Három okból is fontosnak tartom, hogy ezt az irományt megosszam sokakkal.
- egy gyönyörű hely mindazoknak, akik egy kellemes nyaralást terveznek családjukkal
- egy hely, ahol szívesen fogadják a család kedvencét is
- és ami miatt nekem ez az iromány most különösen fontos, az az hogy nem csak a saját kedvenceinkkel nyaraltunk, hanem mint ideiglenes befogadók, velünk nyaralt az aktuális ideiglenesünk Héli kutya is.
Tehát a hely: Orfű, a Tekeresi lovaspanzió, http://www.tekeresilovaspanzio.hu
A környezet gyönyörű, a háziak kedves, vendégszerető emberek. Itt minden adott, hogy az ember és kedvence jól érezze magát. A kutyáinkat teljesen ingyen fogadták, semmiféle költségtérítést nem kértek tőlünk.
És a főszereplő ebben a leírásban, Héli, a bichon…
Héli Orfűn nyaralt két hetet.
Ajánlom mindenkinek, aki most keres magának egy életre szóló, igaz társat, aki nem mond le egy vele töltött, tartalmas utazásról, nyaralásról, aki türelmes lesz vele a hétköznapokban is és bebizonyítja neki, hogy bennünk emberekben is meg lehet bízni.
És igen Hélivel még a nyaralásról sem kell lemondani, mert bebizonyította, hogy vele ez sem probléma hanem örömteli és tartalmas időtöltés. Tökéletesen elviselte, a hosszú autóutat, elfogadta, hogy most nem a megszokott és biztonságot nyújtó kanapén fekszik. Élvezte a vidéki élettel járó ismeretlent. És mindezt tette azért, mert mi ott voltunk vele és nem hagytuk magára. Sokat sétáltunk, és sokat foglalkoztunk vele.
Nem okozott gondot az új és idegen hely megszokása, nem volt félelem, izgalom, nem kellett a szobatisztaság hiányával foglalkoznunk, mert Héli tudta, érezte, hogy jól kell viselkedni. Persze megnyugtató volt számára a két kutyánk, Porca és Bizsu jelenléte is. Ők a teljes biztonság számára.
Megmártózott a tóban, bár az első úszását ügyetlenségének köszönhette, de egy csöppet sem lepődött meg és ettől nem utálta meg a vizet. Nem lesz egy vízimádó, de ha le kell hűtse magát, akkor a maga módján megteszi. Nem akart elszökni az udvarból és nagyon élvezte a nyaralás minden percét. Ha kellett akkor a házban várta a kutyáinkkal, hogy visszatérjünk a kutyamentes programról. Viszonzásul hosszú sétára indultunk. Volt mit felfedezni és azok a vidéki szagok mindenért kárpótolták.
És itt szeretném megköszönni Győrfi Henriettnek és Klein Juditnak, akik sokat segítettek nemcsak Hélinek és nekünk, valamint Karaszi Andinak és Németh Rékának, akik bíztattak, hogy vigyük magunkkal, mert sokkal jobb neki velünk, mint két hétre idegen, bár szerető helyre vinni. Tele bizonytalansággal, egymás mellé állítva az érveket és ellenérveket a háromkutyás nyaralás mellett döntöttünk. Mert azt azért mindenki bevallhatja magának, hogy a várva-várt nyaralást nyugalomban, 100% pihenéssel szeretné eltölteni és a szabályokat otthonhagyva nem akar alkalmazkodni senkihez és semmihez.
Héli - aki az első időkben még tőlünk is rettegett, aki egy hónapra megkóstolhatta a gazdis létet és aki most újra ideiglenesként éli mindennapjait velünk -, nekünk már bizonyított, de mi reménykedünk, hogy számára lesz nálunk is „tökéletesebb gazdi”, aki elhiszi, hogy ő tényleg álomkutya.
(Héli ideiglenes befogadójának, Kerekes Orsinak az írása - köszönjük!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése