Sellőhöz méltó változások

Sellő a karcagi gyepmesteri telepről került hozzánk, mint többszörösen esélytelen kutya. Az előző gazdája annyira meg akart tőle szabadulni, hogy miután Sellő megszökött a gyepmesteri telepről, s vélelmezhetően hazament, másnap már újra a kapuhoz láncolva várakozott. Sellő hihetetlen jó természetű, nagyon könnyen kezelhető, szerethető, korosodó kutya, mostanra oltva, chipezve és ivartalanítva várja a számára tökéletes családot. Szerencséjére csak pár napot kellett a kennelsoron töltenie, utána ideiglenes befogadóhoz költözhetett. Az eltelt jópár hét alatt sok-sok változás történt Sellő viselkedésében, életében, így arra kértük a befogadót, hogy írja össze ezek közül a legfontosabbakat.

Sellő ideiglenes befogadójának, Marinának az összefoglalója mindent elmond erről a kutyáról. Ha ezután sem lesz rá egyetlen érdeklődő sem, akkor végképp nem értjük az embereket. Ha valaki viszont úgy érezné, hogy nem tud egy napot sem tovább létezni Sellő nélkül, írjon az info@futrinkautca.hu e-mail címre.

Ilyen volt, amikor érkezett: büdi.

Ilyen lett: megfürdettem – szerintem ez lehetett Sellőnek életében az első (két) fürdés. Nem szívesen mászik be, és fél a kádban, de szárítkozás után nagyon vidám és felszabadult, szaladgál és játszik, szóval azt hiszem, kezdi érteni, hogy a fürdés nem olyan szörnyű.

Ilyen volt: nagyon-nagyon kedves, emberért rajongó, szeretetteljes, kifejező.

Ilyen lett: szerencsére nincs változás. Akármilyen rosszkedvűen vagy feszülten jövök haza, tudom, hogy Sellőtől sok-sok puszi és tekergős simulás vár. Ha az asztalnál ülve dolgozom, néha odajön, hogy szorosan mellém üljön, a lábamhoz simuljon, megnyalintsa a kezemet. Azt a gesztust meg, ahogy az ölembe ejti a fejét és rebegteti az ősz pilláit, mintha a filmgyárban tanulta volna.

Ilyen volt: a mozgásmintája eléggé tenyeres-talpas.

Ilyen lett: nem változott. A nagy szeretésben az orral bökdösés néha elcsúszik, összekoppan a fejünk-arcunk. A pacsi sem egy finom lábikó-ajánlat, hanem egy erőteljes mancs előre, akár az arcomba, karmokkal, ami azért tud fájni…Kérdőjel, hogy mondjuk kisgyerekes családban Sellő érezné-e, hogy finomítania kell a mozdulatain, hogy ne sérüljön meg egy kisebb ember.

Ilyen volt: katasztrófa volt, ahogy kirontott előttem minden ajtón.

Ilyen lett: az első dolog, amit eldöntöttem, hogy megtanítok neki: ajtószabály. Azóta is tartjuk, gyakoroljuk: Sellő ajtónyitáskor megáll, én lépek ki elsőnek, ő csak hívásra jöhet utánam.

Ilyen volt: szeparációs szorongó?

Ilyen lett: amikor először elmentem itthonról, hallottam, hogy kaparja az ajtót és felugrál a kilincsre. Alkalmaztam a jól bevált falkavezéres hazajövés / otthonról elmenés szabályokat: hazajövés után öt percig semmi kontaktus a kutyával – ami nem könnyű az örömtől majd széteső Sellővel –, csak később kezdeményezem én a simit, örülést. Otthonról is hasonlóan, felhajtás nélkül megyek el, az utolsó percekben nem foglalkozva Sellővel. Tökéletesen megszokta és érti a rendet; reggel jó látni, ahogy nyugisan a helyére ballag pihenni, miközben készülődöm.

Ilyen volt: megugatta, vadászni próbálta Tekla cicát.

Ilyen lett: megértette, hogy a cica tabu.

Ilyen volt: vidéki csajszi.

Ilyen lett: Sellőnek nem okoz gondot a XIII. kerület sűrűjében lakni. Nem zavarják az autók, teherautók, motorok, bringások, futók, lovasok, a gyerekek és a babakocsik. Simán utazik liftben és lépcsőzik, igaz, a függőfolyosón bizonytalan, inkább a falhoz húzódva közlekedik. Utaztunk már 1-es és 4/6-os villamoson. Az utcán csak a görkorisok zavarják.

Ilyen volt: kijön minden kutyával.

Ilyen lett: nagy vonalakban igen, bár ha egy kisebb kutya agresszióval közelít hozzá, annak visszaszól, plusz volt egy darab összezördülése egy nála nagyobb kutyával. A túl hevesen játszó vagy udvarló kanokat kifarolással és néma állkapocs-csattogtatással küldi el, ami szerintem korrekt.

Ilyen volt: ágyban alvó kutya?

Ilyen lett: az első nálam töltött éjszaka Sellő meglepett azzal, hogy betört a hálóba és megpróbált kimenteni engem a paplan alól. Azóta tisztáztuk, hogy nálam különalvás van, így Sellő éjszaka a cicával van egy térben, én pedig a hálóban alszom.

Ilyen volt: kajakunyeráló.

Ilyen lett: kunyerál, de nem kap, mert kőszívű vagyok. Viszont így jobban tiszteletben tartja, amikor eszem, nem nyomul bele a tányéromba.

Ilyen volt: csendes és szobatiszta.

Ilyen lett: szerencsém van, nincs változás. Néha túláradó örömében vakkant egyet-egyet, de nem dumál fölöslegesen. Ha szokatlan időpontban kell kimennie, okosan, finoman jelzi: leül a bejárati ajtó elé, és ha nem veszem észre azonnal, addig-addig rója a kis köröket és pillantgat az ajtóra és rám, amíg észbekapok.

Ilyen volt: állítólag szökőművész.

Ilyen lett: eddig kétszer próbáltam szabadtéren pórázról elengedni, az eredmény bizony nem volt jó. Sellő mintha teljes személyiségváltozáson ment volna át az elengedés pillanatában: meglódult és ész nélkül futott, mintha menekült volna, vagy óriási sebességgel keresett volna valamit, talán ennivalót. Egész más lett a tartása, a lendülete, az arckifejezése. És abszolút nem hatott rá, hogy hívtam, inkább mintha menekült volna tőlem. Hogy valaki üldözte-e régen, vagy kajáért kellett kajtatnia, nem tudom, de még nyilván sok idő és behívás gyakorlás kell, amíg biztonságosan el tudom engedni a szabadban. (Zárt kutyafuttatón nem történik ugyanez, ott figyel is rám, követ is, és hívásra odajön.)

Ilyen volt: mindent felporszívóz az utcán, amit ehetőnek vél.

Ilyen lett: dolgozom rajta, hogy ne tegye…

Ilyen volt: klasszikus „nem volt vele foglalkozva” kutya

Ilyen lett: Mivel Sellő nagyon-nagyon-nagyon szereti a pocakját, gondoltam, kipróbáljuk a klikkert. Elkezdtük, Sellő nagyon ügyes és fogékony. Az izgő-mozgó természete jól fog jönni egy csomó trükkhöz és ügyességi gyakorlathoz, de azt is látom, hogy a maradj, távolodom/távolodj típusú feladatok lesznek számára a nehezebbek. És nekem is kitartónak kell lennem.

Ilyen volt: fogkrém, kutyának?

Ilyen lett: az esti lefekvés rituálénk: Sellő jön velem a fürdőszobába, és a mosdó alól figyeli, ahogy arcot és fogat mosok. A fogmosást addig-addig néztekíváncsian, amíg egyszer vettem az ujjamra egy pici fogkrémet, és felkentem az ínyére. Vártam, hátha rájön, hogy a fogkrém nem kaja, nem érdemes reménykednie. Sellő picit fintorgott, de nem köpte ki, és azóta is minden este jön, kéri a fogkrémjét…