Bubamara nem az első, aki azért kerül a gondozásunkba, mert a gazdája elköltözik. A kutyától való megszabadulás indokai között az első ötben biztosan benn van ez az indok, s a leadók őszintén elvárnák, hogy az ember megértse őket... Szegények, nem tudják magukkal vinni az állataikat, mert bár ők felelős emberek, de értsük meg: eddig kertben voltak, a lakást nem bírnák. A nagy fenéket! A kutyák minden körülményhez képesek alkalmazkodni, a lakásban élést is viszonylag hamar megtanulják, főleg, ha a szeretett gazdi mellett élhetnek. Ha valaki külföldre költözik, akkor - ha lehet ezt mondani - még nagyobb együttérzés lenne részünkről, állatvédőktől az elvárás, hiszen nem elég, hogy a szeretett állatot nem viheti a gazdi magával, de az országot, az otthonát is elhagyni kényszerül. A valóságban azonban a költözés célhelyszíne ritkán olyan hely, ahová nem lehet kutyát vagy egyéb állatot vinni, az igazság az, hogy egy kutyával költözni macera, extra költség, nyűg. Nehezebb megoldani az utazást, nem egyszerű kiadó lakást találni, ahová az állat is mehet, útlevél kell az ebnek, adott esetben még vérvizsgálatok is... Egyszerűbb felmenteni saját magunkat, hogy mi ugyan mindent megtennénk, de a körülmények erre a lépésre kényszerítettek minket: meg kell válnunk a kutyánktól, mert máshogy nem megy.
Félreértés ne essék: van olyan helyzet, amikor tényleg nincs más lehetőség, mint új otthont keresni a szeretett kutya számára, de ilyen a gazda által leadott kutyák mindössze 0,00001%-ban fordul elő. Ezeket a gazdákat őszintén tudjuk sajnálni is, s jellemző módon a kutyával kapcsolatban sokszor az új gazdisodást követően is tartjuk a kapcsolatot. Az átlag leadó gazdát viszont a kutya nem érdekli, csak az, hogy megszabaduljon tőle. Hatalmas színjáték, melynek a kutya mindössze elszenvedője lehet.
Bubamara esetében a költözés volt az első lépés. Ő hátramaradt. Aztán kiderült, hogy mégsem maradhat. S itt jött a megoldás: akkor el kell altatni. Igen, Bubamara egy idős kutyahölgy, de az altatását, az életének kioltását semmi nem indokolta, hiszen jó állapotban van, nincs az élettel összeegyeztethetetlen betegsége... Mégis, mint lehetséges egyetlen megoldás, mint az a megoldás, amely lehetővé teszi, hogy ennek a veterán néninek ne kelljen vágyódnia az őt elhagyó gazdák után az altatás lett volna. Ne fájjon már szegénynek, hogy a gazdi elhagyta!
Nincs kétségünk, hogy van kis hazánkban számtalan olyan állatorvos, aki a kutya korára való tekintettel elvégezte volna az eutanáziát. Lehet tagadni, de számtalan egészséges kutya élete kerül kioltásra a gazda kérésére, az állatorvosok közbenjárásával úgy, hogy elvileg az a hatályos jogszabályok szemléletével ellentétes. Bubamara esetében pont olyan állatorvosra esett a választás, aki nemet mondott a kutya életének kioltására. Aki belenézett a kutya szemébe, s pontosan tudta, hogy ez az egész, amelybe őt is bevonni terveztek, csak egy "megoldás" lett volna. Nemet mondott, s ez megmentette Bubamara életét. Nemet mondott, s egy önkéntesünk, aki a rendelőben volt, elvitte volna a kutyát az Illatos útra, mert az is jobb, mint a semmi, hiszen legalább egy icipici esélyt jelent a túlélésre. S ekkor kerültünk a képbe mi... Tudtuk, hogy egy idős, korábban lakásban élt kutya számára mit jelent ennyi körülmény együttes változása. Tudtuk, hogy bár a lehetőségeink végesek, de segítő kezet kell nyújtanunk számára.
Így történt, Bubamara hozzánk költözött. A nagyon érzékeny lelkű öreg hölgy sajnos így is beteg lett, számára az eldobottság érzése, a napi sok séta melletti kennelrácsok nem a lehetőséget, hanem a magára hagyottságot jelentették. Kórházba került, s mindannyian aggódhattunk érte, mindannyian csak remélni tudtuk, hogy lábra áll. Szép lassan, ahogy elkezdett nyitni az új és újabb emberek felé, egyre elfogadóbb lett a környezetében bekövetkezett változásokkal szemben is. Szerencsére sikerült számára ideiglenes befogadót találni, így most már családban, lakásban élhet. A kezdeti nem evéses, magába fordulós időszak már a múlté, mostanra egy életvidám, koros kutyahölgy.
Bubamara végtelenül jólelkű, érzékeny, ragaszkodó kutya. Minden más kutyával jól kijön, a macskákat sem bántja. Szobatiszta, a lakásba egyedül hagyható. Nem rombol, nem ugat, nem énekel, csak várja haza a gazdit. Pórázon szépen sétál, a városi zajokat ismeri. Autózni szeret. Nem lehet róla rosszat mondani, mert tényleg egy igazán jó kutya. Akár kutyás tapasztalattal nem rendelkező gazdi számára is ideális lehet. Nem fiatal, de ha valaki egy higgadt, bölcs kutyatársat keres, Bubamara lehet a tökéletes választás. Oltott, chipezett és ivartalanítva van, bármikor kész a költözésre. Mert ha a korábbi gazdája költözhetett nélküle, ő is megérdemel egy igazi, boldogságba történő költözést.
Ehhez keressük a jelentkező családot. Egy családot, ahol Bubamara újra családtag, egy szeretett és dédelgetett kedvenc lehet.
info@futrinkautca.hu
(A képek a www.vauvau.hu professzionális kutyafotós stúdióban készültek, köszönjük a segítséget Kiss Csanádnak!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése