Dömpikének még a szeme sem áll jól, mondhatjuk. Gülüszemeivel 180 fokban biztosan beméri a környezetét és ha egy óvatlan arra járót észlel, máris rohan oda, hogy összeugrálja és csókokkal halmozza el. Ő ugyanis ilyen. A talppárnái szenzorait a lábunkhoz érintve méri be a jósági faktorunkat, hogy aztán a nyelve fejezze be a finom-szűrést. Ha odafigyelnénk, elmondaná, hogy kik vagyunk, de mivel nem tudunk odafigyelni felkészületlenségünk okán, így ránk erőlteti saját magát. A teljes, kicsinyke valóját. Az összes csíkját, a mopszos-francia bulldogos testfelépítését, a röfögését és mindent, amit egy ekkora kiszerelésbe bele lehet zsúfolni.
Dömpike nagyjából mindenhez ért is, de leginkább ahhoz, hogy észrevegyék. Folyamatosan jókedvű, mindig talál valami örülnivalót, pedig mint a kezdő sorokból is kitűnik: itt ragadt egy olyan bolygón, amelyik nincs rá felkészülve. Mindenesetre megkezdte a Föld alapos felkészítését, de egyre erőteljesebben igyekszik meggyőzni minket arról, hogy a kutatásaihoz, kísérleteihez már nem elég a kennelsorunk, ő lakókörnyezetében, társadalmi interakciói közepette szeretné megismerni az embert. Vagy az Embert, ahogy ő hívja. Ő ugyanis a kis- és nagybetűk között is tud különbséget tenni. Beszédében is. Csak mi nem értjük, mert... De ezt már írtam.
Ezen a címen várja a jelentkezők rohamát: info@futrinkautca.hu
Így:
love at first sight. el is küldtem egy kutyát kereső bnőmnek, remélem ő is így érez majd:)
VálaszTörlés