Általában mire egy kutyát elkezdünk hirdetni, addigra nagyon kevés látszik abból, amilyen állapotban hozzánk került, pedig sokszor testileg, lelkileg összetört, állatorvosi ellátásra, illetve rehabilitációra szoruló kutyákat veszünk gondozásba. Vagyis most átmenetileg sajnos új "alapos" esélytelenek nem is érkezhetnek, mivel a meglévő kutyáink havi fix kb. 150.000 Ft-os panziós költségét, esetleges orvosi ellátásnak fedezetét sem tudjuk előteremteni, de dolgozunk azon, hogy újra tehessünk csodát. Kicsi csodákat, nekünk mégis fontosakat.
Bálványt a 2010-es karácsonyi ajándékozásunkról hazafelé menet szedtük össze sérülten, véresen az út széléről. Valószínűleg autóbaleset érte, mert több helyen zúzott, nyúzott, illetve szúrt sebei voltak. Szinte a teljes testén le kellett borotválni a szőrt, hogy mindenhol le lehessen fertőtleníteni. Szerencsére törése sehol nem volt, így műteni nem kellett, s fiatal kutya lévén hamar össze is szedte magát. Az eredeti gazdája nem kereste, így olta, chipezve, ivartalanítva Debrecenbe költözött gazdához, ahol a beilleszkedését követően egy kis lakásátalakítással tette próbála a gazdái türelmét. Családja megküzdött a feladattal, kutyaiskolába is jártak, hogy Bálvány vagy új nevén Daddy zökkenőmentesen élhessen velük.
Dominó az ózdi gyepmesteri telepről került a gondozásunkba. Dominó soványan és gombás bőrfertőzéssel érkezett hozzánk, de a jó tartásnak köszönhetően villámsebesen gyógyult. Eredeti gazdái valószínűleg egy vérszomjas fenevadat akartak belőle nevelni, erre utal a házilag vágott füle is, de hiába a zord külső, ha bárány szívet takar. Dominó ugyanis egy mindenkinek majd szétesős, rendkívül barátságos, ragaszkodó, kiegyensúlyozott, ámde szökésre erőteljesen hajlamos kutyaként sem házőrzésre nem volt alkalmas, sem arra, hogy egyáltalán tartósan a kerten belül maradjon. Nagy testű kutyát nehéz benti tartással örökbeadni, de mi nem akartuk alább adni és megérte várnunk, hiszen amellett, hogy Dominó kennelsori napjai alatt az összes kijáró önkéntes napjait bearanyozta és akivel csak találkozott, mindenkinek elrabolta a szívét, álom gazdit is kapott, akivel kutyaiskolába jártak, s olyannyira komolyan vették a dolgot, hogy mostanra már a bemutatócsoportban is szerepelnek.
Héli divatos kutya, mondhatni: nem szorulhatna segítségre. A divat egyben azt is jelenti, hogy a szaporítók szeme is felcsillan, hiszen kisebb beruházással, lezsarolva egy szuka kutyát több tucat kölyköt szórhatnak szét az országban vagy küldhetnek az olasz kamionokkal külföldre. Héli valószínűleg egy ilyen helyen élhetett, emberi kontakt nélkül. Erre engedett következtetni az elhanyagolt, berohadt szőrzetén kívül az is, hogy kezdetben kizárólag a kutyákkal tudott kommunikálni, az emberektől tartott, nem értette, hogy mikor mit csinálnak. Lakásban soha nem élt, nem is érezte magát biztonságban és a szobatisztaságot hírből sem ismerte. Társasági kutyaként valakinek sok pénzt hozhatott a konyhára... Aztán egy szép napon az Illatos úti gyepmesteri telepen landolt, s nem kellett senkinek. Mi kihoztuk őt, s ideiglenes befogadóhoz került, ahol hatalmas türelemmel és sok-sok szeretettel lassan-lassan kutyát csináltak belőle, de így is csak a második örökbeadása járt sikerrel, az első helyen nem tudott összecsiszolódni a családdal, így rövid idő után feladták és visszakerült. De talán ez kellett ahhoz, hogy végül a számára tökéletes otthont kaphassa meg, ahol elfogadják furcsaságait, s minden ellenére imádják őt.
Szinte az ország minden tájáról volt már a gondozásunkban kutya, kapcsolatban állunk vidéki gyepmesteri telepekkel és figyeljük a híradásokat is, valamint egy-egy esetben úgy keresnek meg minket, hogy segítsünk. Vukmir esetében is így volt. A budaörsi gyepmesteri telepről jelezték, hogy van egy szetter-basset mixük, akinek szőrproblémái mellett a szemével is gond van, ők pedig nem tudják vállalni a műtét költségeit, s mivel ez a kutyát zavarja, így nem jósolnak neki sok esélyt. Bár akkor sem álltunk túlságosan fényesen anyagilag, de mérlegelve a lehetőségeinket, igent mondtunk. Vukmir ideiglenes befogadóhoz költözhetett, s hamar kiderült, hogy egy kelekótya, barátságos, jól motiválható, csupaszív jószágra tettünk szert. A szemét megoperáltattuk, a bőrproblémáját kezeltettük, s bár voltak visszaesések, lassan örökbeadható állapotba került. Eddigre viszont a befogadója szobatársa is elbukott: hazavitte Vukmirt a saját családja számára, akivel ennél jobb dolog nem is történhetett volna.
Persze nem mindenki olyan szerencsés, hogy már gazdis kutyaként tudjunk róla beszámolni, de azért ők is indulnak valahonnak, sőt valamelyikük már el is ért valameddig, csak a családi képek hiányoznak. Daisyt, a 3-4 éves staffordshire terrier szukát az eredeti családjából hoztuk el idős társával együtt, ahol válás miatt már nem foglalkozott vele senki, altatásra szánták, de aztán még arra is sajnálták a pénzt... Daisy csonttá soványodva, összetörten érkezett, de hamar megértette, hogy most már jó dolgok fognak vele történni. Ideiglenes befogadójánál nagyon gyorsan beilleszkedett, a másik kutyával is tökéletesen kijön, a család kisgyermekével is barátságos, mint ahogy általában az emberekkel is. Játékos, aktív, de emellett a lakásban nyugodtan viselkedik és szobatiszta. Oltva, chipezve, ivartalanítva keres magának új otthont, benti tartással.
Arla még egy éves sincs, de már altatás várta: az ajkai gyepmesteri telepen ki is tűzték az altatás napját, amikor közbeléptünk és két kenneltársával együtt segítő kezet nyújtottunk számára. A feketesége miatt láthatatlan kutyának esélye sem volt, hogy valaki örökbefogadja a telepről, s ez sajnos általánosságban is igaz hasonnló színű társaira, akik tucatjával veszítik életüket különböző befogóhelyeken, de sajnos nem csak ők. Évente több ezer kutya veszíti életét úgy, hogy senki rájuk sem néz. Arla viszont szerencsés volt: eljöhetett. Tárnoki kennelsorunkon szép lassan rájött, hogy a póráz nem harapja le a fejét, a felé nyújtott kéz simogat vagy jutalomfalatot ad, hogy a többi kutya mind barát. Arla egy apportos, kiemelkedően jó agyú, gyorsan és örömmel tanuló, más kutyákkal jól kijövő (bár egyes egyedekkel dominanciára hajlamos), játékos, csupaszí kutya. És fekete. De talán-talán valaki átlát a külsőn és beleszeret a belsőbe. Arla bármikor kész költözni, oltva, chipezve és ivartalanítva van, s akár ideiglenes befogadót is keres, ahol a gazdára találásáig megtanítanák neki a lakásban élés szabályait is, növelve ezzel örökbefogadási esélyeit.
Arla gazdikereső videóját is érdemes megtekinteni: a hölgyemény igazi trükkös kutya.
Ezek vagyunk mi, az "alaposok". Ezért csináljuk, mert bár sokan mondják, hogy kiskanállal merjük az óceánt, nekünk a cseppek is számítanak.
Gazdára váró kutyáinkkal a
http://www.futrinkautca.hu/ oldalon lehet megismerkedni. Ideiglenes befogadók jelentkezésének is nagyon örülnénk!
info@futrinkautca.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése