|
Altatásra várva? Ki tudna ezeknek a szemeknek ellenállni? Mi nem tudtunk. Ő Rhea. |
Az elmúlt hónapban - mint ahogy hírt is adtunk - több tucat új, esélytelen keverék kutyával lettünk gazdagabbak. Ahogy írtuk: a korábbi létszámstop eredményeként még azok a kutyák sem kaphattak figyelmet, támogatást, akik régóta a gondozásunkban vannak és várhatóan még ott is lesznek egy jó darabig, így döntést kellett hozni, hogy merre indulunk tovább. Mi a hitünk mellett tettük le a voksot, a hit mellett, amely szerint nem csak minket párunkat érdekelnek az esélytelen keverékek, hogy vannak még mások is, akik örömmel segítenek egy-egy halálra ítélt kutyán - a mi mentési módszereink mellett. A "könnyen" mentett tucatokból ugyanis még mindig bőven tudunk kínálni, hiszen a legtöbbjük továbbra is gazdára vár.
A leginkább altatás elől, gyepmesteri telepekről begyűjtött kutyáink mindegyike kapott veszettség és kombinált oltást, ez utóbbit ismételtük is, hogy biztos legyen a védettsége mindannyiuknak, egyedi azonosító chipet, féreghajtót, bolha- és kullancs elleni kezelést, akinek szüksége volt rá átesett egy kozmetikán, mindenkinél elvégeztettük az ivartalanítási műtétet és még volt számtalan állatorvosi beavatkozás és vizsgálat az amputáción át a daganatok miatti emlősor eltávolításon keresztül a szemvizsgálatokig. A miskolci gyepmesteri telepről mentett kutyacsalád esetében egy nagy létszámú kutyacsaládnál kell egy intenzívebb parazitamentesítési és oltási programot lebonyolítanunk, emellett ők prémium kölyök tápot esznek, amit szintén elő kell teremtenünk. A kutyáink - nagyon kevés kivételtől eltekintve - a bérelt kennelsorunkon vagy másik kutyapanzióban élnek, a bérleti díjat szintén fizetni kell. Nem kicsi összeg tehát, amit egy-egy megmentett kutyára azután kell ráfordítanunk, miután gondozásba vesszük. Ehhez kérnénk a segítséget, hiszen ha a számláinkat nem tudjuk fizetni az nem csak azt jelenti, hogy eladósodva tényleg a tevékenység befejezése marad az egyetlen út, hanem azt is, hogy nem tudunk több rászorulón segíteni... Mi pedig szeretnénk, így kérjük, hogy segítsetek!
Havi rendszerességgel utalt kis összeg is óriási segítség, amellett, hogy a "sok kicsi sokra megy" elvén összejön egy-egy beavatkozás, egyéb költség fedezete, tervezhetőbbé is teszi a jövőt. Nagyon sokat számít és minden forintot védenceinkre fordítunk.
A támogatásokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú bankszámlán tudunk fogadni, a megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni, hogy ALAP, így az alap tevékenységi csoport védenceire fordíthatjuk a támogatást.
Nagy szükségünk van száraztápra és konzervekre, illetve bolha- és kullancs elleni szerekre, féreghajtóra, nyakörvekre és pórázokra, ágyneműhuzatokra és plédekre, valamint a kennelek fertőtlenítéséhez nagy mennyiségben hypóra és súrolókefékre, gumikesztyűre. Örömmel fogadunk megmaradt, de még nem lejárt humán gyógyszereket is, mint pld. Augmentint, Bolus Adstringenst, illetve vitaminokat, roboráló szereket is.
Emellett
várjuk ideiglenes befogadók jelentkezését, akik átmenetileg egy-egy kutyánkat gondoznának, tanítgatnának, hiszen tapasztalati tény, hogy egy kevésbé tetszetős külsejű kutyát is könnyebb örökbeadni, ha biztosan tudjuk, hogy hogyan viselkedik lakásban, hogyan viseli a város zaját vagy bármi egyebet, amely egy kutyával való együttélés során fontos lehet. Meglepő, de még mindig tartja magát az a vélekedés, hogy csak a kölyök kutyát lehet bármire megtanítani, a felnőtteket nem, emiatt sokan még mindig idegenkednek a felnőtt, akár idősebb kutyák örökbefogadásától, ez pedig leginkább a szaporítók malmára hajtja a vizet, hiszen ha már kölyök, akkor legyen egy "valamilyen" ötezerért, mint egy ismeretlen előéletű akármilyen a menhelyről.
Pedig kölyök kutyák nálunk is vannak, mindannyian megkezdték az oltási programjukat, melyet majd a leendő gazdának kell folytatnia, illetve vállalnia kell azt is, hogy 8-10 hónapos koruk körül biztosítja az ivartalanításukat, hiszen - a felelős állatvédelmi szempontból - csak ivartalanítási kötelezettséggel adunk örökbe.
Kida az oroszlányi gyepmesteri telepről került hozzánk beagle keverék mamájával, Tollal együtt. Altatás várt volna rájuk, mivel a nyári időszakban az örökbefogadási hajlandóság, kedv nagyon alacsony, viszont a gyepmesteri telepeken a helyhiány miatt, illetve sok helyen a jogszabály adta lehetőségek bázisán már a 15. napon altatnak. Tündéri, játékos, eleven, kiegyensúlyozott, négy hónap körüli kutyalány, aki közepes méretűre nő majd.
A G-alom összesen kilenc tagból áll, anyukájuk, Terka egy bajor hegyi véreb (keverék?) szuka, az apuka vagy még inkább apukák személye ismeretlen. A csapat meglehetősen heterogén a méreteket tekintve, de szerencsére az anyuka mindegyikben visszaköszön. Van közöttük olyan, aki vizsla méretű lesz és van olyan is, aki kicsit talán nagyobb, erőteljesebb. De persze ez még a jövő zenéje. A babák öt hetesek múltak, háromszor féreghajtottak, chipezettek és az első oltásukat megkapták.
Persze nem csak kölyök kutyákat mentünk, sőt: valójában kölyök kutyákat nem is nagyon mentünk, de mégis szinte mindig vannak a gondozásunkban. Sok nagyon fiatal, tíz hónap - egy év körüli keverék kutyánk is van, itt gyakorlatilag színben, mintázatban és méretben is heterogén a kínálat. Ők már nem babák, de fiatalok és az oltásaikkal már csak a rendszeres éves ismétlés a gazdi tennivalója, valamint ők azok, akik chipezettségük és parazitamentesítettségük mellett már ivartalanításra kerültek. Őket nem sorolnám fel ebben a posztban, de kiemelek közülük párat, nem azért, mert ők valami miatt számomra nagyobb jelentőséggel bírnak, hanem mert számukra lenne a legsürgetőbb talán, hogy elhagyhassák a kennelsort és legalább átmeneti otthonba vagy szerető új gazdihoz költözhessenek, de minden védencünk erre vár.
Aloe és Vera egy testvérpár, 6-8 hónap körüliek lehetnek, az ózdi gyepmesteri telepről kerültek hozzánk, ahol a helyhiány miatt őket is altatás fenyegette. Mind a ketten barátságos, szelíd kutyák, játékosak, más kutyákkal tökéletesen kijönnek, viszont pórázt nem láttak korábbi életükben, mint ahogy túl sok törődést sem kaphattak. Most igyekeznek bepótolni minden elmaradást, de több kutya mellett kevesebb figyelem juthat rájuk, pedig éppen abban az életkorban vannak, amikor minden hét számít.
Dömpike szintén ózdi menekült, egy év körüli, talán mopsz, talán francia bulldog keverék, kis termetű, de mokány, kerek fejű, gülüszemű eb. Tele van élettel, ugrál, bújik, mindenkivel egyformán kedves, osztja a puszikat rendületlenül és ott akar lenni, ahol az ember van, folyton jön és vigyorog. Vicces megjelenésével biztosan ő lesz a sétáltatás sztárja, rajongása pedig alkalmassá teszi arra is, hogy a kevésbé kutyabarátokat is levegye a lábáról.
Fuszi az legutolsó ózdi mentésünk egyike, a roppant elhanyagolt, összeállt szőrű, rendkívül büdös kiskutya tele volt félelemmel, nagyon nehezen hitte el, hogy az emberek nem akarják bántani, de soha, egyetlen rossz szava sem volt, soha még csak fel sem húzta az ínyét, azt tehettünk vele, amit csak akartunk, ő beletörődött a sorsába. Mostanra már néhány apró lépést megtett, ha nem is ismerkedik magától, de már érdeklődik a körülötte lévő világ iránt és szép lassan ki fog nyílni. Egy nyugodtabb családba, nagyobb gyermekek mellé is örökbefogadható.
Sina egy társasági kutya keverék lány, egy év körül lehet. Hófehér, habos-babos, bár nem ilyen állapotban került hozzánk az Illatos útról, de amit lehetett, már rendbe raktunk rajta. A lelke is helyrejött, köszönhetően az egyik önkéntesünk áldozatos munkájának és Sina iránti kiemelt figyelmének. Sina egy barátságos, élénk, emberközpontú kutya, aki könnyen nyit és köt új barátságokat, más kutyákkal is jól kijön, s szívesen élvezné egy lakás kényelmét. Sajnos egy genetika probléma miatt a látása nem tökéletes, vannak olyan foltok, ahol nem lát, így egy-egy terület kiesik a látószögéből, hajlamos nekimenni dolgoknak még akkor is, ha amúgy másfelé fordítva a fejét ugyanazt a tárgyat észreveszi. Emiatt kicsivel nagyobb odafigyelést igényel, de a vele született fogyatékossága nem akadályozza meg abban, hogy boldog és gondtalan élete lehessen.
Ha valaki azzal vádolna minket, hogy csak fiatal kutyákat mentünk, azoknak elmondhatjuk, hogy bőven vannak a gondozásunkban felnőtt, sőt idősebb kutyák is. Számukra, ha lehet ilyet mondani akkor, amikor eleve nagyon nehéz bármilyen kutyát örökbeadni, még nehezebb megtalálni a végleges helyet, azt az otthont, ahol békében és szeretetben tölthetik hátralevő életüket.
Metrust az Illatos úti gyepmesteri telepre adta le a gazdája, mert ő külföldre költözött. Nem tudjuk, hogy miért gondolta úgy, hogy a hét éves, nagyobb termetű, tigriscsíkos, de nem staff keverék, lakáshoz szokott, szobatiszta, pórázképes és emberközpontú kutyájának a telep lesz az utolsó állomás, de a döntésével gyakorlatilag halálra ítélte a kutyát. Pontosan tudjuk, hogy egy ilyen állat az esélytelenek között is hátránnyal indul, ő az, akin végképp nem akad meg senkinek a szeme, ráadásul Metrust annyira megviselte az elválás, hogy a telepen begubózott, nem evett, így szép lassan elkezdte saját maga felszámolását. Nálunk sem akart egyből enni, nekünk is trükköket kellett bevetnünk, hogy eljussunk a szívéig, de sikerült. Metrus most már tudja, hogy van értelme az életének és mi hisszük, hogy ezt be is tudjuk számára bizonyítani, hiszen egy nem problémás, ragaszkodó és barátságos kutyáról van szó.
Tiara szintén az Illatos útról került hozzánk, ő közepes termetű, német juhász jellegűnek mondhatnánk, de inkább csak hordoz némi német juhászos jegyet magán, a legkevésbé sem annak keveréke. Ő az a tipikus megamix, ahol már az eredetet kutatni is badarság lenne: úgy jó, ahogy van. Tiara egy csendes, de határozott hölgy, agilis és ragaszkodó. Inkább egyedüli kutya szeretne lenni, de ezt nem a más kutyákhoz, hanem az emberekhez fűződő erősen ragaszkodó viszonya indokolná. A nyakáról egy rosszindulatú daganatot távolíttattuk el, de áttétet nem képzett, így jó esélye van egy szép és hosszú életre.
Ha egy kutya idősebb és fekete, az gyakorlatilag ma Magyarországon akár a halálos ítéletét is jelentheti egy gyepmesteri telepen. A fekete kutyák eleve nem keresettek, kevés ember van, aki szépnek tud látni egy sötét szőrzetű kutyát, ha pedig még el is repültek felettük az évek, akkor nem kell arra várnia senkinek, hogy valaki lélekszakadva rohan, hogy első legyen az örökbefogadni vágyók sorában.
Jó példa erre Floki bácsi, aki a maga 8-10 évével már 2010. óta a gondozásunkba van. Akkor adta le őt az ajkai gyepmesteri telepre a gazdája, egészen pontosan lecserélte egy fiatalabbra, az öregnek kitelt a becsülete. Floki még most is nagyon agilis, képes lenne egész nap labdázni, ha lenne olyan elszánt jelentkező, aki ezt biztosítaná számára. Floki szobatiszta és pórázon szépen sétál. Más kutyákkal fenntartással jön ki, így egyedüli kutyának javasolnánk. Olyan ember is örökbefogadhatja, aki nem akar hosszú sétákat megtenni és nem szeretné, ha a kutyája folyamatosan a fején ugrálna: Floki békésen elpihenget, amíg a gazdi dolgozik. Ugyan a bérelt kennelsorunk egyik kennele számára az életet jelenti, jelentette, de mi szeretnénk számára is megadni a továbblépés lehetőségét egy szerető, elkötelezett gazda személyében.
Fekete Borsikának sem kell a szomszédba mennie sem feketeségért, sem magas életkorért. Rajta az egyik ideiglenes befogadónk szeme akadt meg, így kerülhetett hozzánk ez az emlődaganatos öreg hölgy. Az ivartalanításával egyidejűleg az egyik emlősora eltávolításra került, de még vár rá a nyár végén egy másik beavatkozás. Borsika egy kedves, barátságos öreg hölgy, aki élvezi a sétákat, imádja az embereket és a hasát. Szobatiszta, egyedül hagyható a lakásban, bár nagyon ritkán, ismeretlen okból hajlamos pánikba esni és olyankor pakol, de ez nem mindennapos. Ő is inkább egyedüli kutya lenne egy jó humorral megáldott, türelmes és elfogadó gazdi mellett, aki nem baj, ha nem akarja már a kutyájával lefutni a maratont, de szeressen azért kirándulni legalább.
A hosszú beszámoló végén kiemelek az utóbbi hetekben gazdisodott kutyáink közül is párat, hogy talán kicsit átadjam azt az érzést, azt a motivációt, amiért csináljuk. Amiért nem tudunk elmenni a rászoruló állatok mellett, amiért felelősen, a kutyák egyedi igényeire is odafigyelve igyekszünk rehabilitálni, majd új otthonban elhelyezni őket. Amikor egy-egy valaha volt védencünk beköszön és látszik, hogy kiegyensúlyozott és a családja nagyon szereti, annál jobb érzés talán nincs is. Hiszen nem csak az életét mentettük meg, hanem egy új életet is biztosítottunk számára!
Kántor egy félvad, félős, de domináns, nagyon nehezen kezelhető keverék kan, aki az Illatos úti gyepmesteri telepről jöhetett el egy németországi magánmenhely szakmai támogatásának ígéretével. Néhány hetet töltött el a kennelsoron, ezalatt a pórázon sétálás és az emberekkel való kapcsolatfelvétel volt a feladat, s ha lassan is, de szépen haladtunk. Kántor most már Anton néven Németországban él, örökös tagja lett az őt támogató menhelynek. Családban él, kutyatársakkal körülvéve és tanulja azt az életet, amit azok, akik leadták az Illatos útra (Kántor kétszer is leadott volt), nem voltak elég türelmesek számára megadni.
Totya a miskolci gyepmesteri telepről került hozzánk, ahol nagy testű, fekete-cser keverék szukaként nem tartozott a jó eséllyel örökbeadható kutyák közé. Aki családi kutyát keresett, annak Totya külseje túl zordnak bizonyult, aki viszont telepőrt, annak nem volt elég szigorú. A rácsokon át pedig a személyiség nem jön át, pedig Totya egy igazi álomkutya. Hihetetlenül intelligens, bár valószínűleg soha ne tanulta, tökéletesen szobatiszta volt az első perctől, rendkívül rövid idő alatt megtanult pórázon sétálni és autóban utazni, miközben minden emberrel feltétel nélkül barátságosan viselkedett, s ugyanez volt igaz a kutyatársaira is. Mi persze szorongva írtuk róla a szebbnél szebb sorokat, hiszen nem ő lett volna az első olyan kutya, akiről hónapok, sőt akár évek múltán is tőlünk származik hasonló leírás, de saját családja nincs. Totya szerencsés volt és az őt örökbefogadó család is annak érzi magát. Azt írták, hogy minden, amivel jellemeztük őt, igaz, sőt: szerintük még annál is jobb kutya, mint amilyennek az áradozó sorok alapján tűnt.
Ezért éri meg. Ezért ül az ember a számítógép előtt éjszakába nyúlóan, ezért rohan sétáltatni, szeretgetni, amikor ideje engedi, ezért fuvarozza ki az utolsó csepp benzint is a lehető leglehetetlenebb időpontokban is akár a világ végére is, ezért egyeztet orvosokkal, panziósokkal, befogadókkal, hirdetőkkel, ezért fotóz és ezért mer újra és újra beleszeretni a megmentett kutyába. Mert
minden kutyára vár valahol egy igazi, egy tökéletes gazda. Ha nem találtuk meg, az csak annyit jelent, hogy nem jó helyen kerestük.