Már mindent leírtunk Zoéról. Az összes rossz tulajdonságát górcső alá vettük. Elmondtuk, hogy aki örökbefogadná, mitől riadjon el. Ha egyáltalán volt kit elriasztani. De hisszük, hogy biztosan akadt. Legalább egy-kettő. Ha nem is tömegek. Úgyhogy stratégiát változtatunk, nem írunk semmi rosszat Zoéról, aki ad neki egy esélyt, szán rá időt, hogy megismerje. Ráadásul nem tudjuk, hogy viselkedne Zoé családban, gazdás kutyaként. Láttunk már csodákat, biztosan ő is az akarna lenni. Olyan régen van már velünk, hogy leírni is fáj: Zoét 2007-ben mentettük, altatás elől. Mostanra már 5-6 év körülivé "cseperedett" - sajnálatos módon: nálunk.
Zoé több rendezvényen volt, mint a legnagyobb partiarcok. Mindenhová vittük, mindenhol jól szerepelt, szépen viselkedett, s megszokta a tömeget, a gyerekeket. Megszerette, ha fésülgetik. Ha apró kezek gyömöszölik. Ha titokban mindenki jutalomfalattal kényezteti. Ő senkit nem buktatott le, ő nyelt szótlanul. Mindenkitől. Tökéletesen sétál pórázon. Zoé tehát abszolút party-képes. Vihető. Természetesen autóban tökéletesen utazik. Bármeddig. A gazdival meg pláne. Akár külföldre is. Nyaralni is szívesen. Vigyorogva.
Zoé nem tucat. Zoé csíkos, vörös alapon. A stafford ősök. De aztán valahogy mégsem. A kutya kompakt, erős, megbízható immunrendszerű, masszív, soha nem volt beteg. Egy köhintés sem. Pedig találkozott élete során mindennel, mégse. Valószínűleg egészen veterán koráig nem is lesz vele tennivalója új gazdájának sem.
Zoé fitt. Még ma is tökéletes kerítésmászásban, illetve a kutyaház tetejére való felpattanásban. Ott alszik. Soha nem benn. Magaslati levegő mániás, így emeletes házba is, a felsőbb szintekre is mehet.
Nem Zoé keres egy szerető családot, hanem több olyan család van ma Magyarországon, aki lehet, hogy lecsúszik egy Zoéról. Ha nem Ön akar az lenni, akkor írjon rövid bemutatkozást leánykérésként az info@futrinkautca.hu e-mail címre.
Oldalak
A FUTRINKA EGYESÜLET ALAP TEVÉKENYSÉGI CSOPORTJÁNAK BEMUTATKOZÓ BLOGJA
2011. szeptember 24., szombat
Dominó, az okos
Dominó, 2011.04.15-én került Egyesületünk gondozásába az ózdi gyepmesteri telepről. Egyszer már örökbefogadták őt Ózdon, de a szökőssége miatt hamar vissza is került a gyepmesteri telepre. Az ottani állatvédő segítők megkerestek minket, hogy egy dog keveréken tudnánk-e segíteni. Így érkezett meg hozzánk az inkább cane corso - stafford vagy közép ázsiai keverék kutya.
Dominó egy igazi játékos, 1 év körüli ifjonc, bár a kinézete megtévesztő lehet. Valószínű, hogy tulajdonosai ezt a zordabb vonalat próbálták erősíteni, hisz Dominó füleit rövidre vágták. A feltehetően otthon végzett munka eredménye egy kissé felemás fül lett. Mindez persze cseppet sem csorbítja Dominó szépségét!
Dominó kicsivel több, mint egy hónapot töltött Egyesületünk gondozásában, ez idő alatt mindenki nagy kedvence lett. Rendkívül kedves, okos és igazán fotogén kutya. A sztárfotóknak köszönhetően jelenlegi gazdája, Tamás, hamar szemet vetett rá. Telefonos egyeztetés után létrejött a személyes találka is Tárnokon. Tamás hozta magával saját, szintén örökbefogadott kutyáját, Somát. Sokan izgultunk Dominóért, hogy az ismerkedés Somával simán menjen, hisz ez feltétel volt az örökbefogadásához. Szerencsére minden rendben ment, így egy hét múlva Dominó már költözhetett is.
Költözése után is kaptunk róla fényképeket, helyzetjelentést. Többek közt fárasztó sétákról:
Illetve elkezdték Dominó tanítását egy kutyaiskolában:
Az elmúlt héten meghívást kaptunk Tamástól. Szeptember 17-én, Rákoskeresztúron, az autómentes nap alkalmával megrendezett családi nap keretein belül bemutatkozott az a kutyaiskola is, ahova Dominó jár (Rákosmenti Kutyakiképző Iskola). Dominó kb másfél hónapja kezdett hozzá a tanuláshoz és a kezdeti nehézségek után, mára már nagyon szépen beilleszkedett. Nagyon szépen haladnak, Dominó gyorsan tanul.
Természetesen hoztunk fényképeket is.
A "kis" foltos Dominó nagyon jól mutatott a sok tanuló német juhász között:
A bemutatóra elkísért minket Leny is. Leny az az 5 hónap körüli kis-közepes keverék kutya, aki Egyesületünk egyik segítője, Orsiék háza előtt telepedett le. Leny jól kitalálta hol cövekeljen le, hisz Orsiéknak már van két futrinkás kutyája is: Kyra és Paris, a két német dog szuka. Leny megszokta, hogy nagykutyák közt van - hiszen a két német dog mellett két kanári szigeteki kutya is az átmeneti társa. Dominótól sem rettent meg, sőt! Egyből megmutatta ki a főnök! (Leny még keresi szerető gazdiját! Így aki szeretné őt örökbefogadni, az info@futrinkautca.hu e-mail címen érdeklődhet.)
Köszönjük szépen Tamásnak, Dominó gazdijának a meghívást, öröm volt újra látni Dominót!
További fotók Dominóról:
http://gallery.site.hu/u/morzsa/futrinkautca/album243/2011/alap/itthonalap2011/domino/
A beszámolót készítette: Kiss Léna (Onyx)
Dominó egy igazi játékos, 1 év körüli ifjonc, bár a kinézete megtévesztő lehet. Valószínű, hogy tulajdonosai ezt a zordabb vonalat próbálták erősíteni, hisz Dominó füleit rövidre vágták. A feltehetően otthon végzett munka eredménye egy kissé felemás fül lett. Mindez persze cseppet sem csorbítja Dominó szépségét!
Dominó kicsivel több, mint egy hónapot töltött Egyesületünk gondozásában, ez idő alatt mindenki nagy kedvence lett. Rendkívül kedves, okos és igazán fotogén kutya. A sztárfotóknak köszönhetően jelenlegi gazdája, Tamás, hamar szemet vetett rá. Telefonos egyeztetés után létrejött a személyes találka is Tárnokon. Tamás hozta magával saját, szintén örökbefogadott kutyáját, Somát. Sokan izgultunk Dominóért, hogy az ismerkedés Somával simán menjen, hisz ez feltétel volt az örökbefogadásához. Szerencsére minden rendben ment, így egy hét múlva Dominó már költözhetett is.
Költözése után is kaptunk róla fényképeket, helyzetjelentést. Többek közt fárasztó sétákról:
Illetve elkezdték Dominó tanítását egy kutyaiskolában:
Az elmúlt héten meghívást kaptunk Tamástól. Szeptember 17-én, Rákoskeresztúron, az autómentes nap alkalmával megrendezett családi nap keretein belül bemutatkozott az a kutyaiskola is, ahova Dominó jár (Rákosmenti Kutyakiképző Iskola). Dominó kb másfél hónapja kezdett hozzá a tanuláshoz és a kezdeti nehézségek után, mára már nagyon szépen beilleszkedett. Nagyon szépen haladnak, Dominó gyorsan tanul.
Természetesen hoztunk fényképeket is.
A "kis" foltos Dominó nagyon jól mutatott a sok tanuló német juhász között:
A bemutatóra elkísért minket Leny is. Leny az az 5 hónap körüli kis-közepes keverék kutya, aki Egyesületünk egyik segítője, Orsiék háza előtt telepedett le. Leny jól kitalálta hol cövekeljen le, hisz Orsiéknak már van két futrinkás kutyája is: Kyra és Paris, a két német dog szuka. Leny megszokta, hogy nagykutyák közt van - hiszen a két német dog mellett két kanári szigeteki kutya is az átmeneti társa. Dominótól sem rettent meg, sőt! Egyből megmutatta ki a főnök! (Leny még keresi szerető gazdiját! Így aki szeretné őt örökbefogadni, az info@futrinkautca.hu e-mail címen érdeklődhet.)
Köszönjük szépen Tamásnak, Dominó gazdijának a meghívást, öröm volt újra látni Dominót!
További fotók Dominóról:
http://gallery.site.hu/u/morzsa/futrinkautca/album243/2011/alap/itthonalap2011/domino/
A beszámolót készítette: Kiss Léna (Onyx)
2011. szeptember 19., hétfő
Százhalombatta - a mi jó ómen városunk!
Vasárnap rendezvényen jártunk, Százhalombattával együtt ünnepelhettek a Futrinkás védenceink. Azzal a nem titkolt szándékkal érkeztünk a városba, hogy némely gazdi kereső kutyánk végleges otthonra találhat. A szerencsés kiválasztottak, akik velünk tartottak: Bodri, Alonso, Bronx, Rabbit, Betta, Zoé és Arla, s végül még két kutyusnak biztosítottunk lehetőséget a jelenlétre: Gahannek és Hémának.
Mikor kiérkeztünk, rengeteg kutyus volt jelen a helyszínen, ugyanis kutya szépségverseny zajlott éppen. Szebbnél szebb kutyákkal voltak jelen a gazdik, de a mi védenceink is vetekedhettek volna szépségben és okosságban a jelenlévőkkel.
Egy nagy zöld területen állíthattuk fel a sátrunkat, pakolhattuk ki ismertető anyagainkat, egyesületi pólóinkat és adománygyűjtő urnánkat.
A programok, valamint a régi vénasszonyok nyarát idéző időjárás nagy embertömeget vonzott a rendezvényre, valamint a mi sátrunk közelébe is. Rengeteg gyerekes család jött oda, akár csak egy simogatás erejéig, többségében azonban vittek ismertető anyagokat és néhány forinttal támogatták mentvényeinket is. Sok emberrel kellemesen elbeszélgettünk, és akadt olyan érdeklődő is, legnagyobb örömünkre, akinek komoly örökbefogadási szándékai vannak.
Rabbit / Masa frissen kozmetikázott fehér ebünk osztatlan sikert aratott, rá volt a legtöbb érdeklődés, és talán úgy tűnik, hogy révbe is fog érni. Bodri, a kedves őszbe hajló pofijú, ölbemászós, egy has simiért magát hanyatt dobós falusi tacskó keverékünk szintén jó eredménnyel szerepelt, valamint Héma a fiatal hebrencs labrador keverék leányzónk is, aki utólag került fel a listára, szintén komoly rajongói táborra tett szert.
Minden kutya élvezte a sok simogató kéz érintését, a kapott jutalomfalatok fenséges ízét, és cserébe produkálták is magukat hol egy szép tartású leüléssel, lefekvéssel, hol egy apró tenyérbe adott pacsival, vagy egy-egy arca elnyomott kutyapuszival.
A kellemes élmények mellett, sajnos kellemetlenség is adódott. A repülős légi bemutató alkalmával sajnos sorozatlövésekkel is szórakoztatták a közönséget, a mentett kutyáink azonban ezt nem nagyon díjazták.
Összességében azért egy kellemes és eredményes vasárnapot tölthettünk el ismét Százhalombattán. A nagy érdeklődésnek - és talán támogatói pólónknak köszönhetően is - kicsivel több, mint húszezer forint adományt gyűjtöttünk.
Köszönet a lelkes Futrinkás csapatnak, akik a hőségben a vízparti program helyett a kutyáinkra fordították a szabadidejüket, valamint külön köszönet illeti Évát a szervezésben nyújtott segítségért, valamint Zsuzsinak is igen hálásak vagyunk, mivel neki köszönhetően csatlakoztak helyi segítőerők is, akiknek ezúton szeretném megköszönni a segítséget, a kutyáink sétáltatását, szeretgetését. Nem utolsó sorban köszönet Nikinek, a mi lelkes „házi kutyatanárunknak”, akinek köszönhetően a kutyusaink ilyen szépen és okosan viselkednek.
A beszámolót dinaperon írta. Köszönjük!
2011. szeptember 18., vasárnap
A hét kutyája: Ronin, a rhodesiai ridgeback (Ronin sucht ein Zuhause)
Általában a védenceinkkel "egyszer" találkozunk. Akkor, amikor megmentjük őt és gazdához kerüléséig gondozzuk, szocializáljuk, szeretgetjük. Vannak persze olyanok, akik vagy saját viselkedésük okán vagy a gazdák döntése miatt kerülnek vissza a gondozásunkba. Szerencsére belőlük sokkal kevesebb van. És vannak, akiket folyamatosan látunk, mert csak egy-egy kitekintésnyi időre távolodnak el tőlünk, de valahogy mindig visszatérnek. Ilyen pedig egyetlen egy van: Ronin, a livernose rhodesiai ridgeback.
Ronin története 2005-ben kezdődött, s nem kétséges, hogy az az egyesületi szempontból kezdetnek tekinthető időpont valójában csak a folytatása lehetett valaminek: Ronin vándorló életének. Akkor még sok mindent nem tudtunk, amit mostanra már tudunk. De ahhoz már akkor sem fért kétség, hogy Ronin maximálisan megbízható, nagyon jó idegrendszerű, tökéletesen kiegyensúlyozott, tekintélyt parancsoló kutya. Akkor járt kb. az 5. életévében. Oltva, chipezve, ivartalanítva adtuk őt örökbe.
Aztán jött az első vihar és Ronin megszökött az örökbefogadóitól. Ekkor derült ki, hogy Ronin minden jótulajdonsága mellett sajnos extrém módon viharfélő. Mondhatnánk, hogy Ronin nem került többet elő, ami sajnos ilyen esetekben előfordul, hiszen egy pánikban lévő kutya csak a menekülésre figyel, s semmi másra, de Ronin évekkel később hírt adott magáról. Az örökbefogadási helyétől több száz km-re bukkant fel ismét.
Ronin visszakerült, kennelbe kényszerült, mert ideiglenes befogadót nem találtunk számára. Meg kellett állapítanunk, hogy elteltek az évek, s a kóborlás vagy nem megfelelő tartás sem segített abban, hogy korábbi szépségében tündököljön: szőre kopott volt és foltokban hiányzott, s valamikor egy baleset is érhette, mert az egyik hátsó lábára alig észrevehetően sántít egy korábbi, nem kezelt törés miatt. Mindemellett megmaradt a mi barátunknak, aki a közeli ismerősöknek puszit oszt, tökéletesen sétál pórázon, kutyakompatibilis és továbbra is viharfélő. Ennek az egyik viharos éjszakán a kutyaház látta kárát, félelmében gyakorlatilag gyújtóssá aprította.
Ronin végül ideiglenes befogadóhoz költözhetett, ahol elfoglalta a fotelt, s kényelemben érezhette magát, ahol maximálisan oda tudtak figyelni az igényeire. Hirdettük őt mindenhol, de sokáig nem akart jönni a megoldás, mi pedig már mindannyian rendelkezünk kutyával, magunkhoz venni nem tudtuk őt. (Pedig jaj, olyan szívesen megtenném még most is, három kutya mellett egy panelban viszont ezt nem tehetem meg.) Végül osztrák partnerünk révén érkezett a segítség és Ronin Ausztriába költözött.
Minden szép volt és jó, el voltak ájulva Ronin barátságosságától, kedvességétől, s hatalmas termete ellenére bújós, ragaszkodó személyiségétől, természetes intelligenciájától. Nagyon szerették őt. Egy év telt el, kaptunk kirándulós, összebújós fotókat. Aztán jött az a bizonyos viharos időszak... Egymást érték a viharok, gyakorlatilag folyamatossá vált a dörgés, villámlás. Ronin pedig nem szűnt meg viharfélőnek lenni: hiába minden próbálkozás, ő az első jelekre bepánikolt és gyakorlatilag néhány hét alatt lebontotta a család házát. Az utolsó csepp az volt, amikor félelmében kiment a bezárt ablakon.
Ronin visszakerült. Ideiglenes befogadónál él, akik sajnos hamarosan elköltözni kényszerülnek, s az új helyre Ronin nem mehet velük. Így újra - immáron sokadszor - megkíséreljük a lehetetlent: új és szerető otthont találni Ronin számára.
Ronin elmúlt tíz éves, de aktív, egészséges, jó kondíciójú kutya. Hajlamos a bőrbetegségekre, minden pszichés terhelésre szőrhullással, kopással reagál. A pajzsmirigye már nem tökéletesen működik, így az odafigyelést igényel. Szobatiszta, pórázon szépen sétál, más kutyákkal jól kijön, bár kan kutya mellé csak felügyelettel adható. Lakáskutya volt, nem is szeretne kertes házban élni, számára a séta azt jelenti, hogy a gazda és ő egymás mellett róják a köröket. A lakásban tökéletesen viselkedik, nem ugat feleslegesen. Mindenkivel barátságos, agresszív megnyilvánulása ember felé még véletlenül sincsen. (Az állatorvosnál mondjuk érdemes odafigyelni, mert nem rajong a vizsgálatokért.) Ronin hatalmas, tekintélyt parancsoló, ha valaki fél egyedül élni, Ronin mellett nem lesznek ilyen gondolatai sem. Viszont Ronin viharfélő, így olyan helyet keresünk, ahol gyakorlatilag a nap 24 órájában a gazdája mellett lehet, vagy mindig van, aki oda tud figyelni rá, s ha jön a vihar, beengedi valami sötét, megnyugtatóan szűk helyre.
Ronin most már tényleg a véglegest, az igazit keresi. Érdeklődni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet.
![]() |
| Ronin 2005-ös fotója a gondozásba vétel pillanatáról Székesfehérváron |
![]() |
| Robosztus és gyönyörű |
Ronin visszakerült, kennelbe kényszerült, mert ideiglenes befogadót nem találtunk számára. Meg kellett állapítanunk, hogy elteltek az évek, s a kóborlás vagy nem megfelelő tartás sem segített abban, hogy korábbi szépségében tündököljön: szőre kopott volt és foltokban hiányzott, s valamikor egy baleset is érhette, mert az egyik hátsó lábára alig észrevehetően sántít egy korábbi, nem kezelt törés miatt. Mindemellett megmaradt a mi barátunknak, aki a közeli ismerősöknek puszit oszt, tökéletesen sétál pórázon, kutyakompatibilis és továbbra is viharfélő. Ennek az egyik viharos éjszakán a kutyaház látta kárát, félelmében gyakorlatilag gyújtóssá aprította.
Ronin végül ideiglenes befogadóhoz költözhetett, ahol elfoglalta a fotelt, s kényelemben érezhette magát, ahol maximálisan oda tudtak figyelni az igényeire. Hirdettük őt mindenhol, de sokáig nem akart jönni a megoldás, mi pedig már mindannyian rendelkezünk kutyával, magunkhoz venni nem tudtuk őt. (Pedig jaj, olyan szívesen megtenném még most is, három kutya mellett egy panelban viszont ezt nem tehetem meg.) Végül osztrák partnerünk révén érkezett a segítség és Ronin Ausztriába költözött.
![]() |
| Figyelmes, békés és csendes |
Ronin visszakerült. Ideiglenes befogadónál él, akik sajnos hamarosan elköltözni kényszerülnek, s az új helyre Ronin nem mehet velük. Így újra - immáron sokadszor - megkíséreljük a lehetetlent: új és szerető otthont találni Ronin számára.
![]() |
| Roninon még most sem látszik a kor |
2011. szeptember 17., szombat
Kor-történet - nem beteg, csak idősödik
| Orik valaki mellett leélt egy életet, de most újra kell kezdenie: tíz éven túl, rozoga hátsó féllel, megkopott látással és hallással, rigolyákkal... Ilyenkor már nem egyszerű... |
Ahogy nézegettem saját három kutyámat valamelyik este, meglepődve vettem észre, hogy az egyikük őszül. Ekkor jutott eszembe, hogy bár a mostani csapatom kimondottan fiatal kutyákból áll (mindhárman 2007-es évjáratúra becsültek), de amilyen gyorsan telnek a hetek, hónapok, évek, egyszer csak itt állok majd egy korosodó csapattal. De mire is kell figyelnem? Mi változik majd?
Ahogy telnek az évek, a kutyák szervezete elhasználódik, izületeik megkopnak, mozgása lassabbá válik, hamarabb elfáradnak és többet alszanak, mint korábban tették. Hallásuk megromlik, nem ritka az időskori süketség előfordulása sem. A látásuk is elhomályosul, hályog alakulhat ki, s ez a mozgásukat, reakcióikat sok esetben instabillá teszi. Ahogy házi kedvenceink várható élettartama a megfelelő táplálásnak, orvosi ellátásnak köszönhetően emelkedett, úgy jelentek meg olyan betegségek, melyek pár évtizede még rendkívül ritkának számítottak egészen egyszerűen abból az okból fakadóan, hogy a kutyák nem élték meg azt a kort, amikor ezek a betegségek nagyobb számban előfordulnak. A daganatos megbetegedések mellett a szívproblémák is általánosnak tekinthetők.
Fontos tehát, hogy odafigyeljünk és alkalmazkodjunk kutyánk változó igényeihez, hiszen a kellő gondossággal meghosszabbíthatjuk az együtt töltendő időt, s melyik szerető gazda ne törekedne ilyesmire?
![]() |
| Hályogos szem - az egyik már menthetetlen, de a másik szemben még "csak" elkezdődtek a folyamatok, szemcseppel szinten tartható |
Ne pironkodjunk, ha korosodó kutyánkat a hidegebb napokon betakarjuk, s a sétához beöltöztetjük, hiszen az évek múlásával a szőrzetük megritkul, a bőrük rugalmatlanabbá válik, így a hőháztartásuknak már nem lesznek annyira a saját mancsukban, mint fiatalabb éveikben.
![]() |
| Ronin egyelőre bőven letagadhatna a tíz évéből, bár a szervezete azért már bőven küldi a jeleket: szalad az idő... |
Persze nem akarom, hogy az enyémek valaha is megöregedjenek. Ha tehetném, én is megállnék itt és most, nem szeretnék még egy születésnapot, csak úgy élnék ebben az életkorban, amíg a világ. De nincs ilyen választásom, így figyelek. S bár a sajátjaim 2007-es évjáratúak, már most elkezdek felkészülni arra, hogy nem mindig lesznek fiatalok...
Ha valaki szeretné felmérni kutyája állapotát, érdemes megkérdeznie állatorvosát a lehetőségekről. Egy pici odafigyeléssel éveket nyerhetünk együtt.
-------------------------------------------------------------------
A Futrinka Egyesület egyik együttműködő állatorvosi partnerénél ebben a hónapban kedvezményesen vehető igénybe az idős kutyák szűrővizsgálata - benne vérképpel, ultrahangos vizsgálattal és tanácsadással. Részletek a www.pozsonyidoki.hu oldalon az "akciók" menüpont alatt!
2011. szeptember 15., csütörtök
A hét kutyája: Vadóc (Vadóc sucht ein Zuhause)
![]() |
| Vadóc egy majdnem német juhász |
![]() |
| Nem tévedés, ez ugyanaz a kutya - a gyepmesteri telepen |
![]() |
| Idáig jutottunk, de akárkinek ez a mutatvány még nem ajánlott |
Olyan családot keresünk számára, ahol hatalmas türelemmel és szeretettel foglalkoznának vele, s biztosítanák, hogy boldog lehessen hátralévő életében. Szuka kutyákkal barátságos, de az ételét hajlamos bevédeni, így az etetésnél figyelni kell. Hirtelen mozdulatokra odakaphat, így gyermek mellé egyáltalán nem ajánlott. Kutyás tapasztalat elengedhetetlen.
![]() |
| Pórázon tökéletesen sétál, a szuka kutyákat szereti |
Vadócról az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet érdeklődni.
2011. szeptember 10., szombat
Öt éves születésnap a tárnoki kutyák kirándulásával
![]() |
| Több kutyánk számára a fénypontot az úszási lehetőség jelentette. Zoé azért nem volt annyira lelkes. :) (Zám Gabriella fotója) |
![]() |
| Pribék is élvezte a törődést, de a vízből nem kért (Magos Judit fotója) |
![]() |
| Gahan inkább maradt volna (Magos Judit fotója) |
Sajnos mindenki nem mehetett a csapattal, de ők sem unatkoztak! Szerencsére volt olyan sétáltató ember, aki hátramaradt a tárnoki különítménnyel, így Elly és Orik bácsi sétálhattak egy nagyot a kifutón kívül is, Mimóza és Vili szocializálódhatott sok-sok finom falattal, és Vadócnak is több mozgás jutott mára, hiszen egyedül uralhatta a kifutót.
Máskor - mindenféle előzetes szervezés nélkül is - szívesen látunk bárkit hétvégente nap közben a tárnoki kennelsoron, akár egy-két órára is. Ha egy-egy kutyánk sétálhat egy nagyot a panzión kívül már az is nagyon nagy segítség. Ha jönne valaki, kérjük, hogy azért írjon az info@futrinkautca.hu e-mail címre, hogy ne legyen meglepetés az aznapi önkéntesek számára, de mindenkit szívesen látunk. Persze nem csak panzión kívüli sétáltatásra van mód, hanem be lehet tanulni a tárnoki kennelsor életébe is, hiszen hétvégente és ünnepnapokon önkéntesek látják el az ott élő kutyákat.
Köszönet az ötletgazdáknak és szervezőknek, Orsinak és Lénának, valamint azoknak, akik a szervezői oldalt erősítették: Duncsinak és Krisztának. Szuper nap volt, figyeljétek a híradásokat, hallgassátok a híreket, hiszen több interjú is készült.
Köszönjük továbbá a tápot, konzerveket, nyakörveket, pórázokat, parazitamentesítő szereket és minden egyebet, amellyel megajándékoztátok védenceinket!
Fényképeket még igyekszem majd feltölteni, ha érkeznek, hiszen sokan fotóztak, fotóztatok!
------------------
Fazekas Réka küldte nekünk az alábbi e-mailt. El sem hiszitek, hogy az ilyen visszajelzések mennyire sokat jelentenek nekünk:
Kedves Futrinkások!
Bevallom őszintén, hogy mindig is a fajtatiszta kutyák iránt volt rajongásom. Nem is érdekelt egy kutya, ha nem fajtatiszta. Mostanában jöttem rá, hogy mekkora gőg volt ez bennem. A tegnapi csodálatos nap, meg végleg rádöbbentett arra, hogy elég ostoba voltam. De szerencsére csak voltam.:)
Köszönöm, hogy a hátramaradó Orikot, Ellyt, Mimózát és Vilit megismerhettem...fantasztikus élmény volt Réka útmutatásával eltölteni velük pár órát...sajnálom, hogy ők esélytelennek tűnnek, mert mindegyik fantasztikus... szerencsére, Elly úton van egy még szebb jövő felé...:)
Orik csodálatos...egy igazi öreg harcos - itt a legnemesebb értelemben véve a szót -, akiben még hihetetlen méltóság és élni akarás van...sajnálom, hogy lakásban lakva, nem vehetem magamhoz a sajátom mellé, de megtenném, mert gyönyörű és lenyűgöző kutyaúr...csak már kevesebb van hátra, mint előre a számára...megérdemelné, hogy ami még hátra van, az tényleg aranykor legyen a számára...és nem a német juhászt láttam benne, hanem azt a nemességet, ami sugárzik belőle. Szerelem volt első látásra, vagy inkább érintésre.:)
Mimóza, én csak Mimónak hívtam már a végén...egy gyönyörű kutyafiú...eszméletlen szép, kompakt...és egy idő után már, persze falatokkal segítve, elég jól lebratyiztam vele...:) Büszke voltam, hogy csak egy nagyon finom falat tudta nagy nehezen elcsábítani tőlem...:)
Vilivel nem tört meg a jég, bár próbálkozott közeledni, de még túlon-túl idegen voltam a számára. Pedig elképesztett a szépségével, a csillogó bundájával, a kackiás járásával.:)) Helyette Elly pocakját tudtam megtömni, a Szépség legnagyobb örömére...:) Na,meg persze, én is élveztem, hogy séta után még volt kedve tőlem további finomságokat elfogadni.:)
Nagyon szépen köszönöm a lehetőség és Rékának a türelmét és azt, ahogy fogadott minket.
Elképesztő munkát végeztek, hihetetlen magas szinten! Minden elismerésem a Tieteké, Futrinkásoké!:)
Remélem, hogy a közeljövőben aktívabban tudok részt venni az önkéntesek között! A tegnapi nap nagy hatással volt rám! Még egyszer köszönök mindent!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





















