Számháború és kutyák (2014. év szubjektív zárása)

Pötyke szívférges és nagyon félős - hiába fajtatiszta, esélytelen

Elmúlt egy újabb év, s ilyenkor meg kell kicsit állnunk, hogy összegezzük az előzőt, hogy ne daráljon be minket a rutin, s hogy egy kicsit felülről tudjuk látni a saját munkánkat, s hogy megköszönjük mindenkinek, aki bármiben segített minket, vagy akár csak követi, olvassa, hogy mi történt velünk, a Futrinka Egyesülettel, s ezen belül az esélytelen keverékeket mentő csoportunkkal.

Sajnos a keverék csoportunk sok területen nem áll jól. Valójában sehol sem áll jól, így kicsit légüres térben toporgunk, mert egyrészről annak idején ez volt az a csoport, amiért létrejött az egész Egyesület, keverék kutyák mentésére dobtunk össze páran annyi pénzt, hogy a karantént, oltásokat, ivartalanítást, panziót mind-mind fizetni tudjuk, másrészről viszont ez az a csoport, amely nem tudott igazán rendszeres támogatókat gyűjteni, s mivel a rehabilitációra szoruló vagy beteg állatok tartása, gyógyítása extrém sokba kerül, így sajnos a csoport eladósodott, jelenleg az Egyesület egyéb forrásaiból kap kölcsön, de ez nem mehet a végtelenségig...

Mi lehet a megoldás? Ha belátjuk, hogy nem megy, akkor fel kellene adni, de egy maroknyi kutyánk akkor is marad, hiszen ki tudja, hogy a 2008. óta velünk lévő Vilmosunk meddig él a gondozásunkba, vagy lesz-e, aki beleszeret, és örökbefogadja majd? Érte és mindazokért, akik a gondozásunkban vannak, felelünk, mint ahogy azokért is, akiket örökbeadtunk már, de ha valami miatt nem tudja vagy akarja megtartani a gazda, akkor hozzánk kell, hogy visszakerüljön.

A 2014-es évet 28 kutyával és 3 macskával nyitottunk, ők voltak azok, akik már 2013-ban is velünk voltak, többen közülük már régebb óta, s 2015-re 25 védencet viszünk át az esélytelen keverékek csoportjában.

A 2014-es év során 48 kutya és 6 macska került a gondozásunkba, az esélytelen keverékek csoportjának gondozásába, ami ránézésre talán nem sok, de ha figyelembe vesszük, hogy milyen kutyáknak nyújtunk segítő kezet, ez hatalmas vállalás.

Néhányan, akik külföldön találtak gazdára 2014-es védenceink közül

2014-ben sajnos csökkent a külföldi partnerségen keresztül gazdisodó kutyáink száma, pedig az idős, rozoga kutyák számára ez különösen nagy segítséget jelentett a korábbiakban, de így is 21 kutya és 2 macska találhatott külföldön gazdára, amiért nem lehetünk elég hálásak a segítő szervezeteknek: a lassan egy évtizedes partnerszervezetünknek, a Setterburgnak, az Animal-Care Austriának, a Hundehilfe Phoenixnek és a teljesen új segítőnknek, a Hands 4 Paws-nak.

Sajnos az "alapos" kutyák körül nem túl sok ideiglenes befogadó bukkan fel, így a többségük a tárnoki kennelsorunkon talál elhelyezést, ott látogatható, s ott igyekszünk megoldani a rehabilitációjukat is. Nem mindig egyszerű, de nagyon sokat számít, hogy egyre többen járnak a kennelsorra sétáltatni, s így megismerhetik és talán egy kicsit meg is szerethetik védenceinket, s beleláthatnak az általunk végzett munkába.

Néhányan azok közül, akik belföldön találhatták meg az igazit az elmúlt évben

Esélytelenjeink közül 23 kutyát és 3 macskát adtunk itthon örökbe, s mindannyiukra nagyon büszkék vagyunk, mert hisszük, hogy jó helyre kerültek, s hogy sikerült számukra olyan otthont felkutatnunk, ahol biztonságban, boldogságban, s az egyéni igényeiket figyelembe véve élhetik életüket. Voltak veszteségeink is, sajnos, illetve kettő kutyának meglett az eredeti gazdája.

Igazán esélytelenek, mégis meghozta számukra a végleges gazdit a 2014-es év

2014-ben örökbeadtunk olyan régóta a gondozásunkban lévő kutyákat, mint Zoé, akit még 2007-ben (!) mentettünk az akkor még nagyon rossz hírű ajkai gyepmesteri telepről. Szintén gazdára talált Tiara, aki két évig volt a gondozásunkban, de akit már az Illatos úti megmentésekor is egy rosszindulatú daganattal kellett megoperáltatnunk. Mokka harmadszorra, sok-sok szenvedés és megpróbáltatás után is új életet kezdett, s most biztosak vagyunk abban, hogy már egy életre megtalálta azt a családot, akik minden viselkedési gondja ellenére tiszta szívből szeretni fogják, s nem látjuk viszont a 2006-ban még babaként a paksi menhelyről megmentett terrier keveréket többé. Szintén kirepült Mimóza, a tengelici menhelyről hozzánk került, alulszocializált és félős kan kutya, akit nagy-nagy türelemmel tanítgattunk az emberekkel szembeni bizalomra, de az igazi család hozta meg számára az áttörést: egy szerethető, bújós kutya lett. Ez volt az az év, amikor először, majd másodszor is örökbeadtuk Bunsent, mert sajnos az első helyről visszakerült, de aztán talán éppen ez a fordulat kellett ahhoz, hogy álomgazdira lelhessen.

A 2015-ös évet 25 esélytelennel nyitjuk, s elsődleges feladatunk, hogy számukra találjunk végleges otthont. Tudjuk, hogy ez ne könnyű feladat, hiszen eleve olyan kutyákat mentünk, akiknél valami jelentősen csökkenti a gazdára találási esélyeiket: kor, szín, viselkedés, betegség vagy egyéb.

A 2015-ös nyitó csapatból többen vannak, akik már több, mint egy éve várják, hogy végleges családjuk lehessen.

Vili hetedik évét kezdi nálunk, Floki az ötödiket

Ott van közöttük Vili, a megérinthetetlen kis-közepes keverék kan, aki egy erdőben nőtt fel, majd a szentendrei gyepmesteri telepről vettük gondozásba, s aki valójában nem egy háziasított kutya, de akinek így is megadunk mindent, amit csak lehet, s nem szűnünk meg keresni a végleges otthonát. Ott van Floki is, akit 2010-ben mentettünk az ajkai menhelyről, s aki a közeljövőben egy komoly műtéten kell, hogy átessen: a fejére nőtt egy zsírdaganat, ami mostanra már vekninyi méretű.

2013-ban érkeztek: Róni, Vigyori, Rozicica, Gamandor és Lujzi is

Szintén régebb óta védencünk Rozicica, az utcáról mentett cicalány, aki soha nem lett igazán bújós macska, de nagyon szépen viselkedik a lakásban, s aki egy önálló társra vágyna, akivel nincs sok gond, de aki nem bújik folyamatosan az arcába, annak tökéletes választás. Szintén 2013-ban került hozzánk Vigyori, akit egy másik szervezet mentett meg rossz gazdájától nagy csinnadrattával, majd egy panzióban hagyták, s aki a kezdeti kennelsori lét után ideiglenes befogadóhoz kerülhetett, de aki szeretne most már egy végleges gazdát. Az Illatos útról érkezett - szintén tavalyelőtt - Gamandor, aki a kezdeti mogorva és magának való, domináns kanból egy könnyen kezelhető, érzelmes és ragaszkodó kutya lett. Gazdától érkezett a koros bullmasztiff, Lujzi, aki agilis és emberekkel maximálisan barátságos, de más kutyákkal nem jön ki, s ekkor mentettük meg újra, majd aztán még egyszer Rónit, a mostanra 14 éves angol cocker spániel kant, aki mindenkivel remekül kijön, s nagyon jó állapotban van egyelőre, de a korából fakadóan már nem lehet évtizedekre tervezni vele a jövőt. Gamandor, Lujzi és Róni számára ideiglenes befogadót is keresünk.

2015-ben szeretnénk folytatni a megkezdett rehabilitációs munkát, s csak annyi új kutyával tervezünk, akik számára meg tudjuk majd teremteni a biztonságos és finanszírozható ellátás feltételeit, ehhez azonban nagyon nagy szükségünk lenne:

- rendszeres és eseti támogatókra (bármilyen kicsinek vélt összeg is sokat számít),
- fuvaros segítőkre,
- ideiglenes befogadókra,
- sétáltatókra, a rehabilitációs munkába bekapcsolódókra, elsődlegesen a tárnoki kennelsoron.

Szívférgeseink, akiket kezelünk, de akik ugyanúgy vágynak egy új otthonra

Szeretnénk minden, a gondozásunkba kerülő kutyát az oltásokon, chipezésen, ivartalanításon túl a jövőben is szűrni szívféregre, illetve mindannyiuk számára biztosítani a védelmet a szívférget terjesztő szúnyog ellen, s reménykedünk, hogy azok a kutyáink, akik szívféreg pozitív tesztet produkáltak vagy eljuthatnak a negatív tesztig 2015-ben vagy gazdára találnak, ahol folytatódhat a kezelésük.

Reméljük, hogy számíthatunk rátok 2015-ben is, hiszen ti vagytok azok, akik lehetővé teszitek a mentést, s akik segítenek abban, hogy egy-egy védencünk gazdára találhasson. Ti vagytok azok, akik a nehezebb időkben segítetek, hogy ne adjuk fel, s akik velünk örülnek a sikereknek, ami mindig kutyaéletekben mérhető.

Boldog új évet kívánunk mindenkinek, tartsatok velünk a jövőben is!