Műterem a kennelsoron - egy napra

"Oldalfülű" Betta, a tökéletes - csak vár és vár...

Akik hűséges Futrinka barátok és követők, azok tudják, ismerik az egyesület mindennapjait. Tudják, hogy sokszor erőnkön felül vállalunk, mentünk kutyákat és próbálunk nekik esélyt adni egy jobb, boldogabb, gazdis életre. Ennek természetes következménye, hogy a kennelsor állandóan tele van négylábú, csaholó, csóváló, kedvesnél kedvesebb ebekkel, akik már azért is hálásak, hogy hozzánk repítette őket a jó szerencséjük.

Igen ám, de nem elég, ha mi látjuk őket nap, mint nap, ha mi szeretgetjük és pátyolgatjuk a falkánkat, az még kevés ahhoz, hogy rájuk találjon az igazi.

Az alább következő történet valahol ott kezdődött, hogy lett nekünk egy szálkács tacskókisasszonyunk, akibe villámsebesen beleszeretett  a csodálatos kutyafotós –olyan, mint a csodálatos kutyadoki, csak éppen masinával a kezében -, aki nem más, mint Kiss Csanád, a VauVau Stúdió fotósa. Azóta exfutrinkás-Ancsa, az igazi, hamisítatlan tacskólány, aki ma már Mangó névre hallgat, Csanádot és az ő három lábú tacskó fiát boldogítja.

Bojár, a rettegős 

De ezzel elkezdődött egy másik szerelem is. Jelesül beleszerettünk Csanád munkáiba, Ő pedig felajánlotta, hogy segít az egyesületnek azzal, hogy szebbnél szebb portrékat készít gazdikereső kutyáinkról növelve a fotókkal az esélyt arra, hogy megtörténjen a meglátni és megszeretni csoda. Az első "próbafotózás" gazdisodással zárult, Gahan Csanád szemének, gépének köszönhette, hogy egyszerű, senkinek nem kellő fekete kutyából gazdis kutyává válhatott.

Agar, a baba

Aztán valami nagyobban kezdtünk el gondolkodni. Csanád így bepakolta az autójába a stúdióját, a tanulóját és videós barátját, és mi néhányan futrinkások is felkerekedtünk, hogy egy igazán zord, jeges, szeles téli napon nekiálljunk a nagy munkának, a csábos-bájos kutyafotózásnak.

Lett fűtött tároló, ami pillanatok alatt profi műteremmé alakult, háttérrel, világítással, technikával és hát volt bőven várakozó kutyus a pózolásra.

Kutyát fotózni igazi kihívás, hát még a mieinket, akik nem szokták a nyüzsgést, a villanó fényeket, a vakut. Voltak akik behúzott farokkal, hátracsapott füllel érkeztek, voltak, akik nyüzsögtek, de olyan is akadt köztük, akit szeretett a kamera, vagy ő szerette a kamerát, mert úgy pózolt, mint egy igazi celeb a vörös szőnyegen.

Igazán fárasztó, de nagyon jó hangulatú nap volt. Pörgött mindenki, profin végezte a munkáját. Csanád csak kattogtatott és kattogtatott – persze közben nem állta meg, hogy ne szeretgesse őket végig -, Gergő a videós werk filmet készített, már amikor éppen nem virslikarikával, zacskócsörgetéssel és kulcstartó vijjogtatással motívált, Kinga meg csak töltötte szorgalmasan a számítógépre a tengernyi jobbnál jobb fotót. Mi futrinkások meg szaladgáltunk a műterem és a kennelek között, hoztuk, vittük a kutyákat, csinosítottuk őket, hogy minél szebbek legyenek a fotókon. A riadtakat pátyolgattuk, az ugrabugra vizslákat nyugtatgattuk, a dog fenekét hátulról guggolva tartottuk, mert nem fért el az asztalon – vajon miért…? -, a celebet meg…nos vele nem csináltunk semmit, mert annyira, de annyira tudta a dolgát, hogy csuda.

Artik, a csodálatos "áltacskó"

A nap végén befutott a felmentő sereg is egy hadseregnek való élelemmel, forró teával, úgyhogy fáradtan, de legalább átmelegedve és teli gyomorral zártuk a napot, pont az etetésre végezve, így az ebeink sem maradtak vacsora és jutalom nélkül.

És az igazi jutalom meg az lesz mindenkinek, ha a tényleg gyönyörű fotókat látva beléjük szeret valaki és úgy gondolja, hogy igen, ez az a kutya, aki nélkül nem tudok tovább élni. Így legyen.

Ps.: Hatalmas köszönet Csanádnak, Gergőnek és Kingának, hogy végighúzták ezt a nem könnyű napot, köszönet a futrinkás segítőknek és nem utolsó sorban a kutyáinknak a végtelen türelemért.

Berki Lotti - P1, Futrinka Egyesület

Hó és rettentő hideg - ilyenkor segítenünk kell!

Télen elvileg nem szabadna meglepőnek lennie sem a hónak, sem a hidegnek, de egy enyhe felvezetés után hirtelen jött zimankóra nem voltunk abból a szempontból megfelelően felkészülve, hogy ugyan létszámstop, de naponta kapunk kéréseket gyepmesteri telepeken fagyoskodó, altatásra váró, didergő és rettegő kutyákról, s van az a pillanat, amikor nem tudunk, nem lehet nemet mondani.

Ez a pillanat akkor jön el, amikor felszabadul egy kennel thermo kutyaházzal, friss pléddel és önálló elhelyezési lehetőséggel, s nincs hirtelen a fajtamentős várólistáról olyan kutya, akinek ez többet, jobbat jelentene, mint a jelenlegi elhelyezése. S ekkor jön az, hogy akkor az érzések felülírják (de csak részben!) a racionalitást és... Valaki jöhet. Gyepmesteri telepről, altatás elől, hidegből, ahol nincs más lehetősége, ahol mi vagyunk az utolsó mentsvár. És jönnek az érvek-ellenérvek, mintha tényleg számítana. Egy élet minden formában és nemben egy életet jelent.

Így lett végül egy Dorka-hasonmás (becses nevén Hattyú), Vilike kedvéért, a szerencsés kiválasztott, aki az ózdi gyepmesteri telepen nem túl sok reménnyel tekintett a jövőbe. Mától tárnoki lakos és ezerrel keressük számára is az új otthont, hogy elgyengülhessünk egy következő esetben is addig, amíg hó van és hideg.

Ideiglenes befogadókat keresünk!

Ideiglenes befogadás. Sokszor, sokan mondják, kérik, de hogy valójában ez mit is jelent, ritkán írja le bárki. Pedig fontos, hogy az, aki segítene, pontosan tudja, hogy mit is takar ez a fogalom, mi az, ami rá várhat, s mi az, ami megkönnyíti a döntést, a választást.
Az átmeneti család abban különbözik a tényleges gazdiságtól, hogy a kutya nem marad ott élete végéig, de az örökbeadási esélyeit azzal jelentősen növelni lehet, ha megismerjük: hogyan viselkedik családban, hogyan reagál dolgokra, illetve természetesen megtanulja azt, amit egy gazdis kutyának tudnia kell. Ez az ideiglenes befogadó dolga, ezt vállalja, amikor átmeneti otthont nyújt egy-egy kutyavédenc számára.

A legtöbb kutyánkról nem tudjuk, hogy hogy és miként élt előtte, illetve sokan vannak olyanok is, akik valami miatt a kenneltartást nem viselik jól, így számukra kiemelten fontos az, hogy megismerjük őket egy biztonságos, kényelmes környezetben is. Általában nem tudjuk megmondani, hogy az érintett egyed szobatiszta-e, hogy rendesen viselkedik-e a lakásban, hogy mennyire szeret autózni vagy hogy miként viseli a nagyváros zaját. Az ideiglenes befogadás tehát kockázat. Mindig az.

Sok kutyánkat bántalmaztak, olyan dolgokon mentek keresztül, amit elképzelni sem tudunk, így bizonytalanok, bizalmatlanok, idő, amíg megnyílnak, amíg kötődni kezdenek, hiszen nekik is tanulniuk kell a valahová tartozást, a szeretetet. Hihetetlen dolog megélni azt, amint egy törött kis lélek szilánkjaiból összeáll és örökbeadhatóvá válik. Hiszen válljuk be: aki kutyát szeretne a "menhelyről", már kész kutyát szeretne. Mi viszont nem ilyeneket mentünk.

Az ideiglenes befogadóink hatalmas lehetőséget adnak a kutyák kezébe (vagy a képzavart kikerülendő: mancsába), a gazdára találás lehetőségét. Persze mi is igyekszünk, de a kennel NEM LAKÁS, a kennelből a zárt részben történő séták, foglalkozások nem pótolják a városi sétát, az utazást, a kutya- és embertársakkal való találkozást. Ettől függetlenül nagyon igyekszünk és a kennelsorról is adunk örökbe - természetesen. De lényegesen nehezebb.

A befogadóinknak, amennyiben kérik, száraztápot, konzervet, a kutya tartásához szükséges dolgokat biztosítunk és természetesen a felmerülő állatorvosi költségek is egyesületünket terhelik. Ha valaki csak 2-3 hétre tud segítséget nyújtani, már az is sokat tud jelenteni, ha egy-egy kutya élete a tét, de ennél általában hosszabb időre keresünk átmeneti befogadókat.

Ha valaki biztosra szeretne menni, s mindenképpen arra számít, hogy a kutya valamikor, belátható idő múlva (ami általában azért néhány hónap) elköltözik tőle, akkor tud választani azon kutyáink közül, akiket németországi partnerünk hirdet és keres számukra gazdát, itt viszont kizárt, hogy a befogadó "beleszerethessen" az érintett ebbe, a kutya mindenképpen utazik. De ezekből a kutyákból van a kevesebb, ezt is tudni kell.

Ha valaki problémásabb kutyát vállal, akkor viszont számíthat arra, hogy nem adják egymásnak a kilincset az érdeklődők és könnyel előfordulhat, hogy a kutya nála talál végleges otthonra. Persze általában azért mindenkire vár valaki valahol, nagyon igyekszünk mindig és jó eséllyel meg is találjuk. Viszont ezeknek a kutyáinknak van a legnagyobb szüksége átmeneti családra, hogy megerősödhessenek. A 22-es csapdája ez.

De tényleg rengeteget, leírhatatlanul sokat jelent a családi környezet. Ha valaki ezt tudja adni, ezt vállalja, hatalmas dolgot tesz. HATALMASAT. Így várjuk mindazon jelentkezőket, akik próbára tennék magukat - senkit nem hagyunk cserben, ha bármi gond van, ami miatt a kutya nem maradhat, megoldjuk, de fontos, hogy befogadás előtt az ember végiggondolja, hogy mire van lehetősége, felelőtlenül nem szabad belevágni ebbe, hiszen a kutyáknak lelke van, ha kiűzetnek a családból, az számukra törést jelent. Ha nem másik, örökbefogadó családba mehetnek, ahol hamar, sokszor már egy-két óra alatt elfogadják a megváltozott környezetet, adott esetben egy kennel, amit hirtelen helyzetben biztosítani tudunk, viszont nagyon visszaveti őket lelkileg.

Információk, amelyekre szükségünk van a tökéletes pártfogolt kiválasztásához:

- lakásban vagy kertes házban él-e a befogadó jelölt

- van-e másik kutya vagy egyéb háziállat

- mennyi időt lenne egyedül a kutya

- van-e kutyás tapasztalat, lehetőség arra, hogy kutyaiskolába járjanak a kutyával (ezt egyesületünk adott esetben igyekszik finanszírozni)

- van-e gyermek, vagy idős személy a háztartásban

- speciális kérés (pld. fajtára vonatkozó)

- befogadási idő (meddig maradhat a kutya)

Szóval várjuk a tömeges jelentkezést. Hiszen kutyánk van bőven.
info@futrinkautca.hu

Kutyáink mellett van három, ideiglenes befogadóra váró cicánk. A fekete, Johnny Depp már oltott, barátságos, chipezett, a teknőctarka nőstény, Pilicke és a cirmos kandúr, Konkáv még nem kézhez szokottak, nekik szelidítésre is vállalkozó befogadó kellene, hogy oltási programjukat megkezdhessék és biztonságban legyenek.

Hycomat ortopéd specialistánál járt

Hycomat egy keverék szuka, két éves múlt. A gödöllői gyepmesteri telepen töltötte eddigi életét, mi pedig onnan vettük őt gondozásunkba. Tettük ezt azért, mert Hiki nem egyszerűen csak egy kutya, hanem egy rászoruló, fogyatékkal élő, de rendkívül vidám, életigenlő jószág.

A játékosságát az alábbi VIDEÓ is bizonyítja, érdemes megnézni!

Az orvosi vizitről Hiki ideiglenes befogadója, Dóri írt nekünk egy összefoglalót:

Ma voltunk Hikivel az ortopédspecialista állatorvosnál. Hiki el lett altatva, persze csak a vizsgálatok erejéig.;-) Készült röntgen, ami szintén azt támasztja alá, hogy nem csontfejlődési rendellenessége van (a csontjai épek és egészségesek), hanem a mellső lábai belső oldalán meg vannak rövidülve az izmok és az inak, amik teljesen befelé húzzák a lábfejeit, ezért jár a csukló izületein. És ez az állapot állandósult. A járása is ezt mutatja, mert próbálná letenni a mancsait, de csak a lábujjai hegyével ér le a földre, annyira feszültek ott az inak.
Mondott az orvos több opcionális lehetőséget, kezdve azzal, hogy eltörni a lábszárcsontjait és olyan irányba forgatni, hogy egyenesebben álljon stb., de rögtön mondta, hogy nem látja értelmét trancsírozni, mert alapvetően jól funkcionál így is a kutya.
Van viszont egy nem műtéti eljárás, ami lendíthetne az állapotán. Ebből ma (ha már nyugiban aludt) meg is kapta az első kezelést. Ennek lényege, hogy mindkét lábának belső felszínén 3 pontban lézeres besugárzást kap, miközben mechanikusan nyújtjuk a lábait. Ezt nekem is kell itthon csinálni, hogy masszírozni, nyújtani a lábacskáit, mert a kezelések után fogékonyabb rá az ínszalagja. Ezt 6 héten keresztül heti két alkalommal kellene kapnia, hogy kb.30 %-kal meghosszabbodhassank az ínszalagjai. Ennyit lehet ezzel elérni,ami az ő esetében, ha minden jól megy azt jelentené, hogy teljesen leérne a mancsa egész felülete a földre, tehát nem a csuklóizületein járna, ha nagyon optimisták vagyunk,akkor kb.olyan lenne majd, mint egy tacskóláb. Ez igazából a jövőre nézve lenne fontos,mert így nőne a marmagassága pár centit, nem lehajolva járna,így tehermentesedne kicsit a gerince és a váll ill. könyök ízülete is, amiket jelenleg súlyosan terhel.

Szóval Hiki ha nem is lesz tökéletes kutya, egy icipicit talán tudunk rajta segíteni. Most megkezdjük a kezelést, Dóriék hetente többször is hordani fogják őt a kúrára és az otthoni tornáztatást is biztosítják.

Ha bárki hozzájárulna Hiki költségeihez, a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú bankszámláján keresztül teheti meg, a megjegyzés rovatban fel kell tüntetni: ADOMÁNY ALAP HIKI. Köszönjük!

Természetesen Hiki örökbefogadó gazdit is keres. Érdeklődni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet!