellett a paraméterek mellett mozgunk most is, de az év elején, látva, hogy az esélytelen tényleg azok és egy-egy kutya hosszú  hónapokat, akár éveket van a gondozásunkban, s a támogatók eltűntek, létszámstopot hirdettünk, illetve a lehetőségekhez  mérten be is tartottuk, s úgy igyekeztünk túlélni, hogy a felszámolást vettük célba. De elfelejtettük közben a célt, ami miatt az egész Egyesület létrejött annak idején. Az pedig az esélytelen keverékek mentése volt.

Blama az oroszlányi gyepmesteri telepen - lehet erre a tekintetre nemet mondani?

Most megrázzuk magunkat és a jelenlegi tizenhárom alapos keverékünk mellé érkezik egy kisebb hadseregnyi új kutya. Igyekszünk úgy segíteni, hogy azokon a gyepmesteri telepeken, ahonnan mentünk, átmenetileg ezzel a segítséggel elkerülhető legyen az altatás. A gyöngyösi gyepmesteri telepről egy veterán mix, Fekete Borsika teszi át  hozzánk a székhelyét, ő mázlista, mert ideiglenes befogadóhoz, PiciBorzas2-ékehez költözhet, úgyhogy el lesz kényeztetve az öreg hölgy. Szombatra szervezzük a fuvarját.

Toll és Kida - anya és lánya még az oroszlányi gyepmesteri telepen

Az oroszlányi gyepmesteri telepről öt alapos és egy tacskó fajtamentéses kutyát tervezünk átvenni, közülük négyen hétfőn érkeznek. Átmenetileg panzióban fogjuk őket elhelyezni, illetve az ő esetükben a kiváltáskor fizetni kell a chipezésüket, oltásukat, ami indulásként is 50.000 Ft. Ehhez jön majd a fuvar és a panziós elhelyezés, s a későbbiekben az ivartalanítások, oltás ismétlések. Ezzel a segítséggel talán átmenetileg szabadul fel elég hely az ottani gyepmesteri telepen, hogy a helyben küzdő, nagyon elkötelezett állatvédő önkéntesek nyerjenek időt a benn maradó kutyák elhelyezéséhez. Így az átvételre kerülő kutyákon túl is segítünk más kutyák életének megmentésében. Ha csak közvetve is, de számít. (Korábban is került hozzánk arról a telepről kutya, közülük Moggy még mindig a gondozásunkban van és várja az igazit.)

Silver Szilva az ózdi gyepmesteri telepen

Emellett régóta jó a kapcsolatunk az ózdi gyepmesteri telepről mentőkkel, akik tényleg erejükön túl szervezik a helyi gyepmesteri telepen ragad kutyák ügyeit. Többször vettünk már át onnan kutyát, jelenleg is van még tőlük származó eb a gondozásunkban: Vadóc és Agar. Most három (vagy négy?) szuka kutya számára igyekszünk helyet teremteni, szintén panzióban indulnának, illetve lesz fuvarköltség is, ebben kérünk majd segítséget.

Természetesen a legnagyobb segítség az ideiglenes befogadás vagy akár végleges gazdának jelentkezés lenne. Hirtelen ugyanis az alap tevékenységi csoport egyidejűleg gondozásban lévő kutyáinak száma majdnem a duplájára nő, ez pedig nagy felelősség, de egyben ezeknek a kutyáknak a lehetőség is. Viszont végképp eladósodni, "csődbe" menni nem szeretnénk, így kérünk mindenkit, hogy ha teheti, legyen rendszeres vagy átmeneti támogatónk. Tényleg minden forint számít! Szeretnénk a jövőben is ilyen kampány-szerű, több kutyára kiterjedő mentéseket bonyolítani, de ehhez minden feltételnek adottá kell válnia. Mi most hiszünk ebben, hisszük, hogy ez lehetséges, mert bár feladni sokkal egyszerűbb lett volna, de akkor mi is lemondtunk volna azokról, akikről már mindenki lemondott.

Fájós lábú német juhász keverék szuka szintén Ózdról

Ha mellettünk vagytok, kövessétek nyomon esélytelen keverék védenceink sorsát is a Facebookon, illetve ha tudnátok, szeretnétek bármiben segíteni, vegyétek fel velünk a kapcsolatot az info@futrinkautca.hu e-mail címen. Minden kicsi figyelem számít!

Samu elhagyta a kennelsort, de még gazdára vár!

Samu ideiglenes befogadóhoz költözött, hogy egy szinttel feljebb tudjon lépni, hiszen kölyök korát egy gyepmesteri telepen töltötte, majd egy vidéki, szerényebb lehetőségekkel rendelkező menhelyre került, ezt követően vettük őt át, így megtanult pórázon sétálni, megismerkedett más kutyákkal és megszokta a kennelsor rendjét, a folyamatosan változó sétáltatókat, de még mindig nem volt rá érdemi érdeklődés, Samunak viszont tovább kellett lépnie. Most ideiglenes befogadónál lakik, hogy tanulja a lakásban élés rendjét, a napi sétákat, a szabályokat. Befogadója rendszeres beszámolókat ígért Samuról. Íme az első:

Samu első napja (estéje) nálunk. Küldök róla 2 képet. Úgy tűnik a férfiakhoz vonzódik kicsit jobban, Zolihoz látszott húzni. Eleinte vágyott az elsiető kocsi utasai iránt, állt sokat a kapunál, majd lassan belenyugodott. Sokszor ivott. Hívogattuk, de még nem nagyon reagált rá. Kaja-jutalomfalat és játék, labda nem érdekelte. (Egyszer elment a labda után.) Keresi velünk a kapcsolatot, örül a simogatásnak, kedves szónak, de még félénk, főleg amikor Kitti közénk állt (főleg nálam, talán ezért ment Zolihoz inkább) féltékenységében (de nem bántotta, nem kapott felé vagy ilyesmi, csak a testével közénk állt), akkor vette a lapot és átengedett, arrébb ment.

Este egy rövidet sétáltunk a pataknál. Úgy tűnt felélénkült tőle, már a kapun kilépve izgága lett, rángatott a pórázon, de aztán nem nagyon húzott, a patak parton is élénk volt, érdeklődő, szaglászott mindent. Kicsit a vízbe is belement térdig. Folyamatosan beszéltem hozzá, hogy szokja a hangomat. Mindent csináltattam vele, ahogy Kittivel szoktuk, hol kell megállni, leülni az út szélénél, ilyesmi. Majd lassan beletanulhat ő is.

Séta után bevittük őket a lakásba. Félt és az ajtótól nem akart eljönni, az első képen látszik, hogy a kijáratot nézte. Kitti is vigasztalta finoman "babusgatta", majd békén hagyta. Nem erőltettük. Ideges volt, nagyon lihegett, de pár perc múlva megnyugodott, majd már a konyha felé fordulva feküdt és nézte ahogy jövünk - megyünk, közben szunyókálni próbált, gondolom fáradt.

A macska is kisétált a konyhába (nem örült :) ), Samu nem reagált rá, ahogy előtte a szomszéd macskájára sem, aki érdeklődve jött a kapuhoz. Kittivel ismerik egymást, mindig fúj rá a kerítésnél, most is, de Samu - bár látta a játékukat, nem érdekelte.  

Később kivittem őket a kertbe. Szépen jött amikor hívtam. Pisilt is, de kakilni még nem láttuk. Talán nem volt még mit, mivel korábban kijött belőle minden a szállításkor. Az ajtó közelében lefekszik a kőre, egyenlőre nem tudtuk rávenni, hogy a rongyokra feküdjön, pedig próbáltuk az ajtóhoz is tenni az egyiket. Mind1, nem erőltetjük.

Kitti egyébként - ahogy gondoltam - jól viseli a közelségét, próbál vele kapcsolatot teremteni, de nem piszkálja erőszakosan.

Később Samu testbeszédével jelezte, hogy éhes. Próbáltam egy kis darab kenyeret adni neki, hogy lássam valóban eszik-e. Érdekelte, de végül nem ette meg. Kinyitottuk neki a száraz eledelét, kapott egy marékkal egy tálkába és ezt megette. Később adtunk neki még, mert úgy tűnt éhes és a kaja közelebb hoz minket. Hívásra és az étel miatt a konyha közepéig már eljött. Kitti jól viselkedett, ő is kapott a saját kajájából kicsit arrébb repetát, így nem volt semmilyen vita az étel miatt. Persze mikor üres lett Samu tálja, akkor megengedtem, hogy Kitti is megszagolja a tálkát, mert érdekelte, mohón figyelte az evését, de ő nagyon fegyelmezett (így neveltem) és addig nem ment oda, amíg nem engedtem. Így szerintem tudnak együtt enni, felügyelettel persze. Egyenlőre ő csak este fog kapni és csak tápot, ahogy - gondolom - eddig megszokta. Ki kell tapasztalnom még, hogy mennyit kell adni neki. (Én Kittinek szoktam húslevest főzni zöldségekkel, rizzsel és felesben adom a tápjával.) Gondolom ha a séták miatt erősödik majd, akkor több ételt fog kapni. A szőre alatt elég vékonyka, érezni a csontjait, a gerincét.

Most éjfél körül még egyszer kivittem őket, jönnek szépen mindketten kifelé ahogy hívom őket. Másodszorra már értette miről szól a dolog. Pisiltek egyet, ahová Kitti, oda utána Samu is, egymás mellett sétálgattak, érdeklődtek mit szaglászik a másik, szerintem kezdenek összeszokni, aztán bejöttünk éjszakára. Érdekes, hogy visszajövetelkor Samu már érdeklődve nézett rám az ajtó felé menve, hogy "na megyünk vissza, mit szeretnél?" :)

Egyenlőre nagyon alázatosan, félénken viselkedik, de már érdeklődve figyel, nem okozott semmi bajt, remélem így is marad.

Most lefekszem. Nem ígérem, hogy minden nap és ilyen hosszan írok. :)

A Mokkáról nem lehet leszokni és mindig visszajön?

Volt olyan tél, amikor még gazdás voltam...

Itt kezdődött minden: Paks

Mokka egy közepes termetű keverék kutya, akivel hat évvel ezelőtt hozott minket össze a sors először. Akkor a paksi állatmenhelyről, még babaként vettük őt magunkhoz. Ideiglenes befogadótól költözött egy szerető családba, ahol négy éves koráig megtapasztalhatta, hogy a rossz kezdet után jöhet könnyű és kényelmes folytatás. De nem minden kutya számára adatik meg, hogy felelősen fogadják örökbe és az első, nehezebben megoldható problémánál ne mondjanak le róla. Mokka négy évesen már nem kellett, mert a család költözni kényszerült. S bár a kutya tökéletesen viselte volna a lakást is a kertes ház után, nem volt elég erős az érzelmi kötelék, ami nem Mokkára nézve vet rossz fényt, hogy megoldják ezt. Nem találtunk neki befogadót, így a kennelsorra került és teljesen összetört. Napokig csak kuporgott és látszott: feladta. Aztán szép lassan kinyílt és bekapcsolódott a kenneles kutyák életébe, de látszott, hogy neki ez nehéz, hiszen ő már tudta, hogy mi a jó élet, neki mi a legjobb szándékunk mellett sem tudtunk a családjává válni. Terrieres temperamentuma hajtotta, kergette, folyamatosan pörgött a kennelben, az idegei pattanásig feszültek, megoldást kellett találnunk.

Ekkor jelentkezett egy lány, aki ideiglenesen magához fogadta, majd miután a sok kezdeti gondot sikerült elhárítani, jelezte, hogy örökbefogadná. Ennek egy éve. Most pedig Mokka visszajön, mert gazdája gyermeket vár és a kis lakásban egy gyermek és egy kutya számára egy időben nincs hely. Mokkát július 1-én el kell hoznunk újra, visszajön a gondozásunkba. Az elmúlt egy évben lakásban élt. Tökéletesen szobatiszta, nem rombol, nem ugat, nem rendetlenkedik, amíg a gazdi távol van. A pórázos sétáknak még most sem mestere és pórázon hajlamos kekeckedni más kutyákkal, de alapvetően mindenkivel összeszoktatható, csak utcán nem engedhető össze. Terrier-mix, nem is kell másként kezelni. Szeret mozogni, futni, de azt is igényli, hogy az agyát is lefárasszák. Az emberekkel nyitott, de nem érzelgős, azokat szereti, akiket magához közelállónak érez, akárkivel nem köt életre szóló barátságot. Jelenleg hat éves, oltott, chipezett, ivartalanított. Sürgősen ideiglenes befogadót vagy végleges gazdát keres, mert a kennel számára akkora törés lenne, amibe nem csak az ő szíve szakadna bele, hanem a miénk is...

Ha valaki esetleg jelenleg otthon van és jól jönne neki egy kis extra bevétel, felajánljuk, hogy Mokka után naponta 800 Ft térítést fizetünk és biztosítjuk az élelmezéséhez szükséges kutyatápot is. Póráz, nyakörv, pléd, tálka szintén megoldható. Mi "csak" a családi hátteret, egy odafigyelő és elkötelezett, kutyához értő ideiglenes befogadót (vagy végleges gazdát, ebben az esetben természetesen a költségtérítés és egyebek nem állnak, de cserébe adunk egy sokat megélt, sokat hányódott, nem túl szerencsés kutyát) kérjük cserébe.

Jó lenne, ha az élet újra csak játék és kacagás lehetne...

Fontos lenne, hogy Mokka példáján keresztül ne azt sikerüljön bebizonyítanunk, hogy mi a három leggyakrabban elhangzó, valójában kezelhető ok, ami miatt az emberek előszeretettel válnak meg négylábú kedvenceiktől: költözés, gyermek érkezése és allergia (ez még nem volt Mokka esetében okként, de nem is szeretnénk, hogy legyen), hanem hogy minden után van jobb, biztosabb, ami örök.

Kérünk mindenkit, vigye hírét Mokka kutyánknak. Segítségre, otthonra van szüksége.

info@futrinkautca.hu

Vezetőségi változások - köszönet a távozónak!

A Futrinka Egyesület 2012. június 17-én tartotta ebben az évben a második közgyűlését, melyen az Alapszabály néhány ponton történő módosításán túl sor került a vezetőség frissítésére, új vezetők megválasztására is, melyre eltérő okokból, de mostanra már szükség volt.

Amikor annak idején létrehoztuk ezt az Egyesületet alig voltunk páran, nem volt adó 1%-os bevételünk, támogatottságunk, csak szándékunk volt arra, hogy kutyákon segítsünk. Havi néhány kutyával kezdtük, a panzióra, állatorvosi ellátásra úgy dobtuk össze a pénzt, a fuvarokat saját költségen bonyolítottuk és csak akkor jöhetett új kutya, ha összeszedtük rá a fedezetet. Mindenkinek volt havi fix felajánlása, mind anyagilag, mind sétáltatásban, egyéb vállalásban. Ebből a kis tenni akaró, maga számára a mentés területén magasabb minőségi elveket megfogalmazó csoportból nőtte ki magát az éves szinten háromszáz kutyát mentő, négy tevékenységi csoportot működtető Futrinka Egyesület, az az Egyesület, amelyet most már többen ismernek innen-onnan. Ahhoz, hogy idáig eljuthattunk, mindenki, aki akár vezetőként, akár tagként, akár önkéntesként mellettünk volt az évek során, hozzájárult, s mi nem lehetünk elég hálásak nekik, hiszen a havi párból havi több tucat lett, ami azt jelenti, hogy  ennyivel több kutyán segíthetünk úgy, hogy a kezdetben kitűzött célok és elvek nemhogy nem enyhültek, hanem még az időközben gyűjtött tapasztalatok bázisán még szigorodtak is.

Tollasi Zsuzsi egy Vizslatúrán

Ebben az évben a magyar vizsla fajtamentésünk korábbi vezetője kilépett, s egy másik szervezet keretein belül folytatja vizslamentő tevékenységét, erről számot adtunk hírlevelünkben. De az ő távozása nem hatott arra a tényre, hogy a Futrinka Egyesület a magyar vizslák fajtamentő szervezete, a mentési munka nálunk sem állt meg, sőt! Igyekeztünk rendszerezni a dolgainkat, fellistáztuk a hiányosságokat, s időről időre bővítjük a vizslák körül segítők csapatát, hiszen ez nem egy emberes feladat. Közülük nőtte ki magát az új vezető,  aki bár még koránt sincs készen, viszont minden támogatást megadunk majd neki, s akkor ő is mindent átlátva tudja intézni a vizslák körüli tennivalókat. Mindenesetre már most is nagyon összeszedett, lényegi kérdéseket megfogalmazó és elkötelezett. Ennél több pedig nem is kelhet a sikerhez. Kérjük, hogy segítsétek ti is a munkáját. Tollasi Zsuzsi, üdv a fedélzeten!

Zsini, Rock és Gesztenye egy gyűjtögetőnapon

A német dog fajtamentés korábbi vezetője, de az összes tevékenységi csoport kutyáira odafigyelő, koordináló, állatorvoshoz fuvarozó és megmentési munkákat bonyolító, a tárnoki kennelsoron sétáltató, szeretgető vezetőnk, Köteles Ági (Zsini) ebben az évben a kutyákról áttette a hangsúlyt saját családjára, hiszen életet adott egy csodálatos kislánynak, Kamillának, aki minden idejét is figyelmét igényli. Természetese elfogadtuk, hogy nem tud aktív szerepet vállalni, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy mennyi mindent köszönhetünk neki és hogy az ő tapasztalata, önfeláldozó és áldozatkész hozzáállása, gyermeki lelkesedése és naivitása mennyire fog hiányozni a vezetőségből. Éveken át volt stabil pont, nehéz lesz megszokni, hogy a napi döntésekben már nincs ott, nem lesz ott, mégha segíti is - főként adminisztratív területen - a továbbiakban is az Egyesület munkáját. Zsini, nagyon szépen köszönjük a velünk töltött vezető éveidet és minden jót kívánunk neked és kis családodnak is!

Léna és Huch, avagy fürdessünk dogot

A német dog fajtamentés új vezetője Kiss Léna (Onyx) lett, aki már régóta benne van az Egyesület életében, s különös odafigyeléssel szervezte főként a német dogok körüli dolgokat korábban is. Egy új struktúrában, egy változó környezetben kell majd neki helytállnia akkor, amikor a nagy termetű kutyáktól jellemzően megszabadulni akarnak az emberek, nem annyira örökbefogadni őket. Mindenképpen előnyt jelent, hogy a működési modellt az új vezetőnek már nem kell megtanulnia, hiszen tökéletese ismeri azt, így az ő jelenléte valójában nem is tekinthető változásnak, annyi módosult, hogy innentől ő dönt az óriások ügyeiben. Kitartást kívánunk ehhez!

Az alap tevékenységi csoport eddig az Elnökhöz tartozott, ezentúl a tacskó fajtamentésért is felelős Németh Réka kezeli majd a megfogyatkozó, folyamatosan forráshiánnyal küzdő esélyteleneket, bár ezen a területen inkább egy lassú kivonulás várható, mintsem a világ megváltása.

Az Egyesület felügyelő bizottságának tagjai: Jakus Edit, Csaplár-Elekes Orsolya és Vörös Nóra.

A megnövekedett tennivalókra és elvárásokra való tekintettel a vezetőség középvezetői szintek létrehozását tervezi, így a feladataik egy részét lelkes segítők látják majd el, s ezáltal többen látnak bele a szervezet közvetlen működésébe, a napi küzdelmekbe, az éjszakai autóba pattanásba, a végeláthatatlan telefonokba és e-mailekbe, a számlák tevékenységi csoporthoz rendelésébe és mindenbe, amivel nap nap után meg kell küzdenünk. Mivel a segítőkből soha nem elég, továbbra is mindenkit szeretettel látunk köreikben! Gyertek és kutyázzatok velünk!