Öt éves születésnap a tárnoki kutyák kirándulásával

Több kutyánk számára a fénypontot az úszási lehetőség jelentette.
Zoé azért nem volt annyira lelkes. :)
(Zám Gabriella fotója)

A mai napon, két segítőnk ötlete alapján, megszervezésre került egy séta tárnoki kennelsorunkon élő kutyáink számára az érdi Beliczay-szigetre. Jól eső érzés, hogy sokan érezték fontosnak, hogy egy kicsit kimozdulhassanak a kennelsoron élők. Számukra minden új élmény hatalmas energia tartalékot hoz létre, amellyel átvészelhetik a várakozás időszakát, hogy egyszer legyen egy olyan gazdájuk, aki mellett az ilyen kirándulások természetesek.

Pribék is élvezte a törődést, de a vízből nem kért
(Magos Judit fotója)

A segítőknek ez "csak" egy néhány órás sétát jelentett, de a kennelsorunk lakói számára ez maga volt a karácsony, egy igazi ünnep, amikor az átlagosnál több figyelem jutott rájuk, s nem kellett várniuk arra, hogy ők jöjjenek a sorban, hogy megszeretgesse őket valaki, hanem mindenkire jutott legalább egy odafigyelő, szeretgető ember. Mondhatom: a kutyáink feltöltődtek, kisimultak, új életre kaptak.

Gahan inkább maradt volna
(Magos Judit fotója)

Az alap tevékenységi csoporttól Floki, Zoé, Betta, Edna, Gahan, Arla, Héma és Pribék voltak a szerencsések. Az őket vállalóknak szeretnék külön is köszönetet mondani. Egy napra elhitették velük, hogy ők is fontosak. Minden tapasztalatot, amit a sétáltatók szereztek, örömmel fogadunk az info@futrinkautca.hu e-mail címen, hiszen biztosan vannak olyan információk, amelyekről mi lemaradtunk eddig.

Sajnos mindenki nem mehetett a csapattal, de ők sem unatkoztak! Szerencsére volt olyan sétáltató ember, aki hátramaradt a tárnoki különítménnyel, így Elly és Orik bácsi sétálhattak egy nagyot a kifutón kívül is, Mimóza és Vili szocializálódhatott sok-sok finom falattal, és Vadócnak is több mozgás jutott mára, hiszen egyedül uralhatta a kifutót.

Máskor - mindenféle előzetes szervezés nélkül is - szívesen látunk bárkit hétvégente nap közben a tárnoki kennelsoron, akár egy-két órára is. Ha egy-egy kutyánk sétálhat egy nagyot a panzión kívül már az is nagyon nagy segítség. Ha jönne valaki, kérjük, hogy azért írjon az info@futrinkautca.hu e-mail címre, hogy ne legyen meglepetés az aznapi önkéntesek számára, de mindenkit szívesen látunk. Persze nem csak panzión kívüli sétáltatásra van mód, hanem be lehet tanulni a tárnoki kennelsor életébe is, hiszen hétvégente és ünnepnapokon önkéntesek látják el az ott élő kutyákat.

Köszönet az ötletgazdáknak és szervezőknek, Orsinak és Lénának, valamint azoknak, akik a szervezői oldalt erősítették: Duncsinak és Krisztának. Szuper nap volt, figyeljétek a híradásokat, hallgassátok a híreket, hiszen több interjú is készült.

Köszönjük továbbá a tápot, konzerveket, nyakörveket, pórázokat, parazitamentesítő szereket és minden egyebet, amellyel megajándékoztátok védenceinket!

Fényképeket még igyekszem majd feltölteni, ha érkeznek, hiszen sokan fotóztak, fotóztatok!

------------------
Fazekas Réka küldte nekünk az alábbi e-mailt. El sem hiszitek, hogy az ilyen visszajelzések mennyire sokat jelentenek nekünk:

Kedves Futrinkások!
Bevallom őszintén, hogy mindig is a fajtatiszta kutyák iránt volt rajongásom. Nem is érdekelt egy kutya, ha nem fajtatiszta. Mostanában jöttem rá, hogy mekkora gőg volt ez bennem. A tegnapi csodálatos nap, meg végleg rádöbbentett arra, hogy elég ostoba voltam. De szerencsére csak voltam.:)
Köszönöm, hogy a hátramaradó Orikot, Ellyt, Mimózát és Vilit megismerhettem...fantasztikus élmény volt Réka útmutatásával eltölteni velük pár órát...sajnálom, hogy ők esélytelennek tűnnek, mert mindegyik fantasztikus... szerencsére, Elly úton van egy még szebb jövő felé...:)
Orik csodálatos...egy igazi öreg harcos - itt a legnemesebb értelemben véve a szót -, akiben még hihetetlen méltóság és élni akarás van...sajnálom, hogy lakásban lakva, nem vehetem magamhoz a sajátom mellé, de megtenném, mert gyönyörű és lenyűgöző kutyaúr...csak már kevesebb van hátra, mint előre a számára...megérdemelné, hogy ami még hátra van, az tényleg aranykor legyen a számára...és nem a német juhászt láttam benne, hanem azt a nemességet, ami sugárzik belőle. Szerelem volt első látásra, vagy inkább érintésre.:)
Mimóza, én csak Mimónak hívtam már a végén...egy gyönyörű kutyafiú...eszméletlen szép, kompakt...és egy idő után már, persze falatokkal segítve, elég jól lebratyiztam vele...:) Büszke voltam, hogy csak egy nagyon finom falat tudta nagy nehezen elcsábítani tőlem...:)
Vilivel nem tört meg a jég, bár próbálkozott közeledni, de még túlon-túl idegen voltam a számára. Pedig elképesztett a szépségével, a csillogó bundájával, a kackiás járásával.:)) Helyette Elly pocakját tudtam megtömni, a Szépség legnagyobb örömére...:) Na,meg persze, én is élveztem, hogy séta után még volt kedve tőlem további finomságokat elfogadni.:)
Nagyon szépen köszönöm a lehetőség és Rékának a türelmét és azt, ahogy fogadott minket.
Elképesztő munkát végeztek, hihetetlen magas szinten! Minden elismerésem a Tieteké, Futrinkásoké!:)
Remélem, hogy a közeljövőben aktívabban tudok részt venni az önkéntesek között! A tegnapi nap nagy hatással volt rám! Még egyszer köszönök mindent!

A hét kutyája: Héma (Héma sucht ein Zuhause)

Csupamosoly Héma

A Futrinka Egyesület Alap Tevékenységi Csoportja a gondozásában lévő kutyák létszámának csökkentésére kényszerül, erről már írtunk a blogban korábban. Ezt elősegítendő, igyekszünk minden héten kicsit részletesebben bemutatni egy-egy védencünket, hogy hátha így vonzóbbá tesszük őket a potenciális örökbefogadók számára.

Az első kiválasztott kutya Héma, akinek talán csak az a hátránya, hogy fekete, így az esélye egy szerető otthonra a többi védenc között még magasnak is tekinthető. Ha bárki szeretné őt örökbefogadni, akkor az info@futrinkautca.hu e-mail címen jelentkezhet.

Héma egy 8-10 hónap körüli, közepes-nagy termetű, rendkívül játékos és élénk, ördögi rosszas kutyalány. Oltott, chipezett, parazitamentesített, ivartalanított. Az ajkai gyepmesteri telepről mentettük őt altatás elől, s talán nem is tudja, hogy milyen szerencsés, hiszen azon a telepen azóta több fiatal kutya életét oltották ki. Héma kezdeti félénkségét mára tökéletesen leküzdötte, s sikerült megismernünk az igazi énjét. Héma minden kutyával jól kijön, játékos, aktív, folyamatosan mozgásban van. A területét őrzi, vagy egészen pontosan jelez, ha valami zavaró tényezőt észlel, de agresszió, valóságos örző-védő ösztönnel nem rendelkezik, inkább csak "dumál", de ez kezelhető. Nagyon jó eszű, ragaszkodó, csupaszív jószág, így ajánlatos lenne egy kutyaiskola felkeresése, ami a későbbi együttélés alapjait is rögzíteni tudja.

Azon ritka pillanatok egyike, amikor Héma épp nincs mozgásban

Héma ősei között valószínűleg labradorok is voltak, mert sok tekintetben hasonlít a fajtára, a leglátványosabb hasonlatosság a hihetetlen vízimádata. Héma imád pancsolni.

Héma az ajkai gyepmesteri telepen,
nem is sejtve, hogy altatását tervezték...

Pórázon megtanult sétálni, bár még van hová tökéletesíteni a technikáját. Lakásba csak olyan fogadja örökbe, aki kevésbé ragaszkodik a tárgyaihoz és nagyon jófej szomszédai vannak. Héma inkább kertes házba, bejárással ajánlott, akár másik kutya mellé is.

Héma 2011. június 14-én került az Egyesület gondozásába.

Az esélytelenek vége? (Búcsúposzt...)

Zoé 2007 óta nem kell senkinek...

A Futrinka Egyesület Alap Tevékenységi Csoportja kiemelten az esélytelen, jellemzően keverék kutyák számára ad új esélyt. Hogy mit tekintünk esélytelennek, számtalanszor leírtuk, de azt valójában soha, hogy ez egyben - gazdálkodási szempontból - mit jelent. Most pedig, a tevékenységi csoport anyagi helyzete és az adó 1%-ból erre a mentőegységre fordítható, közel két millió forint egybevetéséből olyan következtetéseket kell levonnunk, amelyek nem csak az esélytelenek lehetőségeit csökkentik, hanem hatással lesznek a többi tevékenységi egységre is. Honnan is kezdjem?

Az "alapos" kutyák egy jelentős része már induló állapotban is tudottan nagy állatorvosi költségvonzattal érkezik, hiszen öregek, s ebből fakadóan már a kivizsgálás is nagyobb tétel, de sokan daganatosak, műtétre, egyéb beavatkozásra szorulnak vagy tartósan gyógyszert szednek, esetleg speciális tápra van szükségük. Van olyan kutya, akit a legnagyobb gondosság mellett sem tudunk megmenteni, s bár mindent megpróbálunk, mégis csak az marad, hogy méltóságban engedjük el. Meg a számla. Év közben is igyekszünk törlesztgetni állatorvosi tartozásainkat, de még így is közel 800.000 Ft tartozásunk maradt az egyik állatkórházban, amit rendezni kell.

Floki túl idős és túl fekete

Az "alapos" kutyák többsége esélytelen a gyors gazdára találásra, ebből fakadóan az ideiglenes befogadók számára sem olyan "kurrensek", hiszen nem tudjuk garantálni, hogy mikor tudjuk az érintett kutyát örökbefogadóhoz helyezni, sok védencünk már évek óta velünk él, számukra a kennelsor már az otthonuknak számít. S elérkeztem a legnagyobb kiadáshoz, amelyre fedezetet teremteni egyszerűen képtelenséggé vált, tekintettel arra, hogy az alap tevékenységi csoport kutyáinak  nincs igazi támogató bázisa, nincsenek elszánt, elkötelezett és a mentést tartósan, mégha csak kisebb összeggel finanszírozni tudó önkéntesei, támogatói. Tekintettel arra, hogy a kennelsor bérleti díja és az alkalmazottunk munkabére fix költségnek tekinthető, amelyet részben kennelhasználat alapján, részben a kutyák által eltöltött napok alapján osztunk fel, sajnos nem kell hozzá közgazdásznak lenni, hogy az ember megállapítsa, az alapos kutyák száma, a gyakorlati számbeli változatlanságuk okán havi szinten ez kb. 270.000 Ft biztos kiadást jelent. Mivel bevételi oldalon ezt semmi nem kompenzálja, így minden erőfeszítésünk ellenére is eladósodott az alap kassza, jelenleg közel 900.000 Ft-tal tartozik más, egyesületen belüli tevékenységi csoportnak. Ezt az összeget az adó 1%-ból vissza kell adnunk, hiszen - bár azért vagyunk egy egyesület, hogy egymást is segítsük, de más mentési lehetőségeit nem csökkenthetjük.

Mimóza emberi érintés nélkül tengődött
Tengelicen. Ő tehet róla, hogy nem is
keresi az ember társaságát?

Praktikusan ez azt jelenti, hogy ha az állatorvosi költségeket, s az egyesületi belső tartozásokat rendezzük, nem marad pénzünk arra, hogy a 2011. év hátralévő részét, illetve a 2012-es évet finanszírozni tudjuk. Így tényleges létszámstoppot rendeltünk el, most már csak a jelenleg még a várólistánkon szereplő kutyákat tudjuk fogadni, viszont utána képletesen szólva bedobjuk a törölközőt, s arra koncentrálunk, hogy legalább azokat a kutyákat örökbeadjuk valahogy, akikre legalább lehet egy pici érdeklődés, csak meg kell találni a formáját annak, hogy eljussunk a potenciális örökbefogadókhoz. Ezáltal a fix költségek ránk eső részét tudjuk talán csökkenteni, de ez is csak abban az esetben igaz, ha a felszabaduló helyeket más tevékenységi csoportok be tudják tölteni. Ha nem, akkor sajnos a csökkenő állatlétszám mellett sem csökkennek a fizetendő terheink.

Nem túl reménykeltő a helyzet, s sajnos azt is be kell tervezni, hogy a következő évben sem számíthatunk több adó 1%-os bevételre, hiszen a válság egyrészről amúgy is meglátszana az adó 1%-ok alakulásán, de nem segít az adórendszer változása sem. S nem tervezhetünk a nincsre, ezt mindannyiunknak be kell látni.

Álomkutya, de nem elég szép -
tényleg senki nem lát a külcsíny mögé?

Jelenleg 19 tartós védencünk van, ebből ketten (Elly és Csíbor) gazdijelöltesek (Elly tüzelés miatt az ivartalanítási beavatkozásra vár, Csíbornak még chipet és oltásokat kell kapnia, ő az ivartalanításon már túl van). A 19 kutyából 14 él a tárnoki kennelsoron (vagyis egy még nem érkezett meg, de hamarosan ő is Tárnokon lesz - a görög import Hercules). Az idősebb kutyáink speciális tápot, állatorvosi kontrollt igényelnek. Nem túl reménykeltő a helyzet, tudjuk. Az esélyteleneknek akartunk segíteni, de esélytelenné váltunk arra, hogy ezt ténylegesen működtetni tudjuk. Azokért viszont, akik a gondozásunkban vannak: felelünk. Őket nem fenyegetheti veszély, a számukra szükséges ellátást biztosítanunk kell, akármi is történik. S reménykedés mellett is mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy közülük minél többen gazdára találhassanak.

Más kérdés, hogy kinek kell Orik bácsi, a rozoga veterán vagy Vili, a megérinthetetlen? Ki nyújt szerető otthont Zoénak, aki 2007. óta nem kell senkinek vagy Floki bácsi, aki bár agilis és aktív, teljesen egészséges is, de idős, s más kutyákkal való viszonya sajnos nem tekinthető rózsásnak. Ott van Mimóza, aki nem szokta az emberi érintést, de türelmet, időt senki nem áldoz rá, hiszen könnyedén találhat bárki olyan kutyát, akiért nem kell küzdeni, mert jól szocializált, egészséges, csak épp otthona nincs.

Hát, így állunk. Lehet minket felelőtlennek nevezni, azzal nem leszünk előrébb. Terveztünk valahogy, de a tervek, lehetőségek felborultak. A korábban finanszírozható modell megszűnt, most már a túlélésért küzdünk, hogy az a közel húsz kutya nem szenvedjen hátrányt semmiben.

Tudjuk, hogy sokan kérnek, hiszen hasonló helyzetben van mindenki mostanában. Nem csak az állatvédelemben, általánosságban igaz ez a civil szervezetekre, de a háztartásokra is. Mi sem tehetünk mást. Aki megengedheti magának, hogy akár csak 500 Ft-ról lemondjon az alap tevékenységi csoport javára, kérjük tegye meg: Futrinka Egyesület K&H Bank 10404089-49575251-57561000 - a megjegyzés rovatban fel kell tüntetni, hogy ALAP.

Ha valaki nem tud pénzügyileg segíteni, nekünk az is sokat jelent, ha egy-egy kutyánk ideiglenes befogadóhoz kerülhet vagy ha valahonnan, a föld alól is, de előkerül egy elkötelezett gazda, aki pont őket akarja, így minden hirdető, interneten hirdetést megosztót vagy a településén legális helyekre papíralapú plakátot kihelyezőt nagy tisztelettel fogadunk. Jelentkezni, egyeztetni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet, kérésre nyomtatott plakátot postai úton tudunk küldeni.

----------------------

2011. szeptember 14.

Szeretném megköszönni azt a támogatást, amit a beírás hatására az alap tevékenységi csoport esélytelenjeinek nyújtottatok, és egyben mindenkit megnyugtatok, hogy a befolyó összegek láttán nem "gurul el a gyógyszerünk", tudatában vagyunk annak, hogy most a már gondozásunkban lévő kutyákra kell koncentrálnunk, számukra kell a biztonságos ellátáshoz szükséges pénzügyi és egyéb feltételeket biztosítani.

A blogbejegyzés megírása óta 281.179 Ft érkezett a számlánkra, így a belső tartozás egy része rendezésre kerülhetett, köszönjük!

Kiemelt támogatóként szeretném kiemelni Sz. Katalint, akitől a beérkezett adomány több, mint 50%-a érkezett. Köszönjük szépen, hogy mellettünk van, hogy segít!

A további támogatók, akiknek szintén szeretnénk megköszönni és ha igényt tartanak rá, a készlet erejéig adnánk a támogatói "szőranyás" trikóból is, csak küldjék el a méretet + a postai címet az info@futrinkautca.hu e-mail címre, ahová - nem az Egyesület pénzéből, hanem a saját pénzemből - postázni tudom.

Sz. Natália
H. Orsolya
T. Csilla
F. Dezső
Sz. B. Judit
Sz. Tamás Ferenc
B. Péter
K. Éva
M. Melinda
E. Csilla
H. Dorottya
B. Iván és neje
S-H. G.
L. Ágnes
K. Gyöngyi Lívia
G. Vera Irma
Á. Judit
L. Györgyné

Köszönjük!

További jóhír, hogy a várólistánkról három kutya sorsa megoldódott, így velük már nem kell számolnunk. Különösen nagy öröm, hogy Hercules, a görög "import" rotweiler is gazdára talált.

2011. szeptember 22.

Csíbor, Héma és Rabbit gazdára találtak, ezen a héten Elly is elköltözik a gondozásunkból. Ha nem is rohamléptekkel, de az alap tevékenységi csoport védenceinek száma csökken. Ez persze automatikusan nem megoldás minden problémára, hiszen a tárnoki kennelsorra, ha nem érkezik más tevékenységi csoporttól kutya, akkor az arányok nem nagyon javulnak, de az egyéb, kapcsolódó kiadások csökkenése mindenképpen jó eredmény.

Az elmúlt időszakban további 39.000 Ft támogatás érkezett, amelyet szintén nagyon köszönünk!

Az adományozók:

M. Melinda
H. Veronika
U. Anna
A-T. László és Emese
Fné Sz. Zsuzsanna
T. Anita

Találmányok gazdára várnak

Nem, nem egy Rubik-kockát szeretnénk szerető otthonba helyezni, bár azt valószínűleg könnyebb lenne, s ha mégsem, biztosan nem kellene a lelkével foglalkoznunk, valahol elporosodhatna egy polcon. A kutyák mentése nem ilyen egyszerű, számukra meg kell találnunk a tökéletes otthont, egy szerető családot. Létszámstop van, mégis érkeznek új kutyák. Nem kell ahhoz hosszasan böngésznünk a gyepmesteri telepek hirdetéseit, mérlegelni, hogy melyik kutya jöhessen, mert ez az időszak a "találmányokról" szólt, vagyis egy-egy tagunk, sokat segítő önkéntesünk keresett meg minket, hogy egy kutyára bukkant, segítsünk.

Igyekszünk. De most már tényleg elértünk a befogadóképességünk utolsó utáni határára. Ha nem hozzuk meg a totális teltház esetén alkalmazandó szabályt, nem leszünk képesek ellátni a mostani védenceinket, kifizetni a panzió számlát, az állatorvosi költségeket, az élelmezést, a fuvarokat és minden egyebet. Ha őszinte akarok lenni, már most sem vagyunk rá képesek és valami miatt az Egyesület élete az utóbbi időszakban annyira a fajtamentések irányába tolódott, hogy az egyszerű, esélytelen keverékeinknek alig-alig akad lelkes támogatója, vagy legalább rajongója, aki nyomon követi egy-egy hozzánk kerülő kutya sorsát. Ezt persze nem áruljuk el a kutyáknak, nekik bőven elég boldogság, hogy élnek, foglalkozunk velük és megteremtjük annak a lehetőségét, hogy egyszer nekik is legyen saját otthonuk.

Hiszti vége, jöhet a reklám. Három, a közelmúltban érkezett talált kutyánk van, akiknek jó lenne mielőbb szerető családot találni. Ebben kérünk segítséget, de természetesen bármelyik kutyánk hirdethető, sőt: mindegyiküket hirdetni kellene.

Pribék egy ipari területre kóborolt be sebekkel tele, kimerülten, soványan. Ott nem maradhatott, s nekünk akkor hiába szólt Judit, az egyik nagyon lelkes segítőnk, egy oltatlan kutyát biztonsággal elhelyezni nem tudtunk, így Pribék az Illatos útra került. A kötelező karanténidejét követően azonban kihoztuk őt, hogy ne fenyegesse az altatás réme az Illatoson uralkodó folyamatos teltház miatt. Pribék egy két év körüli, robosztus, talán rottweiler ősökkel is rendelkező keverék kan, aki alapfokon képzett, tud ülni, feküdni, pacsit adni, pórázon sétálni és kenneltiszta. Szuka kutyákkal ismerkedés után korrekten viselkedik, a kanokkal valószínűleg kekeckedne. Oltva, chipezve, parazitamentesítve, ivartalanítását követően fogadható örökbe, akár kertes házba is, ha tudnak számára meleg kuckót biztosítani a hidegebb napokra.

Edna egy tíz hónap körüli, közepes termetű, törékeny testalkatú szuka kutya, aki kezdetben kicsit félénk volt, ami talán érthető is: a kóborlása során biztos nem csak kedves emberekkel hozta össze a sorsa, de mostanra már tökéletesen feloldódott: egy játékos bohóc. Imád futkározni, de még jobban bújni, bújni és bújni. Őt az egyik vezetőségi tagunk útjába sodorta az élet, így lett futrinkás. Ideiglenes befogadó hiányában ő is csak tárnoki bérelt kennelsorunkon nyerhetett elhelyezést, de jó lenne mielőbb családban tudni. Edna egy játékos, agresszió mentes, igazi családi kutyának való jószág, akinek még sokat kell tanulnia, de lelkesen és gyorsan elsajátít mindent, annyira az emberek kedvében szeretne járni. Egyszerűen nem lehet nem beleszeretni a kajla füleibe, a fehér mintás orrába, az állandó mosolyába. Oltva, chipezve, ivartalanítva, parazitamentesítve fogadható örökbe.

Leny a legfiatalabb találmány. Őt az egyik ideiglenes befogadónk, sétáltatónk, aktív - jellemzően német dogok körül sertepertélő - segítőnk, Orsi lelte a saját házuk előtt. Leny még csak 4-5 hónapos, így az ivartalanítását várhatóan az örökbefogadó családnak kell majd vállalnia 8-12 hónapos kora között. Mi az oltási programját elkezdtük, parazitamentesített, chipezett. Más kutyákkal rendkívül játékos, a macskákat sem bántja, bár néha megkergeti. Jelenleg benti kutya, szívesen meg is őrizné a bejárás lehetőségét még akkor is, ha esetleg kertes házba fogadnák örökbe. Leny kiegyensúlyozott, jó humorú, s felnőtt korában sem lesz hatalmas: várhatóan közepes termetűre nő majd.

Mindannyiukról az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet érdeklődni. Csak tessék, csak tessék!

Hercules, a görög import

Az egész egy nyaralásnak indult. Egyik segítőnk jól megérdemelt görögországi útján sem tette azonban félre a szívét. Nem legyintett, mint sokan, hanem a pihenésre szánt idejét átszervezve megteremtette a lehetőséget, hogy ez a kutya éljen.

Hercules szeptember első napjaiban érkezik majd, addigra szeretnénk, ha lenne számára vagy szerető otthon, ahol már tűkön ülve várják vagy legalább egy ideiglenes befogadó, hogy ne kelljen kennelbe kerülnie.

Igen, tudjuk, hogy kis hazánkban is van bőven mentendő kutya. De ő ott volt és bajban volt. Mi sem tudtunk volna szó nélkül elmenni mellette, s a kutyák határok nélkül kutyák. Szóval Hercules keresi új otthonát. Görög gyökerekkel.

Akkor Hercules története Orsi, a megtaláló tollából: "Ahogy telefonon is beszéltük júniusban, mikor Görögországban nyaraltunk találtunk egy kutyát, pontosabban Ő talált meg minket. Annál a háznál volt, amit kibéreltünk, feltehetőleg ott tették ki, mert az istennek nem mozdult volna el onnan. Csont sovány volt és láthatólag nagyon beteg. Etettük és felvettük a kapcsolatot az ottani állatmenhellyel, akik nem tudták befogadni, viszont sikerült kerítenünk egy állatszerető nőt, aki elvállalta, hogy kicsit több, mint két hónapig ideiglenesen tartja, eteti, szeretgeti, és ami a legfontosabb, beadja neki a gyógyszert, amire szüksége van, mert mint kiderült egy élősködő volt benne, lysmenia a neve a betegségnek, amire van ma már gyógyszer, egy hónapos intenzív gyógyszerezés és még 11 hónapig egy szinten tartó gyógyszer naponta, és ezt követően hosszú, boldog életet élhet a kutyus (az elkövetkező hónapokban még kell neki ez a napi szintentartó gyógyszer, de azt mi adjuk vele együtt, tehát a befogadónak nem kerül költségébe).
Az egy hónapos intenzív gyógyszert megkapta, és azóta kapja a szintentartó gyógyszert. Már szépen erősödik, hízik. Csak kellene neki egy jó gazdi, aki szereti, mert szegényke rengeteget szenvedett és nélkülözött már. Mivel Görögországban állatmenhelyre nem tud menni, mert ráadásul ott úgy működik az állatmenhely, hogy ha baja van, meggyógyítják, aztán újra kicsapják az utcára, ezért szeptember első hetében elhozzuk onnan és keresünk neki gazdát.
Kan rotweiler, vagy rotweiler keverék, amikor találtuk, akkor volt 30 kg, de akkor nagyon vékony volt, azóta azért erősödött, felszedett. Ivartalanított, chippezett, útlevele van (ezeket már mi csináltattuk), azért is, hogy haza tudjuk hozni. Nagyon kedves, barátkozós, egyáltalán nem durva vagy vad. Kézjelre ül és fekszik és láthatólag valaha bejárása lehetett házba is, mert többször jelzett esténként hogy bejönne a házba.
A korát nehéz megállapítani, fiatal felnőtt lehet 5 év körül max.
Herculesnek mi neveztük el, hogy erős legyen és meg tudjon gyógyulni. :)"

Ha valaki vállalkozna Hercules örökbefogadására vagy ideiglenes befogadója lenne, jelentkezzen az info@futrinkautca.hu e-mail címen.

A döntés megkönnyítéséhez érdemes elolvasni, hogy mi is az a betegség, ami a leírásban említésre kerül ----> LEISHMANIOSIS

Anyád helyett szőranyád!

Az érthetetlen cím csak a kiváncsiságot volt hivatott felkelteni, reméljük, hogy sikeresen, mert nagyon-nagyon kellene egy kis figyelem. De hogy mégis miért "szőranyázunk" itt össze-vissza?

Kezdjük azzal, hogy mi is ez a "szőranya" dolog. Volt idő, amikor a pszichológiában elfogadott tény volt, hogy a gyermek azért kötődik az édesanyjához, mert az kielégíti fiziológiai szükségleteit, eteti, tisztába teszi. Harlow majomkísérleteivel ezt igyekezett megcáfolni.

A kísérlet során majomcsecsemőket elválasztottak az édesanyjuktól és két "műanyával" kezdtek neki a nevelésüknek. Volt egy dróthálóból és egy szőrrel bevont. A drótanya etette a kismajmot, aki ennek ellenére is a szőranyán töltötte az ideje nagy részét, csak az adott számára biztonságot, hogy a szőranyába kapaszkodhatott.

Aztán jött egy vers Merchet Rétától, aki újszerű formába rendezte a Harlow-féle kísérletet és a szintén a biológiából ismert bevésődést:

DALSZÖVEG PÉTERFY BORINAK

Életlen vagyok, mikor előhívsz,
de rejtekemből csak te szólíts
ki. Nevemet formáld arcodra,
mintha a perc nem rólad szólna.
Szembogarad egy lélek-piercing,
tudod, működik az imprinting,
és én megyek utánad, ha hagyod,
s így szőranyád nem én vagyok.

Valahol itt kezdődött el, hogy jó lenne ebből egy póló vagy valami, ami utal erre, hogy fontos az, hogy legyen kibe kapaszkodnunk, hogy követhessünk valakit, hogy legyen közegünk, amelyben magunkat elhelyezhetjük. Így született meg Vitéz Petra grafikusunk segítségével a "szőranya trikó" gondolata, amelyet meg is valósítottunk - mindössze 40 példányban. Közvetlen kapcsolata nincs az esélytelen keverékekkel, de mindenkinek, aki legalább 3.000 Ft-tal támogatja az alap tevékenységi csoport védenceit, a készlet erejéig adunk belőle egyet.

Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú számlán várjuk, a megjegyzés rovatban fel kell tüntetni, hogy ALAP "SZ".

Az átvétel módjáról a licitfutrinka@gmail.com e-mail címen lehet egyeztetni, ha valaki az ajándékát postán kéri, akkor kérjük, hogy 420 Ft-ot számoljon hozzá postaköltségként.

S hogy mire költenénk a bevételt? Természetesen a gondozásunkban lévő esélytelenjeinkre. Minden hónapban közel 150.000 Ft-ba kerül a lakhatásuk (panziós díj + munkabér rájuk eső része), viszonylag magas az állatorvosi költségük, hiszen egy jelentős részük idős, beteg, kezelésre szorul, emiatt sajnos tetemes állatorvosi tartozást halmoztunk fel, amelyet szeretnénk megkezdeni törleszteni (jelenleg 780.000 Ft tartozásunk van az állatkórház felé!). Emellett létszámstop van, kicsit rugalmasan értelmezve ugyan, de mi közvetlenül nem mentünk most sehonnan kutyát, azokat viszont igyekszünk elhelyezni, akik közvetlenül, elkerülhetetlenül az utunkba kerülnek, így jöhetett az egyik segítőnk munkahelyére besétált nagytestű keverék kan, Pribék, illetve Edna, aki egy vezetőségi tagunkat kereste fel, vagy esetlegesen Hercules, a görög import roti kan. Ők is már bőven a lehetőségeinken túl vannak, de aki talált már rászoruló kutyát, tudja, hogy milyen érzés. Mi pedig csapatként igyekszünk ilyenkor is helytállni, de a cél az, hogy az alap tevékenységi csoport védenceinek számát 10-12 kutya körülire szorítsuk le. Ehhez a plakátolás, hirdetés elengedhetetlen - ha kedvet érzel, jelentkezz az info@futrinkautca.hu e-mail címen.

Majdnem német juhász...

Egyesületünk gondozásában több, "majdnem német juhász" is található, egyiküket sem könnyű sajnos örökbeadni, mert egyrészről aki német juhászt szeretne, az jó eséllyel talál fajtatisztát is vagy a fajtamentésnél vagy valamelyik menhelyen, másrészről kevés "érdektelenebb" kutya van, mint egy német juhász keverék. Ők a tipikus tucatkutyák, akikből ránézésre tizenkettő egy tucat, semmi extra, az ember nem csábul el, nem kezd el gondolkodni, hogy hogyan tudná beilleszteni az életébe, egyszerűen ők azok, akik mellett hajlamosak elmenni, mert "úgyis lesz gazdája"... A német juhász keverékek halmozottan hátrányos helyzetűek még akkor is, ha több bennünk a német juhászos elem, mint az egyéb.

Már ez is elég lenne ahhoz, hogy egy-egy ilyen kutya a gondozásunkba kerüljön. Mindig voltak majdnem német juhász védenceink, ez valószínűleg nem is fog változni, de mi még rátettünk egy lapáttal, hiszen... De inkább az eheti három alap tevékenységi csoportos védenc bemutatkozása beszéljen önmagáért. Mindegyik kutyánk oltva, chipezve, parazitamentesítve, ivartalanítva fogadható örökbe. Érdeklődni elsődlegesen az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet gazdikeresőinkről. Telefonos elérhetőségünk a nyári időszakban - munka miatt - elég esetleges.

Betta a tökéletes. Magunktól soha nem mentettük volna meg, mert azt hinné az ember, hogy egy ilyen jólelkű kutya eladja magát. Pedig nem, ne áltassuk magunkat, jólelkű kutyák tucatjait ölik le minden nap az ország különböző gyepmesteri telepein és magukat menhelynek nevező gyűjtőhelyein. Betta jött, mert egy másik kutyát elhoztunk attól a családtól, akiknél ő volt. És nem csak ő jött akkor, hanem a maximálisan antiszociális gyermeke, Laan is, aki mostanra már boldog, gazdis kutya. Bettán viszont senkinek nem akadt meg a szeme. Betta mindenkivel kedves, rendkívül ragaszkodó, könnyen barátságot kötő kutyahölgy. Más kutyákkal a viszonya kitűnő, bár kisebb testű kutyákkal az elején hajlamos dominánskodni, de nem bántja őket, csak megmutatja, hogy ki az úr a háznál. Rendkívül játékos, ha a másik kutyában van fogadókészség, Betta nem rontja el a játék örömét. Autóban szépen utazik, pórázon szépen sétál, abszolút embercentrikus, gyerekek mellé is bátran választható. Tökéletesen kenneltiszta. Talán még  a kora az, ami zavarba ejtő lehet, mert hat év körülire becsültük az életkorát, viszont még jópár boldog év előtte állhat, csak meg kell találnunk azt a családot, ahol értékelnék az ő jóságát. Betta esetlegesen szökésre hajlamos lehet, de nálunk soha nem próbálta. Viszont profin használná a kanapét. Lakáskutyának is ideális lehetne, ha valaki tenne egy próbát. Betta ideiglenes befogadót is keres.

Vadócot eleve nem is mi mentettük. Egy magánszemély állatvédő hozta ki az ózdi gyepmesteri telepről altatás elől. Vadóc ezt követően majdnem két évig egy panzióban várt, hogy valami történjen. Igazából nem nagyon volt lehetősége emberekkel találkozni, a megszokott dolgok történtek körülötte, nem is nagyon nyitott senki felé, nem volt rá szüksége. Mi láttuk őt, és azt is, hogy semerre nem halad az élete, így amikor a magánszemély állatvédő segítséget kért a mentett kutyái elhelyezésében, átvettük őt. Nem volt egyszerű Vadóc szívéhez az út, ugyanis teljesen elszokott az érintéstől, nem is viselte el igazán, s valószínűleg túl sok jó élménye nem csatolódott az emberhez eleve. Szép lassan, rendszeres sétákkal, foglalkozásokkal elértük, hogy Vadóc biztonsággal sétál pórázon, megérinthető azok számára, akik ismerik és nem félnek tőle, hatalmasat játszik Bettával és ragaszkodóbb, mint sok másik kutya, de csak egy kiválasztott réteget engedett magához igazán közel. Vadóc nem családi kutya, de szeretne egy családi házat egy hozzáértő gazdával, aki mellett sokat tanulhatna, akire felnézhetne. Ő nem akar a házban aludni, neki tökéletes a kert, de abban biztos, hogy oda idegen nem mehet be, Vadóc néhány nap beszokás után őrzi a területét. Előélete, odakapási-harapási kísérletei miatt csak rutinos, a felelősséggel tisztában levő gazda fogadhatja őt örökbe - oltva, chipezve, parazitamentesítve, ivartalanítva.

Orikról már írtunk korábban, ő a harmadik majdnem német juhászunk. Orik bácsi ezer éves és még egy, már túl sok aktivitást nem igényel az élettől, de sétálgatni szeret, viszont pihenni is. Hátsó fele már elég rozoga, erre időről időre gyógyszert szed. Emberekkel barátságos, de rozzantságából fakadóan a nagy macerákat már nem bírja, ha valami nem tetszik neki, odakaphat. Valószínűleg nem fog még ezer évig élni, élete nagyobbik felét már felélte. Talán csak hetei, hónapjai vannak hátra. Szeretnénk, ha erre az utolsó időszakra megadatna neki is, amit minden kutya megérdemel: egy szerető, nyugodt és békés család. Orik szívesen lenne süteményfőkostoló egy fiatalos és türelmes nagymama mellett, de békésen elsertepertélne egy fiatalabb pár mellett is. Orik előző ideiglenes befogadójánál lakásban élt, tökéletesen szobatiszta, a város zaját ismeri, pórázon szépen sétál. Ha valaki befogadná őt, az valószínűleg igazi csoda lenne. Hátha megtörténik, nem igaz?