A FUTRINKA EGYESÜLET ALAP TEVÉKENYSÉGI CSOPORTJÁNAK BEMUTATKOZÓ BLOGJA

A FUTRINKA EGYESÜLET ALAP TEVÉKENYSÉGI CSOPORTJÁNAK BEMUTATKOZÓ BLOGJA

2012. március 24., szombat

Kutyafuttában: Budapest-Szeged oda-vissza

2012.03.17-én első alkalommal rendezték meg Szegeden a „Kutyafuttában” elnevezésű rendezvényt, nyakunkba vettük a kis rendezvényezős pakkunkat és három gazdi kereső ebünket és felkerekedtünk, hogy Budapestről lerobogjunk Szegedre. 
Az időjárás nagyon kedvezett a kilátogató kutyáknak és gazdiknak. A parkban a fű már szárba szökkent, a tavaszi nap halovány sugarai csiklandozták a szimatoló kutyaorrokat.

Mivel Bejgli, az egyik egyesületi tagunk celeb ebe indult a versenyen, így evidens volt számunkra, hogy az egyesületből is néhány tag, és néhány gazdi kereső kennel lakó elkíséri Bejglit, hogy ne unatkozzon. Igazából a rendezvény szervezőitől kaptunk lehetőséget arra, hogy megmutathassuk magunkat, a Futrinka Egyesületet, hogy kik vagyunk, és mit csinálunk.A meghívást ezúton is szeretnénk megköszönni!

Betta a színpadon - sajnos ez a rendezvény sem hozta meg számára a gazdit...
Gazdi kereső díszkíséretünk tagjai voltak: az örök tökéletes rendezvény kutya, Betta, a pimasz, és arcoskodó tacskó lurkó: Tarack és a félénk, kis törékeny királylány, Donna.
Bemutatkozhattak a színpadon, mint az igazi sztárok, csak nekik nem volt szükségük sminkre, frizuraigazításra, ők csak magukat adták és így voltak tökéletesek.

Nagyon sok kutyával ismerkedtek meg a kis gazdi keresőink, hozzácsapódtunk sok különféle kutyából álló falkához, valamint „túléltük” a beagle hetes fogat rohamát, akik hangosan örömködtek, amitől Donna azért kicsit megrettent.

A helyi erőt képviselő Tappancs Állatotthon önkéntesei és gazdi keresőin kívül találkozhattunk a Tetovált Állatmentőkkel, akikkel Tarack tacskónk kicsit szorosabbra fűzte a barátságot. Egyik önkéntes táskájából ugyanis elcsent egy folpackba csomagolt szendvicset, kibontotta, és jóízűen elfogyasztotta.

Bejgli kutyus rendezett egy mosolyfakasztó, vígjátékba illő jelenetet. Megijedt két, az utcán sétáló néger fiútól, vonyított egyet, a hozzá közelebb sétáló fiú ettől megijedt és a másik ölébe ugrott, erre Bejgli is megijedt ugatott rájuk, erre a két srác egyszerre beugrott a bokrok közé. A jelenet komikusságát szerintem Charlie Chaplin is megirigyelhette volna.

Donna találkozott az anyukájával, Theodorával
A nap legszebb pillanata volt számomra, amikor Donna kutyus találkozhatott az anyukájával, vízmosásos Theodórával, akit Szegeden fogadtak örökbe. Megismerték egymást, anya és lánya, örültek egymásnak, könnyfakasztó jelenet volt, vagy csak én vagyok túl érzékeny lelkű, mindenesetre elmorzsolgattam néhány könnycseppet a szememből.

A kutyusaink sok simogatást begyűjtöttek, sokat sétáltak, Tarack minden embert körbepuszilgatott, persze, aki hagyta magát. Donna pedig inkább hűsölt a sörpad nyújtotta árnyékban.

Adtunk tanácsot tacskó fiú ivartalanítását illetően, volt is érdeklődő családunk az éppen aktuális gazdi kereső tacskóinkra, valamint külön feladatként még két Szeged környéki család előzetes ellenőrzését is megejtettük. Az egyik család megkapta a zöld jelzést, viszont a másik helyen sajnos füstbe ment a találkozó, de a következő alkalommal sort kerítünk rá, amikor az ellenőrzött család örökbe fogadhatja az általuk áhított vizsla kutyust.

Bejgli a "celeb eb", aki mostanra már rendszeresen támogatja a Futrinka Egyesületet
Adományokból közel 20.000 Ft-ot gyűjtöttünk össze, valamint Bejgli kutyusnak köszönhetően a nap zárásaként, valamint fénypontjaként megnyerte az internetes szavazást: Ő lett az „ország legjobb kutyája”. A nyereményként kapott majd 40 kg  jó minőségű kutyaeledelt, amit az egyesület kennel lakói fogyaszthatnak majd el jóízűen.

Összességében élményekben gazdagon és boldogan tértünk vissza Szegedről Budapestre, valamint azzal a szóban is megerősített ígérettel, hogy az idei évben XI. alkalommal megrendezésre kerülő Tappancs Fesztiválon ismét megmutathatjuk magunkat a „Napfény városának.” 

A beszámolót írta: Jakus Edit

2012. március 18., vasárnap

Ne tőlünk fogadjon örökbe...

Az jutott eszembe, hogy nem akarom örökbe adni a kutyáinkat. Hogy mindet megtartom, míg világ a világ élnek a kennelsoron és tudják majd, hogy naponta legalább háromszor sétálnak, hogy minden napra jut finom falat, hogy nem háborgatják őket bolhák vagy egyéb élősködők, hogy ha vizes lesz vagy szétrágják, akkor jut alájuk újra puha, meleg pléd. A kifutóról mindig visszatalálnak a már otthonként szeretett kenneljeikbe, a thermo kutyaházak  melegen tartják őket, ha arra van szükség, a kennel teteje megvéd az esőtől, de a direkt napsugárzástól is. Az már csak bónusz, hogy járnak ki sétáltatók is, így mindig új emberekkel ismerkedhetnek, sétálhatnak, figyelmet, szeretetet és foglalkozást kapnak. Nincs olyan nap, hogy unatkozva, magányosan vagy hiába várnának, mindig van valaki, aki csak értük van jelen.

Egyre több helyen járok az országban, egyre több állatvédő szervezetet ismerek meg, egyre inkább azt gondolom, hogy nálunk jelenleg jó helyen vannak a kutyák. Persze lehetne sokkal jobb is, ismerek is olyan szervezeteket, ahol azt mondanám, hogy még ennél is biztonságosabb, jobb, kiszámíthatóbb, de mindenhol van valami buktató. Nálunk is: a kennel nem otthon, mégha biztonságos is. Mégha az ide bekerülő kutyát nem fenyegeti veszély, ha nincs hely, nem jön új kutya, de altatásra nem kerül sor. Ez egy kis mikrokozmosz, egy részlegesen zárt világ, ahol nincs félelem, fájdalom, csak odafigyelés és szeretet. Mégsem minősül otthonnak, mégsem olyan, mintha saját gazdája lenne ezeknek a kutyáknak.

Sok helyen a mentett kutyák napi ellátása is nehezen biztosítható, hányszor olvassuk, hogy ezen vagy azon a helyen elfogyott az élelem! Nálunk sem a fán terem persze, de szerencsénk van: addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér, ti pedig segítetek abban, hogy egyáltalán legyen takarónk. Sok helyen nincsenek még oltva sem nagyon a kutyák, nálunk mindenkinek van veszettség elleni oltása, ha ismeretlen előéletű, akkor kombinált oltásból kettő is, mindenki chipezett és ivartalanított. Mindenki megtanul előbb-utóbb pórázon közlekedni, megszokja az idegeneket, s késszé válik arra, hogy továbblépjen, hogy megtalálja a szerető otthonát.

Csodák születnek a szemünk előtt. A rettegő, senki felé nem nyitó kutya hónapok múlva már bújik, felugrál, szomjazza a szeretetet, a mogorva, kiszámíthatatlan, félelmi agressziós voltát vele született dominanciával erősítő nevetve cipeli kék labdáját, hogy azt azonnal dobja valaki messzire, s hozhassa vissza boldogan. Mindenki tart valahonnan valahová. A mi kutyáink általában mélyebbről indulnak, megjárnak poklokat, mielőtt hozzánk kerülnek, aztán lehetőséget kapnak, amellyel vagy tudnak élni vagy nem. Ez  már nem rajtuk múlik, itt jön be az emberi tényező. Hiába akarunk valakit örökbe adni, ha senki nem akarja örökbe fogadni, úgy nehéz. Mi kereshetjük a felületeket, hogy minél több helyen szólítsuk meg a potenciális gazdikat, de ha nem jelentkezik senki, akkor a kutya marad.

Van olyan védencünk, aki 2007-ben került hozzánk egy vidéki gyepmesteri telepről, s az első beköltöző volt a tárnoki kennelsoron, s most is ott van, vigyorog a háza tetején és rendületlenül torpedózza ki a gyanútlan látogatók lábát, ha arra lehetősége nyílik. Több rendezvényen volt már és több kalandban volt velünk része, mint egy szegényebb sorban élő gyermeknek. Valószínűleg ő már elfogadta, hogy mi vagyunk a családja, de mi nem fogjuk elfogadni ezt soha: keressük neki is az igazit, ahol ő a szeretett kedvenc és nem csak egy a sok közül.

Szóval amikor eszembe jut, hogy nem akarom örökbe adni a kutyáinkat, csak magamat nyugtatom, hogy minden úgy jó, ahogy van, nálunk lenni boldogság a kutyának. De aztán látom, hogy mennyien vannak még, akiknek szüksége lenne erre a boldogságra, a mi kis biztonságos világunkra, belefájdul a szívem, s újra rákapcsolok: hirdetem, megosztom, ajánlom a keverékeinket, az esélytelenjeinket is. Mert igenis repüljenek ki, ez az élet rendje, idővel mindannyian készek lesznek erre, s jöjjenek helyettük a betegek, idősek, problémásak vagy csak feketék, jellegtelenek, hogy rájuk is ragaszthassunk szárnyakat.

Ne tőlünk fogadjon örökbe, aki nem elég bátor a szívét vásárra vinni. A többiek mind jöhetnek!

www.futrinkautca.hu

A hét kutyája: Betta, a családi kutya (Betta sucht ein Zuhause)

Betta nem alanyi jogon került a Futrinka Egyesülethez, őt nem akartuk megmenteni, mégis úgy alakult, hogy amikor egy bajban lévő német dog szukához hívtak minket, nem hagytuk hátra a család évekkel korábban az Illatos útról kihozott keverék szukáját (Bettát) és elvadult fiacskáját (Laant) sem. Mondhatjuk, hogy Betta a szerencse gyermeke, hogy maga mellé vett egy német dogot, hogy ezen az ágon kerülhessen hozzánk, de azt is mondhatjuk, hogy mi vagyunk rendkívül szerencsések, hogy Bettát megismerhettük. Szóval a szerencse kölcsönös, merthogy Betta maga a tökély.

Betta teljesen emberközpontú, mindenkivel kedves, nyitott, barátságos, egyáltalán nem félős, így bárhová elvihető. Emiatt rendszeresen megjelenik velünk rendezvényeinken, hiszen élvezi a társaságot, a fárasztó, nyüzsgő napokat, imádja a gyerekeket, mindenkinek mindent hagy: rajta lehet fogakat számolni, fülbe nézni, fésülni, bármit, csak vele foglalkozzanak.

Emellett Betta tökéletesen sétál pórázon és autózni is tud. Szobatiszta, a lakásban nem rombol. Korábbi élete miatt úgy gondoljuk, hogy kertes házból szökne, így egyedül nem hagyható a kertben, de talán ez a legkevesebb. Senki nem akarna egy ilyen kutyát kizárni, egy ilyen kutya mellett lenni jó. Betta a legzavarosabb napokon is megnyugtat bárkit kiegyensúlyozottságával, jó kedélyével, örök optimizmusával.

Más kutyákkal is jól kijön, bár egyértelműen ő az alfa nőstény, soha senkit nem bántott ahhoz, hogy ezt minden kutyánk mégis magától tudja. A kan kutyákkal amúgy elnézőbb, mint a szukákkal, őket imádja igazán, hatalmas játékra hívja a másik ebet, s úgy nyargalászik, mint egy tinédzser. Betta már nem az, középkorú kutya, lehiggadtnak számít a maga hat éves körüli életkorával.

Bettát leginkább családi kutyának ajánljuk, akár kezdő kutyatartók számára is, benti tartással. Egészen biztos, hogy nem fogja megbánni, aki őt választja. Betta egy kincs. Egyelőre a mi kincsünk.

Oltott, chipezett, ivartalanított. info@futrinkautca.hu