Hercules, a görög import

Az egész egy nyaralásnak indult. Egyik segítőnk jól megérdemelt görögországi útján sem tette azonban félre a szívét. Nem legyintett, mint sokan, hanem a pihenésre szánt idejét átszervezve megteremtette a lehetőséget, hogy ez a kutya éljen.

Hercules szeptember első napjaiban érkezik majd, addigra szeretnénk, ha lenne számára vagy szerető otthon, ahol már tűkön ülve várják vagy legalább egy ideiglenes befogadó, hogy ne kelljen kennelbe kerülnie.

Igen, tudjuk, hogy kis hazánkban is van bőven mentendő kutya. De ő ott volt és bajban volt. Mi sem tudtunk volna szó nélkül elmenni mellette, s a kutyák határok nélkül kutyák. Szóval Hercules keresi új otthonát. Görög gyökerekkel.

Akkor Hercules története Orsi, a megtaláló tollából: "Ahogy telefonon is beszéltük júniusban, mikor Görögországban nyaraltunk találtunk egy kutyát, pontosabban Ő talált meg minket. Annál a háznál volt, amit kibéreltünk, feltehetőleg ott tették ki, mert az istennek nem mozdult volna el onnan. Csont sovány volt és láthatólag nagyon beteg. Etettük és felvettük a kapcsolatot az ottani állatmenhellyel, akik nem tudták befogadni, viszont sikerült kerítenünk egy állatszerető nőt, aki elvállalta, hogy kicsit több, mint két hónapig ideiglenesen tartja, eteti, szeretgeti, és ami a legfontosabb, beadja neki a gyógyszert, amire szüksége van, mert mint kiderült egy élősködő volt benne, lysmenia a neve a betegségnek, amire van ma már gyógyszer, egy hónapos intenzív gyógyszerezés és még 11 hónapig egy szinten tartó gyógyszer naponta, és ezt követően hosszú, boldog életet élhet a kutyus (az elkövetkező hónapokban még kell neki ez a napi szintentartó gyógyszer, de azt mi adjuk vele együtt, tehát a befogadónak nem kerül költségébe).
Az egy hónapos intenzív gyógyszert megkapta, és azóta kapja a szintentartó gyógyszert. Már szépen erősödik, hízik. Csak kellene neki egy jó gazdi, aki szereti, mert szegényke rengeteget szenvedett és nélkülözött már. Mivel Görögországban állatmenhelyre nem tud menni, mert ráadásul ott úgy működik az állatmenhely, hogy ha baja van, meggyógyítják, aztán újra kicsapják az utcára, ezért szeptember első hetében elhozzuk onnan és keresünk neki gazdát.
Kan rotweiler, vagy rotweiler keverék, amikor találtuk, akkor volt 30 kg, de akkor nagyon vékony volt, azóta azért erősödött, felszedett. Ivartalanított, chippezett, útlevele van (ezeket már mi csináltattuk), azért is, hogy haza tudjuk hozni. Nagyon kedves, barátkozós, egyáltalán nem durva vagy vad. Kézjelre ül és fekszik és láthatólag valaha bejárása lehetett házba is, mert többször jelzett esténként hogy bejönne a házba.
A korát nehéz megállapítani, fiatal felnőtt lehet 5 év körül max.
Herculesnek mi neveztük el, hogy erős legyen és meg tudjon gyógyulni. :)"

Ha valaki vállalkozna Hercules örökbefogadására vagy ideiglenes befogadója lenne, jelentkezzen az info@futrinkautca.hu e-mail címen.

A döntés megkönnyítéséhez érdemes elolvasni, hogy mi is az a betegség, ami a leírásban említésre kerül ----> LEISHMANIOSIS

Anyád helyett szőranyád!

Az érthetetlen cím csak a kiváncsiságot volt hivatott felkelteni, reméljük, hogy sikeresen, mert nagyon-nagyon kellene egy kis figyelem. De hogy mégis miért "szőranyázunk" itt össze-vissza?

Kezdjük azzal, hogy mi is ez a "szőranya" dolog. Volt idő, amikor a pszichológiában elfogadott tény volt, hogy a gyermek azért kötődik az édesanyjához, mert az kielégíti fiziológiai szükségleteit, eteti, tisztába teszi. Harlow majomkísérleteivel ezt igyekezett megcáfolni.

A kísérlet során majomcsecsemőket elválasztottak az édesanyjuktól és két "műanyával" kezdtek neki a nevelésüknek. Volt egy dróthálóból és egy szőrrel bevont. A drótanya etette a kismajmot, aki ennek ellenére is a szőranyán töltötte az ideje nagy részét, csak az adott számára biztonságot, hogy a szőranyába kapaszkodhatott.

Aztán jött egy vers Merchet Rétától, aki újszerű formába rendezte a Harlow-féle kísérletet és a szintén a biológiából ismert bevésődést:

DALSZÖVEG PÉTERFY BORINAK

Életlen vagyok, mikor előhívsz,
de rejtekemből csak te szólíts
ki. Nevemet formáld arcodra,
mintha a perc nem rólad szólna.
Szembogarad egy lélek-piercing,
tudod, működik az imprinting,
és én megyek utánad, ha hagyod,
s így szőranyád nem én vagyok.

Valahol itt kezdődött el, hogy jó lenne ebből egy póló vagy valami, ami utal erre, hogy fontos az, hogy legyen kibe kapaszkodnunk, hogy követhessünk valakit, hogy legyen közegünk, amelyben magunkat elhelyezhetjük. Így született meg Vitéz Petra grafikusunk segítségével a "szőranya trikó" gondolata, amelyet meg is valósítottunk - mindössze 40 példányban. Közvetlen kapcsolata nincs az esélytelen keverékekkel, de mindenkinek, aki legalább 3.000 Ft-tal támogatja az alap tevékenységi csoport védenceit, a készlet erejéig adunk belőle egyet.

Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú számlán várjuk, a megjegyzés rovatban fel kell tüntetni, hogy ALAP "SZ".

Az átvétel módjáról a licitfutrinka@gmail.com e-mail címen lehet egyeztetni, ha valaki az ajándékát postán kéri, akkor kérjük, hogy 420 Ft-ot számoljon hozzá postaköltségként.

S hogy mire költenénk a bevételt? Természetesen a gondozásunkban lévő esélytelenjeinkre. Minden hónapban közel 150.000 Ft-ba kerül a lakhatásuk (panziós díj + munkabér rájuk eső része), viszonylag magas az állatorvosi költségük, hiszen egy jelentős részük idős, beteg, kezelésre szorul, emiatt sajnos tetemes állatorvosi tartozást halmoztunk fel, amelyet szeretnénk megkezdeni törleszteni (jelenleg 780.000 Ft tartozásunk van az állatkórház felé!). Emellett létszámstop van, kicsit rugalmasan értelmezve ugyan, de mi közvetlenül nem mentünk most sehonnan kutyát, azokat viszont igyekszünk elhelyezni, akik közvetlenül, elkerülhetetlenül az utunkba kerülnek, így jöhetett az egyik segítőnk munkahelyére besétált nagytestű keverék kan, Pribék, illetve Edna, aki egy vezetőségi tagunkat kereste fel, vagy esetlegesen Hercules, a görög import roti kan. Ők is már bőven a lehetőségeinken túl vannak, de aki talált már rászoruló kutyát, tudja, hogy milyen érzés. Mi pedig csapatként igyekszünk ilyenkor is helytállni, de a cél az, hogy az alap tevékenységi csoport védenceinek számát 10-12 kutya körülire szorítsuk le. Ehhez a plakátolás, hirdetés elengedhetetlen - ha kedvet érzel, jelentkezz az info@futrinkautca.hu e-mail címen.

Majdnem német juhász...

Egyesületünk gondozásában több, "majdnem német juhász" is található, egyiküket sem könnyű sajnos örökbeadni, mert egyrészről aki német juhászt szeretne, az jó eséllyel talál fajtatisztát is vagy a fajtamentésnél vagy valamelyik menhelyen, másrészről kevés "érdektelenebb" kutya van, mint egy német juhász keverék. Ők a tipikus tucatkutyák, akikből ránézésre tizenkettő egy tucat, semmi extra, az ember nem csábul el, nem kezd el gondolkodni, hogy hogyan tudná beilleszteni az életébe, egyszerűen ők azok, akik mellett hajlamosak elmenni, mert "úgyis lesz gazdája"... A német juhász keverékek halmozottan hátrányos helyzetűek még akkor is, ha több bennünk a német juhászos elem, mint az egyéb.

Már ez is elég lenne ahhoz, hogy egy-egy ilyen kutya a gondozásunkba kerüljön. Mindig voltak majdnem német juhász védenceink, ez valószínűleg nem is fog változni, de mi még rátettünk egy lapáttal, hiszen... De inkább az eheti három alap tevékenységi csoportos védenc bemutatkozása beszéljen önmagáért. Mindegyik kutyánk oltva, chipezve, parazitamentesítve, ivartalanítva fogadható örökbe. Érdeklődni elsődlegesen az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet gazdikeresőinkről. Telefonos elérhetőségünk a nyári időszakban - munka miatt - elég esetleges.

Betta a tökéletes. Magunktól soha nem mentettük volna meg, mert azt hinné az ember, hogy egy ilyen jólelkű kutya eladja magát. Pedig nem, ne áltassuk magunkat, jólelkű kutyák tucatjait ölik le minden nap az ország különböző gyepmesteri telepein és magukat menhelynek nevező gyűjtőhelyein. Betta jött, mert egy másik kutyát elhoztunk attól a családtól, akiknél ő volt. És nem csak ő jött akkor, hanem a maximálisan antiszociális gyermeke, Laan is, aki mostanra már boldog, gazdis kutya. Bettán viszont senkinek nem akadt meg a szeme. Betta mindenkivel kedves, rendkívül ragaszkodó, könnyen barátságot kötő kutyahölgy. Más kutyákkal a viszonya kitűnő, bár kisebb testű kutyákkal az elején hajlamos dominánskodni, de nem bántja őket, csak megmutatja, hogy ki az úr a háznál. Rendkívül játékos, ha a másik kutyában van fogadókészség, Betta nem rontja el a játék örömét. Autóban szépen utazik, pórázon szépen sétál, abszolút embercentrikus, gyerekek mellé is bátran választható. Tökéletesen kenneltiszta. Talán még  a kora az, ami zavarba ejtő lehet, mert hat év körülire becsültük az életkorát, viszont még jópár boldog év előtte állhat, csak meg kell találnunk azt a családot, ahol értékelnék az ő jóságát. Betta esetlegesen szökésre hajlamos lehet, de nálunk soha nem próbálta. Viszont profin használná a kanapét. Lakáskutyának is ideális lehetne, ha valaki tenne egy próbát. Betta ideiglenes befogadót is keres.

Vadócot eleve nem is mi mentettük. Egy magánszemély állatvédő hozta ki az ózdi gyepmesteri telepről altatás elől. Vadóc ezt követően majdnem két évig egy panzióban várt, hogy valami történjen. Igazából nem nagyon volt lehetősége emberekkel találkozni, a megszokott dolgok történtek körülötte, nem is nagyon nyitott senki felé, nem volt rá szüksége. Mi láttuk őt, és azt is, hogy semerre nem halad az élete, így amikor a magánszemély állatvédő segítséget kért a mentett kutyái elhelyezésében, átvettük őt. Nem volt egyszerű Vadóc szívéhez az út, ugyanis teljesen elszokott az érintéstől, nem is viselte el igazán, s valószínűleg túl sok jó élménye nem csatolódott az emberhez eleve. Szép lassan, rendszeres sétákkal, foglalkozásokkal elértük, hogy Vadóc biztonsággal sétál pórázon, megérinthető azok számára, akik ismerik és nem félnek tőle, hatalmasat játszik Bettával és ragaszkodóbb, mint sok másik kutya, de csak egy kiválasztott réteget engedett magához igazán közel. Vadóc nem családi kutya, de szeretne egy családi házat egy hozzáértő gazdával, aki mellett sokat tanulhatna, akire felnézhetne. Ő nem akar a házban aludni, neki tökéletes a kert, de abban biztos, hogy oda idegen nem mehet be, Vadóc néhány nap beszokás után őrzi a területét. Előélete, odakapási-harapási kísérletei miatt csak rutinos, a felelősséggel tisztában levő gazda fogadhatja őt örökbe - oltva, chipezve, parazitamentesítve, ivartalanítva.

Orikról már írtunk korábban, ő a harmadik majdnem német juhászunk. Orik bácsi ezer éves és még egy, már túl sok aktivitást nem igényel az élettől, de sétálgatni szeret, viszont pihenni is. Hátsó fele már elég rozoga, erre időről időre gyógyszert szed. Emberekkel barátságos, de rozzantságából fakadóan a nagy macerákat már nem bírja, ha valami nem tetszik neki, odakaphat. Valószínűleg nem fog még ezer évig élni, élete nagyobbik felét már felélte. Talán csak hetei, hónapjai vannak hátra. Szeretnénk, ha erre az utolsó időszakra megadatna neki is, amit minden kutya megérdemel: egy szerető, nyugodt és békés család. Orik szívesen lenne süteményfőkostoló egy fiatalos és türelmes nagymama mellett, de békésen elsertepertélne egy fiatalabb pár mellett is. Orik előző ideiglenes befogadójánál lakásban élt, tökéletesen szobatiszta, a város zaját ismeri, pórázon szépen sétál. Ha valaki befogadná őt, az valószínűleg igazi csoda lenne. Hátha megtörténik, nem igaz?

Fiatal lányok, rátok nézek... Rátok nézek, és semmit nem látok...

Talán nem csak én voltam akkor fiatal, amikor a címben szereplő P.U.F dalszöveget mindenki ismerte, aki egy icipicit is mozgott a diszkó világán kívül. Akárhányszor fiatal, gazdára váró kutyáinkra nézek, ez jut eszembe azzal a különbséggel, hogy én látom őket, de valami miatt mások nem nagyon veszik észre ezeket a csodákat. Fiatalok, kedvesek, nem problémásak, ragaszkodóak és szépek. Mégsem kellenek senkinek. Szörnyű belegondolni, hogy hány tucat hozzájuk hasonló sorstársuk kerül altatásra gyepmesteri telepeken, csak mert már egyszerűen nincs kereslet, az emberek a túlélésükért küzdenek, nem fogadnak magukhoz kutyát. Cserébe viszont még mindig számolatlanul özönlenek a nem kívánt almok a világra... Nagyon jó lenne felébredni és azt mondani: eddig és nem tovább! Felelünk azokért, akik megszülettek, akkor is ha mi magunk nem vagyunk kutyatartók, tudnunk kell, hogy a "mi pénzünkből" naponta több tucat kutyát altatnak el, mert senkinek nem kellettek, s a gyepmesteri (sintér) telepeken nincs idő, ott a hely az úr, kell a következő befogott, leadott, bármi egyéb módon bekerülő szerencsétlennek.

A mi fiatal lányaink viszont nagyon várják, hogy valaki beléjük szeressen, s hogy boldog, családi kutyákká válhassanak még akkor is, ha az élet számukra nem zökkenőmentesen indult. Mindannyian rendelkeznek veszettség elleni és kombinált oltással, chipezettek, parazitamentesítettek és ivartalanítottak. Érdeklődni felőlük az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet.

Egyesületünk alap tevékenységi csoportja rendszeresen ment vidéki gyepmesteri telepekről, illetve olyan vidéki kisebb állatvédő szervezetektől, akik a helyi menhelyről igyekeznek minél több kutya számára új esélyt biztosítani. 2011. június közepén az ajkai állatvédők kértek segítséget, mert a menhelyükön már nem tudtak több kutyát elhelyezni, viszont az ottani gyepmesteri telepen több kutya altatását tervezték, mivel a megfigyelési idejük lejárt. Hosszas szervezés eredményeként három szuka kutya számára tudtuk megteremteni a feltételeket, de a végén mégis négy lett belőle... Igaz, a negyedik aznapi szabaduló később csatlakozott...

Arla a legkiegyensúlyozottabb a csapatból, ő 10-12 hónapos lehet, labrador jegyekkel rendelkező keverék szuka. Nem tolakodó, de kedves, bújós, ragaszkodó. Pórázon sétálni most tanul, valószínűleg soha nem élt lakásban, így leendő örökbefogadójára (vagy ha jelentkezik ideiglenes befogadó, akkor rá) várna az a feladat, hogy a lakásban élés szabályait megtanítsa Arlának. Kis odafigyeléssel Arla tökéletes családi kutyává válhat, aki akár kertes házba bejárással, akár lakásban nyugodt szívvel ajánlható. Arla minden másik kutyával kijön, barátságos, így bátran lehet vele járni nagyobb kutyás közösségekbe, kirándulni is. A nagyon hirtelen mozdulatoktól és erőteljes hangtól Arla megijed, de ilyenkor sem válik még a legkisebb mértékben sem agresszívvá, hanem lelapul. Biztosan volt rossz élménye a múltban. A szőre nem egyöntetű fekete, hanem sötétbarna árnyalatok futnak végig benne, ami rendkívül különlegessé teszi Arla megjelenését, már azok számára, akinek az ilyesmire van szeme.

Héma 7-8 hónapos, égedelem kis ördög, aki valójában egy neveletlen keverék szuka kutya. Nagyon embercentrikus, képes az ember fejére felmászni egy kis figyelemért. Egyelőre tömött, mackós bundája van, de valószínűleg ez még változni, finomodni fog. Folyton intéz valamit, eleven, játékos, jól motiválható, teljesen stabil idegrendszerű, de ezt elvárnánk leendő gazdájától is, mert egyelőre hozza a kamasz kutyák minden őrültségét. Kutyaiskola látogatása Hémával erőteljesen javasolt lenne, mert fogékony, csak egyelőre még eléggé szórt a figyelme. Tökéletes családi kutya válhatna belőle, de hebrencssége miatt nagyon pici gyerek mellé nem javasoljuk őt. Legszerencsésebb lenne kertes házban, bejárással tartani, de a nagyon bátrak lakásban is tehetnek egy próbát.

Elly egy 6-7 hónapos, kb. beagle méretű keverék szuka, akit szerencséjére sikerült ideiglenes befogadónál elhelyezni, mert a csapatból ő volt a legfélénkebb. Befogadójánál magára talált, bár még így sem a lerohanható típusú kutya, hozzá türelem és idő kell. Nem retteg, csak nem igazán barátkozik elsőre idegenekkel, de másodjára már hajlandó nyitni. Elly tökéletesen kijön a macskákkal, nem bántja őket. Kutyákkal is barátságos, de az elején tőlük is hajlamos félni, így összeszoktatást igényel. Szobatiszta, pórázon megtanult sétálni. Hozzáértő, nyugodt gazdát keresünk számára, benti tartással.

Grata egy 10 hónap körüli, valószínűleg border collie ősökkel is rendelkező keverék szuka, aki az ajkai gyepmesteri telepről mentett lányok csapatához csatlakozott, abszolút terven felül. Már lefelé menet láttuk, hogy a forgalmas balatoni út másik oldalán egy fekete kutya ül. Akkor megállni nem tudtunk, de eldöntöttük, hogy ha valami csoda folytán visszafelé is ott lesz, akkor nem hagyjuk őt magára. Néhány órával később, amikor már Arla, Héma és Elly a kocsiban ültek, újra elhaladtunk az ominózus útszakaszon. És ott volt a kutya, ugyabnott, teljesen mozdulatlanul. Ott várta azt, aki őt szívtelenül kitette és magára hagyta, el sem mozdult, pedig szemerkélt az eső. Kiszálltam a kocsiból, s elindultam felé. Nem tudtam, hogy sérült-e, hogy egyáltalán kiféle, miféle. Felállt. Hogy ne ijesszem meg a forgalmas út szélén, legugoltam. Erre Grata teljes farokcsóválással elindult, majd robogott felém, egészen addig, amíg a karjaimmal át nem tudtam őt ölelni. Ilyenek a csöpögős, romantikus filmek, de Grata és az én találkozásom így zajlott. Hálás volt, mert tudta, hogy neki mi és kizárólag mi jelentettük azt az egyetlen esélyt, ami a túléléséhez kellett. Grata rendkívül sovány és elhanyagolt volt, amikor érkezett, mostanra csillog-villog a szőre, tele van energiával, de továbbra is megmaradt bújós, ragaszkodó, érzékeny kutyának lenni, aki lehozná a csillagokat is a gazdája számára. Mindenkivel barátságos, más kutyákkal tökéletesen kijön, kis odafigyeléssel macskával is összeszoktatható lenne.

Ők a mi, eddig még be nem mutatott "fiatal lányaink", akiknek a csapatát Rabbit erősíti, hiszen ő is egy év alatti, de őt egy korábbi postomban már bemutattam. Sajnos (vagy természetesen?) ő is gazdát keres, rá sincs érdeklődő, pedig ő mégsen nem is fekete.

Ideális nyaralás: kutyásoknak és ideigleneseknek (Orfű, Tekeresi Lovaspanzió)

Három okból is fontosnak tartom, hogy ezt az irományt megosszam sokakkal.

• egy gyönyörű hely mindazoknak, akik egy kellemes nyaralást terveznek családjukkal
• egy hely, ahol szívesen fogadják a család kedvencét is
• és ami miatt nekem ez az iromány most különösen fontos, az az hogy nem csak a saját kedvenceinkkel nyaraltunk, hanem mint ideiglenes befogadók, velünk nyaralt az aktuális ideiglenesünk Héli kutya is.

Tehát a hely: Orfű, a Tekeresi lovaspanzió, http://www.tekeresilovaspanzio.hu

A környezet gyönyörű, a háziak kedves, vendégszerető emberek. Itt minden adott, hogy az ember és kedvence jól érezze magát. A kutyáinkat teljesen ingyen fogadták, semmiféle költségtérítést nem kértek tőlünk.

És a főszereplő ebben a leírásban, Héli, a bichon…

Héli Orfűn nyaralt két hetet.

Ajánlom mindenkinek, aki most keres magának egy életre szóló, igaz társat, aki nem mond le egy vele töltött, tartalmas utazásról, nyaralásról, aki türelmes lesz vele a hétköznapokban is és bebizonyítja neki, hogy bennünk emberekben is meg lehet bízni.

És igen Hélivel még a nyaralásról sem kell lemondani, mert bebizonyította, hogy vele ez sem probléma hanem örömteli és tartalmas időtöltés. Tökéletesen elviselte, a hosszú autóutat, elfogadta, hogy most nem a megszokott és biztonságot nyújtó kanapén fekszik. Élvezte a vidéki élettel járó ismeretlent. És mindezt tette azért, mert mi ott voltunk vele és nem hagytuk magára. Sokat sétáltunk, és sokat foglalkoztunk vele.

Nem okozott gondot az új és idegen hely megszokása, nem volt félelem, izgalom, nem kellett a szobatisztaság hiányával foglalkoznunk, mert Héli tudta, érezte, hogy jól kell viselkedni. Persze megnyugtató volt számára a két kutyánk, Porca és Bizsu jelenléte is. Ők a teljes biztonság számára.

Megmártózott a tóban, bár az első úszását ügyetlenségének köszönhette, de egy csöppet sem lepődött meg és ettől nem utálta meg a vizet. Nem lesz egy vízimádó, de ha le kell hűtse magát, akkor a maga módján megteszi. Nem akart elszökni az udvarból és nagyon élvezte a nyaralás minden percét. Ha kellett akkor a házban várta a kutyáinkkal, hogy visszatérjünk a kutyamentes programról. Viszonzásul hosszú sétára indultunk. Volt mit felfedezni és azok a vidéki szagok mindenért kárpótolták.

És itt szeretném megköszönni Győrfi Henriettnek és Klein Juditnak, akik sokat segítettek nemcsak Hélinek és nekünk, valamint Karaszi Andinak és Németh Rékának, akik bíztattak, hogy vigyük magunkkal, mert sokkal jobb neki velünk, mint két hétre idegen, bár szerető helyre vinni. Tele bizonytalansággal, egymás mellé állítva az érveket és ellenérveket a háromkutyás nyaralás mellett döntöttünk. Mert azt azért mindenki bevallhatja magának, hogy a várva-várt nyaralást nyugalomban, 100% pihenéssel szeretné eltölteni és a szabályokat otthonhagyva nem akar alkalmazkodni senkihez és semmihez.

Héli - aki az első időkben még tőlünk is rettegett, aki egy hónapra megkóstolhatta a gazdis létet és aki most újra ideiglenesként éli mindennapjait velünk -, nekünk már bizonyított, de mi reménykedünk, hogy számára lesz nálunk is „tökéletesebb gazdi”, aki elhiszi, hogy ő tényleg álomkutya.

(Héli ideiglenes befogadójának, Kerekes Orsinak az írása - köszönjük!)

Pusztulj innen, takarodj? Ennyi az öreg kutya becsülete?

Orik visszatért. Ül a kennelben és nem érti, hogy mi történik vele. A hátsó fele egyértelműen érzékeny, fáj, így jelenleg most gyógyszerkúrán van, hogy könnyebben menjen számára a felállás. Orik "ezer éves", valószínűleg már nem annyira évekről lehet beszélni az ő esetében a hátralevő időt meghatározva, inkább csak hónapokról. S nem kedvez az, hogy most újra ott van, amit már akkor sem viselt jól, amikor még a télen kihoztuk őt az Illatos úti gyepmesteri telepről. Orik akkor és ott rajta volt azon a bizonyos altatási listán, akkor még az altatandó kutyákról az állatvédők értesítést kaptak, s ha tudtak valakinek segíteni, megtehették. Mi őt választottuk, mert valahol becsületben leszolgált, nem érdemelte volna meg, hogy egy sintértelep magányában, félelemben kelljen befejeznie életét. De Orik harapott, nem rosszindulatból, támadásból, csak jelzésből. Mégsem maradhatott. Újra nálunk van, és nem bírja a kennelt. Orik szobatiszta, nyugodt, rendkívül idős kutya, akinek sürgősen keresnénk egy elkötelezett befogadót, ahol élete végéig maradhatna. Ideális lenne egy kertes ház, ahol maximum egy nyugodt szuka kutya van, vagy ahol Orik "elkülöníthető". Már nem igényel túl sokat, legyen egy kuckó, ahol meghúzhatja magát, szeretgessék és etessék meg, hogy békében hajthassa majd álomra a fejét, amikor annak eljön az ideje. Igazából nem nagyon hisszük, hogy van ilyen elkötelezett ember valahol, de ha mégis lenne, kérjük, sürgősen jelentkezzen. Orik hatósági megfigyelése hamarosan lejár, utána szeretnénk, ha a többi időt nem ott kellene eltöltenie.

Orik korábbi bejegyzése a régi blogon is elolvasható:
http://futrinka-alap.blog.hu/2011/02/06/oreg_kopott_nem_kell

Nem csak Orik azonban az egyetlen idős kutyánk, aki számára ideiglenes befogadót (bár aki jelentkezik, tényleg ne számítson rá, hogy gyorsan új otthont találunk az adott kutyának, ha egyáltalán találunk...) vagy méginkább végleges gazdát keresünk. Mi hisszük, hogy mindannyiuk számára van valahol egy szerető otthon, de ha tévednénk: nálunk akkor is, addig is szeretetben élhetnek, mégha nincs is családjuk.

Floki bácsit az eredeti gazdája adta le az ajkai gyepmesteri telepen, mert már nem tartott igényt az idősödő kutyára, helyette választott egy fiatalabb kutyát, mert hát a házat őrizni kell. Floki az esélytelenek tökéletes nyugalmával bizton várhatta volna az altatását, de szerencsére akkor épp tudtak helyet felszabadítani, s átkerülhetett a helyi menhelyre. Ott elég hosszú időt töltött, nem kellett senkinek. Mi pedig beleszerettünk, mert nála esélytelenebb kutyát nem is nagyon képzelhettünk volna el:

                            - fekete
                            - idős (nyolc éves)
                            - jellegtelen (nem igazán azonosítható be egyetlen fajta keverékeként, bár mi nagyon szeretnénk labradort látni bele)
                            - más kutyákkal domináns, de kanokkal ráadásul verekedős is

Ezek Floki bácsi negatívumai. De ha valaki mindezeken átlép, akkor ott van egy őszülő arcú bohóc, aki labdafanatikus, imád nyargalászni, nagyon szereti, ha szeretgetik, bújik egy kis figyelemért, szépen sétál pórázon, nem félős, nyitott, kiegyensúlyozott kutya. Tökéletes lenne egy kertes házba, akár idősebb ember mellé is, hiszen nem ugrálós, nem szeleburdi. Imádja a pocakját, nem igényel speciális ellátást. Nagyon szeretne ő is egy saját családot, aki elfogadja őt olyannak, amilyen, de Floki bácsi titokban megsúgta, hogy bár ő egy idős kutyának számít, mégis szívesen járna akár iskolába is a gazdájával. Azt hiszem, hogy itt nem valami egyetemre gondolt. ;)

Mókus nénit a békéscsabai menhelyről vettük át. Az idős, félénk kutyahölgy a kicsit homályos szemével, sérvével, hiányos fogsorával azonnal levett bennünket a lábunkról, bár én erőteljesen szemeztem egy egymillió éves harapós tacskó keverékkel is, erre határozottan emlékszem. De csak szuka jöhetett, ráadásul ott volt velünk a potenciális befogadója is, így egyértelmű volt a választás. Mókus ivartalanításra került, rendbe tetettük a sérvét, kapott chipet, a fogaiból, amit még lehetett megmentettünk... És ideiglenes befogadóinál megtanulta a lakásban élés rendjét, a kezdeti bizonytalanság után tud pórázon sétálni is. Mókus egyszerűen rajong a gyerekekért, nekik mindent hagy és tőlük egyáltalán nem fél, ellenben a férfiakkal, akiket azért még most is nehezebben fogad a bizalmába. Mókus imádja a vizet, rendszeresen járnak vele a Dunához, ahol ugatva-sikítva rohan a vízbe, nagyon élvezi. Más kutyákkal fenntartással jön ki, ha valaki túl sok neki, azt ínyfelhúzással konstatálja. Ha valaki szeretne maga mellett tudni egy puha szőrű "mini mudit", s nem retten el attól, hogy Mókus már tíz év körül lehet, akkor jelentkezzen. Valahol lennie kell egy aktív családnak, ahol vannak apró kezek (vagy a saját vagy unokák kezecskéi), s ahol van egy kényelmes fotel egy Mókus-féle számára.

Természetesen nem csak ez a három kutya képviseli az időseket a Futrinka Egyesület védencei között. Minden fajtamentő csoportunknál van idősebb kutya, s az alap tevékenységi csoporton belül is vannak még, akik közelebb vannak a tíz évhez, mint az öthöz. Egyben mindannyian azonosak: szeretnének méltósággal elmenni majd egyszer, de ahhoz először egy szerető családra van szükségük. Ha védenceink közül bármelyiket befogadnád ideiglenesen vagy véglegesen, az érdeklődésed, bemutatkozásod az info@futrinkautca.hu e-mail címre várjuk.

Létszám stop - teltház - visszatérő védencek

Vadóc összetörten, 2009-ben az ózdi gyepmesteri telepen. A bántalmazott
kutya mostanra kinyílt, szeret sétálni, de hozzáértő gazdát kíván. Őrkutyának
lenne tökéletes, családi kutyának alkalmatlan.

A jelenlegi, alap tevékenységi csoport gondozásában lévő kutyák magas száma nem tartható fenn. Lehet mondani, hogy túlvállaltuk magunkat, de valójában inkább csak olyan nem vár események történtek, amelyekkel előre nem számíthattunk. Hogy miért? A megértéshez fontos néhány gondolat arról, hogy hogyan is mentünk, hogyan is érkezhet egy kutya az alap tevékenységi csoport gondozásába.


Csoportunk jellemzően az életkor, viselkedés, szín vagy egyéb paraméter miatt az átlagnál is esélytelenebbnek tekinthető, többnyire keverék kutyákat menti. Azokat, akik már senkinek sem kellenek, akik rövid távon nem számíthatnak másra, csak ránk, elkötelezett állatvédőkre. Maga a kiválasztási módszer meghatározza a későbbi tennivalók sorát és azt is determinálja, hogy egy alap tevékenységi csoportos kutya hosszabb időt tölt majd el gondozásunkban. Esélytelenségük ellenére mi hisszük, hogy mindannyiuk számára van valahol egy gazdi, csak időigényesebb a felkutatása. Ha nem hinnénk ebben, valószínűleg kis termetű, világos színű, lehetőség szerint problémamentesnek ígérkező kutyákat vállalnánk, akikre vonatkozóan az örökbeadási statisztikák jobb képet mutatnak. Persze mi még ezt a tételt is képesek vagyunk megcáfolni.


A rehabilitáció, orvosi kezelések és beavatkozások, panzió költségek az alap tevékenységi kutyáknál érik el a legmagasabb összeget egy kutyára vetítve. Az az öröm viszont összehasonlíthatatlan bármi mással, amikor egy-egy alap tevékenységi csoportos védencünk végül gazdához költözik. Olyankor nem csak egy új rászoruló számára szabadul fel hely, hanem megerősödünk abban a hitünkben, hogy ez az egész nem hiábavaló. Aztán történik valami és a kártyavár meginog.

Inez az ajkai menhelyről került hozzánk,
tele daganatokkal. Többször operáltattuk,
s mindig úgy tűnt, hogy jobb lesz. Az egyik
legkedvesebb, legtürelmesebb kutyánk volt,
de nem találtuk meg számára az igazit. Az
utolsó műtétje után szépen ébredt, de aztán
néhány órával később örökre lehunyta szemét.
Megfáradt, elment, s csak bennünk hagyott
űrt, mi fogunk rá örökre emlékezni.

Minden kutyánkért életreszóló „garanciát” adunk, ha az új tulajdonos bármi miatt megválni kénytelen az örökbefogadott ebtől, hozzánk kell visszatérnie a kutyának, hiszen szeretjük, felelősséggel tartozunk érte, odafigyelünk rá, ha már egyszer megmentettük és hosszú időn át csak ránk számíthatott. Nem is tehetnénk máshogy, hiszen hiába a jogi formulák, szerződések, valahol minden kutyánk örökre a miénk marad.

Tekintettel arra, hogy az esélytelenekért nincs tolongás, a hirtelen felindulásból örökbefogadókat mondhatni maga a kínálat ki is zárja, de mivel védenceink nem feltétlenül egyszerű esetek, tapasztaltabb, elkötelezett gazdát igényelnek. Mert mindig van valami a tarsolyukban, ezt már megtanultuk. Ha pedig nekik nincs, akkor történik valami a gazda életében. Még így is, éves szinten mindössze 2-3 kutya kerül vissza hozzánk, ami nagyon jó arány.

Az utóbbi időszakunk viszont nem mondható szerencsésnek, hiszen újra gazdát keres a tündéri Rabbit, visszakaptuk Gahant, az elmúlt hétvége óta újra nálunk van Ronin és hamarosan Karin számára is megoldást kell találnunk. Egyikük sem rossz kutya, csak ott van az a bizonyos  DE.

Teltházzal üzemelünk, hiszen rászoruló kutya akad bőven. Nincsenek „holnap gazdásodó” kutyáink, költözésüket előre jelezni nem is lehet. Van olyan közöttük, nem is egy sajnos, aki már 2007-ben is a gondozásunkban volt. Ráadásul lakásból, szeretetből csak végső megoldásként helyezünk el kutyát kennelbe. Mert az visszalépés nem csak lelkileg, hanem fizikailag is. Mi nem ezt a sorsot szánjuk védenceinknek, de néha nem elég az akarat.


Túlvállaltuk magunkat, túl sok az alap tevékenységi csoport kutyáinak a száma. Ez a létszám sem pénzügyileg, sem elhelyezésileg, sem hirdetésileg, sem pedig a rehabilitációt illetően nem tartható fenn. Ennyi felé nem tudunk figyelni, nem tudunk egy-egy esetre olyan mértékben koncentrálni, mint amennyire szeretnénk. Mi is csak emberek vagyunk, dolgozó emberek. Ráadásul nagyon kevesen. A  minőségből, a vállalásunkból viszont nem szeretnénk leadni, soha nem juthatunk el oda, hogy már a mennyiség számítson és ne a mentési minőség.

Ahhoz, hogy ne legyen a működésünk veszélyben, s az évi kb. 50-60 esélytelen megmenekülhessen a jövőben is, szigorú lépésekre kellett elszánnunk magunkat. Létszám stop van. A várólistáról sajnos nem jöhet új kutya addig, amíg a gondozásunkban lévő alap tevékenységi csoportos kutyák számát a jelenlegiről  kb. 10-12 védencre nem szorítjuk le, ez ugyanis az a létszám, amit nem erőnkön felüli vállalásokkal tudunk kezelni egyszerre.

Emellett gyűjtenünk is kell, hiszen a panzió- és munkabér költség tetemes, az állatorvosi költségekről már beszélni sem merek, bár azokról beszéljenek a számok… Még úgy is, hogy minden hónapban fizetünk állatorvosi beavatkozásokat, igyekszünk mindent kedvező áron beszerezni, s egy-egy kritikusabb esetnél külön gyűjtést is indítunk, sikerült egy szép nagy összeget felhalmozni állatorvosi tartozásként. Ezekből kellene fizetnünk valamennyit úgy, hogy támogatónk is alig. (Néhány kutyára sikerült összegyűjtenünk vagy a teljes tartozás törlesztésre elég összeget vagy legalább egy kicsikét tudunk belőle fizetni, ezt jelöltük a táblázatban.) Mi nem vagyunk különlegesek, mi éppen hogy azok vagyunk, akiket már a gyepmesteri telepen sem vesz észre szinte senki. Így nehéz a támogatók, önkéntesek toborzása is. Pedig 500-1000 Ft is közelebb visz minket a sikerhez. Ha csak mindenki ennyit utalna, a világot meg lehetne váltani!

Skuló 2007-ben (!) került a gondozásunkba a váci gyepmesteri telepről.
Azóta sem talált rá az igazi, s mostanra már sajnos meg is öregedett, bőven
tíz év felett jár. Szobatiszta, még mindig játékos (imád labdázni), szereti a
vizet, tud autózni és pórázon sétálni, viszont a szeme mostanra már mindennapi
kezelésre szorul. Ezt elő kell számára tudnunk teremteni, ha már gazdit nem sikerült.

Adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú számláján tudunk fogadni, a megjegyzés rovatba kérjük, írják be: ALAP. Ha valaki valamelyik kutyánk után fennmaradt állatorvosi tartozásunkhoz járulna hozzá, akkor a megjegyzés rovatba kérjük az ALAP után a kutya nevét is feltüntetni. A névre szólóan érkező adományokat nem fordítjuk még átmenetileg, veszélyhelyzetben sem másra: állatorvosi tartozást törlesztünk, akár 2.000 Ft-os részletekben. Mert a szándék a fontos. Mi nem akarunk elmenekülni a tartozások elől, csak nem tudjuk őket jelenleg kifizetni. Szomorú, de ettől még tény. Adomány nélkül nem megy.

Orik az Illatos útról került hozzánk, altatás elől (az állatvédőknek megküldött
altatási listáról választottuk ki őt). A veterán német juhász valaha jobb napokat
láthatott, de a kennelben összetört lelkileg, ami fizikálisan is legyengítette.
Apatikussá vált, enni sem akart, végül már felállni sem tudott. Gőzerővel kerestük
számára a megoldást, s hatalmas szerencsénkre találtunk egy befogadó családot,
ahonnan már soha nem kell elköltöznie, viszont a magas minőségű tápot a
család nem tudja megvásárolni számára, így azt mi biztosítjuk, amíg az öregúr él,
illetve szükség esetén állatorvosi ellátását is rendezzük. De megmenekült!

De nem csak a pénz „jó”. Hirdetési segítséget is elfogadnánk, hiszen minél több helyen jelen kell lennünk ahhoz, hogy esélytelenjeinkre rátalálhasson a tökéletes gazda. Nem csak online, hanem papíralapú hirdetések legális helyekre (állatorvosi rendelő, állateledel kereskedés stb.) történő kihelyezésével is nagy szolgálatot tehet védenceinknek bárki. Az optimális létszám eléréséig még hosszú az út, több kutyát kellene „kiházasítanunk”. Segítsetek nekünk ebben!

A Futrinka Egyesület védenceinek aktuális gazdikereső plakátjai letölthetők innen - ezeket online és papír alapon is lehet terjeszteni, folyamatosan frissítjük:

http://gallery.site.hu/u/morzsa/futrinkautca/plakat/a/

Igyekszünk minden héten néhány, valamilyen szempont alapján kiválasztott kutyánk leírását közkinccsé tenni, hogy megismerjétek, megszeressétek őket, hogy segíthessetek nekik, és hogy egyszer majd láthassátok azt is, ha gazdához költöznek, s osztozhassatok örömünkben.

A hosszú felvezetést követően az első négy, jelenleg is gazdára váró „visszatérő” kutyát is bemutatom.  Igyekszem nem megmaradni az általános leírásuknál, de ha valami kimaradna, kérdezni mindig lehet az info@futrinkautca.hu e-mail címen.

Rabbit egy év körül járhat, de már rengeteget tapasztalt. Igazából a szerencse kegyeltje volt eddig, hiszen már menekülése is mesébe illő volt: két másik kutyát hoztunk el a gyömrői Szomorú Szív Alapítványtól, amikor hirtelen ötlettől vezérelve kiválasztottunk egy szuka kutyát, akinek csak az orrát és gyönyörű gomb szemeit láttuk. Sem a méretét, sem a színét, sem a korát nem tudhattuk akkor, s amikor kivadászták nekünk a kutyaházból, ahol menedéket keresett a többiek elől, akkor sem volt még semmi biztos, mert Rabbit nyakig szutykosan, büdösen, riadtan tekingetett felénk. Mostanra már mindez a múlt. Rabbit pihepuha, ápolt, világos színű, gyönyörű kutyalány. Emberekkel barátságos, az új helyzetekhez gyorsan alkalmazkodik. Más kutyákkal jól kijön, szobatiszta, a lakásban sem rombol. Örökbefogadó családja mégsem tudja őt megtartani, pedig mindent megpróbáltak, de Rabbit szökik. A kertes háznál, bár alapvetően benti kutya és emellett még sétáltatják is, nem tartható ilyen kutya, mert Rabbit minden apró alkalmat megragad, hogy átlendüljön a kerítésen. Lakásban tartásnál viszont ilyen gond biztosan nem lenne soha, így szeretnénk számára olyan otthont találni, ahol nincs kert, de sok-sok séta, mozgás, szeretet.

Gahant az Illatos útról mentettük még tavaly decemberben altatás elől. És ez nem csak üres frázis, Gahan tényleg rajta volt azon a bizonyos listán… A sovány, lelkileg kimerült kutya nálunk szépen összeszedte magát, megtanult pórázon sétálni, s elfogadta, hogy az emberek alapvetően nem akarják őt bántani. Soha egyetlen rossz mozdulata nem volt. Egy véletlennek köszönhetően örökbefogadták: az elvileg látogatott kutya túl soknak bizonyult, de Gahan levette a befogadót a lábáról és nem fizikai értelemben, hanem kedvességével, barátságos természetével. Jól indult a kapcsolat, hiszen Gahan tökéletesen szobatiszta, nem rombol vagy ugat a lakásban, tömegközlekedni is hamar megtanult, és a városban is jól lehetett vele mozogni. Viszont kiderült, hogy Gahan, ha a gazda nem lesz falkavezér, mint a kutyák többsége, maga veszi át a falka vezetését, védelmezését, így a saját helyen, lakásban az idegeneket megmorogja, extrém esetben, ha úgy érzi, hogy a gazda veszélyben van, oda is kap. Ez talán ijesztőbben hangzik, mint ami valójában: egy kutyaiskola megtanítja a gazdát arra, hogyan maradjon a falkája az ő irányítása alatt, s akkor Gahan békésen és alázatosan képes a beilleszkedésre. Kertes házba sajnos nem fogadható örökbe, mert ő is szökős. Bármilyen kerítésen átmegy. De a lakásban tökéletesen viselkedik, s ha hozzáértő gazda mellé kerül, akkor ő lehet a legjobb, legokosabb kutyatárs. Gahan számára ideiglenes befogadót is keresünk, mert most sajnos újra a kennelsorunk lakója.

Karin még nem jött vissza, de néhány hét, és újra látjuk. Több, mint egy évvel ezelőtt került a gondozásunkba az akkor felszámolt tengelici menhelyről. Az elhanyagolt. rettegő kutyalány nagyon lassan nyílt meg, hiszen korábbi helyén nem csak az élelemben, hanem az érintésben, odafigyelésben is hiányt szenvedett. Karint Ausztriában fogadta örökbe egy idősebb hölgy. Minden rendben volt, a hölgy akkori gyászában Karinban támaszra talált, de ennek meg is lett a következménye: Karin története Gahan története. A hölgy ráhagyta a falka irányítását a kutyára, aki eljutott odáig, hogy ha valaki meg akarta közelíteni szeretett gazdáját, akkor megcsípte. Ettől persze megijedt a hölgy családja, és azonnal a kutya eltávolítását követelte. Pedig Karin nem tett semmi rosszat, csak kutyaként viselkedett, s emiatt repült. Szerencsénkre osztrák partnerünk néhány hétre egy bentlakásos kutyakiképzőnél helyezte el őt, de ha a rendelkezésre álló idő alatt nem sikerül számára új otthont találniuk, akkor Karin is visszatér hozzánk. Ő viszont végképp nem mehet a kennelsorra, mert az számára a véget jelentené. Így nagyon fontos lenne, hogy vagy örökbefogadó gazdát vagy ideiglenes befogadót találjunk számára – az ideiglenes befogadásért, ha szükséges, valamennyit fizetni is tudunk, hátha ezzel valakinek kedvet csinálunk a mai nehéz gazdasági helyzetben.

A legmegdöbbentőbb visszatérőnk az idős rhodesiai ridgeback, Ronin. Az ő története már eleve hosszú, hiszen fiatal éveiben mentettük őt, majd örökbefogadták, viszont új otthonából eltűnt. Évek múlva bukkant fel újra több száz kilométerrel arrébb. A chip alapján beazonosították, és hívtak minket. Így került vissza hozzánk Ronin, hiszen már az első mentésekor is ismertük, mi fuvaroztuk a székesfehérvári ASKA telepéről új helyére és mert minden kutyánkért életfogytig tartó felelősséggel tartozunk. Ronin egy kiegyensúlyozott, barátságos, tökéletesen megbízható öreg kutya. Mindenkivel kedves, a többi kutyával is jól kijön. Nagy hibája, hogy viharfélő, s vihar esetén bepánikol, rombol, összetöri saját magát is. Retteg. A családja szerette őt, de az elmúlt időszak sorozatos viharai pontot tettek a kapcsolat végére. Ronin nem maradhatott tovább. Ráadásul Ronin beteg, élete végéig gyógyszeres kezelésre szorul. Sikerült számára ideiglenes befogadó családot találnunk, de élelmezését és gyógyszereit nekünk kell finanszíroznunk. Szomorú történet az övé. Félő, hogy az újabb törést már nem viseli el, és az öreg test végül nálunk fog megpihenni.