Orik visszatért. Ül a kennelben és nem érti, hogy mi történik vele. A hátsó fele egyértelműen érzékeny, fáj, így jelenleg most gyógyszerkúrán van, hogy könnyebben menjen számára a felállás. Orik "ezer éves", valószínűleg már nem annyira évekről lehet beszélni az ő esetében a hátralevő időt meghatározva, inkább csak hónapokról. S nem kedvez az, hogy most újra ott van, amit már akkor sem viselt jól, amikor még a télen kihoztuk őt az Illatos úti gyepmesteri telepről. Orik akkor és ott rajta volt azon a bizonyos altatási listán, akkor még az altatandó kutyákról az állatvédők értesítést kaptak, s ha tudtak valakinek segíteni, megtehették. Mi őt választottuk, mert valahol becsületben leszolgált, nem érdemelte volna meg, hogy egy sintértelep magányában, félelemben kelljen befejeznie életét. De Orik harapott, nem rosszindulatból, támadásból, csak jelzésből. Mégsem maradhatott. Újra nálunk van, és nem bírja a kennelt. Orik szobatiszta, nyugodt, rendkívül idős kutya, akinek sürgősen keresnénk egy elkötelezett befogadót, ahol élete végéig maradhatna. Ideális lenne egy kertes ház, ahol maximum egy nyugodt szuka kutya van, vagy ahol Orik "elkülöníthető". Már nem igényel túl sokat, legyen egy kuckó, ahol meghúzhatja magát, szeretgessék és etessék meg, hogy békében hajthassa majd álomra a fejét, amikor annak eljön az ideje. Igazából nem nagyon hisszük, hogy van ilyen elkötelezett ember valahol, de ha mégis lenne, kérjük, sürgősen jelentkezzen. Orik hatósági megfigyelése hamarosan lejár, utána szeretnénk, ha a többi időt nem ott kellene eltöltenie.
Orik korábbi bejegyzése a régi blogon is elolvasható:
http://futrinka-alap.blog.hu/2011/02/06/oreg_kopott_nem_kell
Nem csak Orik azonban az egyetlen idős kutyánk, aki számára ideiglenes befogadót (bár aki jelentkezik, tényleg ne számítson rá, hogy gyorsan új otthont találunk az adott kutyának, ha egyáltalán találunk...) vagy méginkább végleges gazdát keresünk. Mi hisszük, hogy mindannyiuk számára van valahol egy szerető otthon, de ha tévednénk: nálunk akkor is, addig is szeretetben élhetnek, mégha nincs is családjuk.
Floki bácsit az eredeti gazdája adta le az ajkai gyepmesteri telepen, mert már nem tartott igényt az idősödő kutyára, helyette választott egy fiatalabb kutyát, mert hát a házat őrizni kell. Floki az esélytelenek tökéletes nyugalmával bizton várhatta volna az altatását, de szerencsére akkor épp tudtak helyet felszabadítani, s átkerülhetett a helyi menhelyre. Ott elég hosszú időt töltött, nem kellett senkinek. Mi pedig beleszerettünk, mert nála esélytelenebb kutyát nem is nagyon képzelhettünk volna el:
- fekete
- idős (nyolc éves)
- jellegtelen (nem igazán azonosítható be egyetlen fajta keverékeként, bár mi nagyon szeretnénk labradort látni bele)
- más kutyákkal domináns, de kanokkal ráadásul verekedős is
Ezek Floki bácsi negatívumai. De ha valaki mindezeken átlép, akkor ott van egy őszülő arcú bohóc, aki labdafanatikus, imád nyargalászni, nagyon szereti, ha szeretgetik, bújik egy kis figyelemért, szépen sétál pórázon, nem félős, nyitott, kiegyensúlyozott kutya. Tökéletes lenne egy kertes házba, akár idősebb ember mellé is, hiszen nem ugrálós, nem szeleburdi. Imádja a pocakját, nem igényel speciális ellátást. Nagyon szeretne ő is egy saját családot, aki elfogadja őt olyannak, amilyen, de Floki bácsi titokban megsúgta, hogy bár ő egy idős kutyának számít, mégis szívesen járna akár iskolába is a gazdájával. Azt hiszem, hogy itt nem valami egyetemre gondolt. ;)
Mókus nénit a békéscsabai menhelyről vettük át. Az idős, félénk kutyahölgy a kicsit homályos szemével, sérvével, hiányos fogsorával azonnal levett bennünket a lábunkról, bár én erőteljesen szemeztem egy egymillió éves harapós tacskó keverékkel is, erre határozottan emlékszem. De csak szuka jöhetett, ráadásul ott volt velünk a potenciális befogadója is, így egyértelmű volt a választás. Mókus ivartalanításra került, rendbe tetettük a sérvét, kapott chipet, a fogaiból, amit még lehetett megmentettünk... És ideiglenes befogadóinál megtanulta a lakásban élés rendjét, a kezdeti bizonytalanság után tud pórázon sétálni is. Mókus egyszerűen rajong a gyerekekért, nekik mindent hagy és tőlük egyáltalán nem fél, ellenben a férfiakkal, akiket azért még most is nehezebben fogad a bizalmába. Mókus imádja a vizet, rendszeresen járnak vele a Dunához, ahol ugatva-sikítva rohan a vízbe, nagyon élvezi. Más kutyákkal fenntartással jön ki, ha valaki túl sok neki, azt ínyfelhúzással konstatálja. Ha valaki szeretne maga mellett tudni egy puha szőrű "mini mudit", s nem retten el attól, hogy Mókus már tíz év körül lehet, akkor jelentkezzen. Valahol lennie kell egy aktív családnak, ahol vannak apró kezek (vagy a saját vagy unokák kezecskéi), s ahol van egy kényelmes fotel egy Mókus-féle számára.
Természetesen nem csak ez a három kutya képviseli az időseket a Futrinka Egyesület védencei között. Minden fajtamentő csoportunknál van idősebb kutya, s az alap tevékenységi csoporton belül is vannak még, akik közelebb vannak a tíz évhez, mint az öthöz. Egyben mindannyian azonosak: szeretnének méltósággal elmenni majd egyszer, de ahhoz először egy szerető családra van szükségük. Ha védenceink közül bármelyiket befogadnád ideiglenesen vagy véglegesen, az érdeklődésed, bemutatkozásod az
info@futrinkautca.hu e-mail címre várjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése