Hó és rettentő hideg - ilyenkor segítenünk kell!

Télen elvileg nem szabadna meglepőnek lennie sem a hónak, sem a hidegnek, de egy enyhe felvezetés után hirtelen jött zimankóra nem voltunk abból a szempontból megfelelően felkészülve, hogy ugyan létszámstop, de naponta kapunk kéréseket gyepmesteri telepeken fagyoskodó, altatásra váró, didergő és rettegő kutyákról, s van az a pillanat, amikor nem tudunk, nem lehet nemet mondani.

Ez a pillanat akkor jön el, amikor felszabadul egy kennel thermo kutyaházzal, friss pléddel és önálló elhelyezési lehetőséggel, s nincs hirtelen a fajtamentős várólistáról olyan kutya, akinek ez többet, jobbat jelentene, mint a jelenlegi elhelyezése. S ekkor jön az, hogy akkor az érzések felülírják (de csak részben!) a racionalitást és... Valaki jöhet. Gyepmesteri telepről, altatás elől, hidegből, ahol nincs más lehetősége, ahol mi vagyunk az utolsó mentsvár. És jönnek az érvek-ellenérvek, mintha tényleg számítana. Egy élet minden formában és nemben egy életet jelent.

Így lett végül egy Dorka-hasonmás (becses nevén Hattyú), Vilike kedvéért, a szerencsés kiválasztott, aki az ózdi gyepmesteri telepen nem túl sok reménnyel tekintett a jövőbe. Mától tárnoki lakos és ezerrel keressük számára is az új otthont, hogy elgyengülhessünk egy következő esetben is addig, amíg hó van és hideg.