A történet ott kezdődik, hogy volt egyszer egy tengelici "menhely", ahol a kutyák maguk között szaporodtak, nem kaptak megfelelő ellátást sem fizikális, sem pszichés értelemben. A menhelyet felszámolták, az ott lévő kutyák állatvédő szervezetek gondozásába kerültek. Mi sem mentünk el szó nélkül az események mellett, két kutyát vettünk akkor át, aztán egyet később sikerült még mentenünk az ex-tengilici csapatból, közülük volt az egyik Karin.
A fekete, 2-3 éves, jellegtelen keverék szuka rettegett. Az arcán látszott: nem érti, hogy mi történik vele, körülötte. A kennelből kezdetben ki sem nagyon lehetett venni, számára a kuyaház jelentette a biztonságot, a békét, ahol senki nem háborgatja. Nagyon-nagyon lassan oldódott, de annak érdekében, hogy kicsit több esélye legyen a szocializációra, hozzáértő segítségét is kértük.
Karinból úgy, ahogy kutya lett, de a félelmei többsége maradt. Meglepetésünkre egy idősebb osztrák hölgy és férje jelentkeztek, hogy beleszerettek a szomorú szemeibe és szeretnék őt magukhoz venni. Az örökbefogadás előtt pár nappal a leendő férfigazdi meghalt, a család hosszas egyeztetés után mégis úgy határozott, hogy a nehéz időszakban tökéletes lesz egy kutya, aki mellett mégsem érzi magát annyira egyedül az idősebb hölgy, aki támaszt nyújt úgy is, hogy nem igényel magyarázatokat, beszélgetést. Karin elutazott.
![]()
A hölgy, a gyermekei és az unokái boldogok voltak, csak pozitív visszajelzést kaptunk: mostanáig. Karin szombaton visszakerül a gondozásunkba. Nem tett igazából semmi olyat, ami a kutya szemszögéből ne lenne érthető, de emberi szempontból Karin mégis rosszat tett: elkezdte védeni a hölgyet, ha vendég jött, azt először elmorogta, mostanra viszont oda jutott, hogy meg is csípte (nem harapott!). Így viszont a család leszavazta azt, hogy tréner foglalkozzon Karinnal, az unokák miatt nem maradhat.
Karin, aki most már a Bella névre hallgat, sokat látott, sokat tapasztalt. Mi viszont nem szeretnénk, ha újra meg kellene tapasztalnia a lakás kényelme után a kennelsort, ahonnan a jó élet felé indult. Szombatig nincs sok időnk, de sürgősen ideiglenes befogadót keresünk neki, ha lehetséges, kertes házban. Valamennyit fizetnénk is a tartásért, nem sokat tudunk, de most minden forintnál fontosabb az, hogy a kutya lelkét ne zúzzuk porrá. Egyszer már megmentettük őt, most is szeretnénk.
Kérünk mindenkit, kérdezzen körbe ismerősei között, hátha valakárai szeretgetné őt addig, amíg újra nem találjuk meg számára az álomcsaládot. Hátha van valaki, akinek jól jönne egy kevéske pénz a törődésért vagy amúgy is segítene. Nagyon kevés az idő, Karin-Bella szombat délelőtt érkezik vissza. Addigra kell valami megoldás. Segítsetek, mert csak rátok számíthatunk.
Ha valaki tudna segíteni Karin elhelyezésében, kérjük, hogy az
info@futrinkautca.hu e-mail címre írjon.
Köszönjük!
