A háromlábú, a félvak és a többiek

Úgy alakult, hogy hirtelen sokan lettünk. Ez a korábbi  időszak alapos állóvizéhez képest kihívást jelent, főleg, hogy a segítők száma nem nőt arányosan a gondozásunkba került kutyák számával. Szomorú, pedig - bár az állatvédő tevékenység meglehetősen költségigényes, sokba kerül - sok dologban lehet nekünk segíteni úgy is, hogy nem kell a pénztárcába nyúlni, "csak" a lelkes segíteni akarók idejét használnánk. Itt vannak pld. a hirdetések. Ahhoz, hogy egy-egy kutyánk gazdához kerülhessen, hirdetnünk kell online felületeken, de meg kell jelennünk nyomtatott, legális helyeken elhelyezett szóróanyagokon is, hiszen nem mindenki internetezik vagy ha netezik is, nem biztos, hogy egy életre szóló társát is ott keresi. Ez lenne most az egyik olyan terület, ahol nagyon rövid idő alatt nagyon látványos fejlődést kellene elérnünk, hogy az új garnitúra ne ragadhasson be és ne kelljen túl sokáig a mi gondozásunkat élvezniük.

Különösen intenzív kampány kellene azoknak a kutyáknak, akik valami miatt még hátrányosabb helyzetből indulnak, akik számára ideiglenes befogadót is keresünk, mert mi is érezzük, tudjuk, hogy a kennel tényleg csak annyiból segítség, hogy az életét megmentettük, s bár a séták, a sok-sok foglalkozás segítenek, hogy a lelkük részben helyreálljon, de valami miatt mégis fokozottabban szükségük lenne legalább egy ideiglenes befogadóra, de még inkább egy szerető, új gazdára.

Kezdjük mindjárt a legsürgetőbbel, GoldenLénával. Jelenleg állatkórházban van, ahol a korábban már részlegesen csonkolt lábát ténylegesen amputálni kellett, mert folyamatosan felsértette a bőrt, az pedig így állandó fertőzésveszélyt jelentett. Őt mielőbb el kellene hoznunk, de lábadoznia családban, ellenőrzött körülmények között kellene. GoldenLéna 3 év körüli, csupamosoly, nagyon-nagyon kedves, emberközpontú és kiegyensúlyozott golden retriever keverék (?) szuka. Oltott, chipezett, a későbbiekben még egy ivartalanítási műtét vár majd rá.

Sináról azt hittük, hogy a bőrgondjai miatt nem hozza ki senki fiatal kora, kis termete és fehér színe ellenére sem az Illatos úti gyepmesteri telepről. Aztán kiderült, hogy Sina nem igazán lát vagyis elég korlátozottan. A szőrét megnyírtuk, így a bőrén lévő, bolhák okozta elváltozások, gyulladás szép lassan meggyógyulnak majd, de a látásán lehet, hogy nem tudunk segíteni. Számára viszont nehezebb a kenneles élet, mert az emberi hang alapján tájékozódik. Sina tényleg alig pár kiló (tíz kiló alatt van!), nagyon kedves és ragaszkodó, cserfes kutyalány. A szemvizsgálatok mellett az ivartalanításon kell majd átesnie.

Metrus tigriscsíkos. Ez önmagában meg is teremtené a kb. nulla esélyt, ha nem tacskóról vagy agárról van szó, mert a tigriscsíkokkal az emberek automatikusan a staffordshire terriereket kötik össze és attól félni kell. Aki persze nem fél tőlük, az fajtatisztát szeretne, aki meg fél, az a csíkoktól is megijed, nem is kell hozzá stafford keveréknek lennie a kutyának. Metrus tehát a csíkozottságával már eleve esélytelen, de ha hozzátesszük, hogy ráadásul 7 év körüli, akkor többen a szívükhöz kapnak: "minek mentették meg, ezer évre ott ragad és foglalja csak a helyet mások elől, akik..." Mi pont ezért mentettük meg. Meg mert megfogott minket a története, amelyben egy kutyahölgy a lakásban töltött évek, napi rendszeres séták, szerető gazdi mellől az Illatos úton landolt, mert a gazdája külföldre költözött, ahová őt nem vitte magával, hiszen az új élethez nem kell egy csíkos. De Metrusnak ez majdnem az életébe került. Ha nem altatták volna el, akkor sem húzta volna sokáig, hiszen begubózott, az ismeretlen zajok, félelem felőrölte érzékeny lelkét, nem evett és mivel szobatiszta, ráadásul még szenvedett is, hogy a kennelben kellene intéznie a dolgát. Tartogatta, tartogatta. Ezt kapta ajándékba, köszönetképpen attól, akiben megbízott. Mi pedig nem hagytuk, hogy végigmenjen a szenvtelenség halállal kikockázott útján és hoztuk. Nálunk sem evett az első pár napon, de aztán mostanra már megtört a jég. Sétál és boldog, hogy van újra napirendje, hogy van, aki szól hozzá, de a kennel megviseli. Metrus jó kutya. Aki a csíkokon túl is lát, az kincset találhat. Oltva, chipezve és parazitamentesítve már van, ha kicsit megerősödik, akkor rá is vár még egy ivartalanítási beavatkozás.

Minának már volt egyszer időpontja. Nem, nem gazdisodásra, hanem a saját altatására. Kitűzték, mert túl sokáig nem kellett senkinek és mert tényleg nem akarta őt senki, a kitűzött időpontja ellenére sem. Na, persze mindenki sajnálta, mert az csak egy szmájli, de tenni érte senki nem tudott. Mina tényleg nem szép. Szó, ami szó, az ember nem kapja fel a fejét, ha meglátja, hogy megcsodálja, ráadásul Mina rettentően meg is volt ijedve. Mostanra egy új kutya, visszafogott, de barátságos, nyitni akaró közepes termetű megamix. A szeme azonban mindent elárul: ő szeretni akar rajongással, lángolva és felszabadultan, ragaszkodni akar és a gazdája mellett megöregedni. Minának talán sok lenne a város zaja, így ha adódna valahol egy kertes házas lehetőség, ahol a házba is beengedik, ő tényleg hűségesen és boldogan költözne. Oltott, chipezett, hamarosan az ivartalanításon is átesik.

A lányok után pedig jöjjön egy fiú: Rohadóházi Bársony Pötyi, a mi demodexes védencünk, aki mostanra a hónapokkal ezelőtt elhozott, rohadó bőrű, gennyes-fekélyes kutyából egész helyre kis szőrpamacs lett, de még persze van hová fejlődnie, hiszen a fején nagyon-nagyon lassan akar csak gyógyulni a bőre, megküzdünk rendesen a sikerért. Családban talán jobban menne, ha valaki lenne, aki nem riad el tőle. Pötyiben persze nem a demodex az egyetlen riasztó dolog, ő alapvetően nem az a szép vagy cuki kutya. Leginkább egy hiénára hasonlít a furcsa fejformája, a vicces előreharapása és a malacszerű szemei miatt.  Oltott, chipezett, parazitamentesített (leszámítva a demodex atkáktól, de azokkal is sikeres harcot folytatunk) és ha egyszer tényleg felépül az ivartalanításon kellene már csak átesnie. De Pötyi addig is nagyon türelmesen vár és igyekszik valakinek elrabolni a szívét... Talán épp a tiédet fogja?

Természetesen nem csak ők vannak, akik gazdára várnak vagy ideiglenes befogadót keresnek. Minden olyan kutyánk, aki a kennelsorunkon vagy más panzióban él örömmel bútorozna átmeneti családba vagy végleges gazdihoz. Ez a körforgás kellene ahhoz, hogy a mentés ne állhasson meg - az utolsó lépés elérésében pedig ti is segíthettek. Vigyétek védenceink hírét! Köszönjük! (Érdeklődni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet védenceink felől.)