Ingyen yorkiek?

Kudarcot vallottam, bevallom.

Sejtem, hogy a postot megnyitók 99%-a ingyen szeretne magának, az anyukájának, az unokájának, a nem tudom, hogy milyen családtagjának vagy ismerősének ivaros és fiatal, extra mini yorkie kutyát, akinek majd ő megoldja az ivartalanítását, ha annyira ragaszkodunk hozzá, persze előbb egy alom az fontos lenne. És sajnos nem tudna áldozni annyi pénzt a kutyára, amennyibe egy yorkie kerül, de nagyon jó gazdi lenne.

Kudarcot vallottam, mert már hetek óta nem tudok megfelelő gazdát találni három yorkie védencünknek: Cukinak, Macinak és Dózinak. Rengetegen jelentkeztek, de ezzel nem nagyon kerültem kedvezőbb helyzetbe, mert a végén már eljutottam oda, hogy senkinek nem hittel el azt sem, amit kérdezett és a sok-sok őrület mellett a normális érdeklődőknek sem tudtam örömmel és lelkesedéssel válaszolni. S végül kiválasztottam valakit a kan kutyának, de a helyszíni ellenőrzés alapján nem adtuk őt mégsem örökbe. Így továbbra is három yorkie kutyának keresünk gazdát.

Cuki és Maci kizárólag együtt fogadható örökbe. A két idősebb (tényleg idősebbek, de nem extrém veteránok azért) szuka együtt nőtt fel, nem szeretnénk őket elválasztani. Mind a ketten barátságos, lakáshoz szokott, rendszeresen kozmetikázott, prémium tápon tartott kutyahölgyek. Rendelkeznek az előírt védőoltásokkal, chippel és mind a ketten ivartalanítottak.

Dózi egy kicsit nagyobb termetű, középkorú yorkie kan, őt egyedül szeretnénk, lehetőség szerint másik kutya mellé örökbeadni. Ő is barátságos, lakáshoz szokott, rendszeresen kozmetikázott, prémium tápon tartott kanocska. Neki is megvan minden szükséges oltása, van chipje és ivartalanítva van.

A kutyákra érdeklődni KIZÁRÓLAG e-mailben lehet, de tényleg a legjobbnak szeretnénk odaadni, nem számít, hogy ki hányadiknak ír, az számít, hogy milyen lehetőségeket ajánl.

Amire kérem, hogy mindenki figyeljen:

- kizárólag akkor vesszük komolyan a bemutatkozó levelet, ha az írja, aki ténylegesen örökbe szeretné fogadni a kutyákat, tehát nem más nevében jár el,
- biztosítani kell a megfelelő tartást, ebbe beleértve a prémium tápot, kozmetikát és szükség esetén az állatorvosi beavatkozásokat,
- nem hátrány, ha a leendő befogadónak van kutyás tapasztalata, amelyről röviden ír is nekünk,
- a yorkie szukákat csak úgy lehet örökbefogadni, ha azt a területileg illetékes ebrendelet nem zárja ki, hogy két kutyát tartson valaki,
- albérletbe és Budapest 50 km-es körzetén kívül nem adjuk őket örökbe,
- a kutyákat nem elhozni vagy megmenteni kell tőlünk, mi visszük majd örökbeadni és tényleg csak a legjobb helyen hagyjuk majd ott őket, örökbefogadási szerződéssel,
- mi olyan gazdát keresünk, aki társat keres és nem csak a fajtatiszta, apró termetű, "cuki" kutyákat látja bennük, de az sem baj, ha tudja, hogy mit jelent maga a yorkshire terrier, mint fajta.

Ha mindezekkel még nem sikerült mindenkit elriasztanom, akkor a bemutatkozó e-maileket ide várjuk azoktól, akik mindezek után is tennének egy próbát Cuki és Maci, valamint Dózi örökbefogadására: info@futrinkautca.hu

Előtte-utána avagy ezért csináljuk

Általában mire egy kutyát elkezdünk hirdetni, addigra nagyon kevés látszik abból, amilyen állapotban hozzánk került, pedig sokszor testileg, lelkileg összetört, állatorvosi ellátásra, illetve rehabilitációra szoruló kutyákat veszünk gondozásba. Vagyis most átmenetileg sajnos új "alapos" esélytelenek nem is érkezhetnek, mivel a meglévő kutyáink havi fix kb. 150.000 Ft-os panziós költségét, esetleges orvosi ellátásnak fedezetét sem tudjuk előteremteni, de dolgozunk azon, hogy újra tehessünk csodát. Kicsi csodákat, nekünk mégis fontosakat.

Bálványt a 2010-es karácsonyi ajándékozásunkról hazafelé menet szedtük össze sérülten, véresen az út széléről. Valószínűleg autóbaleset érte, mert több helyen zúzott, nyúzott, illetve szúrt sebei voltak. Szinte a teljes testén le kellett borotválni a szőrt, hogy mindenhol le lehessen fertőtleníteni. Szerencsére törése sehol nem volt, így műteni nem kellett, s fiatal kutya lévén hamar össze is szedte magát. Az eredeti gazdája nem kereste, így olta, chipezve, ivartalanítva Debrecenbe költözött gazdához, ahol a beilleszkedését követően egy kis lakásátalakítással tette próbála a gazdái türelmét. Családja megküzdött a feladattal, kutyaiskolába is jártak, hogy Bálvány vagy új nevén Daddy zökkenőmentesen élhessen velük.

Dominó az ózdi gyepmesteri telepről került a gondozásunkba. Dominó soványan és gombás bőrfertőzéssel érkezett hozzánk, de a jó tartásnak köszönhetően villámsebesen gyógyult. Eredeti gazdái valószínűleg egy vérszomjas fenevadat akartak belőle nevelni, erre utal a házilag vágott füle is, de hiába a zord külső, ha bárány szívet takar. Dominó ugyanis egy mindenkinek majd szétesős, rendkívül barátságos, ragaszkodó, kiegyensúlyozott, ámde szökésre erőteljesen hajlamos kutyaként sem házőrzésre nem volt alkalmas, sem arra, hogy egyáltalán tartósan a kerten belül maradjon. Nagy testű kutyát nehéz benti tartással örökbeadni, de mi nem akartuk alább adni és megérte várnunk, hiszen amellett, hogy Dominó kennelsori napjai alatt az összes kijáró önkéntes napjait bearanyozta és akivel csak találkozott, mindenkinek elrabolta a szívét, álom gazdit is kapott, akivel kutyaiskolába jártak, s olyannyira komolyan vették a dolgot, hogy mostanra már a bemutatócsoportban is szerepelnek.

Héli divatos kutya, mondhatni: nem szorulhatna segítségre. A divat egyben azt is jelenti, hogy a szaporítók szeme is felcsillan, hiszen kisebb beruházással, lezsarolva egy szuka kutyát több tucat kölyköt szórhatnak szét az országban vagy küldhetnek az olasz kamionokkal külföldre. Héli valószínűleg egy ilyen helyen élhetett, emberi kontakt nélkül. Erre engedett következtetni az elhanyagolt, berohadt szőrzetén kívül az is, hogy kezdetben kizárólag a kutyákkal tudott kommunikálni, az emberektől tartott, nem értette, hogy mikor mit csinálnak. Lakásban soha nem élt, nem is érezte magát biztonságban és a szobatisztaságot hírből sem ismerte. Társasági kutyaként valakinek sok pénzt hozhatott a konyhára... Aztán egy szép napon az Illatos úti gyepmesteri telepen landolt, s nem kellett senkinek. Mi kihoztuk őt, s ideiglenes befogadóhoz került, ahol hatalmas türelemmel és sok-sok szeretettel lassan-lassan kutyát csináltak belőle, de így is csak a második örökbeadása járt sikerrel, az első helyen nem tudott összecsiszolódni a családdal, így rövid idő után feladták és visszakerült. De talán ez kellett ahhoz, hogy végül a számára tökéletes otthont kaphassa meg, ahol elfogadják furcsaságait, s minden ellenére imádják őt.

Szinte az ország minden tájáról volt már a gondozásunkban kutya, kapcsolatban állunk vidéki gyepmesteri telepekkel és figyeljük a híradásokat is, valamint egy-egy esetben úgy keresnek meg minket, hogy segítsünk. Vukmir esetében is így volt. A budaörsi gyepmesteri telepről jelezték, hogy van egy szetter-basset mixük, akinek szőrproblémái mellett a szemével is gond van, ők pedig nem tudják vállalni a műtét költségeit, s mivel ez a kutyát zavarja, így nem jósolnak neki sok esélyt. Bár akkor sem álltunk túlságosan fényesen anyagilag, de mérlegelve a lehetőségeinket, igent mondtunk. Vukmir ideiglenes befogadóhoz költözhetett, s hamar kiderült, hogy egy kelekótya, barátságos, jól motiválható, csupaszív jószágra tettünk szert. A szemét megoperáltattuk, a bőrproblémáját kezeltettük, s bár voltak visszaesések, lassan örökbeadható állapotba került. Eddigre viszont a befogadója szobatársa is elbukott: hazavitte Vukmirt a saját családja számára, akivel ennél jobb dolog nem is történhetett volna.

Persze nem mindenki olyan szerencsés, hogy már gazdis kutyaként tudjunk róla beszámolni, de azért ők is indulnak valahonnak, sőt valamelyikük már el is ért valameddig, csak a családi képek hiányoznak. Daisyt, a 3-4 éves staffordshire terrier szukát az eredeti családjából hoztuk el idős társával együtt, ahol válás miatt már nem foglalkozott vele senki, altatásra szánták, de aztán még arra is sajnálták a pénzt... Daisy csonttá soványodva, összetörten érkezett, de hamar megértette, hogy most már jó dolgok fognak vele történni. Ideiglenes befogadójánál nagyon gyorsan beilleszkedett, a másik kutyával is tökéletesen kijön, a család kisgyermekével is barátságos, mint ahogy általában az emberekkel is. Játékos, aktív, de emellett a lakásban nyugodtan viselkedik és szobatiszta. Oltva, chipezve, ivartalanítva keres magának új otthont, benti tartással.

Arla még egy éves sincs, de már altatás várta: az ajkai gyepmesteri telepen ki is tűzték az altatás napját, amikor közbeléptünk és két kenneltársával együtt segítő kezet nyújtottunk számára. A feketesége miatt láthatatlan kutyának esélye sem volt, hogy valaki örökbefogadja a telepről, s ez sajnos általánosságban is igaz hasonnló színű társaira, akik tucatjával veszítik életüket különböző befogóhelyeken, de sajnos nem csak ők. Évente több ezer kutya veszíti életét úgy, hogy senki rájuk sem néz. Arla viszont szerencsés volt: eljöhetett. Tárnoki kennelsorunkon szép lassan rájött, hogy a póráz nem harapja le a fejét, a felé nyújtott kéz simogat vagy jutalomfalatot ad, hogy a többi kutya mind barát. Arla egy apportos, kiemelkedően jó agyú, gyorsan és örömmel tanuló, más kutyákkal jól kijövő (bár egyes egyedekkel dominanciára hajlamos), játékos, csupaszí kutya. És fekete. De talán-talán valaki átlát a külsőn és beleszeret a belsőbe. Arla bármikor kész költözni, oltva, chipezve és ivartalanítva van, s akár ideiglenes befogadót is keres, ahol a gazdára találásáig megtanítanák neki a lakásban élés szabályait is, növelve ezzel örökbefogadási esélyeit. Arla gazdikereső videóját is érdemes megtekinteni: a hölgyemény igazi trükkös kutya.

Ezek vagyunk mi, az "alaposok". Ezért csináljuk, mert bár sokan mondják, hogy kiskanállal merjük az óceánt, nekünk a cseppek is számítanak.

Gazdára váró kutyáinkkal a http://www.futrinkautca.hu/ oldalon lehet megismerkedni. Ideiglenes befogadók jelentkezésének is nagyon örülnénk! info@futrinkautca.hu

Aztán ... fröccsen az arcomra és kicsit bosszús leszek...

Játék és kacagás a kifutón

Minek és miért és különben meg hogy-hogy... De tudom a választ is, az én hibám, sosem tanulom meg, hogy az erős sugárban kifolyó víz, ha akadályba ütközik ezernyi cseppjével visszafelé indul. Így jártam. A slagozás nem volt, nem is lesz az erősségem. Valójában mindegy. Tisztán érkeztem, de irtózatosan piszkosan megyek haza. Mindig ez van, mert itt nem lehet "úrinőnek" maradni, itt az emberre kutyák ugrálnak, meg amúgy is koszolódik, hiszen takarít, mosogat, sétáltat, pakol, kiemel, összerendez, átmászik. Ez egy ilyen hely.

Lelkileg megfáradva érkeztem, amit fizikai fáradtsággal is megkoronáztam: napok óta nem jut időm az alvásra, pedig nincs nagy alvásigényem. Lelkileg szerencsére ezen a helyen mindig feltöltődöm, sokat jelent, hogy nem kell semminek látszanom, nem kell okosnak, szépnek (idézet by Oláh Ibolya) lennem, nem várja senki, hogy megfeleljek. Itt élnek a kutyáink, a mentett ebek, legalábbis egy meghatározó részük. Többen már évek óta.



Floki mindig boldog

 Amikor Flokival sétálunk, eltöprengek: mi lehet annál fontosabb, mint nyomot hagyni, s egy pillanatra tervezgetni is kezdem, hogy én hogyan fogok... De Floki eltereli a gondolataimat, mivel minden fűszálnál megáll, ő is nyomot kíván hagyni, fűszálanként jelöli körbe az amúgy nem is hozzá tartozó területet. A séta még nem teszi földbirtokossá, ő viszont ezt nem így gondolja. Kezdek türelmetlen lenni, s megjegyzem, hogy a semmit nem lehet lepisilni, s ő mintha megértené: a semmibe jelöl. Ha a semmit is lehet, akkor hosszú lesz az út, gondolom. Floki nevet. Aztán labdázni akar, de azt pórázon nem lehet, úgyhogy visszakocogunk a kifutóra és labdázunk rendületlenül. Sosem szerettem kislabdát hajítani, nem is voltam jó benne, most meg dobálom önként, hogy boldoggá tegyek egy fekete, senkinek sem kellő, idősödő, hályogosodó szemű kutyát.

"Cat-erpillarék" vacsoráznak

Zoé felken a falra. Elugorhattam volna, négy éve ismerem és mégis időről időre megtörténik. Kőagy imád, engem pont annyira, mint mindenki mást. Az ő egyszerű világában én egy simogató kéz vagyok, illetve egy alattvaló, akit le lehet dominálni. Nem több, nem kevesebb és ez jó is így. Zoé sem kell senkinek, gondolom, persze nekünk nagyon is hiányozna, ha mégis kellene. Azért elengednénk. De a kenneleknek így lesz neve, hogy elengedünk valakit, aki amúgy nagyon a szívünkhöz nőtt. Így marad Skuló kennele az I/2., pedig Skuló már rég nem lakik benne vagy Dorka kennele (II/1.) sem lesz másé, hiába adjuk oda másnak. Aki sok időt tölt el Tárnokon, arról kennelt nevezünk el. Ezen jót mosolygok, s magamnak vindikálom a tárolót, az az én felségterületem, ott én szoktam pakolni. Ezt persze könnyű megnyernem magamnak, ha a nagy többség fél az egerektől. Én szerencsére nem félek, bántani sem tudom őket, viszont tény: rengetegen vannak és ahogy jönnek a hidegek, mintha egyre többen lennének. Sosem jó ómen fényes nappal egérkéket látni A-ból B-be haladni. Főleg nem, ha az önkéntes kennelsori macskáink - Johnny Depp, Pilicke és Konkáv - páholyból nézik az eseményt. Nekik is kellene valami megoldás... No, nem az egereknek!

Sétáltatok, hol a kifutón, hol egészen benn a településen, ahogy kedvem tartja vagy az adott kutya igényei megkívánják. Nem állok meg egész nap, de eszembe sem jut, hogy megállhatnék, hiszen ha még kicsit sietek, egy kutyát kivihetek újra vagy taníthatok valamit vagy csak beszélgethetek Vilivel, aki szintén kutya. Úgy gyaloglok, hogy kisebb etapokban teszek meg összességében nagy távot, észre sem veszem, mégis égnek a kalóriák: ingyen fitness, ami ráadásul egy tucat kutya számára maga a boldogság. Mindenki nyer. Ritkán adódnak az életben ilyen helyzetek.

Zoé jutalomfalatra várva

Mosogatni szeretek a legjobban, nem azért, mert tényleg azt szeretem a legjobban, hanem mert akkor már minden kutyánk számára végetér a nap, elfáradtak, tele van a pocakjuk és a thermo ajtós házaikban - kivétel Kapor, Henry vizslák és Indra dog, akik lerágták az ajtót, valamint Edna és Sherry, akik nem hajlandóak használni a házat és kosárban alszanak- puha pléden bóbiskolnak, épp csak annyira vannak ébren, hogy ha esetleg körbejár még valaki egy-egy jutalomfalattal, azt el tudják fogadni. Ilyenkor csend van és béke, minden a helyére kerül, azt gondolom, hogy kerek a világ. Ezért megyek. És ezért gyere el te is, hogy megtapasztalhasd.

Tárnoki kennelsorunkon 20-24 védencünk várja, hogy valaki megsétáltassa őket, foglalkozzon velük. Aki inkább takarítana, annak is mindig tudunk munkát adni. Hétvégente várjuk az önkéntesek rohamát, akik úgy gondolják, hogy mozognának egyet. Nem vagyunk zárt intézmény, nyitottak vagyunk, nyitottak lennénk: RÁD IS, szóval gyere!

Érdeklődni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet a tárnoki kennelsor látogatási rendjéről.

Ha valaki a családjának azt adná Karácsonyra, hogy kihozza hozzánk egy alapos kutyasétáltatásra, s így egy emlékezetes programmal teszi őket gazdagabbá, ne fogja vissza magát. Mi az ünnepek alatt is ott leszünk, hiszen a kutyáknak sétálni, enni kell. Ha akad egy-egy segítő kéz, azért nem csak mi, hanem védenceink is rendkívül hálásak.

Mikulásunk Ózdra megy, segítsetek emberek!

A Futrinka Egyesület életében már hagyománynak számít a karácsonyi ajándékozás. Idén, tekintettel arra, hogy a legtöbb embernek csökkentek a lehetőségei, így sokan már annak is örülnek, ha a saját fájuk alá tudnak ajándékot tenni közeli családtagjaiknak, úgy döntöttünk, hogy egy másik decemberi ünnepre, a Mikulásra fókuszálunk. Ezen nap alkalmából tervezünk megajándékozni rászoruló gyerekeket, s lehetőség szerint egy kis műsorral is készülnénk.

Az évek hosszú sora alatt megtanultuk: minél távolabb van egy rászorulókat támogató szervezet Budapesttől, annál kevesebb lehetőséggel rendelkezik, hiszen az alapvetően is szegény vidékeken helyi támogatásra csak ritkán számíthatnak. Így mozdultunk el szép lassan a budapesti helyszínektől a vidéki lehetőségek felé, s ezt a szokásunkat most is megőrizve egy távoli célpontra tervezzük a "Futrinka Mikulását".

A tavalyi nágocsi karácsonyi ajándékozásunkról készült videó-összefoglaló megtekinthető ITT.

A Van Helyed Alapítvány, Ózd területén működik, az ún. Hétes-telepen igyekszik javítani a körülményeket, de nem felülről beavatkozva, hanem a közösség-építés eszközeivel operálva. A telepen rengeteg a gyermek, sokszor maguk a szülők is kiskorúak... Tudom, itt sokan legyintenek, hogy "ezeken már nem lehet segíteni". Mi hisszük, hogy az ajándékaink is segíthetnek abban, hogy ezek az emberek megtapasztalhassák: nem mondtak le róluk mások. Az oda születő gyermekek nem tehetnek arról, hogy nyomorúságos körülmények között élnek, nincs víz, villany, fűtés, sokszor élelemre sem futja, de aki oda született, az a világ végére ért, számára már a kezdeteknél elveszett a lehetőség.

Az Alapítvány által készített fotó a tavalyi
Mikulás járásról - a szervezet honlapjáról

A Mikulás Ünnep náluk hagyomány, így nem újat teremtünk, hanem kapcsolódunk valamihez, amit a Bódis Kriszta és a vele dolgozó szociális munkások már bevezettek, megvalósítottak, így nem leszünk csodabogarak, csak azok, amiről az egésznek szólnia kell: segítők, akik nyitottak a világra és érzékenyek a társadalmi problémákra, akik egy évben egyszer biztosan kitekintenek az emberek felé, hogy rajtuk is segítsenek.

A cél tehát 250 mikuláscsomag összeállítása, bárki, aki akár csak egy csomagot össze tud állítani, már hatalmas segítséget nyújt.

A csomag tartalmára vonatkozóan az alábbiakat kérnénk:

- legyen benne Mikulás figura, lehetőség szerint igazi csokoládéból, de nem kell hatalmas méretűnek lennie,
- legyen benne nem nyomódó déligyümölcs - narancs vagy mandarin,
- legyen benne valamilyen írószer - toll, ceruza, színesceruza, filctoll vagy bármi, amivel írni, rajzolni lehet

és ezen kívül bármi, amit az ajándékozó gondol.

Kérjük, hogy egy csomag összértéke se haladja meg az 1.200-1.500 Ft-ot, s egy hagyományos "nejlon Mikulás zacskóba" minden férjen bele, amit egy ajándékozottnak gondol a felajánló.

Az egyértelműen lányok számára készített csomagokat rózsaszín, az egyértelműen fiúk számára készítetteket kék szalaggal kérjük jelezni, a mind fiúnak-mind lánynak adható, "uniszex" csomagokon bármilyen egyéb színt használható a rózsaszínen és a kéken kívül.

A csomagok átadására várhatóan 2011. december 4-én, vasárnap kerül sor, aki személyesen szeretne jönni, kérjük, hogy jelezze, mert néhány autóval leutazunk majd.

A csomagokat 2011. december 2-ig lehet majd leadni Budapest területén több helyen, erről e-mailben adunk felvilágosítást. Kérjük, hogy a tervezhetőség érdekében, aki csatlakozik ajándékozási akciónkhoz, e-mailben jelezze a vállalt mennyiséget. Ezt a blogbejegyzés végére ki fogjuk írni, hogy lássuk, hogyan állunk az elérendő 250-es mennyiséghez képest!

Egyeztetni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet. Reméljük, hogy idén is sikerül egy kis örömet csempésznünk a rászoruló gyermekek arcára - ez pedig csak veletek, segítőinkkel együtt lehetséges! Vigyétek a "Futrinka Mikulás" hírét, hogy olyanok is bekapcsolódhassanak, akik egyébként, a kutyamentés miatt nem követik Egyesületünk életét.

Segítsetek, hogy segíthessünk!

Eddig összesen 253 mikuláscsomagra érkezett hivatalos vállalás:

Tné B. Klára és családja - 5 db
Polgi és Réka - 13 db
V. András és dinaperon-Edit - 5 db
M. Áron és K. Zsini - 2 db
K. Dóra (PB2) - 4 db
gelenék - 4 db
K. Andi (Palást gazdi) - 5 db
Ágacska - 4 db
Bné P. Éva (Avee) - 4 db
H. Zsuék - 2 db
P1 Lotti - 2 db
N. Anikó (Fagyal gazdi) - 4 db
3cica - 3 db
Török Edina - 2 db
Limbacher Adrienn - 2 db
nmm66 Judit - 2 db
bkata - 2 db
moklin - 2 db
Szabó-Balogh család - 5 db
Lacza Edit - 2 db
Zsini apu + Zsini anyu - 6 db
Wichmann Anna - ? db
Hacskó Szilvia - 10 db
Honvári Kinga - 2 db
Kirinovits Éva - 2 db
Duncsi - 2 db
Igrényi Edina - 2 db
Ági és Laci - 2 db
M. Adri és családja - 6 db
Wieden Kriszta és családja - 3 db
Tóth Gizella - 3 db
K. Szilvi (PB2-n keresztül) - 1 db
Simon Dávidné - 2 db
Károlyi János - 2 db
Pálma és Yetike - 2 db
Baricz Ági - 10 db
Rácz Brigitta - 2 db
Drahony Edina - 8 db
Kerekes Orsolya - 2 db
Boncz Mariann - 10 db
Somogyi Dóra - 1 db
László Ágnes és kollégája - 14 db
Nagy Ágnes - 2 db
Aratóék (Cserba Ildikó) - 5 db
Faritz Judit - 2 db
Sz. Judit - 2 db
Jászfalvi Juditék - 13 db
Tóth Enci - 1 db
Monka - 10 db + 10 db
Szpéhi Fatime - 2 db
K. Judit - 5 db
Jánosi Béláné (Sikk gazdi) - 2 db
Vajda Emese - 2 db
Kozák Melinda (Ajka) - 10 db
Dobay Orsolya - 2 db
Tóth Blanka - 2 db
Oláh Ilona - 2 db
Kovács Ági - 2 db
Megyesi Dóri - 5 db
Hutira Zsani - 2 db
Gócza Ágnes - 2 db
Garas Ági - 4 db

Bódis Kriszta, az ózdi projektvezető küldött nekünk bemutatkozást, információt, hogy mindenki el tudja képzelni, hogy miben és kiket támogatunk:

Ötödik éve rendezünk Mikulás ünnepséget a Hétes-telepen, komplex integrációs programunk keretében. Mivel a hétesi 400 lakó több mint fele gyerek (kb. 250 gyerekünk van), nem csoda, ha nagyon várják ezt a már hagyományosnak számító, közös ünnepet. Közös, mert az év folyamán velünk dolgozó önkéntesek is eljönnek, hogy elkísérjük a Mikulást házról házra, énekelve, nevetve, és vidámságot, szeretet hozva. 

A szegény, de az „ünnepre kész” kis lakásokban már ünneplőben várnak a gyerekek, alig ismerünk rájuk, olyan megilletődött arccal tudnak ücsörögni. A Mikulás mesél kicsit, énekelünk, és névre kiosztjuk a csomagokat. 

Eddig -Isten segítségével- mindig lett támogatónk, és Mikulásunk, idén éppen ÖNÖK.

Fárasztó és lehetetlen feladatnak tűnik végigjárni így egy cigánytelepet, mégsem éreztünk soha valóságos fáradtságot. Biztos vagyok benne, hogy ez most sem lesz másként.

December 04-én az Ózdi Alkotóházunkban gyülekeznénk, reméljük vendégeink/támogatóink megtisztelnek minket látogatásukkal. Az Alkotóházban az év folyamán kétszáz telepi gyerekünk fordul meg az alkotó foglalkozásainkon és a korrepetálásokon.

Előadásaink és ünnepségeink alkalmával minden családunk képviseli magát, ilyenkor a „sok jó ember kis helyen is elfér” elvet gyakorlatban is alkalmazzuk. Így épül itt egy igazi, változásokra kész, reményteli közösség.

A rövid ünnepség után mindenki otthon várja be a Mikulást és az ajándékokat…

Néhány szó a programról:

Az Alkotásközpontú módszerre épülő mintaprogram ma Borsod megye egyik cigánytelepén (Hétesben) zajlik, ahol kézzelfoghatóak a változások. A program lényege, hogy az alkotó (teremtő, építő) magatartás megtapasztalására alapozzuk az életminőségbeli változásokat eredményező munkát a lakhatás, a foglalkoztatás, az oktatás és az egészségügy területén. Az öngondoskodást segítjük, nem jótékonykodunk, nem osztogatunk megalapozatlanul. Hacsak nem mosolyt és szeretetet, mert anélkül sem kreativitás, sem felzárkózás nem jöhet létre. Egy új generáció talál itt magára. A telep legkisebb gyereke is tudja, mi az önkéntes munka, szerencsére imádnak velünk dolgozni. Akár a közösségi tér salakozásáról, a padok felállításáról, akár a közösségi ház építéséről van szó. A körülmények még most is mostohák, nincs legálisan villany, a házakban nincs vezetékes víz, két közkútról lehet hozni a vizet, a budik is kint vannak, ráadásul rossz állapotúak. A programunk eredménye viszont, hogy idén -15 év sötétség után- visszavezették a közvilágítást. A lakbér és közüzemi díjait tisztességgel fizető családunknál újra működik a vezetékes víz-szolgáltatás. Foglalkoztatási programunk keretében egy telepi brigáddal az összes lépcsőt visszaépítettük a házakhoz, és a családok önkéntes munkában végzett lakásfelújításának árát jóváirattuk az önkormányzatnál. Ezzel gyakorlatilag rendeződtek a szociális lakások utáni lakbéradósságok, elmúlt a kilakltatás veszélye és sok család végre bejelentkezhetett a lakásába.

De a kamera és a fényképezőgép is természetesen vándorol kézről kézre, és izgalmas alkotások születnek. Nem lesz mindenki művész, de nem is ez a cél. “Keressük az utunkat” –fogamazta meg egyik tanítványom. “Mindig tanulunk valami újat, de magunkról is”- mondja a másik “Jobb ez, mint a disco”, teszi hozzá a harmadik. Egy budapesti író tanítványom pedig azt mondta, hogy “Kriszta mindenhol ugyanazt a módszert alkalmazza, legyen az roma telep vagy a belváros, és ami döbbenet, mindenhol működik.” Persze, hogy működik, mondom én, hiszen végső soron egyformák vagyunk mi emberek, egyformán érzékenyek, megerősítésekre, örömre, szépségre, jóra vágyók, a teremtésben gyönyörködni- az életben alkotni képesek. Ez a budapesti tanítványom sok követőnkkel együtt már barátságot kötött a telepiekkel. Roma, nem roma, telepi vagy középosztálybeli, celeb vagy óvodás önkéntesként sokan vesznek részt a közös programokban. Az Alkotásközpontú modell így teremt hidakat. A kultúrális, szociális, neveltetésbeli különbségeinkből fakadó hátrányokat egy támogató, inspiráló, motiváló közegben simán behozhatjuk. Közben egy kis elfogadást is tanulunk. Nem nyögvenyelőset, hanem felfedezőset. Különbözőségeink pedig gazdagító értékek lehetnek. Persze a szegénység és a hozzá kapcsolódó drámai problémák sokszor bénítóak. De nem fásulhatunk bele. Hozzáállás, elhatározás és cselekvés kérdése. Az alkotással fölébresztett kreativitás pedig örök segítség." (BK)

részletek:

cseppgyerek.blog.hu