Könnyen jött, könnyen megy?

Altatásra várva? Ki tudna ezeknek a szemeknek
ellenállni? Mi nem tudtunk. Ő Rhea.

Az elmúlt hónapban - mint ahogy hírt is adtunk - több tucat új, esélytelen keverék kutyával lettünk gazdagabbak. Ahogy írtuk: a korábbi létszámstop eredményeként még azok a kutyák sem kaphattak figyelmet, támogatást, akik régóta a gondozásunkban vannak és várhatóan még ott is lesznek egy jó darabig, így döntést kellett hozni, hogy merre indulunk tovább. Mi a hitünk mellett tettük le a voksot, a hit mellett, amely szerint nem csak minket párunkat érdekelnek az esélytelen keverékek, hogy vannak még mások is, akik örömmel segítenek egy-egy halálra ítélt kutyán - a mi mentési módszereink mellett. A "könnyen" mentett tucatokból ugyanis még mindig bőven tudunk kínálni, hiszen a legtöbbjük továbbra is gazdára vár.

A leginkább altatás elől, gyepmesteri telepekről begyűjtött kutyáink mindegyike kapott veszettség és kombinált oltást, ez utóbbit ismételtük is, hogy biztos legyen a védettsége mindannyiuknak, egyedi azonosító chipet, féreghajtót, bolha- és kullancs elleni kezelést, akinek szüksége volt rá átesett egy kozmetikán, mindenkinél elvégeztettük az ivartalanítási műtétet és még volt számtalan állatorvosi beavatkozás és vizsgálat az amputáción át a daganatok miatti emlősor eltávolításon keresztül a szemvizsgálatokig. A miskolci gyepmesteri telepről mentett kutyacsalád esetében egy nagy létszámú kutyacsaládnál kell egy intenzívebb parazitamentesítési és oltási programot lebonyolítanunk, emellett ők prémium kölyök tápot esznek, amit szintén elő kell teremtenünk. A kutyáink - nagyon kevés kivételtől eltekintve - a bérelt kennelsorunkon vagy másik kutyapanzióban élnek, a bérleti díjat szintén fizetni kell. Nem kicsi összeg tehát, amit egy-egy megmentett kutyára azután kell ráfordítanunk, miután gondozásba vesszük. Ehhez kérnénk a segítséget, hiszen ha a számláinkat nem tudjuk fizetni az nem csak azt jelenti, hogy eladósodva tényleg a tevékenység befejezése marad az egyetlen út, hanem azt is, hogy nem tudunk több rászorulón segíteni... Mi pedig szeretnénk, így kérjük, hogy segítsetek! Havi rendszerességgel utalt kis összeg is óriási segítség, amellett, hogy a "sok kicsi sokra megy" elvén összejön egy-egy beavatkozás, egyéb költség fedezete, tervezhetőbbé is teszi a jövőt. Nagyon sokat számít és minden forintot védenceinkre fordítunk.

A támogatásokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú bankszámlán tudunk fogadni, a megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni, hogy ALAP, így az alap tevékenységi csoport védenceire fordíthatjuk a támogatást.

Nagy szükségünk van száraztápra és konzervekre, illetve bolha- és kullancs elleni szerekre, féreghajtóra, nyakörvekre és pórázokra, ágyneműhuzatokra és plédekre, valamint a kennelek fertőtlenítéséhez nagy mennyiségben hypóra és súrolókefékre, gumikesztyűre. Örömmel fogadunk megmaradt, de még nem lejárt humán gyógyszereket is, mint pld. Augmentint, Bolus Adstringenst, illetve vitaminokat, roboráló szereket is.

Emellett várjuk ideiglenes befogadók jelentkezését, akik átmenetileg egy-egy kutyánkat gondoznának, tanítgatnának, hiszen tapasztalati tény, hogy egy kevésbé tetszetős külsejű kutyát is könnyebb örökbeadni, ha biztosan tudjuk, hogy hogyan viselkedik lakásban, hogyan viseli a város zaját vagy bármi egyebet, amely egy kutyával való együttélés során fontos lehet. Meglepő, de még mindig tartja magát az a vélekedés, hogy csak a kölyök kutyát lehet bármire megtanítani, a felnőtteket nem, emiatt sokan még mindig idegenkednek a felnőtt, akár idősebb kutyák örökbefogadásától, ez pedig leginkább a szaporítók malmára hajtja a vizet, hiszen ha már kölyök, akkor legyen egy "valamilyen" ötezerért, mint egy ismeretlen előéletű akármilyen a menhelyről.

Pedig kölyök kutyák nálunk is vannak, mindannyian megkezdték az oltási programjukat, melyet majd a leendő gazdának kell folytatnia, illetve vállalnia kell azt is, hogy 8-10 hónapos koruk körül biztosítja az ivartalanításukat, hiszen - a felelős állatvédelmi szempontból - csak ivartalanítási kötelezettséggel adunk örökbe.

Kida az oroszlányi gyepmesteri telepről került hozzánk beagle keverék mamájával, Tollal együtt. Altatás várt volna rájuk, mivel a nyári időszakban az örökbefogadási hajlandóság, kedv nagyon alacsony, viszont a gyepmesteri telepeken a helyhiány miatt, illetve sok helyen a jogszabály adta lehetőségek bázisán már a 15. napon altatnak. Tündéri, játékos, eleven, kiegyensúlyozott, négy hónap körüli kutyalány, aki közepes méretűre nő majd.

A G-alom összesen kilenc tagból áll, anyukájuk, Terka egy bajor hegyi véreb (keverék?) szuka, az apuka vagy még inkább apukák személye ismeretlen. A csapat meglehetősen heterogén a méreteket tekintve, de szerencsére az anyuka mindegyikben visszaköszön. Van közöttük olyan, aki vizsla méretű lesz és van olyan is, aki kicsit talán nagyobb, erőteljesebb. De persze ez  még a jövő zenéje. A babák öt hetesek múltak, háromszor féreghajtottak, chipezettek és az első oltásukat megkapták.

Persze nem csak kölyök kutyákat mentünk, sőt: valójában kölyök kutyákat nem is nagyon mentünk, de mégis szinte mindig vannak a gondozásunkban. Sok nagyon fiatal, tíz hónap - egy év körüli keverék kutyánk is van, itt gyakorlatilag színben, mintázatban és méretben is heterogén a kínálat. Ők már nem babák, de fiatalok és az oltásaikkal már csak a rendszeres éves ismétlés a gazdi tennivalója, valamint ők azok, akik chipezettségük és parazitamentesítettségük mellett már ivartalanításra kerültek. Őket nem sorolnám fel ebben a posztban, de kiemelek közülük párat, nem azért, mert ők valami miatt számomra nagyobb jelentőséggel bírnak, hanem mert számukra lenne a legsürgetőbb talán, hogy elhagyhassák a kennelsort és legalább átmeneti otthonba vagy szerető új gazdihoz költözhessenek, de minden védencünk erre vár.

Aloe és Vera egy testvérpár, 6-8 hónap körüliek lehetnek, az ózdi gyepmesteri telepről kerültek hozzánk, ahol a helyhiány miatt őket is altatás fenyegette. Mind a ketten barátságos, szelíd kutyák, játékosak, más kutyákkal tökéletesen kijönnek, viszont pórázt nem láttak korábbi életükben, mint ahogy túl sok törődést sem kaphattak. Most igyekeznek bepótolni minden elmaradást, de több kutya mellett kevesebb figyelem juthat rájuk, pedig éppen abban az életkorban vannak, amikor minden hét számít.

Dömpike szintén ózdi menekült, egy év körüli, talán mopsz, talán francia bulldog keverék, kis termetű, de mokány, kerek fejű, gülüszemű eb. Tele van élettel, ugrál, bújik, mindenkivel egyformán kedves, osztja a puszikat rendületlenül és ott akar lenni, ahol az ember van, folyton jön és vigyorog. Vicces megjelenésével biztosan ő lesz a  sétáltatás sztárja, rajongása pedig alkalmassá teszi arra is, hogy a kevésbé kutyabarátokat is levegye a lábáról.

Fuszi az legutolsó ózdi mentésünk egyike, a roppant elhanyagolt, összeállt szőrű, rendkívül büdös kiskutya tele volt félelemmel, nagyon nehezen hitte el, hogy az emberek nem akarják bántani, de soha, egyetlen rossz szava sem volt, soha még csak fel sem húzta az ínyét, azt tehettünk vele, amit csak akartunk, ő beletörődött a sorsába. Mostanra már néhány apró lépést megtett, ha nem is ismerkedik magától, de már érdeklődik a körülötte lévő világ iránt és szép lassan ki fog nyílni. Egy nyugodtabb családba, nagyobb gyermekek mellé is örökbefogadható.

Sina egy társasági kutya keverék lány, egy év körül lehet. Hófehér, habos-babos, bár nem ilyen állapotban került hozzánk az Illatos útról, de amit lehetett, már rendbe raktunk rajta. A lelke is helyrejött, köszönhetően az egyik önkéntesünk áldozatos munkájának és Sina iránti kiemelt figyelmének. Sina egy barátságos, élénk, emberközpontú kutya, aki könnyen nyit és köt új barátságokat, más kutyákkal is jól kijön, s szívesen élvezné egy lakás kényelmét. Sajnos egy genetika probléma miatt a látása nem tökéletes, vannak olyan foltok, ahol nem lát, így egy-egy terület kiesik a látószögéből, hajlamos nekimenni dolgoknak még akkor is, ha amúgy másfelé fordítva a fejét ugyanazt a tárgyat észreveszi. Emiatt kicsivel nagyobb odafigyelést igényel, de a vele született fogyatékossága nem akadályozza meg abban, hogy boldog és gondtalan élete lehessen.

Ha valaki azzal vádolna minket, hogy csak fiatal kutyákat mentünk, azoknak elmondhatjuk, hogy bőven vannak a gondozásunkban felnőtt, sőt idősebb kutyák is. Számukra, ha lehet ilyet mondani akkor, amikor eleve nagyon nehéz bármilyen kutyát örökbeadni, még nehezebb megtalálni a végleges helyet, azt az otthont, ahol békében és szeretetben tölthetik hátralevő életüket.

Metrust az Illatos úti gyepmesteri telepre adta le a gazdája, mert ő külföldre költözött. Nem tudjuk, hogy miért gondolta úgy, hogy a hét éves, nagyobb termetű, tigriscsíkos, de nem staff keverék, lakáshoz szokott, szobatiszta, pórázképes és emberközpontú kutyájának a telep lesz az utolsó állomás, de a döntésével gyakorlatilag halálra ítélte a kutyát. Pontosan tudjuk, hogy egy ilyen állat az esélytelenek között is hátránnyal indul, ő az, akin végképp nem akad meg senkinek a szeme, ráadásul Metrust annyira megviselte az elválás, hogy a telepen begubózott, nem evett, így szép lassan elkezdte saját maga felszámolását. Nálunk sem akart egyből enni, nekünk is trükköket kellett bevetnünk, hogy eljussunk a szívéig, de sikerült. Metrus most már tudja, hogy van értelme az életének és mi hisszük, hogy ezt be is tudjuk számára bizonyítani, hiszen egy nem problémás, ragaszkodó és barátságos kutyáról van szó.

Tiara szintén az Illatos útról került hozzánk, ő közepes termetű, német juhász jellegűnek mondhatnánk, de inkább csak hordoz némi német juhászos jegyet magán, a legkevésbé sem annak keveréke. Ő az a tipikus megamix, ahol már az eredetet kutatni is badarság lenne: úgy jó, ahogy van. Tiara egy csendes, de határozott hölgy, agilis és ragaszkodó. Inkább egyedüli kutya szeretne lenni, de ezt nem a más kutyákhoz, hanem az emberekhez fűződő erősen ragaszkodó viszonya indokolná. A nyakáról egy rosszindulatú daganatot távolíttattuk el, de áttétet nem képzett, így jó esélye van egy szép és hosszú életre.

Ha egy kutya idősebb és fekete, az gyakorlatilag ma Magyarországon akár a halálos ítéletét is jelentheti egy gyepmesteri telepen. A fekete kutyák eleve nem keresettek, kevés ember van, aki szépnek tud látni egy sötét szőrzetű kutyát, ha pedig még el is repültek felettük az évek, akkor nem kell arra várnia senkinek, hogy valaki lélekszakadva rohan, hogy első legyen az örökbefogadni vágyók sorában.

Jó példa erre Floki bácsi, aki a maga 8-10 évével már 2010. óta a gondozásunkba van. Akkor adta le őt az ajkai gyepmesteri telepre a gazdája, egészen pontosan lecserélte egy fiatalabbra, az öregnek kitelt a becsülete. Floki még most is nagyon agilis, képes lenne egész nap labdázni, ha lenne olyan elszánt jelentkező, aki ezt biztosítaná számára. Floki szobatiszta és pórázon szépen sétál. Más kutyákkal fenntartással jön ki, így egyedüli kutyának javasolnánk. Olyan ember is örökbefogadhatja, aki nem akar hosszú sétákat megtenni és nem szeretné, ha a kutyája folyamatosan a fején ugrálna: Floki békésen elpihenget, amíg a gazdi dolgozik. Ugyan a bérelt kennelsorunk egyik kennele számára az életet jelenti, jelentette, de mi szeretnénk számára is megadni a továbblépés lehetőségét egy szerető, elkötelezett gazda személyében.

Fekete Borsikának sem kell a szomszédba mennie sem feketeségért, sem magas életkorért. Rajta az egyik ideiglenes befogadónk szeme akadt meg, így kerülhetett hozzánk ez az emlődaganatos öreg hölgy. Az ivartalanításával egyidejűleg az egyik emlősora eltávolításra került, de még vár rá a nyár végén egy másik beavatkozás. Borsika egy kedves, barátságos öreg hölgy, aki élvezi a sétákat, imádja az embereket és a hasát. Szobatiszta, egyedül hagyható a lakásban, bár nagyon ritkán, ismeretlen okból hajlamos pánikba esni és olyankor pakol, de ez nem mindennapos. Ő is inkább egyedüli kutya lenne egy jó humorral megáldott, türelmes és elfogadó gazdi mellett, aki nem baj, ha nem akarja már a kutyájával lefutni a maratont, de szeressen azért kirándulni legalább.

A hosszú beszámoló végén kiemelek az utóbbi hetekben gazdisodott kutyáink közül is párat, hogy talán kicsit átadjam azt az érzést, azt a motivációt, amiért csináljuk. Amiért nem tudunk elmenni a rászoruló állatok mellett, amiért felelősen, a kutyák egyedi igényeire is odafigyelve igyekszünk rehabilitálni, majd új otthonban elhelyezni őket. Amikor egy-egy valaha volt védencünk beköszön és látszik, hogy kiegyensúlyozott és a családja nagyon szereti, annál jobb érzés talán nincs is. Hiszen nem csak az életét mentettük meg, hanem egy új életet is biztosítottunk számára!

Kántor egy félvad, félős, de domináns, nagyon nehezen kezelhető keverék kan, aki az Illatos úti gyepmesteri telepről jöhetett el egy németországi magánmenhely szakmai támogatásának ígéretével. Néhány hetet töltött el a kennelsoron, ezalatt a pórázon sétálás és az emberekkel való kapcsolatfelvétel volt a feladat, s ha lassan is, de szépen haladtunk. Kántor most már Anton néven Németországban él, örökös tagja lett az őt támogató menhelynek. Családban él, kutyatársakkal körülvéve és tanulja azt az életet, amit azok, akik leadták az Illatos útra (Kántor kétszer is leadott volt), nem voltak elég türelmesek számára megadni.

Totya a miskolci gyepmesteri telepről került hozzánk, ahol nagy testű, fekete-cser keverék szukaként nem tartozott a jó eséllyel örökbeadható kutyák közé. Aki családi kutyát keresett, annak Totya külseje túl zordnak bizonyult, aki viszont telepőrt, annak nem volt elég szigorú. A rácsokon át pedig a személyiség nem jön át, pedig  Totya egy igazi álomkutya. Hihetetlenül intelligens, bár valószínűleg soha ne tanulta, tökéletesen szobatiszta volt az első perctől, rendkívül rövid idő alatt megtanult pórázon sétálni és autóban utazni, miközben minden emberrel feltétel nélkül barátságosan viselkedett, s ugyanez volt igaz a kutyatársaira is. Mi persze szorongva írtuk róla a szebbnél szebb sorokat, hiszen nem ő lett volna az első olyan kutya, akiről hónapok, sőt akár évek múltán is tőlünk származik hasonló leírás, de saját családja nincs. Totya szerencsés volt és az őt örökbefogadó család is annak érzi magát. Azt írták, hogy minden, amivel jellemeztük őt, igaz, sőt: szerintük még annál is jobb kutya, mint amilyennek az áradozó sorok alapján tűnt.

Ezért éri meg. Ezért ül az ember a számítógép előtt éjszakába nyúlóan, ezért rohan sétáltatni, szeretgetni, amikor ideje engedi, ezért fuvarozza ki az utolsó csepp benzint is a lehető leglehetetlenebb időpontokban is akár a világ végére is, ezért egyeztet orvosokkal, panziósokkal, befogadókkal, hirdetőkkel, ezért fotóz és ezért mer újra és újra beleszeretni a megmentett kutyába. Mert minden kutyára vár valahol egy igazi, egy tökéletes gazda. Ha nem találtuk meg, az csak annyit jelent, hogy nem jó helyen kerestük.

Péntek 13 = 13 kutya

Tegnap péntek 13-a volt, s hogy mi nem vagyunk babonásak, abból is látható, hogy miután majdnem 13 órakor eljöttem a munkahelyemről, Miskolc irányába vettük az utunkat, hogy ott egészen pontosan 13 kutyát tegyünk a kocsiba, s hozzuk őket magunkkal.

A Futrinka Egyesület Alap Tevékenységi Csoportja igyekszik segíteni azokon a kutyákon, akik régebb óta, gyepmesteri telepeken, érdeklődés nélkül, sok esetben akár az altatásukat várják. Vagyis ők biztosan nem várják, de sokuk számára ez a sors, tetszik vagy sem, nincs mit takargatni: a gyepmesteri telepeken (sőt, amúgy magukat menhelyeknek nevező helyek közül is soknál) altatnak. Sokszor nincs olyan, hogy majd holnap, majd legközelebb, mert annak az adott egyednek talán nincs legközelebb. Mi most stratégiát váltottunk és mentünk, de ehhez számítunk a ti segítségetekre is. Kérünk titeket, hogy legalább tizenhárman utaljatok adományt a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú számlánkra ALAP megjegyzéssel, hogy tudjuk finanszírozni a közelmúltban érkezett kutyasereget, hiszen az oltások, chip, parazitamentesítés, ivartalanítás, egyéb állatorvosi beavatkozások, elhelyezés, élelmezés, fuvar mind-mind költség, s bár tényleg közhely, a sok kicsiből mi ki tudjuk hozni az igazi eredményt, egy-egy kutya életét, amelyet talán sokan egymagukban nem tudnának megfinanszírozni, de rajtunk keresztül részesei lehetnek a menekülésnek, s kennelsorunkon, ideiglenes befogadóinknál akár meg is ismerhetik kiválasztott rész-mentvényüket, ha erre igényt tartanak. Mi megyünk, szervezzük, intézzük, tesszük, de nélkületek nem  menekülhetne senki. Köszönjük!

De kik is a tizenhármak és különben is, hogyan fér be egy kocsiba ennyi kutya...? A válasz könnyű, hiszen nem 13 felnőtt kutyát mentettünk, hanem négy felnőtt és kilenc apró babakutya csatlakozott hozzánk. Igen, babakutyák és igen, babakutyákat alapvetően nem mentünk, mert nagyon törékenyek, nagyon könnyű elveszíteni őket és nagyon nehéz jó befogadót találni. Ez utóbbi is az egyik kulcsa az egésznek, Terkának, a bajor véreb keveréknek és kis családjának szerencséje volt, mert jelentkezett egy önzetlen befogadó, akinél ugyan kennelben, de maximális ellátás mellett, megfelelő körülmények között élhetnek, cseperedhetnek addig, amíg eljön az idő, hogy gazdát keressenek maguknak. Reméljük, hogy mindannyian megérik ezt, bár egyikük nagyon pici a többiekhez képest, a másikuk pedig valószínűleg sérült, az ő kivizsgálása hamarosan megkezdődik. Terka nagyon jó anya, óvja, vigyázza a kicsiket és szoptatja is, a babák kiegyensúlyozottak és  gyönyörűségesen szépek. Terka bízik az emberekben, a babákat bárki megérintheti, Terkának nincs egy rossz szava, de a kutyákkal szemben bevédi őket, érthető módon. Terkának még kb. négy-öt hétnyi intenzív babázni valója van, utána oltva, chipezve, ivartalanítva ő is gazdát keres majd.

A másik három felnőtt kutya látszólag illeszkedik a profilunkba, de amint megismeri őket az ember, nem érti, hogy miért nem kellettek ők eddig senkinek. Az emberek vakok és a külső mögött tényleg nem látják meg a tökéletességet, az értéket? Totyánál pedig az igazi kincs jelleg az első kedves szónál kiderül. Ez a nagyobb termetű, kuvaszosan göndörödő szőrű, de német juhászosan okos pofis kutyahölgy egy óriási nagy szeretet-gombóc. Pocakot mutogat, hogy simogassák, bújik, hízelkedik és soha, de soha, semmire nincs egy rossz szava sem. Tökéletes családi kutya, aki ráadásul tud pórázon sétálni, bár valószínűleg nem tanulta és szobatiszta. Ez a kutya ilyen tökéletességben húzott le hónapokat a miskolci gyepmesteri telepen, kockáztatva a helyhiány miatti elaltatását. S első körben a mi kiválasztotti listánkon sem lett volna rajta, mert mi meg esélyes, nevetős szemű kutyának láttuk, de aztán az ottani segítők jelezték, hogy neki ránk van szüksége. Totya, mivel vemhes volt, átesett az ivartalanításon és most már gyakorlatilag bármikor költözne. Ha van valahol olyan család, aki fel van készülve egy ilyen csupaszív kutyára.

Poppy még szinte gyerek. Egy éves sincs talán, s már meg kellett tapasztalnia, hogy milyen az, amikor egy kutya nem kell. Idegen helyzetekben még meg-megriad, de ő is csupa jó, csupa szeretet. Ha van egy ember körülötte, akiben megbízhat, a világot képes lesz megváltani. Tanulnia kell: sokat. Eddig valószínűleg csak nőtt, nem kapott kiemelt figyelmet, foglalkozást, talán jó szót sem eleget, de ő tudja, hogy mit érnek a kedves szavak, ő ölbe bújik és végtelenül kedves. Kis-közepes termete miatt lakásban is nyugodt szívvel tartható lesz, csak meg kell tanulnia a pórázt, a szobatisztságot, meg kell szoknia a város zaját. Ehhez keresünk ideiglenes befogadót is, persze az sem baj, ha egyből elkötelezett gazdi jelentkezik érte, akihez az ivartalanítását követően elköltözhet majd. Valaki egy igazán különleges kiskutyával lehet majd gazdagabb.

A legnezehebb esetnek Mina (ex-Bodza) ígérkezik. Ő halmozottan hátrányos helyzetű, mert amellett, hogy nem különösebben típusos, inkább jellegtelen, ráadásul a se nem kicsi, se nem nagy kategória, emellett nagyon-nagyon meg van ijedve. Nagyjából ráadásul mindentől. De oldódni fog és akar is, a pozitív megerősítés nála csodákra lesz képes. A kölykével voltak a telepen, a kölyök hamar kikerült, ő viszont nem. Ezen a héten altatás várt volna rá, mi pedig ezt nem hagyhattuk, hiszen többek között pont a Mina-féle kutyákért vagyunk. Hisszük, hogy ha hagyjuk, hogy kibontakozzon a lelke, akkor az majd valaki számára a külsejét is megszépíti, s valakinek ő lesz a leggyönyörűbb, legtökéletesebb társ. Most még nem itt tart. Most még csak egy összetört, rezgős, falusi megamix. De már ott a kis egyéniség csíra, mely hamarosan szárba szökken!

A miskolci gyepmesteri telepen folyamatos a teltház, így aki azon a környéken keres kutyát, nézze meg a gazdára váró kutyák képtárát a Miskolc Gazdátlan Állataiért Facebook oldalon. Egy kutya megmentése nem csak az adott egyedet menti meg, hanem azt is, akit elaltattak volna helyhiány miatt. A gyepmesteri telepről mentő csapat nélkül nem tudtunk volna segítő kezet nyújtani, elkötelezett, lelkes és profi csapat, amiben tudnak, segítenek, ezért pedig nagyon-nagyon hálásak vagyunk nekik!

A Futrinka Egyesület Alap Tevékenységi Csoportja az elmúlt rövid időszak alatt mentett kutyát az oroszlányi, gyöngyösi, ózdi és most már a miskolci gyepmesteri telepről is. Ha sikerül közülük legalább hármat még ideiglenes befogadóknál vagy végleges gazdánál elhelyezni, akkor a jövő hétvégi állomás az Illatos út lesz, ahonnan szintén 3-4 szuka kutyát tervezünk. Szóval ez a tét, a következő lehetőség! Vigyétek kutyáink hírét, osszátok meg hirdetéseiket! Köszönjük!

Őrült tempó, nagy felelősség

Zimti az ózdi telepen és
nálunk - jól látható a különbség

A Futrinka Egyesület Alap Tevékenységi Csoportja visszatért, egyszerűen meg kell próbálnunk mindent, hogy ne felejtsék el az emberek: ezért is vagyunk. A nagy nyár nem csak a hőség miatt jelent problémát az állatvédőknek, hanem azért is, mert az örökbefogadások száma megcsappan, az emberek nyaralni mennek, sőt: ilyenkor sokan éppen a nyaralás miatt jönnek rá, hogy nem is akarnak kutyát tartani... A gyepmesteri telepek országszerte teltházzal működnek, rendszeresek és sajnos elkerülhetetlenek az altatások. Nincs az a felvevő kapacitás, amely az általános állattartási felelőtlenséget kompenzálni tudná, nincs annyi gazda, ahová ennyi kutyát el lehetne helyezni. Mi most néhány általunk ismert gyepmesteri telepről vettünk magunkhoz kutyákat, egy-egy helyről egyidejűleg többet is, hogy ezen a módon segítsünk az adott telepekről mentő, menhellyel nem rendelkező, önkéntesen szerveződött állatvédelmi csoportoknak, hiszen nekik a legnehezebb: hirdetni, beleszeretni, megoldás után kutatni, gyűjteni, menteni és azoktól, akiknek semmi nem jutott, elbúcsúzni úgy, hogy utána a következő napon újra legyen erejük menni és fotózni, hirdetni, beleszeretni...

Mi szerencsések vagyunk, mert nem kötődünk egyetlen telephez sem, egyetlen településhez sem. Országos szinten segítünk lehetőségeink szerint, melyeket nagyban befolyásol a támogatói kedv alakulása, az ismertségünk, illetve az, hogy a kutyáink hirdetései hogyan jutnak el a potenciális célcsoportokhoz. Így nem kell ilyen döntéseket közvetlenül, kötődéssel végigélnünk, aki hozzánk kerül, az függetlenül attól, hogy mikor mehet gazdához, biztonságban van, maximum nem tudunk több kutyát menteni, ha nagyon nem tudunk örökbeadni sem. Viszont ahhoz, hogy menteni tudjunk, anyagi segítséget várnánk a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számlaszámán (a megjegyzés rovatban fel kell tüntetni, hogy ALAP) a mentett kutyák oltási, chipezési, ivartalanítási és egyéb költségeihez, azokra is nagyon számítanánk, akik hirdetésekben tudnának segíteni vagy fuvarozásban vagy ideiglenes befogadásban vagy bármiben. Az Egyesületen belül az Alap Tevékenységi Csoport az, aki mindig finanszírozási és elhelyezési gondokkal küzd, mert olyan kutyák számára is segítő kezet nyújtunk, akiknél tudjuk, hogy hosszú folyamat lesz a rehabilitáció és az örökbeadásra minimális esélyük van. Így fordulhat elő, hogy van olyan kutyánk, akit 2007 óta panzióztatunk és szeretünk, de gazdához adni nem tudtuk. S nem ő az egyetlen, aki régóta várja az igazit.

Az elmúlt egy hétben sok minden változott. Megpróbáljuk máshogy, mert hinni akarunk abban, hogy erre van igény, hogy a sok kicsi életet menthet, hogy sokan vannak, akiknek a keverékek, sőt: az esélytelen keverékek is számítanak. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy azért veszünk át gyepmesteri telepekről kutyákat, mert így talán segíthetünk, hogy egy-egy kutya élete legalább átmenetileg megmaradhasson a felszabaduló helyek miatt amellett, hogy akik hozzánk kerülnek, ők már biztonságban vannak. Olyan helyekről mentünk, ahol van állatvédelmi támogatás, hiszen nem tudunk személyesen jelen lenni és az előkészítés, információ, kapcsolatok sokat jelentenek. Szeretném ezeknek a csapatoknak a munkáját külön is kiemelni, hiszen nem újkeletűek az együttműködések sem az ózdiakkal, sem az oroszlányiakkal, sem a miskolciakkal, de vannak még ilyen kapcsolataink országszerte, a későbbiekben ezekre tudunk támaszkodni, ha újra lesz lehetőségünk menteni. Most a mentés második fázisába értünk: fuvarokat szervezünk, oltásokat, chipezéseket, parazitamentesítéseket, állatorvosi vizsgálatokat, ivartalanításokat, fotózásokat, hirdetéseket, ideiglenes befogadókat szervezünk, hogy mindenki elkészülhessen, hogy mindenki készen állhasson az örökbeadásra és közben megismerjük annyira, hogy tudjuk: milyen körülmények között lenne, lehetne boldog az adott kutya. Hatalmas felelősség ez. Aki nem mentett még így kutyát, az soha nem fogja megérteni, hogy mit is jelent egy-egy vállalás. Mi viszont csak így mentünk. Felelősen, de erőnkön felül.

Sokan kérdezik, hogy miért döntünk olyan kutyák mellett, akik nem szépek, akiket már az első fotó alapján is megállapítható módon nehéz lesz örökbeadni, mikor ha "helyes" kistestű kutyákat mentenénk, gyorsabb lehetne a folyamat. Akik ezt kérdezik, elfelejtik, hogy minden kutyának egy élete van, megjelenéstől függetlenül. Mi pedig életet mentünk, nem típust.

Aloe, Vera, Zimti és Silver Szilva az ózdi gyepmesteri telepről érkeztek

Az ózdi gyepmesteri telepről négy szuka kutyát vettünk át. Az első oltásukat, chipjüket megkapták, jelenleg karanténidejüket töltik. Hamarosan az ivartalanításukra is sor kerül majd, mindeközben ideiglenes befogadókat, illetve gazdijelöltek jelentkezését is várjuk. Igyekszünk mindannyiukról leírásokat, jó fotókat is csatolni a hirdetésekhez, hiszen tudjuk, hogy ezen áll vagy bukik egy-egy kutya sorsa. Az ózdi csapatból Aloe és Vera még nagyon fiatalok 6-8 hónaposak, Zimti 3-4 év körüli, Silver pedig nagyjából egy éves, de ha minden igaz, bár még elkiabálni nem merjük, van rá egy komoly érdeklődő.

A gyöngyösi gyepmesteri telepről egy idős, emlődaganatos szuka érkezett. Őt az egyik legrégebbi ideiglenes befogadónk, PiciBorzas-Dóri választotta, merthogy korábbi ideiglenes kutyájuk, a görbe lábú Hiki Ausztriába költözött. Dóriéknak mindig megadatik a jog, hogy kiválaszthassák: kit szeretgetnének átmenetileg. Fekete Borsika az élő bizonyíték rá, hogy hihetetlenül jó szemük (és szívük) van.

Blama, Aja és Bog - a csodaszép oroszlányi lányok

Aztán a tervezett hat kutyából három tudott szabadulni az oroszlányi gyepmesteri telepről, a maradék három a jövő héten jöhet. Sajnos a csapatból Blama magas vemhes, így nála az ivartalanítás megszervezése nem kérdéses, Bog pedig szőrproblémákkal küzd, amelyet szintén kezeltetnünk kell majd. Az első oltáson, chipezésen, parazitamentesítésen túl vannak, kicsit fellégeznek és jövünk róluk is hírekkel. Mindenesetre jó érzés, hogy őket már nem fenyegeti altatásveszély.

Totya, Terka és a babák, Poppy és Mina a miskolci gyepmesteri telepről szabadultak

Rajtuk kívül még 14 kutyát terveztünk a miskolci gyepmesteri telepről, de közülük egy babakutya már nincs életben és kettő nagyon rosszul néz ki. Egy véreb mix mama adott életet tíz kicsi kölykének a telepen és sajnos páran a ház alá kerültek, onnan pedig nem tudtak visszakeveredni a mamához. Hiába a sietség, a kihozás, egyet elveszítettünk és még fel kell készülnünk arra, hogy lesznek veszteségek. Őket erre a hétre a miskolci állatvédő önkéntesek helyezték el, pénteken hozzuk őket át magunkhoz. Terkán, a véreb keveréken kívül még hárman jönnek: Totyát már ivartalaníttattuk is, mert ő is utolsó idős vemhes volt, s ha valamire, hát keverék almokra már tényleg nincs szükség, amikor naponta több tucat kutyát altatnak el országszerte; Poppy és Mina pedig majd nálunk esik át a beavatkozon. Poppy egy játékos és fiatal kis-közepes kutya, Mina viszont nagyon lelkis, egyelőre félénk és visszahúzódó. Őt egyértelműen altatás várta volna, ha nem sikerül kijutnia. Sajnos hiába a mentések, a miskolci telepen újra teltház van... Soha nem lesz ennek vége... Pedig rajtunk múlik. Mert nem a sintér az, aki a kutyákat odateremti, a kutyák valahonnan származnak, a kutyák valakitől, egy embertől kerülnek oda...