Zoé Karácsonya

Zoé néhány hete ideiglenes befogadónál lakik, ahol sok minden kiderült már róla, például az, hogy szobatiszta, hogy egyedül hagyható a lakásban, mert nem rongál, hogy nem ugat feleslegesen, hogy nem zavarják a városi zajok, hogy nagyon alkalmazkodó. Talán ezek az információk is hozzásegítik majd ahhoz, hogy a 2007. óta tartó gazdira várásból egyszer tényleg gazdára találás lehessen, hiszen bizonyítja nap, mint nap, hogy mennyire jó kutya. No, igen: nem fiatal és stafforsdhire terrier ősökkel rendelkezik, ami nem segíti a gazdisodást, de hátha valaki tényleg nem csak a szemével képes látni...

A Karácsonyt természetesen ideiglenes befogadójával töltötte, meglátogatták a családot. Ezeknek a napoknak az összefoglalása következik - az ideiglenes befogadó tollából.

Próbáltam témák köré szervezni a 4 nap eseményeit, hátha úgy könnyebb összefoglalni.

Zoé vs. szájkosár

23-án, az utazás előtti estén a szokásos séta szájkosárral történt, hogy teszteljük, mennyire bírja a csajszi a kötöttségeket. Az első két utcában még nagyon szenvedett, utána egész jól megszokta, és már nem próbálta állandóan levetni, de azért messze nem volt olyan magabiztos, mint általában, végig mellettem ment, behúzott farokkal, de egyébként jól tűrte. A séta felénél levettem, 5 percen belül összetűzésbe is keveredett egy szobacirkálóval, ezúttal ő kezdte a problémázást. Gondolom az egóját helyreállítandó.

Zoé vs. utazás

Jól viselkedett a kocsiban, sajnos nagy volt a köd, így az autópályán szinte nem látott semmit a tájból, ezért le is feküdt, de nyikkanás nélkül tűrte az utat.

Zoé vs. Khan

Khan húgomnak a kutyusa, kb. 10 éves, spániel méretű, rövid szőrű keverék kan, más kutyák nem nagyon érdeklik séta közben, az azonban kérdés volt, hogy az otthonában miként fogja elviselni az idegent. Bár leginkább Zoé volt a kérdőjel, elvégre minimum 3x nagyobb példány, mint Khan. És bár azt azért túlzás lenne mondani, hogy jól kijöttek, mivel nagy haverkodás a két eb között nem volt, de mindketten elég hamar rájöttek, hogy pár napra ők össze lesznek zárva, (kutyanyelven szólva egy ideiglenes falka tagjai lesznek) és a balhé nem opció, ezért békésen elléteztek egymás mellett. (Szerencsére egyik sem egy túl aktív kutya.) Azért egy közös hobbijuk volt, megalakították a KKK-t, vagyis a Karácsonyi Kaja Kunyerálók szervezetét: étkezésekkor radarszemeikkel keresték a leggyengébb láncszemet, aztán az egyik kutya balról, a másik jobbról próbálta kinézni a kiválasztott szeméből az ételt. Volt pár közös séta is, itt teljesen jól megvoltak egymással, sok említésre méltó esemény nem is történt, egy azért mégis: találtak egy igen ígéretes szagnyomot, Khan ért oda előbb, Zoé így már nem fért oda, ezért egy elegáns fejmozdulattal arrébblökte a kisebb termetű ebet, ez utóbbi repült úgy 20 centit, aztán rám nézett rosszallóan, miszerint "én mondtam előre, hogy hülye ötlet volt ez a másikkutya", aztán ment tovább szaglászni.

Zoé vs. kert

Bár a napi kétszeri séta továbbra is megvolt, azért azt nagyon tudta élvezni, amikor ki volt engedve a kertbe, ami kb. 200 nm. Jelölgetett is bőszen, bár szerencsére a nagydolgát csak sétakor végezte el. Az is kedvelt "szórakozása" volt, hogy csak ült a teraszon 10 percig mozdulatlanul, és csak figyelte az eseményeket (ami kb. ki is merült abban, hogy néha elrepült egy madárraj), na meg persze szaglászott a levegőbe bele.

Zoé vs. lépcső

Sajnos ezalatt a pár nap alatt nagyon látszott, hogy az ízületei nincsenek rendben, felfele igen nehezen vette a fokokat, ennek ellenére engem követett szinte mindenhova; alig lehetett visszafogni, amikor csak pár percre ugrottam le a garázsba. Mindenesetre elkezdett egy porcerősítő kúrát, meg szerencsére nálam a földszinten él, szóval reméljük, nem lesznek később nagyobb gondjai ebből.

Zoé vs. anyám

dec 24: "Jézusom, ez akkora, mint egy borjú..."

dec 25: "Drága kis bocikám..."

szemelvények: 

"Naaa, hagyjál már... most nem tudlak megsimogatni, lisztes a kezem, gyúrom a tésztát... Jó, akkor alkarral..."

"Zoé hagyjál... ne fetrengjél itt nekem, nem hajolok le simogatni, rossz a térdem... Úgyse hajolok le... Ne ijedezzél, csak a térdem roppant."

Zoé vs. gyerekek

Két lurkóval is kapcsolatba került, az egyik a 7 hónapos unokahúgom volt, aki még nem tud a dolgoknak finoman örülni, kissé tépte a szőrét simogatás helyett, egyszer még az orrára is rámarkolt, az biztos fájt szegénynek, de pisszenés nélkül tűrte. A másik gyerkőc az 5 éves unokaöcsém, a jutalomfalatkák osztogatását mindketten élvezték, és bár a magasság pont megfelelő volt, az arconnyalás kimaradt, a szülők őszinte örömére. Amikor meg a kutyus kifáradt a nagy sokaságban, nem kezdett el problémázni meg hisztizni, hanem csendben lelépett horpasztani egy jót - és erre a legideálisabb hely szerinte az én ágyam volt. Amikor felfedeztük, a szemében a bűnbánatnak a nyoma se volt, csak "hagyjatok má' alunni..." Összességében mindenki nagyon meg volt elégedve a blökivel (legfőképpen jóanyám), hiperjól viselte a megpróbáltatásokat. 

Ezt a beszámolót olvasva nekünk megvan a 2013. évi egyik legnagyobb boldogsága: Zoé hat év kennelélet után ideiglenes befogadónál élhet, ami számára hatalmas előrelépés. De a következő év meghozza-e a végleges otthont...? Mi hiszünk benne.

Önsorsrontásból jeles - Floki újra befogadót keres!

Floki egy igazi pojáca, egy önsorsrontó barom - tessék, kimondom, mert a helyzet az, hogy az a kutya, akinél a legjobban biztosak voltunk abban, hogy nem lesz vele gond, most újra, rövid határidővel, tehát sürgősen átmeneti befogadó családot (vagy gazdát, teszem hozzá halkan, magam sem igazán bízva abban, hogy ez egyszer tényleg sikerülhet) keres. Mert ugye eddig volt a kennelsor, ahová 2010-ben érkezett az ajkai gyepmesteri telepről, ahová az eredeti gazdája adta le, majd vitt helyette egy fiatalabbat. Floki már akkor sem volt fiatal, most meg már pláne nem az, gondoltuk a szokásaink már sokat nem változtat. A kennelsoron kenneltiszta volt, s nem csak az alliteráció kedvéért, hanem komolyan gondolta: futott, hogy a kifutón intézze a dolgait. Oké, macskára tényleg nem teszteltük, de arra, hogy közösségi terekbe bátran vihető, igen. És tessék! Eljött a nap, amikor neki is akadt egy ideiglenes befogadó. Szerető, kedves család, akiknek két kikötése volt: szobatiszta legyen, és ne bántsa a macskákat.

Floki egyiket sem tudta hozni. Amióta csak megérkezett, nem hagyja békén a macskákat, akiket már sikerült az őrületbe kergetnie, ez pedig nagy baj, mert egy bizonytalan macska nem jelent jót, s mi tényleg nem szeretnénk egyetlen állatot sem hátrányos helyzetbe hozni a saját védencünk javára sem. Másrészről Floki mindent lejelöl, ha egyedül marad, egy idő után bepisil. Nem tudjuk, miért teszi, nem múlik a dolog, pedig sétáltatják, hosszasan, ház körül és távoli vidékeken is, de Floki nem és nem, hajthatatlan, ha eddig a kennelre vigyázott, akkor most juszt sem fog egy lakásra... Nem értjük, hogy miért...

Viszont így nem maradhat. Mi pedig nem tesszük őt vissza a kennelbe, mert nem tehetjük meg vele. Így most maradt az a lehetőség, hogy nekifutunk újra. Pénzt ígérünk. Nem kevesebbet, mint napi kb. 800 Ft-ot, amely mellett a száraztápot biztosítjuk Floki számára. Hátha van valaki, akinél elfér, s akinek nincs macskája. Akit ez a szobatisztasági zökkenő elsőre nem riaszt el. Aki sokat van otthon vagy már nem is igazán tudjuk, de a lényeg, keresünk valakit, aki átvenné őt ideiglenes befogadóként, benti tartással, sok-sok szeretettel a fentiek ismeretében is. Floki nem rossz kutya, de ez a lakásba költözés valamit elfeledtetett vele, ami viszont valaha benne volt.

Kérjük, segítsetek, mert Flokinak tényleg segítség, esély kell, meleg, kényelem és szeretet. Nekünk ez már mindent megér, tényleg. Majdnem mindent legalábbis, de talán az is számít valakinek, akinek pont ez a kb. havi 25.000 Ft hiányzik ahhoz, hogy kicsit fellélegezhessen. Mert nekünk meg pont ő hiányzik, hogy segítsen.

Floki egy 8-10 év körüli, labdázni imádó labrador keverék kan. Más kutyákkal és macskákkal nem igazán jön ki, de a séták során a kutyák nem zavarják. Oltott, chipezett, parazitamentesített és ivartalanított.

info@futrinkautca.hu

Amikor azt hisszük, hogy nekünk rossz, de tévedünk

A Futrinka Egyesület minden évben Karácsony környékén megajándékoz néhány rászoruló embert. Az évek során jártunk csecsemőotthonban, gyermekeket nevelő bentlakásos intézményben, hajléktalanok nyugdíjas otthonában és még számtalan helyen. Az idei évben a tárnoki rászoruló családokra esett a választásunk, hiszen Tárnok az a hely, ahol a kennelsort béreljük évek óta, így a település élete, lakói mellett sem mehetünk el szótlanul. Aki járt már Tárnokon tudja, hogy egy rendezett, kedves kis település több új építésű résszel, barátságos lakókkal. A jólétet ugyan nem sugározza minden utca, de a rendezettséget, odafigyelést igen. S ilyenkor az ember hajlamos azt hinni, hogy az emberek, akik ott élnek, mind legalább azt megengedhetik maguknak, amit mi magunknak.

Ajándékaink egy része a cipősdoboz akcióhoz kapcsolódott, amelyet a település szociális területe hirdetett meg, illetve gyűjtöttünk használt, de jó állapotú ruhákat, játékokat is. Sikerült több kiló szaloncukrot vásárolnunk, illetve egyéb tartós élelmiszerrel is segíteni - általánosságban - a rászorulókat. Az ünnepség nagyon jól sikerült, hangulatos volt, nem csak az átadás-átvételről, hanem az együttlétről, a közös örömről szólt.

De ezen a télen tovább is léptünk, mert volt négy Karácsonyfává válni kész fenyőfánk, s mindegyikhez tartós élelmiszer-csomagunk, amelyből az ünnepek alatti időszak átvészelhető. Négy néhány napnyi túlélés és egy kis ünnep. Ezt kellett átadni négy, a szociális munkások által kiválasztott családnak.

Innentől pedig jöjjön Fene, illetve Zsú, a csomagokat leszállító csapattagjaink beszámolójából egy összefoglaló. Talán mindenkinek átjön az az érzés, amelyet a segítségünk, a segítségetek jelentett. Köszönjük mindenkinek, aki idén sem maradt távol, aki segített.

Az első családnál azt hittük, nincs otthon senki, aztán a motoszkálásra kijött egy hölgy és egy három év körüli kislány a sötét házból. Elmondták, hogy most csak egy elemlámpájuk van (én naivan azt hittem, a tévé megy bent!), mert benzines az aggregátor és a férj csak holnap jön haza, és csak ő tudja felönteni és üzemeltetni. A szobában volt még egy öt hónapos Csabika is. Meg iszonyat nyomor, de olyan, amilyet én nem is gondoltam volna. Hogy fürdet, etet, babusgat az a nő két gyereket (a kislány beteg volt éppen) elemlámpafénynél? - Engem ez a hely rendített meg a legjobban.

A második helyen fotóztam. Normális család, nagyfiú, kislány, apa, anya...Villany nélkül. Viszonylag nagy ház, tehát a valamikori jólét azért látszik, de az apa lóhalálában bicajozott haza (miközben mi fáztunk Zsúval a kocsiban), a bicajon elöl-hátul egy-egy fél zsák fával. Itt készültek a képek. Elmondták, hogy kb. egy hónapja nincs villanyuk, addig azzal is fűtöttek. Nagyon megköszönték a fát és az ajándékot is.

A harmadik helyen egy nagypapakorú úr volt, addigra a többiek már elmentek az ünnepre, de aztán kiderült, hogy neki van egy ötéves fia és meló után kajtat hónapok óta. Ő szó szerint ráment mentálisan a helyzetére, azonnal zúdította ránk a nyomorát, miközben elmondta, hogy valamikor ő egy rendesen dolgozó ember volt. Rettenetesen sajnáltam, mert nekem az jött le, hogy ő rámegy arra, hogy nem tudja a családjának megadni azt, amit szerinte elvár tőle a család. 

A negyedik család fiatal pár, három hónapos babával. A fiú anyukájánál voltak éppen. Szépen tartott ház, cica, kutya, Zsófi baba. És mégis azt mondták, hogy a mi ajándékunk a legjobb karácsonyi ajándék. 

Soha nem ígértük, hogy családok sorsát fogjuk rendezni, nem vállaltuk, hogy többet teszünk, mint a problémákra, a rászorulókra való figyelemfelhívás, de most talán mégis továbblépünk egy kicsit, hiszen hisszük, hogy az információ hatalom, s ha mi meg tudjuk szerezni ezeket az információkat, akkor talán segítséget is fogunk tudni adni úgy, hogy sokszor csak azt adjuk át, amire nekünk már nincs is szükségünk. Ha sikerül a tervet formába önteni, hamarosan jelentkezünk a részletekkel.

Mert tenni kell, nem csak jóságból, Karácsony környékén, hanem mert sokan a közvetlen környezetünkben is a túlélésért küzdenek nap, mint nap. 

Túlélhetők a fagyos napok?

Az előző, a kennelsorunkon élő, idős kutyáink számára ideiglenes befogadókat kereső bejegyzésünk hatására - tényleg minden várakozást felülmúló módon - négy védencünk is szerető, átmeneti otthonba költözhetett. Ugyan egyikük számára sem találtuk még meg a végleges családot, de legalább a hideg, kennelsori éjszakák réme elhárult, hiszen ők már benti kutyaként, a melegben megpihenve várhatják sorsuk további alakulását. Az öt meghirdetett kutya közül Tiara, Sellő, Floki és Zoé már "megoldódott", de az ötödik, Nyanyus még nem. Persze mindig akadnak mások, akik nem a koruk miatt szeretnének maguknak ideiglenes befogadó családot találni...

A bejegyzésben szereplő kutyák mind rászorulóak, a történetüket igyekszünk röviden összefoglalni, hogy a választást, döntést megkönnyítsük. Csak benti, jellemzően lakásos tartással helyezünk ki ideiglenes befogadóhoz kutyát, ha a kutyával kapcsolatban állatorvosi kiadás merül fel, az egyesületünket terheli. A kutyák tartásához "kezdőcsomagot", illetve az élelmezésükhöz tápot biztosítunk. A befogadó családoknak nettó 800 Ft körüli napi tartási díjat fizetünk.

Tudjuk, hogy sokan megtennék ingyen is, csak a kutyák iránti szeretetből, ha megtehetnék. De tudjuk azt is, hogy sokaknak ez a pár ezer forint és egy kellemes kutyatársaság az, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy kicsit könnyebben vehessék az akadályokat... Jöjjenek tehát a mostani ideiglenes befogadókat keresők, hátha ők is szerencsével járnak. Minden kutyánk oltott, chipezett, parazitamentesített és ivartalanított.

A Futrinka Egyesület újabb, sürgősen ideiglenes befogadót kereső ötösfogata tehát...!

Ismétlés a tudás anyja, avagy Nyanyuskánk újra. Nyanyus egy más kutyákkal barátságos, de határozott, domináns szuka, akire nem árt odafigyelni, hiszen az élelemért nagyjából mindenre képes. Pórázon hajlamos erőt fitogtatni, ha közvetlen találkozásról van szó, viszont ha nem kell senkivel összeérintenie az orrát, akkor problémamentesen és csendben sétál. Kenneltiszta, valószínűleg a lakásban is szépen viselkedne. Idős kora ellenére aktív, agilis, szereti a nagy kirándulásokat, sétákat. Egyéb kisállat mellé nem adható, mert erős vadászösztöne miatt nem lennének biztonságban. Viharfélő, illetve lövésfélő, a dörgés-villámlás és egyéb, hangos robajok megrémítik, ilyenkor pánikba eshet. Biztonságos, sötét kuckó elérhetővé tételével szépen átvészeli ezeket az időszakokat is, de a szilveszteri petárdázás biztosan nagy kihívás lesz számára. Természetesen egy gazdinak örülne a legjobban, de ha valaki már abban tudna segíteni, hogy a közel tíz éves kutya elhagyhassa a kennelsort, már az hatalmas előrelépés lenne az életében.

Aztán van nekünk egy más kutyákkal nem igazán kijövő Barnusunk, aki gazdája halála után került először egy vidéki állatvédő szervezethez, majd hozzánk. A korábban a gazdival teljes szimbiózisban élő, szobatiszta, lakáshoz szokott, öt-hat éves német vizsla keverék kan kutya egyik napról a másikra a szabad ég alatt, a hidegben találta magát. Érzékeny lelke nem tette lehetővé, hogy alkalmazkodjon a kennelhez, így a szó elsődleges értelmében: belebetegedett. A lakás megnyugtatja, újra közegére talál. Igazából nem lesz nehéz dolga vele leendő befogadójának, hiszen az emberekkel barátságos, de nem tolakodó, könnyen kezelhető kutya, akit megviselt az élet, de a szemében még ott a remény, hogy egyszer jó irányt vehet majd az élete. A jelenlegi meghirdetett csapatból Barnus az, akinek a legfontosabb lenne egy olyan családot találnia, ahol egyedüli kutyaként biztosítanák számára az átmeneti elhelyezést.

Bunsen egy éve van velünk, az Illatos útról mentettük, jelenleg 2-3 éves lehet. A mokány, közepes termetű, de erős kutyát gazdája adta le sorozatos szökései és a felismert stafforshire ősök miatt. Le kell szögeznünk: Bunsen jó kutya. Alapfokon képzett, figyelmes, nagy mozgásigényű, játékos, más kutyákkal szoktatás után jól kijövő, pórázon, séta alatt kan kutyákkal is gond nélkül együtt tudjuk mozgatni, nincs egy rossz szava sem. Emberekkel tökéletesen megbízható, mindenkivel barátságos, kedves. Élelemmel extra jól motiválható, nagyon szereti a pocakját. Egyelőre egy valami nem működik, valószínűleg a kennel okozza a gondot, de nem kenneltiszta. A jó agya miatt úgy gondoljuk, hogy ezt hamar megtanulná egy lakásban, de itt biztos, hogy kelleni fog némi türelem. Bunsen számára aktív, sportos életvitelű, jó humorú és elkötelezett átmeneti családot keresünk.

Vigyori a hidegeket beálltától számítva folyamatosan didereg. Hiába a kabát, csak a mozgás melegíti fel egy kicsit, de aztán estére már ki sem dugja az orrát a kutyaházból: fázik. Vigyori egy hat év körüli, közepes termetű keverék kan, akit valószínűleg mókás kedvében dobott össze a természet. A fülei korábbi sérülésekből fakadóan össze-vissza állnak, s ha Vigyori örül valaminek, akkor vicsorgásra emlékeztető fogmutogatásba kezd, miközben apró, szőke pamacsban végződő farkincáját a fenekével együtt mozgatva ezerrel csóvál. Vigyori más kutyákkal tökéletesen kijön, kanokkal, szukákkal egyaránt. Nálunk kenneltiszta, a kennelben nem rombol, de a plédeket pakolja. Pórázon húz, mint egy gőzhajó, de még így is élvezi, hosszú, lendületes sétákat, hatalmas játékokat igényel. Az első napsütéses napon számítani lehet arra, hogyha bármilyen víz mellett haladunk el, ő örömmel igyekszik befelé, nagy úszóbajnok a drága. Vigyoriról nem lehet rosszat mondani, egyszerűen érthetetlen mit keres még egyáltalán nálunk.

A mostani segítségkérő bejegyzésünk utolsó szereplője Zokni. Ő a mi Buddhánk, a nyugalom, a béke, az odabújás mestere. Amikor az eredeti gazdája folyamatos szökései miatt leadta, egy, az emberekhez egyáltalán nem kötődő, közepes termetű kan kutyát ismerhettünk meg benne. A foglalkozások hatására Zokni szépen kinyílt, elkezdett bízni az emberhez, s így a ragaszkodása is kialakult, majd egészen átfordult egy görcsös tartozni akarásba, az alázatos, de kitartó gazdikeresésbe. Zokni tökéletesen sétál pórázon, más kutyákkal is kijön. Figyelmes, alapfokon képzett, kenneltiszta. Az emberek társaságát nagyon élvezi, gyermekek mellé is nyugodt szívvel ajánlható. Demodex fertőzés miatt kezelés alatt állt (ez a fertőzés sem emberre, sem más kutyára nem terjed át), de mostanra gyógyultnak nyílvánítódott, kezelést nem, csak odafigyelést igényel.

Megköszönjük, ha hírét viszitek ennek a csapatnak is. Természetesen mindegyikük örökbefogadó gazdára is vár, de talán túlzott optimizmus lenne azt hinni, hogy Karácsony előtt mindannyiukért eljön az igazi. Abban viszont a múltkori átmeneti otthon kereső bejegyzésünk után talán joggal reménykedünk, hogy ismét lesznek olyanok, akik segítő kezet nyújtanak hidegben várakozó védenceink számára, s megnyílhat előttük egy-egy befogadó otthon ajtaja.

Ideiglenes befogadónak jelentkezni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet. Köszönjük!