Zoé Karácsonya

Zoé néhány hete ideiglenes befogadónál lakik, ahol sok minden kiderült már róla, például az, hogy szobatiszta, hogy egyedül hagyható a lakásban, mert nem rongál, hogy nem ugat feleslegesen, hogy nem zavarják a városi zajok, hogy nagyon alkalmazkodó. Talán ezek az információk is hozzásegítik majd ahhoz, hogy a 2007. óta tartó gazdira várásból egyszer tényleg gazdára találás lehessen, hiszen bizonyítja nap, mint nap, hogy mennyire jó kutya. No, igen: nem fiatal és stafforsdhire terrier ősökkel rendelkezik, ami nem segíti a gazdisodást, de hátha valaki tényleg nem csak a szemével képes látni...

A Karácsonyt természetesen ideiglenes befogadójával töltötte, meglátogatták a családot. Ezeknek a napoknak az összefoglalása következik - az ideiglenes befogadó tollából.

Próbáltam témák köré szervezni a 4 nap eseményeit, hátha úgy könnyebb összefoglalni.

Zoé vs. szájkosár

23-án, az utazás előtti estén a szokásos séta szájkosárral történt, hogy teszteljük, mennyire bírja a csajszi a kötöttségeket. Az első két utcában még nagyon szenvedett, utána egész jól megszokta, és már nem próbálta állandóan levetni, de azért messze nem volt olyan magabiztos, mint általában, végig mellettem ment, behúzott farokkal, de egyébként jól tűrte. A séta felénél levettem, 5 percen belül összetűzésbe is keveredett egy szobacirkálóval, ezúttal ő kezdte a problémázást. Gondolom az egóját helyreállítandó.

Zoé vs. utazás

Jól viselkedett a kocsiban, sajnos nagy volt a köd, így az autópályán szinte nem látott semmit a tájból, ezért le is feküdt, de nyikkanás nélkül tűrte az utat.

Zoé vs. Khan

Khan húgomnak a kutyusa, kb. 10 éves, spániel méretű, rövid szőrű keverék kan, más kutyák nem nagyon érdeklik séta közben, az azonban kérdés volt, hogy az otthonában miként fogja elviselni az idegent. Bár leginkább Zoé volt a kérdőjel, elvégre minimum 3x nagyobb példány, mint Khan. És bár azt azért túlzás lenne mondani, hogy jól kijöttek, mivel nagy haverkodás a két eb között nem volt, de mindketten elég hamar rájöttek, hogy pár napra ők össze lesznek zárva, (kutyanyelven szólva egy ideiglenes falka tagjai lesznek) és a balhé nem opció, ezért békésen elléteztek egymás mellett. (Szerencsére egyik sem egy túl aktív kutya.) Azért egy közös hobbijuk volt, megalakították a KKK-t, vagyis a Karácsonyi Kaja Kunyerálók szervezetét: étkezésekkor radarszemeikkel keresték a leggyengébb láncszemet, aztán az egyik kutya balról, a másik jobbról próbálta kinézni a kiválasztott szeméből az ételt. Volt pár közös séta is, itt teljesen jól megvoltak egymással, sok említésre méltó esemény nem is történt, egy azért mégis: találtak egy igen ígéretes szagnyomot, Khan ért oda előbb, Zoé így már nem fért oda, ezért egy elegáns fejmozdulattal arrébblökte a kisebb termetű ebet, ez utóbbi repült úgy 20 centit, aztán rám nézett rosszallóan, miszerint "én mondtam előre, hogy hülye ötlet volt ez a másikkutya", aztán ment tovább szaglászni.

Zoé vs. kert

Bár a napi kétszeri séta továbbra is megvolt, azért azt nagyon tudta élvezni, amikor ki volt engedve a kertbe, ami kb. 200 nm. Jelölgetett is bőszen, bár szerencsére a nagydolgát csak sétakor végezte el. Az is kedvelt "szórakozása" volt, hogy csak ült a teraszon 10 percig mozdulatlanul, és csak figyelte az eseményeket (ami kb. ki is merült abban, hogy néha elrepült egy madárraj), na meg persze szaglászott a levegőbe bele.

Zoé vs. lépcső

Sajnos ezalatt a pár nap alatt nagyon látszott, hogy az ízületei nincsenek rendben, felfele igen nehezen vette a fokokat, ennek ellenére engem követett szinte mindenhova; alig lehetett visszafogni, amikor csak pár percre ugrottam le a garázsba. Mindenesetre elkezdett egy porcerősítő kúrát, meg szerencsére nálam a földszinten él, szóval reméljük, nem lesznek később nagyobb gondjai ebből.

Zoé vs. anyám

dec 24: "Jézusom, ez akkora, mint egy borjú..."

dec 25: "Drága kis bocikám..."

szemelvények: 

"Naaa, hagyjál már... most nem tudlak megsimogatni, lisztes a kezem, gyúrom a tésztát... Jó, akkor alkarral..."

"Zoé hagyjál... ne fetrengjél itt nekem, nem hajolok le simogatni, rossz a térdem... Úgyse hajolok le... Ne ijedezzél, csak a térdem roppant."

Zoé vs. gyerekek

Két lurkóval is kapcsolatba került, az egyik a 7 hónapos unokahúgom volt, aki még nem tud a dolgoknak finoman örülni, kissé tépte a szőrét simogatás helyett, egyszer még az orrára is rámarkolt, az biztos fájt szegénynek, de pisszenés nélkül tűrte. A másik gyerkőc az 5 éves unokaöcsém, a jutalomfalatkák osztogatását mindketten élvezték, és bár a magasság pont megfelelő volt, az arconnyalás kimaradt, a szülők őszinte örömére. Amikor meg a kutyus kifáradt a nagy sokaságban, nem kezdett el problémázni meg hisztizni, hanem csendben lelépett horpasztani egy jót - és erre a legideálisabb hely szerinte az én ágyam volt. Amikor felfedeztük, a szemében a bűnbánatnak a nyoma se volt, csak "hagyjatok má' alunni..." Összességében mindenki nagyon meg volt elégedve a blökivel (legfőképpen jóanyám), hiperjól viselte a megpróbáltatásokat. 

Ezt a beszámolót olvasva nekünk megvan a 2013. évi egyik legnagyobb boldogsága: Zoé hat év kennelélet után ideiglenes befogadónál élhet, ami számára hatalmas előrelépés. De a következő év meghozza-e a végleges otthont...? Mi hiszünk benne.

Önsorsrontásból jeles - Floki újra befogadót keres!

Floki egy igazi pojáca, egy önsorsrontó barom - tessék, kimondom, mert a helyzet az, hogy az a kutya, akinél a legjobban biztosak voltunk abban, hogy nem lesz vele gond, most újra, rövid határidővel, tehát sürgősen átmeneti befogadó családot (vagy gazdát, teszem hozzá halkan, magam sem igazán bízva abban, hogy ez egyszer tényleg sikerülhet) keres. Mert ugye eddig volt a kennelsor, ahová 2010-ben érkezett az ajkai gyepmesteri telepről, ahová az eredeti gazdája adta le, majd vitt helyette egy fiatalabbat. Floki már akkor sem volt fiatal, most meg már pláne nem az, gondoltuk a szokásaink már sokat nem változtat. A kennelsoron kenneltiszta volt, s nem csak az alliteráció kedvéért, hanem komolyan gondolta: futott, hogy a kifutón intézze a dolgait. Oké, macskára tényleg nem teszteltük, de arra, hogy közösségi terekbe bátran vihető, igen. És tessék! Eljött a nap, amikor neki is akadt egy ideiglenes befogadó. Szerető, kedves család, akiknek két kikötése volt: szobatiszta legyen, és ne bántsa a macskákat.

Floki egyiket sem tudta hozni. Amióta csak megérkezett, nem hagyja békén a macskákat, akiket már sikerült az őrületbe kergetnie, ez pedig nagy baj, mert egy bizonytalan macska nem jelent jót, s mi tényleg nem szeretnénk egyetlen állatot sem hátrányos helyzetbe hozni a saját védencünk javára sem. Másrészről Floki mindent lejelöl, ha egyedül marad, egy idő után bepisil. Nem tudjuk, miért teszi, nem múlik a dolog, pedig sétáltatják, hosszasan, ház körül és távoli vidékeken is, de Floki nem és nem, hajthatatlan, ha eddig a kennelre vigyázott, akkor most juszt sem fog egy lakásra... Nem értjük, hogy miért...

Viszont így nem maradhat. Mi pedig nem tesszük őt vissza a kennelbe, mert nem tehetjük meg vele. Így most maradt az a lehetőség, hogy nekifutunk újra. Pénzt ígérünk. Nem kevesebbet, mint napi kb. 800 Ft-ot, amely mellett a száraztápot biztosítjuk Floki számára. Hátha van valaki, akinél elfér, s akinek nincs macskája. Akit ez a szobatisztasági zökkenő elsőre nem riaszt el. Aki sokat van otthon vagy már nem is igazán tudjuk, de a lényeg, keresünk valakit, aki átvenné őt ideiglenes befogadóként, benti tartással, sok-sok szeretettel a fentiek ismeretében is. Floki nem rossz kutya, de ez a lakásba költözés valamit elfeledtetett vele, ami viszont valaha benne volt.

Kérjük, segítsetek, mert Flokinak tényleg segítség, esély kell, meleg, kényelem és szeretet. Nekünk ez már mindent megér, tényleg. Majdnem mindent legalábbis, de talán az is számít valakinek, akinek pont ez a kb. havi 25.000 Ft hiányzik ahhoz, hogy kicsit fellélegezhessen. Mert nekünk meg pont ő hiányzik, hogy segítsen.

Floki egy 8-10 év körüli, labdázni imádó labrador keverék kan. Más kutyákkal és macskákkal nem igazán jön ki, de a séták során a kutyák nem zavarják. Oltott, chipezett, parazitamentesített és ivartalanított.

info@futrinkautca.hu

Amikor azt hisszük, hogy nekünk rossz, de tévedünk

A Futrinka Egyesület minden évben Karácsony környékén megajándékoz néhány rászoruló embert. Az évek során jártunk csecsemőotthonban, gyermekeket nevelő bentlakásos intézményben, hajléktalanok nyugdíjas otthonában és még számtalan helyen. Az idei évben a tárnoki rászoruló családokra esett a választásunk, hiszen Tárnok az a hely, ahol a kennelsort béreljük évek óta, így a település élete, lakói mellett sem mehetünk el szótlanul. Aki járt már Tárnokon tudja, hogy egy rendezett, kedves kis település több új építésű résszel, barátságos lakókkal. A jólétet ugyan nem sugározza minden utca, de a rendezettséget, odafigyelést igen. S ilyenkor az ember hajlamos azt hinni, hogy az emberek, akik ott élnek, mind legalább azt megengedhetik maguknak, amit mi magunknak.

Ajándékaink egy része a cipősdoboz akcióhoz kapcsolódott, amelyet a település szociális területe hirdetett meg, illetve gyűjtöttünk használt, de jó állapotú ruhákat, játékokat is. Sikerült több kiló szaloncukrot vásárolnunk, illetve egyéb tartós élelmiszerrel is segíteni - általánosságban - a rászorulókat. Az ünnepség nagyon jól sikerült, hangulatos volt, nem csak az átadás-átvételről, hanem az együttlétről, a közös örömről szólt.

De ezen a télen tovább is léptünk, mert volt négy Karácsonyfává válni kész fenyőfánk, s mindegyikhez tartós élelmiszer-csomagunk, amelyből az ünnepek alatti időszak átvészelhető. Négy néhány napnyi túlélés és egy kis ünnep. Ezt kellett átadni négy, a szociális munkások által kiválasztott családnak.

Innentől pedig jöjjön Fene, illetve Zsú, a csomagokat leszállító csapattagjaink beszámolójából egy összefoglaló. Talán mindenkinek átjön az az érzés, amelyet a segítségünk, a segítségetek jelentett. Köszönjük mindenkinek, aki idén sem maradt távol, aki segített.

Az első családnál azt hittük, nincs otthon senki, aztán a motoszkálásra kijött egy hölgy és egy három év körüli kislány a sötét házból. Elmondták, hogy most csak egy elemlámpájuk van (én naivan azt hittem, a tévé megy bent!), mert benzines az aggregátor és a férj csak holnap jön haza, és csak ő tudja felönteni és üzemeltetni. A szobában volt még egy öt hónapos Csabika is. Meg iszonyat nyomor, de olyan, amilyet én nem is gondoltam volna. Hogy fürdet, etet, babusgat az a nő két gyereket (a kislány beteg volt éppen) elemlámpafénynél? - Engem ez a hely rendített meg a legjobban.

A második helyen fotóztam. Normális család, nagyfiú, kislány, apa, anya...Villany nélkül. Viszonylag nagy ház, tehát a valamikori jólét azért látszik, de az apa lóhalálában bicajozott haza (miközben mi fáztunk Zsúval a kocsiban), a bicajon elöl-hátul egy-egy fél zsák fával. Itt készültek a képek. Elmondták, hogy kb. egy hónapja nincs villanyuk, addig azzal is fűtöttek. Nagyon megköszönték a fát és az ajándékot is.

A harmadik helyen egy nagypapakorú úr volt, addigra a többiek már elmentek az ünnepre, de aztán kiderült, hogy neki van egy ötéves fia és meló után kajtat hónapok óta. Ő szó szerint ráment mentálisan a helyzetére, azonnal zúdította ránk a nyomorát, miközben elmondta, hogy valamikor ő egy rendesen dolgozó ember volt. Rettenetesen sajnáltam, mert nekem az jött le, hogy ő rámegy arra, hogy nem tudja a családjának megadni azt, amit szerinte elvár tőle a család. 

A negyedik család fiatal pár, három hónapos babával. A fiú anyukájánál voltak éppen. Szépen tartott ház, cica, kutya, Zsófi baba. És mégis azt mondták, hogy a mi ajándékunk a legjobb karácsonyi ajándék. 

Soha nem ígértük, hogy családok sorsát fogjuk rendezni, nem vállaltuk, hogy többet teszünk, mint a problémákra, a rászorulókra való figyelemfelhívás, de most talán mégis továbblépünk egy kicsit, hiszen hisszük, hogy az információ hatalom, s ha mi meg tudjuk szerezni ezeket az információkat, akkor talán segítséget is fogunk tudni adni úgy, hogy sokszor csak azt adjuk át, amire nekünk már nincs is szükségünk. Ha sikerül a tervet formába önteni, hamarosan jelentkezünk a részletekkel.

Mert tenni kell, nem csak jóságból, Karácsony környékén, hanem mert sokan a közvetlen környezetünkben is a túlélésért küzdenek nap, mint nap. 

Túlélhetők a fagyos napok?

Az előző, a kennelsorunkon élő, idős kutyáink számára ideiglenes befogadókat kereső bejegyzésünk hatására - tényleg minden várakozást felülmúló módon - négy védencünk is szerető, átmeneti otthonba költözhetett. Ugyan egyikük számára sem találtuk még meg a végleges családot, de legalább a hideg, kennelsori éjszakák réme elhárult, hiszen ők már benti kutyaként, a melegben megpihenve várhatják sorsuk további alakulását. Az öt meghirdetett kutya közül Tiara, Sellő, Floki és Zoé már "megoldódott", de az ötödik, Nyanyus még nem. Persze mindig akadnak mások, akik nem a koruk miatt szeretnének maguknak ideiglenes befogadó családot találni...

A bejegyzésben szereplő kutyák mind rászorulóak, a történetüket igyekszünk röviden összefoglalni, hogy a választást, döntést megkönnyítsük. Csak benti, jellemzően lakásos tartással helyezünk ki ideiglenes befogadóhoz kutyát, ha a kutyával kapcsolatban állatorvosi kiadás merül fel, az egyesületünket terheli. A kutyák tartásához "kezdőcsomagot", illetve az élelmezésükhöz tápot biztosítunk. A befogadó családoknak nettó 800 Ft körüli napi tartási díjat fizetünk.

Tudjuk, hogy sokan megtennék ingyen is, csak a kutyák iránti szeretetből, ha megtehetnék. De tudjuk azt is, hogy sokaknak ez a pár ezer forint és egy kellemes kutyatársaság az, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy kicsit könnyebben vehessék az akadályokat... Jöjjenek tehát a mostani ideiglenes befogadókat keresők, hátha ők is szerencsével járnak. Minden kutyánk oltott, chipezett, parazitamentesített és ivartalanított.

A Futrinka Egyesület újabb, sürgősen ideiglenes befogadót kereső ötösfogata tehát...!

Ismétlés a tudás anyja, avagy Nyanyuskánk újra. Nyanyus egy más kutyákkal barátságos, de határozott, domináns szuka, akire nem árt odafigyelni, hiszen az élelemért nagyjából mindenre képes. Pórázon hajlamos erőt fitogtatni, ha közvetlen találkozásról van szó, viszont ha nem kell senkivel összeérintenie az orrát, akkor problémamentesen és csendben sétál. Kenneltiszta, valószínűleg a lakásban is szépen viselkedne. Idős kora ellenére aktív, agilis, szereti a nagy kirándulásokat, sétákat. Egyéb kisállat mellé nem adható, mert erős vadászösztöne miatt nem lennének biztonságban. Viharfélő, illetve lövésfélő, a dörgés-villámlás és egyéb, hangos robajok megrémítik, ilyenkor pánikba eshet. Biztonságos, sötét kuckó elérhetővé tételével szépen átvészeli ezeket az időszakokat is, de a szilveszteri petárdázás biztosan nagy kihívás lesz számára. Természetesen egy gazdinak örülne a legjobban, de ha valaki már abban tudna segíteni, hogy a közel tíz éves kutya elhagyhassa a kennelsort, már az hatalmas előrelépés lenne az életében.

Aztán van nekünk egy más kutyákkal nem igazán kijövő Barnusunk, aki gazdája halála után került először egy vidéki állatvédő szervezethez, majd hozzánk. A korábban a gazdival teljes szimbiózisban élő, szobatiszta, lakáshoz szokott, öt-hat éves német vizsla keverék kan kutya egyik napról a másikra a szabad ég alatt, a hidegben találta magát. Érzékeny lelke nem tette lehetővé, hogy alkalmazkodjon a kennelhez, így a szó elsődleges értelmében: belebetegedett. A lakás megnyugtatja, újra közegére talál. Igazából nem lesz nehéz dolga vele leendő befogadójának, hiszen az emberekkel barátságos, de nem tolakodó, könnyen kezelhető kutya, akit megviselt az élet, de a szemében még ott a remény, hogy egyszer jó irányt vehet majd az élete. A jelenlegi meghirdetett csapatból Barnus az, akinek a legfontosabb lenne egy olyan családot találnia, ahol egyedüli kutyaként biztosítanák számára az átmeneti elhelyezést.

Bunsen egy éve van velünk, az Illatos útról mentettük, jelenleg 2-3 éves lehet. A mokány, közepes termetű, de erős kutyát gazdája adta le sorozatos szökései és a felismert stafforshire ősök miatt. Le kell szögeznünk: Bunsen jó kutya. Alapfokon képzett, figyelmes, nagy mozgásigényű, játékos, más kutyákkal szoktatás után jól kijövő, pórázon, séta alatt kan kutyákkal is gond nélkül együtt tudjuk mozgatni, nincs egy rossz szava sem. Emberekkel tökéletesen megbízható, mindenkivel barátságos, kedves. Élelemmel extra jól motiválható, nagyon szereti a pocakját. Egyelőre egy valami nem működik, valószínűleg a kennel okozza a gondot, de nem kenneltiszta. A jó agya miatt úgy gondoljuk, hogy ezt hamar megtanulná egy lakásban, de itt biztos, hogy kelleni fog némi türelem. Bunsen számára aktív, sportos életvitelű, jó humorú és elkötelezett átmeneti családot keresünk.

Vigyori a hidegeket beálltától számítva folyamatosan didereg. Hiába a kabát, csak a mozgás melegíti fel egy kicsit, de aztán estére már ki sem dugja az orrát a kutyaházból: fázik. Vigyori egy hat év körüli, közepes termetű keverék kan, akit valószínűleg mókás kedvében dobott össze a természet. A fülei korábbi sérülésekből fakadóan össze-vissza állnak, s ha Vigyori örül valaminek, akkor vicsorgásra emlékeztető fogmutogatásba kezd, miközben apró, szőke pamacsban végződő farkincáját a fenekével együtt mozgatva ezerrel csóvál. Vigyori más kutyákkal tökéletesen kijön, kanokkal, szukákkal egyaránt. Nálunk kenneltiszta, a kennelben nem rombol, de a plédeket pakolja. Pórázon húz, mint egy gőzhajó, de még így is élvezi, hosszú, lendületes sétákat, hatalmas játékokat igényel. Az első napsütéses napon számítani lehet arra, hogyha bármilyen víz mellett haladunk el, ő örömmel igyekszik befelé, nagy úszóbajnok a drága. Vigyoriról nem lehet rosszat mondani, egyszerűen érthetetlen mit keres még egyáltalán nálunk.

A mostani segítségkérő bejegyzésünk utolsó szereplője Zokni. Ő a mi Buddhánk, a nyugalom, a béke, az odabújás mestere. Amikor az eredeti gazdája folyamatos szökései miatt leadta, egy, az emberekhez egyáltalán nem kötődő, közepes termetű kan kutyát ismerhettünk meg benne. A foglalkozások hatására Zokni szépen kinyílt, elkezdett bízni az emberhez, s így a ragaszkodása is kialakult, majd egészen átfordult egy görcsös tartozni akarásba, az alázatos, de kitartó gazdikeresésbe. Zokni tökéletesen sétál pórázon, más kutyákkal is kijön. Figyelmes, alapfokon képzett, kenneltiszta. Az emberek társaságát nagyon élvezi, gyermekek mellé is nyugodt szívvel ajánlható. Demodex fertőzés miatt kezelés alatt állt (ez a fertőzés sem emberre, sem más kutyára nem terjed át), de mostanra gyógyultnak nyílvánítódott, kezelést nem, csak odafigyelést igényel.

Megköszönjük, ha hírét viszitek ennek a csapatnak is. Természetesen mindegyikük örökbefogadó gazdára is vár, de talán túlzott optimizmus lenne azt hinni, hogy Karácsony előtt mindannyiukért eljön az igazi. Abban viszont a múltkori átmeneti otthon kereső bejegyzésünk után talán joggal reménykedünk, hogy ismét lesznek olyanok, akik segítő kezet nyújtanak hidegben várakozó védenceink számára, s megnyílhat előttük egy-egy befogadó otthon ajtaja.

Ideiglenes befogadónak jelentkezni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet. Köszönjük!

Túl öregek már a télhez...

Az, hogy most már tagadhatatlanul itt a tél, talán senkit nem lep meg. Az sem, hogy a tél egyben azt is jelenti, hogy rendkívül hideg van, különösen éjszaka. Talán az sem újdonság, hogy a rövidebb szőrű kutyáink, akik nem olyan szerencsések, hogy ideiglenes befogadónál töltsék ezt az időt, fáznak. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy védenceinknek a lehető legkényelmesebb elhelyezést biztosítsuk, s hogy elősegítsük a gyors gazdára találásukat, de van néhány kifejezetten koros, jellemzően hosszabb idő óta a gondozásunkban lévő kutyánk, akinek nagyon szeretnénk legalább a téli időszakra ideiglenes befogadó családot találni, mert tartunk attól, hogy a tél nem csak fizikailag, hanem lelkileg is megviseli őket. Éppen ezért tényleg családokat keresünk, jószándékú, melegszívű családokat, ahol védenceinket lakásban tartják, sétáltatják, s így részük lehet abban, amiben még talán soha sem: gazdás kutyának vélhetik magukat, s nem csak a fizikai környezet melege, hanem a család meghittsége is erősíti őket.

Tudjuk, nem egyszerű vállalás egy kutya, ezért ennek a négy kutyának az esetében azt is mondhatjuk, hogy nem kérjük ingyen. Fizetnénk is védenceink elhelyezéséért (napi 800-1000 Ft-ot!), illetve az élelmezésükhöz kapcsolódó száraztáp-ellátmányról mi gondoskodnánk. Abban reménykedünk, hogy így talán olyanok is vállalkozni tudnak a feladatra, akiknek egyébként gondot jelentett volna egy kutya vállalása.

Idős kutyáink ideiglenes befogadóinak vállalni kell a kutya benti tartását, egyikük sem hagyható a kertben felügyelet nélkül, biztonságos helyet kell számukra biztosítaniuk, s rendszeres beszámolókat kérünk mind leírással, mind fotókkal alátámasztva, hiszen ezek a kutyák a hosszú, nálunk töltött idő miatt már nagyon erősen a szívünkhöz nőttek, de önkénteseink, sétáltatóink is jól ismerik őket, úgyhogy mindenki várni fogja a beszámolókat.

Az öt megoldandó öregünk fontossági, rászorultsági sorrendben tehát... (de ha valaki a lista végéről tudna vállalni, mi annak is nagyon-nagyon örülünk!)

Tiara egy közepes termetű keverék szuka, akit az Illatos útról mentettünk.2012. júliusában. Több mint egy éve van velünk, egy telet már lehúzott a kennelsoron, de az utóbbi időben sajnos látványosan megöregedett, a hideg időben fájnak az ízületei, bekuckózza magát, s csak a sétákra jelentkezik. Félünk, hogy a lelki alulhangoltság a fizikai állapotának jelentősebb romlásához vezet majd, így őt a legfontosabb mielőbb családban tudnunk. Tiara szobatiszta, tökéletesen sétál pórázon, s minden emberrel, gyerekeket is beleértve maximálisan megbízható. A séták során ügyet sem vesz más kutyákról, de a saját területén nem visel el más kutyát, így egyedüli kutyaként vállalható. Tiara oltott, chipezett, parazitamentesített és ivartalanított, jelenleg orvosi kezelést nem igényel.

Sellő egy közepes-nagy termetű, talán labrador keverék szuka, aki nem olyan régen érkezett a karcagi gyepmesteri telepről, ahová valószínűleg az eredeti gazdája "adta le" úgy, hogy kikötötte, majd amikor a telepről visszaszökött hozzá a kutya, újból kikötötte... Sellő egy mindenkivel kedves, alázatos, tündéri öreg hölgy, akinek minden jó, mindenért hálás. Más kutyákkal is jól kijön, így ő vállalható másik kutya mellé is. Extrém szökőssége miatt ő kizárólag lakásba mehet. Sellő esetében az elhelyezési igény abból is fakad, hogy még várhatóan több műtét is vár rá. Az ivartalanításával egyidőben igyekszünk az emlődaganatait is eltávolíttatni, de a lábadozáshoz mindenképpen családi környezetre van szüksége, hiszen ott tud a gyógyulásra koncentrálni. Sellő egy igazi tünemény, aki már biztosan sokat látott, de mégsem gondolja úgy, hogy az ember rossz lenne, sőt! Sellő oltott, chipezett, parazitamentesített, de még az ivartalanítási műtétre nem került sor.

Floki egy közepes-nagy termetű, talán labrador keverék kan. El kell mondanunk, hogy Sellőt azért mentettük meg, mert annyira, de annyira hasonlít a mi szeretett öregurunkra, Flokira, akit mindannyian imádunk. Nem is nagyon lehet olyan, aki ne ismerné, hiszen Floki 2010 júliusa óta a védencünk, s azóta várja türelmesen, hogy valaki őt választja majd. Valami miatt Flokit nagyon elkerüli a szerencse, s ő sem lesz sajnos fiatalabb, most már 12 év körül jár. Ennek ellenére egy agilis, labdázni imádó, lelkes kutya, aki a séták során örömmel jelöli le a fákat-bokrokat, s száguldozik egyik illattól a másikig. A sétáltatás során más kutyákkal közömbös, de a saját területén kan kutyát nem visel el, illetve a szuka kutyákkal is csak összeszoktatás után megbízható, így másik szuka kutya mellé csak rutinos befogadónak ajánljuk. Floki is szobatiszta, nem rombol, lakásban valószínűleg szépen viselkedne. Öregurunk is oltott, chipezett, parazitamentesített és ivartalanított.

Zoé a legrégebbi lakónk. 2007. áprilisában hoztuk el az ajkai gyepmesteri telepről, ahol már szintén hosszabb ideje várakozott. Zoét  nem lehet nem szeretni, hiszen a mostanra nyolc-tíz év körül járó staffordshire terrier keverékünk a maga lehengerlő stílusával, örök optimizmusával, egyszerű, nem túlbonyolított, elvárásokhoz kötött szeretetével, megbízhatóságával igazi kincs. Zoé imádja a gyerekeket, mindent hagy nekik, emiatt rendszeresen ő a rendezvényarcunk. Autóban tökéletesen utazik, szeret is autózni, pórázon szépen sétál, bár a lendületét itt sem fogja vissza. Nem tudjuk, hogy viselkedik lakásban, mert valószínűleg soha nem élt még benn, de valószínűleg a kényelmet hamar megszokná. Más kutyákkal fenntartással jön ki, szoktatást igényel, így második kutyának csak rutinos gazdi mellé ajánlanánk. Mivel szökésre erősen hajlamos, így csak lakásban tartható. Zoé oltott, chipezett, parazitamentesített és ivartalanított.

Nyanyus 2012. augusztusában érkezett. A 8-10 év körüli fajtatiszta parson russel terrier szuka a kezdeti bizonytalanságait gyönyörűen leküzdötte, mostanra egy igazán kedves, megbízható társ, aki minden emberrel barátságos, beleértve a gyerekeket is. Más kutyákkal jól kijön,de dominanciára hajlamos, illetve a pórázon hihetetlen nagy szája tud lenni, ha arra adódik lehetősége, hogy valakivel így találkozzon először, egyébként szépen sétáltatható, szobatiszta. Nem szereti, ha emelgetik, ez nála bizalmi kérdés, illetve a vihartól, dörgéstől, lövésektől fél, ilyenkor pánikba esik, s biztonságos kuckót igényel, ahol háborgatás nélkül átvészelheti a számára ijesztő időszakot. Nyanyus is oltott, chipezett, parazitamentesített és ivartalanított.

Természetesen mind az öt, ebben a posztban szereplő öregünk örökbefogadható, de mivel tudjuk, hogy az esélyeik hogyan alakulnak, így az igazi nagy hidegek beállta előtt lépnünk kell. Reménykedünk benne, hogy a pénz és az, hogy az ideiglenes befogadóink kezét nem engedjük el, kapcsolatot tartunk, s segítünk, ha bármi gond lenne, meghozza a kívánt eredményt, s legalább páran a fenti ötből családi környezetben várakozhatnak tovább.

Kérünk mindenkit, ossza meg ezt a hírt. Fontos, hogy minél több emberhez eljuthasson. Köszönjük!

info@futrinkautca.hu

Beragadtunk, mi legyen?

Nem megyünk vissza nagyon messzi történelmi időkbe, de sajnos tény, hogy néhány évtől eltekintve mindig van egy-egy kutya, aki "visszamarad", aki nem kell senkinek... Az, hogy csak néhány kutyánk van így, már önmagában nagy szó, különös tekintettel arra, hogy a legtöbb alap tevékenységi csoportos kutya ez esélytelenebbek közül kerül ki: idősek, félősek, feketék vagy valamilyen más tulajdonságuk miatt kevésbé számíthatnak az érdeklődők rohamára. De a 2012. év valahogy rosszabb volt az átlagnál az örökbeadásokat illetően vagy nekünk sikerült nagyon olyan kutyákat összeszednünk, akik nem kellenek senkinek, nem tudjuk. Mindenesetre itt állunk hat ebbel, akik még tavaly mentődtek hozzánk, s akiket szeretnénk végre igazi, végleges gazdánál tudni, mint ahogy az összes többi mentvényünket is. (Az alapos korábbi "maradékaink" egyébként, csak a tényszerűség kedvéért: 2007. Zoé, 2009. Vili, 2010. Floki, 2011.Vadóc és Mimóza.)

De nézzük, kik vannak még mindig (vagy újra) gazdikereső státuszban a tavalyi évről!

2012 nyarán indult újra be gőzerővel a mentési oldala az esélytelen keverékekkel foglalkozó részlegünknek, ennek eredményeként több kutya szabadulhatott különböző gyepmesteri telepekről, hiszen elsődlegesen azt a célt tűztük ki, hogy úgy segítsünk, hogy az az adott telepnek is számítson, tehát egyszerre több rászorulónak adjunk esélyt.

A miskolci gyepmesteri telepről többen szabadulhattak júliusban, köztük Terka, a bajor hegyi véreb és egy fészekaljnyi keverék kölyke. Köztük volt Gersli is, akit Magyarországon adtunk örökbe, de nem megfelelő tartási körülmények miatt vissza kellett őt vennünk, Gersli ugyanis szökött. Ebből fakadóan nem is adjuk őt kertes házas tartásra, kizárólag benti tartással fogadható örökbe, aktív életmódot folytató családba. Gersli okos, de nagyon igényli a foglalkozást és a lemozgatást is, azt nem tudja letagadni, hogy egy véreb gyermeke. Gersli egy éves múlt, oltott, chipezett, parazitamentesített és ivartalanított, jelenleg a tárnoki kennelsorunk lakója.

A másik kiszemelt gyepmesteri telep 2012 júliusára az Illatos út volt, ahonnan szintén több kutya jöhetett el, de közülük már csak Tiara, a korosodó keverék szuka várakozik. Amikor kihoztuk, kiderült, hogy egy rosszindulatú daganat van a nyakán, amit megoperáltattunk, illetve azóta egy jóindulatú elváltozás is leoperálásra került a szemhéjáról. A tüdeje tiszta, tünetmentes, a daganat jó eséllyel még békén hagyja Tiara testét. A kora már kicsit látszik az ízületein, illetve a szemén egyértelműen, de a kedve töretlen, élvezi a sétákat, s nagyon szeret az emberek közelében lenni. Szobatiszta, autóban elviselhető minőségben utazik, bátran ajánlható lakásban tartásra, nyugodtabb életvitelt folytató család mellé is. Tiara nagy hibája, hogy nem viseli el a többi kutyát, ha szabadon van, így egyedüli kutyának fogadható csak örökbe. A sétáltatások alkalmával viszont nem zavarják a többiek, nem ugat vagy acsarkodik rájuk. Kezdő kutyásoknak is vállalható társ. Tiara kb. 8-10 éves, közepes termetű, oltott, chipezett, parazitamentesített és ivartalanított, jelenleg a tárnoki kennelsorunk lakója.

Eltelt egy hónap, és a már jól bevált együttműködés mentén az ózdi gyepmesteri telepről adtunk esélyt néhány kutyának. Köztük volt Rhea, a különleges színű, ámde rettegő, leginkább tibeti terrierre hasonlító szuka kutya is, akinek nagy szerencséje, hogy szinte azonnal ideiglenes befogadóhoz került, s azóta is nála várakozik, hogy eljöjjön érte az igazi. Rhea szobatiszta, tökéletesen sétál pórázon, teljesen megbízhatóan viseli a városi zajokat. Emberekkel barátságos, de a kerékpárosokkal és a kocogókkal néha vannak fenntartásai. Más kutyákkal szoktatást követően tökéletes a viszonya, viszont a macskákkal nem összeszoktatható, nagyon űzi, kergeti őket. Rhea mostanra nagyjából mindent megtanult, amit a civilizált kutyalétről tudni kell, így az új gazdának már túl sok hozzáadni valója nincs. Rhea alkalmas kutyás sportokra is, ha valakinek ilyen tervei lennének. A maga 2-3 évével, közepes termetével, különleges megjelenésével már régen gazdánál kellene lennie. Természetesen ő is oltott, chipezett, parazitamentesített és ivartalanított.

Nyanyust egy tenyészetbe adtak vissza, teljesen elvadítottan, onnan került hozzánk. Mint kiderült, patkányozásra szánták, így direkt hergelték, ettől viszont Nyanyus nekiment a seprűnek, illetve mivel nem szerette, ha a személyes terébe belenyúltak, így felemelésekor harapott. Nálunk az eltelt idő alatt szépen kisimult, mostanra egy könnyen kezelhető, aktív, de nem hiperaktív, mindenkivel kompatibilis kutyahölgy lett belőle, aki jelenleg kutyaiskolai tanulmányokat folytat. Pórázon szépen sétál, szuka és kan kutyákkal is összeszoktatható, de domináns kutya mellé nem ajánljuk őt. Szobatiszta, valószínűleg a lakásban is szépen viselkedne. Sajnos az is kiderült, hogy a vihartól retteg, így ilyenkor egy csendes, sötét zugot kell tudni számára biztosítani a lakásban, amíg elmúlik az égi áldás. Nyanyus 8-9 éves, fajtatiszta parson russel terrier szuka, oltott, chipezett, parazitamentesített és ivartalanított. Jelenleg a tárnoki kennelsorunk lakója.

Elek számára a mohácsi menhely egyik önkéntese kért segítséget, mert a kis termetű keverék kutya szinte teljesen lebénult. Nem tudtunk rá nemet mondani, bár ehhez kellett az is, hogy egy elkötelezett ideiglenes befogadó jelentkezzen, hogy Elek műtét utáni lábadozása biztosítva legyen. Eleknek szerencséje volt, azóta is ennél a családnál él, s várja, hogy eljöjjön az igazi. Eleket gerincssérv miatt kellett operálni, a műtét jól sikerült, de a mai napig vannak apróbb instabilitásai, amelyeket kezelni nem szükséges, s őt sem zavarják, de tény, hogy vannak. Elek tökéletes lakáskutya, szobatiszta, nem rongál, s remekül érzi magát a saját kutyaágyában is. Más kutyákkal, amíg azok az ő méretébe tartoznak, jól kijön, a macskákat sem bántja. Különleges megjelenése miatt hihetetlen, hogy senkinek nem akadt meg rajta a szeme eddig... Elek 2-3 éves, kis termetű, oltott, chipezett, parazitamentesített és ivartalanított.

Az év utolsó mentési köre az ünnepek miatt teltházzal küzdő Illatos útról került megszervezésre. A kutyacsapatban eljött Bunsen (korábbi nevén Igor), a staffordshire terrier keverék kan, akit hónapokkal korábban az eredeti gazdája adott le a telepen, mert a kutya rendszeresen szökött, s mert felnőve rá kellett jönniük, hogy az aranyos labrador keverék babából egy potenciális gyilkos, egy harcikutya fejlődött... Bunsen érkezésekor nem kereste az emberek társaságát, szemkontaktust nem tartott, látszott, hogy nem igazán van ahhoz szokva, hogy valahová tartozzon, hogy valaki figyelemmel és szeretettel forduljon felé. Nálunk szépen kinyílt, mostanra egy emberközpontú, alapfokon képzett kutya. Nagy mozgásigényű, de nagyon jól motiválható, így kutyás sportokra is alkalmas lenne. Szuka kutyákkal szoktatást követően játékos, de odafigyelést igényel. Élelemmel bármire rávehető, mindene a gyomra. Bunsen 2-3 éves, közepes termetű staffordshire terrier keverék, oltott, chipezett, parazitamentesített és ivartalanított. Jelenleg a tárnoki kennelsorunk lakója.

Reméljük, hogy a kicsit részletesebb, összeszedettebb bemutató segít a 2012-es évfolyamból velünk maradtak számára, hogy szerető otthonra leljenek, de már annak is nagyon örülnénk, ha a tárnoki kennelsoron élők számára legalább ideiglenes befogadó családokat találnánk.

Érdeklődni, jelentkezni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet. Köszönjük!

Macskajaj

A Futrinka Egyesületnek nincs macska "szakosztálya", célzottan nem mentünk bársonytalpú cicákat, de ha úgy alakul, nem megyünk el mellettük sem, hiszen egy állatvédőnek nem csak a kutyák iránt van szíve...

Így történhetett, hogy rövid idő leforgása alatt sikerült az eddigi működésünk során az egyidőben legtöbb gazdára váró cica-védenc létszámot elérnünk, illetve sajnos a mentési "módszer" miatt az érkező jószágok állatorvosi költségei is hatalmasak, amit nem tudunk segítség nélkül előteremteni. Kérjük, hogyha hozzájárulnátok a cicáink ellátásához, a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú bankszámlájára utaljatok, s a megjegyzés rovatban tüntessétek fel: CICA. Nagyon köszönjük előre is!

S lássuk, hogy kik is azok, akikre gyűjtünk, illetve akiknek sürgősen gazdát keresünk. Ha valamelyikükről szeretnétek több információt megtudni vagy akár örökbefogadnátok, írjatok az info@futrinkautca.hu e-mail címre.

Minden idők legdrágább cicája valószínűleg Zli, a tárnoki kennelsorunknak otthont adó lovarda mellett talált, súlyosan sérült, balesetes cicalány, aki most ideiglenes befogadónál várja, hogy valaki éppen egy ilyen sokat megélt, de az emberek felé nyitni akaró cicát akarjon maga mellett tudni. Zlinek operálni kellett a medencéjét, illetve a combcsontját, de erre csak a sokktalanítását követően kerülhetett sor. Néhány napig egyáltalán nem volt biztos az sem, hogy életben marad... Az eddigi állatorvosi költségei meghaladják a 180.000 Ft-ot, s még csak most kezdte el az oltási programját, tehát lesz vele további kiadásunk is a közeljövőben.

Zlitől csak egy picivel marad le Meru, az Illatos úti szőrpamacs, aki alulfejletten, soványan, náthásan és hasmenéstől küzdően került a gondozásunkba. Merunál mindenféle vizsgálatot elvégeztettünk, s mindig egy-egy potenciális okozati tényezőt sikerült is kizárnunk, de az állapota még mindig nem tökéletes. Az már valószínű, hogy az egyensúlyzavara maradandó, javítani nem fogunk tudni rajta, de egyelőre a speciális táplálás mellett is vissza-visszatér a hasmenése, az arcát pedig folyamatosan tisztítani kell. Ő nem egyszerű cica, így olyan gazdit keresünk, aki mindezeket biztosítani tudja számára, s felelősen vállalja a nagyon magas árú konzervek, gyógytápok beszerzését is. Meru, tekintettel arra, hogy az ellátási költségeibe az ideiglenes befogadói is jelentősen beszállnak az élelem biztosításával már így is több, mint 100.000 Ft-nyi állatorvosi tartozást halmozott fel.

Új érkező, de vélelmezhetően ő is megpörgeti a tartozás-mutatót ESC, a pöttömke cicalány, aki taknyosan és hasmenéssel kódorgott egy vidéki lovardában. Ott nem lett volna esélye túlélni, így gondolta, hogy önként csatlakozik hozzánk, s az egyik vezetőségi tagunk közvetlen segítségét kérte, aki nem tudta hátrahagyni őt. ESC számára ideiglenes befogadót is keresünk, mert jelenleg egy szállítóboxban lakik a kennelsoron, ami nem tekinthető ideális megoldásnak számára. A szemét és a pocakját kezeljük, ha nem javul, további támogatásra lesz szüksége, addig az oltási programját sem kezdheti meg.

Szintén frissen érkezett Enter, a másik babacica, aki legalább egészséges, így ő a féreghajtást, parazitamentesítést követően felszerelődhet egy azonosító chippel és a szükséges oltásokat is elkezdheti gyűjteni az oltási könyvébe, hogy majd gyorsan révbe érjen egy szerető gazdi oldalán.

A fenti arzenálból egészségessége miatt kivilágít RoziCica, akivel már túl sok tennivalónk nincs, ha azt nem számítjuk, hogy nagyon jó lenne megtalálni számára a végleges, biztonságos otthont. RoziCica lakáshoz szokott, de kicsit öntörvényű, kedve szerint barátkozós cicalány, aki a korábbi utcai harcos életét nem tudja teljesen feledni, így ő olyan családba való, ahol nem ragaszkodnak a folyamatos ölelgetéshez, hanem elfogadják, hogy ő egy önálló személyiség, aki akkor megy hízelegni, amikor neki ahhoz kedve van.

Macskarajongók, megosztásra fel!

Orvo-SOKK, segítség!

Az alap tevékenységi csoport esélytelen keverék kutyákat, illetve egyéb, rászoruló állatokat ment. Ebből fakadóan időről időre kerül hozzánk olyan jószág, akinél az állatorvosi költségek előteremtése hatalmas feladat, talán akkora, amely meg is haladja az erőnket. Ezért kérjük a ti segítségeteket nem csak a finanszírozás feltételeinek megteremtésében, hanem abban is, hogy hírét viszitek segítségkérésünknek.

Nem titok, de az alap tevékenységi csoport kasszája kiürült. Üres zsebbel kellene átvészelnünk a következő adó 1%-ig terjedő időszakot, ráadásul úgy, hogy ne éljük fel előre az összes, még be sem érkezett forintot. Nem könnyű ez, mint ahogy nemet mondani sem könnyű, s most már sajnos a nemek sem segítenének, nem tennék láthatatlanná, főleg nem költségmentessé a már nálunk lévő kutyákat, illetve macskát.

Az általános fizetendőkön kívül most kettő kiemelt betegünk van, akikért kérjük a drukkokat, illetve számítanánk a segítségetekre is, hogy az állatorvosi számláikat ki tudjuk fizetni.

Sunny a daganat nélkül, s a múlt: az 1,9 kg-os daganattal

Az egyikük Sunny, az idős terrier keverék szuka, aki az oroszlányi gyepmesteri telepről került a gondozásunkba. Sunnynak egy gyerekfejnyi emlődaganata volt, amely sajnos a szövettan eredménye alapján rosszindulatúnak bizonyult. Az oroszlányi állatvédők megoperáltatták, hozzánk a további vizsgálatokra érkezett, így átesett ultrahangon, kapott chipet, oltást, megcsináltattuk a komplex vérlabort, s igyekeztünk mindent biztosítani, hogy Sunny gondtalanul tudjon élni. Már az első vizsgálatoknál kiderült, hogy további emlődaganatok is vannak sajnos Sunny testében, de sajnos most hétvégén rosszul is lett, így ideiglenes befogadói rohantak vele az állatkórházba. Az ultrahang rámutatott a baj okára: a kiműtött óriás tumor helyén egy újabb növekszik iszonyatos gyorsasággal, mostanra már tojás nagyságú, s ez nyomja az idegeket, okoz fájdalmat a kiskutyának. Valójában versenyt futunk az idővel, próbálunk helyes döntéseket hozni, s amíg lehet, az élet esélyét biztosítani Sunny számára. Ez viszont költséges amellett, hogy a befogadói számára hihetetlenül embert próbáló feladat.

Meru még az Illatos úton - a fotót az Illatos úton dolgozó állatorvos készítette

A másik nagy betegünk egy macska, Meru. Ő az Illatos útról került hozzánk, ahová nagyon rossz állapotban került. Meru alig egy kiló, nagyon sovány, illetve egyensúly-zavarai vannak, amellett pedig megy a hasa. Az állapotát előidéző ok egyelőre ismeretlen, de az ultrahang a veséjénél talált minimális elváltozáson kívül negatív. Csináltattunk vérlabort és teszteket, ezek eredményére várunk, illetve speciális tápláláson van, naponta többször, kis adagokat fogyaszt speciális élelméből. Az egyensúly-zavar oka még nem ismert, viszont az imbolygását az is okozhatja, hogy hét karma benőtt a karomágyba, így a mancsai gyulladásban vannak. Meru szépen viseli a megpróbáltatásokat, s gyakorlatilag le sem lehet tenni, csak az ember ölében érzi magát biztonságban, a saját helyén sír. Reméljük, hogy hamarosan sikerül belőle egészséges cicát varázsolni, de egyelőre inkább a lelki támogatásotokban bízik, illetve kéri segítségeteket az állatorvosi költségeihez, speciális diétájához.

Kérünk mindenkit, ha akár néhány száz forinttal is, de hozzá tudna járulni védenceink gyógyulási költségeihez, segítsen. Minden kis figyelem, megosztás is sokat számít, illetve ha valakinél van még nem lejárt szavatosságú Vetri-DMG folyadék vagy Royal Canin Macska Gastrointestinal száraztáp vagy tasakos eledel, azt örömmel fogadnánk.

A Futrinka Egyesület számlaszáma: K&H Bank 10404089-49575251-57561000, a megjegyzés rovatba kérjük, hogy tüntessétek fel, hogy ALAP. Köszönjük!

Neked száz? Akkor legyen legalább annyi!

Alapvetően szeretném azt hinni, hogy mostanra már mindenki tudja, hogy a közhasznú egyesületek, jelesül az állatvédő egyesületek sem, nem az államtól kapják a működésükre fedezetet biztosító összeget, tehát nem attól függ, hogy ki milyen minőségben és mennyi állatot tud megmenteni, elhelyezni, hogy az állam milyen módon dotálja. Sajnos azonban nap, mint nap belefutok abba, hogy "de hát erre kapják a pénzt az államtól", hogy "magának ez a dolga, ezért fizetik az adóforintjaimból" és még sorolhatnám. Ez pedig elkeserít, mert valóban más valakin a tényleges munkáját számonkérni, mint   egy olyan tevékenység miatt elővenni, amelyet pontosan ugyanúgy végezhetne a kérdőre vonó fél is, ha történetesen az lenne a hobbija, hogy állatokat ment.

A közhasznúság azt jelenti, hogy valakik éppen egy olyan feladat önkéntesen szervezett ellátását vállalják, amely alapvetően az állam feladata lehetne, de annak biztosításához vagy nincs megfelelő intézményhálózata vagy nincs pénzügyi fedezete vagy egyéb ok miatt nem tudja vagy nem köteles megvalósítani. Így közhasznú lehet egy oktatási vagy egészségügyi intézmény infrastrukturális vagy egyéb fejlesztéseit támogatni hivatott csoportosulás, egy rekreációs lehetőséget nyújtó sportklub, de egy állatvédő szervezet is.

Nagyon leegyszerűsítve közhasznú, non-profit tevékenységet két formában lehet végezni, vagy a személyek egyesítésére épülő egyesületi vagy az ún. vagyonegyesítő alapítványi formában. Az első esetben alapállapotként a szervezetet létrehozó személyek tagdíj- és egyéb befizetései jelentik a finanszírozási bázist, míg a második esetben az alapítvány létrehozásakor az alapítvány céljaihoz rendelt vagyon az, amelyből el lehet indítani a tervezett tevékenységet, de tipikusan nem százmilliókat dedikál valaki egy nemes célra, hanem a jogszabályi minimum körüli vagyonnal jönnek létre szervezetek.

Hogy miért jó hivatalos, bejegyzett szervezetnek lenni? Erre a többség azt mondaná, s részben igaza is lenne, hogy az adó 1% miatt, de sokan nem tudják, hogy az adó 1% szintén nem alanyi jogon jár, s annak nagysága nincs összefüggésben azzal, hogy mennyire nemes az adott szervezet által kitűzött cél vagy hogy mennyire kiemelkedő minőségű az általuk elvégzett munka, hanem egészen pontosan annak letükröződése, hogy hány embert sikerült meggyőzni arról, hogy az adó 1% nyilatkozat kitöltésekor az érintett szervezetet nevezze meg. Az adó 1% tipikus esete a sok kicsi sokra megy elméletnek, hiszen egy átlagos adózótól ez az összeg bőven 10.000 Ft alatti, tehát legalább száz, de inkább 170-180 ember nyilatkozata szükséges ahhoz, hogy egy egymillió forintos adó 1% bevétel összejöhessen. Amikor tehát valaki arra hivatkozva várná el, hogy pld. egy állatvédő szervezet bevegye az általa talált, megunt vagy egyéb módon leadásra gondolt állatot, s azt mondja, hogy "de hát önöknek adtam az adó 1%-om", akkor valójában amellett, hogy azt mondja, hogy az államnak járó, de az állam által a civil szférának nyilatkozati úton átengedett adóbevétel 1%-át biztosította az adott szervezetnek, amely összeg átlagosan tényleg 10.000 Ft alatti, míg mondjuk egy kutya oltása, chipezése, parazitamentesítése, ivartalanítása és legalább a karanténidőre történő elhelyezése a legoptimistább számítások szerint is 30-60.000 Ft közötti összeg. Amellett, hogy a felajánlott adó 1% nem is nyújtana fedezetet arra, hogy mindenkitől megteremtődjön a kötelezettség a megunt, talált kutyák átvételére, az adó 1%-ban részesülő szervezetek nem is tudják, nem is tudhatják, hogy ki ajánlotta az ő javukra az adó 1%-ot, de kötelezettségük sem teremtődik e tekintetben semmire az alapító dokumentumukban rögzített célok megvalósításán kívül. Az adó 1% gyűjtésének megszervezése, a kampány lebonyolítása az adott szervezet feladata, de a legtöbbünknél nem áll halmokban az erre fordítható összeg, hiszen ami befolyik a szervezet kasszájába azt alapvetően a cél szerinti működésre fordítja, esetünkben állatokat ment.

Sokan elfelejtik azonban, hogy az adó 1% gyűjtéséhez jogszabályban meghatározott működési időig a szervezetet a létrehozóinak úgy kell működtetniük, hogy a tervezett elérendő célokhoz a forrást saját maguknak kell biztosítani vagy felkutatni. Addig tehát adó 1% nincs, de be kell bizonyítani, hogy a szervezet önfenntartó. Erre a legjobb mód a tagi hozzájárulásokon kívül az adománygyűjtés. Közhasznú szervezetnek bárki adhat eseti vagy rendszeres támogatást, amely összegszerűségében sincs korlátozva, így jogi értelemben sem jelent kötelezettséget: ha valaki akar adni, akkor tud, de ez nem jelenti azt, hogy jövő hónapban is akarnia kell adni. Mint ahogy azt sem, hogy ezért cserébe bármit is kap, hiszen az adományozás nem vásárlás, hanem egy-egy közhasznú céllal való azonosulás, annak eléréséhez való hozzájárulás.

Magánszemélyként - a legnagyobb jószándék mellett sem - nem lehet adományokat gyűjteni!

Természetesen nem csak pénzzel, hanem önkéntes munkával, akár a saját szakértelmünk, akár a saját időnk, eszközeink felajánlásával is lehet segíteni egy-egy szervezetnek, de kétségtelen, hogy pénz nélkül a rendszer nem működtethető. Egyik rendszer sem.

Emiatt szeretnénk arra buzdítani mindenkit, hogy találjon magának egy "kedvenc" szervezetet, s próbáljon meg havi rendszerességgel átutalni a kiválasztott számára legalább 2-300 Ft-ot vagy annál magasabb összeget, miközben megismerkedik a céljaival, működésével. Ne számonkérően, hanem azért, mert a kiválasztott kedvenc valami jót csinál, amit az adományozó fontosnak tart.

Adományozni jó érzés, hiszen a pénz költésének ezen módja már elválik a fiziológiai szükségleteinktől, már nem élelemről, ruháról, rezsiszámláról szól, hanem valamiről, amiben hiszünk, ami számunkra különös jelentőséggel bír. Nem kell milliomosnak lennünk, nem kell hatalmas áldozatokat hoznunk, csak egy icipici részt rendszeresen erre a célra ajánlani. Mert a kevés is sokat számít.

Ha valaki úgy gondolná, hogy éppen a Futrinka Egyesület munkáját tartaná fontosnak, az adományát a K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számlára tudja elutalni. Ha valaki a helyi értékmegőrző egyesületet vagy a gyermekének az iskolai alapítványát gondolja segítendőnek, akkor mutassa ki ezen a módon. 

Igaz a mondás, ha mindenki csak 2-300 Ft-ot szánna a havi jövedelméből jótékony célra, már jobb lenne a világ. Legyél te is a csapat tagja, hiszen a jobb világot csak jó emberek tudják megteremteni. Mi tudjuk, hogy Te az vagy!

(A szöveg - képek nélkül! - a dőlt betűs részben szereplő elsődleges támogatandó cél változtatásával, de a többi szövegrész változatlanul hagyása, s a forrás - www.futrinkautca.hu - feltüntetése mellett bármely non-profit, adománygyűjtésre jogosult szervezet által átvehető és terjeszthető!)

A hét kutyája: Küvetta, aki többkörös mentett kutya

Küvetta még fiatal, valahol a második éve körül járhat, de már többszörösen megtapasztalhatta, hogy milyen is az ember. Nem, nem azért, mert ő klasszikusan rossz kutya lenne, hanem azért, mert már élete első szakaszában sem kerülhette el az állatvédők segítségét. De ne szaladjunk ennyire előre...

2012-ben a Futrinka Egyesület Alap Tevékenységi Csoportja megkísérelte újra a működés rögös útjára állítani az addig létszámstopot hirdető önmagát, melyhez támogatókra, lelkes követőkre, s a kutyák mentési, ellátási költségeinek finanszírozására képes adományozókra. Optimistán próbáltunk a jövőbe tekintetni, s egyben érdemi segítséget szerettünk volna nyújtani egy-egy, nem a 14. nap után azonnal altató, hanem az állatvédelmi szemléletet részben vagy egészben elsajátító gyepmesteri telep állatainak, így a saját szervezeti méretünkhöz képesti nagyobb, több kutyát érintő mentéseket terveztünk.

Az egyik ilyen mentés keretein belül érkezett meg hozzánk Küvetta, a fekete szépség. A félénk, bearded collie jellegű, selymes szőrű, közepes-nagy keverék szuka hamar megszokta kennelsorunk életét, s önkénteseinknek sem volt nehéz beleszeretni ebbe a játékos, kifinomult, nagyon érzékeny lelkű, de kedves, ragaszkodó és minden más kutyával játékos kutyalányba.

Az oltási könyve alapján kiderült, hogy az Illatos útra őt leadó gazdája már harmadik volt a sorban, de az első bejegyzett tulajdonos egy másik állatvédő szervezet volt, akik sajnos nem kaptak értesítést arról, hogy Küvetta hosszú időn át koptatta az Illatos út betonját, pedig ők is kiváltották volna, mint egykori védencüket, akit még babakorában adtak örökbe. Az oltási könyv azt igazolja, hogy Küvetta túl sok időt sehol nem tölthetett, így valódi, szerető gazdája kizárt, hogy tényleg volt élete eddigi időszakában, de most azt tűztük ki magunk elé célul, hogy felkutassuk azt az aktív, esetlegesen egy másik kutyával is rendelkező családot, aki szeretettel nevelgetné ezt az igazi csodát. Küvetta gyerekek mellé is örökbefogadható, emberekkel megbízható, ragaszkodó, kedves.

Mivel Küvetta jelenleg a kennelsorunk lakója, így ott lehet őt meglátogatni, illetve várja mindazokat, akik szeretnének vele egy kellemes sétát megejteni a környéken. Ha valaki úgy gondolja, hogy átmeneti otthont tudna számára biztosítani a gazdára találásáig, jelentkezzen, hiszen ideiglenes befogadót is keresünk számára.

Küvettáról bemutatkozó e-mail küldésével érdeklődni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet.