Fekete és boldog? Ilyet is lehet? Lehet bizony!

Fekete kutyát örökbeadni nagyon nehéz, hiszen értelmezhető, a hirdetéshez ténylegesen használható fényképet csak jó géppel, hozzáértő személy tud készíteni, de hiába a szép kép, a fekete kutyákat az emberek többsége egészen egyszerűen nem tartja elég vonzónak, tetszetősnek, ha választhat maga mellé "színesebb" társat, akkor a fekete kutyát gyakorlatilag észre sem veszik. Azok a kutyák, akik fekete színük mellett még valamilyen viselkedési problémával is küzdenek, gyakorlatilag be is írják magukat a "mission impossible" kategóriába, s a legtöbb helyen altatás várna rájuk pld. egy gyepmesteri telepen. A Futrinka Egyesület Alap Tevékenységi Csoportja többek között ilyen hátrányos helyzetből induló kutyáknak igyekszik segíteni.

Skuló, a cocker spániel 2007-ben került a gondozásunkba, s már akkor sem volt fiatal - csak hogy az esélyeit tovább javítsa - illetve mindent és mindenkit támadott. Szégyen, nem szégyen, az ő esetében felmerült, hogy elaltatásra kerül, mivel a kennelből kivenni nem lehetett, az emberekkel való kapcsolatfelvétel számára a támadással volt azonos. Hosszasan hezitáltunk a kutya felett, aztán apró lépésekben megindult a változás. A bátrak már ki tudták őt engedni, de nem nagyon kellett a társaságát keresni, s a visszaterelése sem ment könnyen. Aztán Skuló valahogy megenyhült irányunkba, s megkezdhette a szocializációját: megtanult pórázon sétálni, autózni, ismerkedett más kutyákkal, kis és nagy emberekkel, kenneltisztává vált, hagyta hogy a szemét kezeljük, kis túlzással elviselte a kozmetikai beavatkozásokat, szóval egyszerűen nyitott felénk. Egy tárnoki család örökbe is fogadta, s bár mindent elmondtunk az előéletéről, ők mégis felügyelet nélkül hagyták a családban lévő kisgyermekkel és Skuló ismeretlen előzményekre megkapta a gyermeket. Súlyos sérülést nem okozott, de a család azonnali hatállyal visszaadta őt a gondozásunkba. És onnantól már csak teltek a hónapok... Skulót mindannyian szerettük, hazavinni senki nem tudta, és ő, hogy ne könnyítse meg a saját helyzetét, valamilyen megmagyarázhatatlan okból Lacival, a tárnoki kennelsoron élő kutyáinkat ellátó alkalmazottunkkal egyáltalán nem jött ki, ha meglátta, bevonult a házába és morgott. Emiatt a hét közbeni sétáltatását is meg kellett oldani, s ehhez a szemszárazsága miatti rendszeres, napi többszöri cseppentést igénylő kezelés is hozzáadódott, amit vagy tudtunk csinálni az előírt rendszerességgel, vagy nem. Skuló szeme pedig nagyon-nagyon csúnya, gyulladt lett. Ideiglenes befogadót próbáltunk számára keresni, de nem volt éppen kurrens kutya ebben sem, még akkor sem akarta senki a családjába fogadni őt, amikor azt is felajánlottunk, hogy a tartásáért fizetünk. Végül Zsini, a német dog fajtamentés vezetője fogta Skulót és hazavitte meglévő három saját kutyája mellé, hogy addig, amíg a szeme helyre nem jön, a saját otthonában oldja meg a kutya kezelését.

Teltek-múltak a hetek, s Zsiniéknél kiderült, hogy Skuló tulajdonképpen nem is problémás: szobatiszta, nem ugrál az ágyra, a helyén alszik, más kutyákkal tökéletesen kijön és felügyelettel gyermekkel is tartható, hiszen imádja a gyerekeket, csak ne okozzanak neki fájdalmat. Tökéletesen autózik, így rendszeresen csatlakozott Zsiniékhez kirándulni, távoli hétvégéket eltölteni Bárándpusztán, miközben Zsini minden családtagja megszokta, majd meg is szerette őt.

Hónapokkal Skuló ideiglenes befogadását követően pedig megérkezett a jelzés is: elég volt, ne hirdessük az öregfiút tovább, nem adják már oda senkinek. Skuló tizensok évesen, sok-sok hányódás után végre révbe ért. Hihetetlen, ugye? Fekete, problémás és idős. De sikerült!

Boldog gazdis kutya lett Karin is, aki szintén fekete és szintén súlyos viselkedési problémával érkezett hozzánk a felszámolt tengelici menhelyről: gyakorlatilag megérinthetetlen volt, annyira rettegett mindentől, az emberi érintést nem szokta, nem is igényelte az emberekkel való kapcsolatot, s bár Tengelicen falka tartásban élt, a számára ismeretlen kutyáktól is rettegett és félelmi reakcióként kitámadással reagált. Innen indultunk, s nem volt könnyű. Rá kellett vennünk, hogy kijöjjön a kennelből - ezt a kegyet később sem gyakorolta mindenkivel, akiket nem ismert, azokkal sokszor nem volt hajlandó szóba állni. Be kellett látnunk, hogy tárnoki kennelsorunkon a heterogén sétáltató csapat lehetőségei mellett Karinnál nem fogunk tudni tovább lépni, nem törjük meg a jeget, így Szilvi segítségét kértük, aki magához vette őt és megkezdődött Karin intenzívebb tanulási időszaka.

Közben az osztrák partnerszervezetünk is hirdetni kezdte Karint, aminek nem várt gyorsasággal meg is lett az eredménye, mert jelentkezett rá egy család. Ők örökbe is fogadták, bár a családban tragédia történt Karin költözése előtti napon, mégsem mondtak le róla, hiszen a nehéz napokban éppen egy érzékeny lelkű, odafigyelést igénylő kutya nyújthatta a család számára az oly nagyon vágyott vigaszt. Aztán egy évvel Karin örökbefogadását követően jött a hír: visszaadják, mert a gazdát védi már a családtagoktól is.

Karin visszaköltözött Magyarországra, de szerencsénkre partnerszervezetünk biztosított számára benti, lakásos tartással elhelyezést Ildikónál, ahol meg is látogattuk a közben Bellára keresztelt szépséget, aki szemmel láthatólag meg is ismert, de annyira azért nem volt boldog a találkozástól, hogy velünk is akarjon jönni. És jó is volt ez így.

Karin ezen a hétvégén újra gazdára talált. Ismét Ausztriába vitte útja, ahonnnan már meg is kaptuk az első fényképét... Kell ennél több? A fekete, esélytelen kislány révbe ért.

Létszám stop - teltház - visszatérő védencek

Vadóc összetörten, 2009-ben az ózdi gyepmesteri telepen. A bántalmazott
kutya mostanra kinyílt, szeret sétálni, de hozzáértő gazdát kíván. Őrkutyának
lenne tökéletes, családi kutyának alkalmatlan.

A jelenlegi, alap tevékenységi csoport gondozásában lévő kutyák magas száma nem tartható fenn. Lehet mondani, hogy túlvállaltuk magunkat, de valójában inkább csak olyan nem vár események történtek, amelyekkel előre nem számíthattunk. Hogy miért? A megértéshez fontos néhány gondolat arról, hogy hogyan is mentünk, hogyan is érkezhet egy kutya az alap tevékenységi csoport gondozásába.


Csoportunk jellemzően az életkor, viselkedés, szín vagy egyéb paraméter miatt az átlagnál is esélytelenebbnek tekinthető, többnyire keverék kutyákat menti. Azokat, akik már senkinek sem kellenek, akik rövid távon nem számíthatnak másra, csak ránk, elkötelezett állatvédőkre. Maga a kiválasztási módszer meghatározza a későbbi tennivalók sorát és azt is determinálja, hogy egy alap tevékenységi csoportos kutya hosszabb időt tölt majd el gondozásunkban. Esélytelenségük ellenére mi hisszük, hogy mindannyiuk számára van valahol egy gazdi, csak időigényesebb a felkutatása. Ha nem hinnénk ebben, valószínűleg kis termetű, világos színű, lehetőség szerint problémamentesnek ígérkező kutyákat vállalnánk, akikre vonatkozóan az örökbeadási statisztikák jobb képet mutatnak. Persze mi még ezt a tételt is képesek vagyunk megcáfolni.


A rehabilitáció, orvosi kezelések és beavatkozások, panzió költségek az alap tevékenységi kutyáknál érik el a legmagasabb összeget egy kutyára vetítve. Az az öröm viszont összehasonlíthatatlan bármi mással, amikor egy-egy alap tevékenységi csoportos védencünk végül gazdához költözik. Olyankor nem csak egy új rászoruló számára szabadul fel hely, hanem megerősödünk abban a hitünkben, hogy ez az egész nem hiábavaló. Aztán történik valami és a kártyavár meginog.

Inez az ajkai menhelyről került hozzánk,
tele daganatokkal. Többször operáltattuk,
s mindig úgy tűnt, hogy jobb lesz. Az egyik
legkedvesebb, legtürelmesebb kutyánk volt,
de nem találtuk meg számára az igazit. Az
utolsó műtétje után szépen ébredt, de aztán
néhány órával később örökre lehunyta szemét.
Megfáradt, elment, s csak bennünk hagyott
űrt, mi fogunk rá örökre emlékezni.

Minden kutyánkért életreszóló „garanciát” adunk, ha az új tulajdonos bármi miatt megválni kénytelen az örökbefogadott ebtől, hozzánk kell visszatérnie a kutyának, hiszen szeretjük, felelősséggel tartozunk érte, odafigyelünk rá, ha már egyszer megmentettük és hosszú időn át csak ránk számíthatott. Nem is tehetnénk máshogy, hiszen hiába a jogi formulák, szerződések, valahol minden kutyánk örökre a miénk marad.

Tekintettel arra, hogy az esélytelenekért nincs tolongás, a hirtelen felindulásból örökbefogadókat mondhatni maga a kínálat ki is zárja, de mivel védenceink nem feltétlenül egyszerű esetek, tapasztaltabb, elkötelezett gazdát igényelnek. Mert mindig van valami a tarsolyukban, ezt már megtanultuk. Ha pedig nekik nincs, akkor történik valami a gazda életében. Még így is, éves szinten mindössze 2-3 kutya kerül vissza hozzánk, ami nagyon jó arány.

Az utóbbi időszakunk viszont nem mondható szerencsésnek, hiszen újra gazdát keres a tündéri Rabbit, visszakaptuk Gahant, az elmúlt hétvége óta újra nálunk van Ronin és hamarosan Karin számára is megoldást kell találnunk. Egyikük sem rossz kutya, csak ott van az a bizonyos  DE.

Teltházzal üzemelünk, hiszen rászoruló kutya akad bőven. Nincsenek „holnap gazdásodó” kutyáink, költözésüket előre jelezni nem is lehet. Van olyan közöttük, nem is egy sajnos, aki már 2007-ben is a gondozásunkban volt. Ráadásul lakásból, szeretetből csak végső megoldásként helyezünk el kutyát kennelbe. Mert az visszalépés nem csak lelkileg, hanem fizikailag is. Mi nem ezt a sorsot szánjuk védenceinknek, de néha nem elég az akarat.


Túlvállaltuk magunkat, túl sok az alap tevékenységi csoport kutyáinak a száma. Ez a létszám sem pénzügyileg, sem elhelyezésileg, sem hirdetésileg, sem pedig a rehabilitációt illetően nem tartható fenn. Ennyi felé nem tudunk figyelni, nem tudunk egy-egy esetre olyan mértékben koncentrálni, mint amennyire szeretnénk. Mi is csak emberek vagyunk, dolgozó emberek. Ráadásul nagyon kevesen. A  minőségből, a vállalásunkból viszont nem szeretnénk leadni, soha nem juthatunk el oda, hogy már a mennyiség számítson és ne a mentési minőség.

Ahhoz, hogy ne legyen a működésünk veszélyben, s az évi kb. 50-60 esélytelen megmenekülhessen a jövőben is, szigorú lépésekre kellett elszánnunk magunkat. Létszám stop van. A várólistáról sajnos nem jöhet új kutya addig, amíg a gondozásunkban lévő alap tevékenységi csoportos kutyák számát a jelenlegiről  kb. 10-12 védencre nem szorítjuk le, ez ugyanis az a létszám, amit nem erőnkön felüli vállalásokkal tudunk kezelni egyszerre.

Emellett gyűjtenünk is kell, hiszen a panzió- és munkabér költség tetemes, az állatorvosi költségekről már beszélni sem merek, bár azokról beszéljenek a számok… Még úgy is, hogy minden hónapban fizetünk állatorvosi beavatkozásokat, igyekszünk mindent kedvező áron beszerezni, s egy-egy kritikusabb esetnél külön gyűjtést is indítunk, sikerült egy szép nagy összeget felhalmozni állatorvosi tartozásként. Ezekből kellene fizetnünk valamennyit úgy, hogy támogatónk is alig. (Néhány kutyára sikerült összegyűjtenünk vagy a teljes tartozás törlesztésre elég összeget vagy legalább egy kicsikét tudunk belőle fizetni, ezt jelöltük a táblázatban.) Mi nem vagyunk különlegesek, mi éppen hogy azok vagyunk, akiket már a gyepmesteri telepen sem vesz észre szinte senki. Így nehéz a támogatók, önkéntesek toborzása is. Pedig 500-1000 Ft is közelebb visz minket a sikerhez. Ha csak mindenki ennyit utalna, a világot meg lehetne váltani!

Skuló 2007-ben (!) került a gondozásunkba a váci gyepmesteri telepről.
Azóta sem talált rá az igazi, s mostanra már sajnos meg is öregedett, bőven
tíz év felett jár. Szobatiszta, még mindig játékos (imád labdázni), szereti a
vizet, tud autózni és pórázon sétálni, viszont a szeme mostanra már mindennapi
kezelésre szorul. Ezt elő kell számára tudnunk teremteni, ha már gazdit nem sikerült.

Adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú számláján tudunk fogadni, a megjegyzés rovatba kérjük, írják be: ALAP. Ha valaki valamelyik kutyánk után fennmaradt állatorvosi tartozásunkhoz járulna hozzá, akkor a megjegyzés rovatba kérjük az ALAP után a kutya nevét is feltüntetni. A névre szólóan érkező adományokat nem fordítjuk még átmenetileg, veszélyhelyzetben sem másra: állatorvosi tartozást törlesztünk, akár 2.000 Ft-os részletekben. Mert a szándék a fontos. Mi nem akarunk elmenekülni a tartozások elől, csak nem tudjuk őket jelenleg kifizetni. Szomorú, de ettől még tény. Adomány nélkül nem megy.

Orik az Illatos útról került hozzánk, altatás elől (az állatvédőknek megküldött
altatási listáról választottuk ki őt). A veterán német juhász valaha jobb napokat
láthatott, de a kennelben összetört lelkileg, ami fizikálisan is legyengítette.
Apatikussá vált, enni sem akart, végül már felállni sem tudott. Gőzerővel kerestük
számára a megoldást, s hatalmas szerencsénkre találtunk egy befogadó családot,
ahonnan már soha nem kell elköltöznie, viszont a magas minőségű tápot a
család nem tudja megvásárolni számára, így azt mi biztosítjuk, amíg az öregúr él,
illetve szükség esetén állatorvosi ellátását is rendezzük. De megmenekült!

De nem csak a pénz „jó”. Hirdetési segítséget is elfogadnánk, hiszen minél több helyen jelen kell lennünk ahhoz, hogy esélytelenjeinkre rátalálhasson a tökéletes gazda. Nem csak online, hanem papíralapú hirdetések legális helyekre (állatorvosi rendelő, állateledel kereskedés stb.) történő kihelyezésével is nagy szolgálatot tehet védenceinknek bárki. Az optimális létszám eléréséig még hosszú az út, több kutyát kellene „kiházasítanunk”. Segítsetek nekünk ebben!

A Futrinka Egyesület védenceinek aktuális gazdikereső plakátjai letölthetők innen - ezeket online és papír alapon is lehet terjeszteni, folyamatosan frissítjük:

http://gallery.site.hu/u/morzsa/futrinkautca/plakat/a/

Igyekszünk minden héten néhány, valamilyen szempont alapján kiválasztott kutyánk leírását közkinccsé tenni, hogy megismerjétek, megszeressétek őket, hogy segíthessetek nekik, és hogy egyszer majd láthassátok azt is, ha gazdához költöznek, s osztozhassatok örömünkben.

A hosszú felvezetést követően az első négy, jelenleg is gazdára váró „visszatérő” kutyát is bemutatom.  Igyekszem nem megmaradni az általános leírásuknál, de ha valami kimaradna, kérdezni mindig lehet az info@futrinkautca.hu e-mail címen.

Rabbit egy év körül járhat, de már rengeteget tapasztalt. Igazából a szerencse kegyeltje volt eddig, hiszen már menekülése is mesébe illő volt: két másik kutyát hoztunk el a gyömrői Szomorú Szív Alapítványtól, amikor hirtelen ötlettől vezérelve kiválasztottunk egy szuka kutyát, akinek csak az orrát és gyönyörű gomb szemeit láttuk. Sem a méretét, sem a színét, sem a korát nem tudhattuk akkor, s amikor kivadászták nekünk a kutyaházból, ahol menedéket keresett a többiek elől, akkor sem volt még semmi biztos, mert Rabbit nyakig szutykosan, büdösen, riadtan tekingetett felénk. Mostanra már mindez a múlt. Rabbit pihepuha, ápolt, világos színű, gyönyörű kutyalány. Emberekkel barátságos, az új helyzetekhez gyorsan alkalmazkodik. Más kutyákkal jól kijön, szobatiszta, a lakásban sem rombol. Örökbefogadó családja mégsem tudja őt megtartani, pedig mindent megpróbáltak, de Rabbit szökik. A kertes háznál, bár alapvetően benti kutya és emellett még sétáltatják is, nem tartható ilyen kutya, mert Rabbit minden apró alkalmat megragad, hogy átlendüljön a kerítésen. Lakásban tartásnál viszont ilyen gond biztosan nem lenne soha, így szeretnénk számára olyan otthont találni, ahol nincs kert, de sok-sok séta, mozgás, szeretet.

Gahant az Illatos útról mentettük még tavaly decemberben altatás elől. És ez nem csak üres frázis, Gahan tényleg rajta volt azon a bizonyos listán… A sovány, lelkileg kimerült kutya nálunk szépen összeszedte magát, megtanult pórázon sétálni, s elfogadta, hogy az emberek alapvetően nem akarják őt bántani. Soha egyetlen rossz mozdulata nem volt. Egy véletlennek köszönhetően örökbefogadták: az elvileg látogatott kutya túl soknak bizonyult, de Gahan levette a befogadót a lábáról és nem fizikai értelemben, hanem kedvességével, barátságos természetével. Jól indult a kapcsolat, hiszen Gahan tökéletesen szobatiszta, nem rombol vagy ugat a lakásban, tömegközlekedni is hamar megtanult, és a városban is jól lehetett vele mozogni. Viszont kiderült, hogy Gahan, ha a gazda nem lesz falkavezér, mint a kutyák többsége, maga veszi át a falka vezetését, védelmezését, így a saját helyen, lakásban az idegeneket megmorogja, extrém esetben, ha úgy érzi, hogy a gazda veszélyben van, oda is kap. Ez talán ijesztőbben hangzik, mint ami valójában: egy kutyaiskola megtanítja a gazdát arra, hogyan maradjon a falkája az ő irányítása alatt, s akkor Gahan békésen és alázatosan képes a beilleszkedésre. Kertes házba sajnos nem fogadható örökbe, mert ő is szökős. Bármilyen kerítésen átmegy. De a lakásban tökéletesen viselkedik, s ha hozzáértő gazda mellé kerül, akkor ő lehet a legjobb, legokosabb kutyatárs. Gahan számára ideiglenes befogadót is keresünk, mert most sajnos újra a kennelsorunk lakója.

Karin még nem jött vissza, de néhány hét, és újra látjuk. Több, mint egy évvel ezelőtt került a gondozásunkba az akkor felszámolt tengelici menhelyről. Az elhanyagolt. rettegő kutyalány nagyon lassan nyílt meg, hiszen korábbi helyén nem csak az élelemben, hanem az érintésben, odafigyelésben is hiányt szenvedett. Karint Ausztriában fogadta örökbe egy idősebb hölgy. Minden rendben volt, a hölgy akkori gyászában Karinban támaszra talált, de ennek meg is lett a következménye: Karin története Gahan története. A hölgy ráhagyta a falka irányítását a kutyára, aki eljutott odáig, hogy ha valaki meg akarta közelíteni szeretett gazdáját, akkor megcsípte. Ettől persze megijedt a hölgy családja, és azonnal a kutya eltávolítását követelte. Pedig Karin nem tett semmi rosszat, csak kutyaként viselkedett, s emiatt repült. Szerencsénkre osztrák partnerünk néhány hétre egy bentlakásos kutyakiképzőnél helyezte el őt, de ha a rendelkezésre álló idő alatt nem sikerül számára új otthont találniuk, akkor Karin is visszatér hozzánk. Ő viszont végképp nem mehet a kennelsorra, mert az számára a véget jelentené. Így nagyon fontos lenne, hogy vagy örökbefogadó gazdát vagy ideiglenes befogadót találjunk számára – az ideiglenes befogadásért, ha szükséges, valamennyit fizetni is tudunk, hátha ezzel valakinek kedvet csinálunk a mai nehéz gazdasági helyzetben.

A legmegdöbbentőbb visszatérőnk az idős rhodesiai ridgeback, Ronin. Az ő története már eleve hosszú, hiszen fiatal éveiben mentettük őt, majd örökbefogadták, viszont új otthonából eltűnt. Évek múlva bukkant fel újra több száz kilométerrel arrébb. A chip alapján beazonosították, és hívtak minket. Így került vissza hozzánk Ronin, hiszen már az első mentésekor is ismertük, mi fuvaroztuk a székesfehérvári ASKA telepéről új helyére és mert minden kutyánkért életfogytig tartó felelősséggel tartozunk. Ronin egy kiegyensúlyozott, barátságos, tökéletesen megbízható öreg kutya. Mindenkivel kedves, a többi kutyával is jól kijön. Nagy hibája, hogy viharfélő, s vihar esetén bepánikol, rombol, összetöri saját magát is. Retteg. A családja szerette őt, de az elmúlt időszak sorozatos viharai pontot tettek a kapcsolat végére. Ronin nem maradhatott tovább. Ráadásul Ronin beteg, élete végéig gyógyszeres kezelésre szorul. Sikerült számára ideiglenes befogadó családot találnunk, de élelmezését és gyógyszereit nekünk kell finanszíroznunk. Szomorú történet az övé. Félő, hogy az újabb törést már nem viseli el, és az öreg test végül nálunk fog megpihenni.

Nesze neked szomorú szemek - Karin visszatér...

A történet ott kezdődik, hogy volt egyszer egy tengelici "menhely", ahol a kutyák maguk között szaporodtak, nem kaptak megfelelő ellátást sem fizikális, sem pszichés értelemben. A menhelyet felszámolták, az ott lévő kutyák állatvédő szervezetek gondozásába kerültek. Mi sem mentünk el szó nélkül az események mellett, két kutyát vettünk akkor át, aztán egyet később sikerült még mentenünk az ex-tengilici csapatból, közülük volt az egyik Karin.

A fekete, 2-3 éves, jellegtelen keverék szuka rettegett. Az arcán látszott: nem érti, hogy mi történik vele, körülötte. A kennelből kezdetben ki sem nagyon lehetett venni, számára a kuyaház jelentette a biztonságot, a békét, ahol senki nem háborgatja. Nagyon-nagyon lassan oldódott, de annak érdekében, hogy kicsit több esélye legyen a szocializációra, hozzáértő segítségét is kértük.

Karinból úgy, ahogy kutya lett, de a félelmei többsége maradt. Meglepetésünkre egy idősebb osztrák hölgy és férje jelentkeztek, hogy beleszerettek a szomorú szemeibe és szeretnék őt magukhoz venni. Az örökbefogadás előtt pár nappal a leendő férfigazdi meghalt, a család hosszas egyeztetés után mégis úgy határozott, hogy a nehéz időszakban tökéletes lesz egy kutya, aki mellett mégsem érzi magát annyira egyedül az idősebb hölgy, aki támaszt nyújt úgy is, hogy nem igényel magyarázatokat, beszélgetést. Karin elutazott.

A hölgy, a gyermekei és az unokái boldogok voltak, csak pozitív visszajelzést kaptunk: mostanáig. Karin szombaton visszakerül a gondozásunkba. Nem tett igazából semmi olyat, ami a kutya szemszögéből ne lenne érthető, de emberi szempontból Karin mégis rosszat tett: elkezdte védeni a hölgyet, ha vendég jött, azt először elmorogta, mostanra viszont oda jutott, hogy meg is csípte (nem harapott!). Így viszont a család leszavazta azt, hogy tréner foglalkozzon Karinnal, az unokák miatt nem maradhat.

Karin, aki most már a Bella névre hallgat, sokat látott, sokat tapasztalt. Mi viszont nem szeretnénk, ha újra meg kellene tapasztalnia a lakás kényelme után a kennelsort, ahonnan a jó élet felé indult. Szombatig nincs sok időnk, de sürgősen ideiglenes befogadót keresünk neki, ha lehetséges, kertes házban. Valamennyit fizetnénk is a tartásért, nem sokat tudunk, de most minden forintnál fontosabb az, hogy a kutya lelkét ne zúzzuk porrá. Egyszer már megmentettük őt, most is szeretnénk.

Kérünk mindenkit, kérdezzen körbe ismerősei között, hátha valakárai szeretgetné őt addig, amíg újra nem találjuk meg számára az álomcsaládot. Hátha van valaki, akinek jól jönne egy kevéske pénz a törődésért vagy amúgy is segítene. Nagyon kevés az idő, Karin-Bella szombat délelőtt érkezik vissza. Addigra kell valami megoldás. Segítsetek, mert csak rátok számíthatunk.

Ha valaki tudna segíteni Karin elhelyezésében, kérjük, hogy az info@futrinkautca.hu e-mail címre írjon.
Köszönjük!