Samu első napja (estéje) nálunk. Küldök róla 2 képet. Úgy tűnik a férfiakhoz vonzódik kicsit jobban, Zolihoz látszott húzni. Eleinte vágyott az elsiető kocsi utasai iránt, állt sokat a kapunál, majd lassan belenyugodott. Sokszor ivott. Hívogattuk, de még nem nagyon reagált rá. Kaja-jutalomfalat és játék, labda nem érdekelte. (Egyszer elment a labda után.) Keresi velünk a kapcsolatot, örül a simogatásnak, kedves szónak, de még félénk, főleg amikor Kitti közénk állt (főleg nálam, talán ezért ment Zolihoz inkább) féltékenységében (de nem bántotta, nem kapott felé vagy ilyesmi, csak a testével közénk állt), akkor vette a lapot és átengedett, arrébb ment.
Este egy rövidet sétáltunk a pataknál. Úgy tűnt felélénkült tőle, már a kapun kilépve izgága lett, rángatott a pórázon, de aztán nem nagyon húzott, a patak parton is élénk volt, érdeklődő, szaglászott mindent. Kicsit a vízbe is belement térdig. Folyamatosan beszéltem hozzá, hogy szokja a hangomat. Mindent csináltattam vele, ahogy Kittivel szoktuk, hol kell megállni, leülni az út szélénél, ilyesmi. Majd lassan beletanulhat ő is.
Séta után bevittük őket a lakásba. Félt és az ajtótól nem akart eljönni, az első képen látszik, hogy a kijáratot nézte. Kitti is vigasztalta finoman "babusgatta", majd békén hagyta. Nem erőltettük. Ideges volt, nagyon lihegett, de pár perc múlva megnyugodott, majd már a konyha felé fordulva feküdt és nézte ahogy jövünk - megyünk, közben szunyókálni próbált, gondolom fáradt.
A macska is kisétált a konyhába (nem örült :) ), Samu nem reagált rá, ahogy előtte a szomszéd macskájára sem, aki érdeklődve jött a kapuhoz. Kittivel ismerik egymást, mindig fúj rá a kerítésnél, most is, de Samu - bár látta a játékukat, nem érdekelte.
Később kivittem őket a kertbe. Szépen jött amikor hívtam. Pisilt is, de kakilni még nem láttuk. Talán nem volt még mit, mivel korábban kijött belőle minden a szállításkor. Az ajtó közelében lefekszik a kőre, egyenlőre nem tudtuk rávenni, hogy a rongyokra feküdjön, pedig próbáltuk az ajtóhoz is tenni az egyiket. Mind1, nem erőltetjük.
Kitti egyébként - ahogy gondoltam - jól viseli a közelségét, próbál vele kapcsolatot teremteni, de nem piszkálja erőszakosan.
Később Samu testbeszédével jelezte, hogy éhes. Próbáltam egy kis darab kenyeret adni neki, hogy lássam valóban eszik-e. Érdekelte, de végül nem ette meg. Kinyitottuk neki a száraz eledelét, kapott egy marékkal egy tálkába és ezt megette. Később adtunk neki még, mert úgy tűnt éhes és a kaja közelebb hoz minket. Hívásra és az étel miatt a konyha közepéig már eljött. Kitti jól viselkedett, ő is kapott a saját kajájából kicsit arrébb repetát, így nem volt semmilyen vita az étel miatt. Persze mikor üres lett Samu tálja, akkor megengedtem, hogy Kitti is megszagolja a tálkát, mert érdekelte, mohón figyelte az evését, de ő nagyon fegyelmezett (így neveltem) és addig nem ment oda, amíg nem engedtem. Így szerintem tudnak együtt enni, felügyelettel persze. Egyenlőre ő csak este fog kapni és csak tápot, ahogy - gondolom - eddig megszokta. Ki kell tapasztalnom még, hogy mennyit kell adni neki. (Én Kittinek szoktam húslevest főzni zöldségekkel, rizzsel és felesben adom a tápjával.) Gondolom ha a séták miatt erősödik majd, akkor több ételt fog kapni. A szőre alatt elég vékonyka, érezni a csontjait, a gerincét.
Most éjfél körül még egyszer kivittem őket, jönnek szépen mindketten kifelé ahogy hívom őket. Másodszorra már értette miről szól a dolog. Pisiltek egyet, ahová Kitti, oda utána Samu is, egymás mellett sétálgattak, érdeklődtek mit szaglászik a másik, szerintem kezdenek összeszokni, aztán bejöttünk éjszakára. Érdekes, hogy visszajövetelkor Samu már érdeklődve nézett rám az ajtó felé menve, hogy "na megyünk vissza, mit szeretnél?" :)
Egyenlőre nagyon alázatosan, félénken viselkedik, de már érdeklődve figyel, nem okozott semmi bajt, remélem így is marad.
Most lefekszem. Nem ígérem, hogy minden nap és ilyen hosszan írok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése