Nem vagyunk kutyakölcsönző!

A megmenekülés = esély!

A mai világban kutyát örökbefogadni komoly döntés, de legalább ekkora felelősség örökbe adni is. Vannak olyan telepek, ahol mérlegelésnek helye nincs, aki előbb érkezik, s kifizeti a kiváltás díját, az viszi a kutyát, ha alkalmas a kutya tartására, ha nem, vannak olyan szervezetek, ahol elég odasétálni, kitölteni egy örökbefogadási szerződést, aztán elvinni a kutyát, többé nincs kapcsolat, de vannak az olyanok is, mint mi, akik igenis szeretnék tudni, hogy hová kerül a kutya, akik igenis akarnak róla a későbbiekben is híreket hallani, akik nem szabadulni akarnak a védenceinktől, hanem körültekintő módon, ellenőrzötten örökbeadni.

Ebből fakadóan:
- nem adunk örökbe kinti tartásra kutyát (a kerti tartás a mi megközelítésünkben amellett, hogy nem több, mint amit mi is tudunk biztosítani, csak kevésbé biztonságos, a falkán kívüli létet jelenti, illetve nem szolgálja a kutya valós igényeit),
- csak előzetes egyeztetést, majd személyes, helyszíni ellenőrzést követően adunk örökbe kutyát (nem lehet elvinni, minden esetben mi megyünk a végső örökbeadást intézni, de ezt is előzetes egyeztetést követően, amikor elviekben meggyőződtünk a megfelelő tartási körülményekről, csak a gyakorlati oldalra való rátekintés a cél),
- minden esetben örökbefogadási szerződéssel, az oltási könyv átadásával adunk örökbe kutyát (minden kutyánk chipezett, veszettség és kombinált oltással oltott, parazitamentesített, ivartalanított, a fiatal egyedek esetében az ivartalanítási kötelezettség előírásra kerül),
- nem adunk örökbe "falkatartásra" kutyát, nem hiszünk abban, hogy nyolcadik-kilencedik-tizedik kutyaként egy-egy védencünk valóban boldog lehet, illetve nagyon kevesen vannak, akik ennél a létszámnál még tényleg egyedi igény szinten is ott tudnak lenni a kutyák mögött, de ők jellemzően nem is örökbefogadnak, hanem "náluk ragadnak" mentett kutyák,
- idős embernek nem adunk örökbe fiatal kutyát, illetve idős ember kizárólag úgy fogadhat örökbe, ha az örökbefogadás feltételeit fiatalabb hozzátartozója magára nézve is kötelezőnek ismeri el, tehát van, aki tudottan vállalja, hogyha bármi történik az idős emberrel, akkor a kutya gondozását biztosítja.

A kutyák hamar megszokják a jót

Az előzetes szűrés során egyeztetünk az állat elhelyezéséről, arról, hogy van-e másik kutya vagy egyéb jószág, hogy mennyit lenne egyedül az adott egyed, hogy vannak-e gyerekek a családban, hogy van-e idős ember, hogy nyaralás esetén el tudják-e helyezni a kutyát, nagyjából kitérünk mindenre, ami fontos lehet, illetve amiről úgy gondoljuk, hogy az örökbefogadni tervezőnek át kell gondolnia, hiszen az elhatározás szintjén mindig minden idilli, de az első szőnyegen megejtett pisifolt, az első szétrágott papucs, az első megkapart ajtó, az első esőben bonyolított hajnali séta, az első nyaralás, amikor van egy "felesleges" kutya már a realitások síkjára rántják le az embert. Mi azt feltételezzük, hogy az emberek tudják, hogy a kutyák nem tárgyak, tudják, hogy a kutyáknak igényeik vannak, hogy a kutyákat nem csak tartani, hanem felelősen gondozni és szeretni is kell (nem is hisszük, hogy nem lehet őket szeretni, bármi történik is). Hisszük, hogyha az ember vállal valamit, s azt mondja, hogy "örökre", akkor azt úgy gondolja, s megküzd minden felbukkanó akadállyal, hiszen a társáért teszi, a választásáért.

Az esetek többségében ez így van, de sajnos rendre belefutunk abba, amikor a kényelmesebb megoldást választják a gazdik, s mivel mi minden védencünkre örök garanciát vállalunk, ráadásul eleve ki is kötjük, hogy probléma esetén nekünk kell szólni, a kutya nem továbbajándékozható, s nekünk adják őket vissza. Mi természetesen minden valaha volt védencünket visszafogadjuk, ez nem kérdés. Általában annyi időt kérünk, amíg ideiglenes befogadót találunk számukra, mert családból kennelbe nem lenne túl humánus dolog egy-egy kutyát kitenni, de ha nincs idő, akkor rövid határidővel is megoldjuk. Sokszor a leadó gazdi megértést, együttérzést várna tőlünk, de erre ne tőlünk számítson: mi, amikor egy hét, egy hónap, egy év után visszaad valaki egy kutyát, akit mi fogunk látni összetörve, akivel nekünk kell elhitetnünk majd, hogy nyugodtan bízhat az emberekben, akinek sok esetben mi pótoljuk az elmaradt oltásait újra, akit nekünk kell majd örökbeadnunk úgy, hogy a kutya már nem egyszer csalódni volt kénytelen bennünk, emberekben, annyit tudunk gondolni csupán, hogy mi nem vagyunk kutyakölcsönző...

Igyekszünk mindent és a legjobb tudásunk szerint szűrni az örökbeadásnál, de nem lehetünk mindenki helyett felelősen gondolkodó emberek! Ha valaki el tud képzelni az örökbefogadásnál olyan élethelyzetet, ahol felmenti magát, s megszabadul a kutyától, az ne is keressen meg minket, mert jobb a kutyának, ha olyanhoz kerül, aki mindenáron megoldást keres majd, s csak ha már minden, de tényleg minden kötél szakad, akkor kéri tőlünk a kutya visszavételét. Ha valaki meg tudja fogalmazni azt, hogy "de ha beteg lesz és nem tudom kifizetni az állatorvosi költségeket, visszaadom", vagy "ha gyerekek születik, már nem biztos, hogy azt akarom, hogy itt ugráljon a kanapén", vagy "ha elhagy a párom, s egyedül leszek, nem szeretném, ha egy állat állna az újabb partnerre találásom útjába", akkor felejtse el az állattartást, gondolkodjon növények gondozásában. Mi ezeket a "ha" eseteket nem tudjuk előre kiszűrni, mert magunkból indulunk ki, ha kell, kölcsönt veszünk fel, ha kell, bevonjuk a családunkat, barátainkat, ha kell, mi nem eszünk, de megoldjuk. S megoldjuk akkor is, amikor az, aki örökbefogadta, az, aki valójában a gazda, hirtelen nem érzi úgy, hogy neki kellene megoldania. Mi örökre gazdái maradunk ezeknek az árva lelkeknek.

Az örökbeadás felelősség, az örökbefogadás pedig felelős döntés kell, hogy legyen. Kutyát tartani NEM kötelező!

Szerencsére nem tucatszám kerülnek vissza a gondozásunkba egykor volt védenceink, de mindig akad, aki visszatér... Őket igyekszünk most ezen bejegyzés végén rendszerezetten bemutatni, hátha valaki úgy érzi majd, hogy ő nem csak ígérni tudná nekik az "örökrét", hanem biztosítani is. Jelentkezni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet.

Sting azért került vissza, mert felügyelet nélkül maradt a kertben, s az elhaladó kutyák látványa ingerelte őt, amikor pedig sikerült kijutnia, összetűzésbe is keveredett az utcán sétáló kutyákkal. Ez sem neki, sem a környéknek nem volt megfelelő elhelyezés, hiszen a saját biztonságán kívül másokét is veszélyeztette. Sting egy 2-3 éves német dog, aki az emberekkel kedves, barátságos, de szökésre erősen hajlamos. Jelenleg a kennelsorunk lakója, benti tartással ideiglenes befogadót is keres.

Hibrid nem megfelelő magaviselete miatt kellett, hogy elhagyja családját, s akkor még el is hittük, hogy ez lehetett a gond, de mostanra tudjuk, hogy nem biztos, hogy benne volt a hiba. Hibrid nem való gyerekek mellé, ez kiderült, mert a számára bizonytalan helyzetekre odakapással reagálhat, illetve van egy alap bizonytalansága az ismeretlen emberekkel kapcsolatban. A fiatal-felnőtt, kistermetű keverék kan jelenleg egy bentlakásos panzióban várakozik, de ideiglenes befogadót is keres.

Kerep az egyik rekorderünk a visszaadásban, s sajnos ezek a negatív megerősítések nincsenek az amúgy is bizonytalan kutyára jó hatással. Az egyik ok a szeparációs szorongás, de azt hiszem, hogy annak a kutyának, akit már ennyiszer elhagytak, nem kell megmagyaráznia, hogy miért csinálja... A másik pedig a férfiaktól való félelme, amit mi nem tapasztaltunk, viszont családi körülmények között rettegésig fajult. Kerep egy felnőtt, nagyobb termetű szálkás szőrű tacskó keverék szuka, aki jelenleg ideiglenes befogadónál él.

Labanc egy középkorú, fajtatiszta szálkás szőrű tacskó kan, akinek jól indult a gazdis élete, de aztán a gazdi úgy gondolta, hogy mégiscsak kényelmesebb, ha nap közben a kutya nem a házban, hanem a kertben várja, hiszen az neki is nagyobb szabadságot biztosít, sétáltatni sem feltétlenül szükséges, ha nincs kedve. Labanc viszont az ingerszegény környezetben, hiába az esti beengedés, unatkozott, így szórakoztatta magát: ásott, illetve átszökött a szomszédba. Ezt megakadályozandó a házban hagyás helyett előkerült a lánc, s itt már mi is... Labanc nem ezt érdemli, így most ideiglenes befogadónál várja, hogy valaki jelentkezzen az amúgy álom-álomkutyára.

Mokka már mestervizsgát tehetne elhagyottságból, a történetét már sokszor megírtuk, így itt már csak röviden foglalnánk össze a paksi menhelyről még kölyökként mentett kutya történetét. Első örökbefogadói költözés miatt adták vissza, a mostani gazda először gyermeke születésekor mondott volna le róla, de meggondolta magát, most pedig indokolás nélkül kérte, hogy vegyük őt vissza. A mostanra nyolc év körüli terrier keveréket eddig még sehol nem szerették annyira, hogy elfogadják olyannak, amilyen. Nem, nem problémamentes, de lakáskompatibilis, szobatiszta, az emberekkel soha nem volt baja, nálunk más kutyákkal is tökéletesen kijött. Nagy a mozgás- és foglalkozásigénye, s elég makacs, így hozzáértő, aktív életet élő gazdára lenne szüksége. 

Az egyik legfiatalabb visszaérkezőnk Parka. A nagyecsedi tacskócsalád egyik tagjaként került gazdához, de gyermek érkezése miatt nem maradhat. Ő még a mostani gazdánál van, de nagyon sürgősen kell egy új, legalább ideiglenes helyet találnunk számára. Parka kb. egy éves, kis-közepes termetű, tacskó ősökkel is rendelkező keverék szuka kutya, aki eddig kertes házban, de benti tartással élt. Szerettük volna, ha életének rossz indulása után a tökéletes otthont találjuk meg számára, de nem sikerült. Másodikra sikerülnie kell!

Tupi, a veterán, tacskó ősökkel is rendelkező keverék szuka a gazdája balesete miatt érkezett vissza hozzánk, de a szívünket össze is törte, hiszen egy idősebb kutya számára már nagyon nehéz igazán jó családot találni, az emberek többsége fiatal kutyát szeretne. Tupi tökéletesen szobatiszta, barátságos, macska- és kutya kompatibilis, pórázképes, lakásban szépen viselkedik. S újra gazdára vár.

Adott egy gyönyörű, fiatal, fajtatiszta tacskó szuka, Jézi. Tudottan félős, nehezen oldódik, ezt nem rejtettük véka alá, s amikor ezt írjuk, nem túlzunk, hanem igyekszünk arra felkészíteni a potenciális örökbefogadót, amire számítania kell. Azt hittük, hogy sikerült, de hatalmasat tévedtünk: "Jézi nem érzi jól magát" indokkal néhány hónap gazdis élet után visszakerült a gondozásunkba. Az első pillanatban meg volt illetődve, de aztán hamar feloldódott, s most újra vár. Az igazira. Mert az első próbálkozása közel sem az igazit hozta el számára...

Mokka megint "megszívta" - sorstörés a gyakorlatban haladóknak

Te is elhagysz?

Mokka... Lassan már erőm sincs leírni a történetét, annyiszor megtettem, mert mindig okot adott rá az élet. Lassan be kell látnom, hogy vannak a szerencsés kutyák, s vannak azok, akiket valami miatt előszeretettel dobál az élet, akik soha nem találják meg azt, akiért érdemes élniük, aki tényleg jóban-rosszban a társuk és gazdájuk marad. Lassan be kell látnom, hogy Mokka mindig visszatér, akárhogy akarom, hogy ne így történjen. És most azt kellene leírnom, hogy miért is olyan rossz kutya Mokka, hogy nem kötődnek hozzá az emberek, hogy ő mindig tárggyá válik, akire egy idő után nincs szükség.

Mokka újra visszatér, s a hétvégéig meg kell oldanunk a családban történő elhelyezését. Nem, nem ringatjuk magunkat olyan álmokban, hogy egyből jelentkezik a tökéletes, végleges örökbefogadó, de egy ideiglenes befogadónak nagyon örülnénk. Mokka természetesen az a kutya, akiért az átmeneti elhelyezést biztosító számára fizetnénk is (átlagosan napi 800 Ft körüli összegre jön ki, amit adni tudunk, de bejelentett módon), illetve az élelmezéséhez szükséges tápot, egyéb dolgait biztosítanánk. Ha valaki a bejegyzés alapján vállalná őt, kérjük, hogy jelentkezzen egy MOKKA tárgyú e-mailben az info@futrinkautca.hu e-mail címen.

Mokka története 2006-ban kezdődött, akkor született ugyanis, így most a nyolcadik évét tapossa. A paksi menhelyről mentettük őt egy másik kölyök kutyával, esélyt adva számára a biztonságos élethez. Beoltattuk, chipeztettük, ideiglenes befogadónál helyeztük el, hogy ne szenvedjen semmiben hiányt, s el is jött érte a tökéletesnek tűnő család, gyerekekkel, szeretettel. A kezdeti időszak idillinek tűnt, Mokka szépen felnőtt a családnál, aztán jött az első hideg zuhany: azonnal vigyük el a már felnőtt kutyát, mert nem kell. Az átvételkor az is kiderült, hogy az amúgy elvben megtörtént ivartalanítás nem történt meg, így érkezését követően Mokkára várt ez a beavatkozás, illetve mivel senki nem vállalta őt be, a tárnoki kennelsorra került. Ez majdnem felőrölte az idegeit: a családban nevelkedett kutya a kennelt egyáltalán nem viselte el, folyamatosan ugatott, futkosott a falakon, nem pihent egy percre sem, így nagyon sokat veszített a súlyából is.

Hosszas keresés után sikerült számára egy ideiglenes befogadót találni, akiből aztán a végleges, második gazdája lett. A kapcsolatuk nem volt zökkenőmentes, a gazda többször jelezte, hogy visszaadja, hol azért, mert Mokka pórázon nem viselkedett szépen más kutyákkal, adott esetben emberekkel szemben sem (csipkedett), hol más okból, legutóbb pedig a családba érkező gyermek miatt kellett volna eljönnie, de ezek valahogy mindig elültek, s Mokka maradt. Most viszont nincs tovább, ennyi volt, el kell hozni, s erre már csak napjaink vannak. Nem szeretnénk őt a kennelsorra vinni, mert az egészen biztosan az utolsó reményét is eloszlatná ennek a kutyának, hiszen 2011. óta családban él, nem valószínű, hogy az új évre vonatkozó tervei között szerepelt, hogy újra találkozzon velünk...

Kérünk mindenkit, hogy vigye hírét ennek a kutyának, aki valami miatt nem tudja meglelni azt az embert, akinek ő meg tudna felelni úgy, ahogy van. Eddig mindig csak olyan emberekbe botlott, akik magukhoz illő kutyát kerestek, de valójában hozzájuk egyetlen kutya sem illet volna igazán... Utólag persze könnyű okosnak lenni.

Ha valaki - akár a fizetős megoldással is - de vállalná Mokkát, sürgősen jelentkezzen az info@futrinkautca.hu e-mail címen. Mokkát benti tartással helyeznénk el, sok-sok mozgatással, rutinos befogadóhoz. Köszönjük!